Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-14 / 139. szám

2

RELETMAGY ARORSZAG

1958, JCMUS 14. SZOMBAT

Tanulságos beszélgetés

egy propagandistával

siteni — válaszolta ' Kovács elv-, társ: ■ .;

— ÜGY fcRZEM, rám túl sok' munka jutott. És ez ma is megvan. Tagja vagyok a honvédségi párt-végrehajtó bizottságnak. Kéthetenként- járok Nyíregyházára. A Honvédelmi Sportszövetség megyei és járási elnökségének is tagja, vagyok. A járási és községi Hazafias Népfront-elnökség is bizalmat szavazott rám. A kiszesek és az úttörők megválasztottak aktívájuknak. Ha a községi sport- szövetség üléseiről elmaradok, „igazolatlan"' mulasztásnak könyvelik el' fávolm.arádáso’mát. Ezen kívül gyakran hívnak — és szérei- nék is járni •'*— a járási és községi tanácsok megbeszéléseire. Ezután

mondanom sem kell, hogy ilyen propagandistának kevés ideje jut a hallgatókkal - való foglalkozásra. Nem szólva ..arról, hogy a tisztek részére is politikai oktatást vezetek. Gyakran csodálkozom: mikor jut idő parancsnoki feladataim teljesítésére?

— MI, TÖBBEK KÖZÖTT,

legfontosabb megbízatásként a propaganda-munkát kívánjuk Szabó elvtársra bízni. Amelyik megbízást' ezen kívül .lemondhatja, az csak jót tesz — biztatta Kovács elvtárs a propagandistát és ígérte, hogy segítenek ebben.

Sokáig. gondolkoztam a hallottakon. Hogy tud ennyi 'feladatot ellátni egy ember? Akármilyen jó' képzettségű elvtárs is, elvész ebben a feladat-tengerben. Azt javasoljuk: vizsgálja meg a járási pártbizottság Szabó elvtárs megbízatásait és faragjanak le azokból. S még valamit: .azt, hisszük, nem egyedülálló ez a példa. Csak akkor tudnak eredményes munkát végezni propagandistáink; ha fő- és nem „mellékfoglalkozás- .

ként ’ tanítanak, oktatnak.

Nagy Tibor

JUcl 40

Nemrég adták hírül az újságok, hogy a pécsi 6-os honvédek 1918. májusi forradalmi megmozdulására emlékeztek az életbenmaradottak. Ez az évforduló emlékeztet bennünket egy másik dátumra, egy másik ezred katonáira, akik a MískoIc melletti Sajóecsegen ettek nevezetessé.

Ebben a kis Borscíi megyei községben pihent a román és az orosz hadszíntereket megjárt 306-os tábori ezred fáradt katonaserege, mielőtt ismét a háború poklába vitték volna őket. Feréncz József tisztjei azt ígérték, hogy a pihenő után mindenki szabadságot kap, miután arra a hosszú frontszoigálat után joguk volt. A háború már négy esztendeje tartott és a Nagy Októberi Forradalom már a szabadság szelét hozta felénk Keletről.

1918. június elején előbb csak suttogtak róla a katonák, majd jött a menetparancs, hogy pihenő nélkül és anélkül, hogy szeretteiket akár csak rövid időre láthatták volna, útbainditották őket az olaszországi Piave-i frontra. A katonák rögtönzött gyűlést tartottak. Elhatározták, hogy megtagadják . a frontszolgálatot, s nem kérnek a vad imperialista háborúból. A tábori ezred tisztjeit, altisztjeit beterelték az irodába, lefegyverezték és közölték a közkatonák kívánságait.

De nem tartott sokáig a háborúellenes zendülés, mert gyorsan mozgósították a miskolci helyőrség alakulatait, a diósgyőri karhatalmi századokat, akik leíegyverezték őket. Másnap összeült a rögtönítélő bíróság. Két falusi proletárt, mint a „lázadás" értelmi szerzőjét, a miskolci Kerek-hegyen agyonlőtték. A tábori ezredet pedig fegyveres kíséret mellett útbainditották a. Piave felé. Nagyrészük az 1918. június 14-j csatában pusztult el.. Ezek között a katonák között

nem egy szabolcsi ember volt. Becsülettel szembeszegültek a vad törvényekkel. Áldozzunk ezen a napon emléküknek, amiért életüket adták a háború ellen. (—k. j.—)

A HAMU ALATT

A járási . pártbizottságok megkezdték az új pártoktatási év előkészítését. Most a propagandisták kiválogatása van soron. Számbai eszik, hogy kik végeztek eredményes munkát az elmúlt oktatási évben, kikre lehet számítani az idén. Legjobb, ha személyesen beszélgetnek a leendő propagandistákkal. Megismerik kép- , zettségüket, gondjaikat, nehézségeiket. A napokban részese voltam Nagykállóban egy ilyen beszélgetésnek. . Kovács János elvtárs, a járási párt- bizottság ágit, prop. osztályvezetője Szabó Zoltán elvtárssal ,a kiegészítő parancsnokság vezetőjével beszélgetett. Szabó elvtárs több mint egy évtizede végez propaganda- munkát. Tavaly a „Marxiz- mus-leninizmus alapjai"-tan- Jolyamot vezette Nagykállő- ban.

— A PÁRTBIZOTTSÁG szeretné, ha az idén vezetne szemináriumot — kezdte a beszélgetést Kovács elvtárs.

Szabó elvtárs gondolkodott.

Nem azért tette ezt, mintha le akarná „rázni" a feladatot. Nem olyan ember, aki meghátral a pártmegbizatás elől. ■

— SZÍVESEN VÉGZEK propaganda-munkát. Mielőtt azonban elfogadnám a megtiszteltetést, elmondok néhány olyan dolgot, ami gátolja az oktatást. Az elmúlt oktatási évben szerzett tapasztalatok arról győztek meg; hogy a pártszervezet helytelenül válogatta ki a „Marxizmus-leninizmus alapjai" tanfolyam hallgatóit Nagy- kallóban. Olyan elvtársakat is beosztottak erre a- komoly előképzettségét igénylő tanfolyamra, akik eddig nem vettek részt pártoktatásban... Az irodalom szerint klasszikusok műveiből kellett előadásokat tartani, a vitát vezetni. A hallgatók közül néhányan egyszerűen nem értettek meg a tanfolyam-anyagot. Így a visszakérdezésnél szó szerint csak „hallgatók'’ voltak. Előképzettségük

híján-nem bontakozhatott ki hasznos vita. a. hozzászólások gyakran elmaradtak. Meglazult a tanulási, megjelenés- fegyelem. Kedvetlenek lettek. Ugyanakkor egyes járási szerveknél dolgozó vezető elvtársak távol maradtak a pártoktatástól. Olyanok akiknek megfelelő képzettségük van a marxizmus-leninizmus tanulmányozásához.

KOVÁCS ELVTÁRS helyeselt.

— El kell érni — folytatta Szabó elvtárs' hogy a párttagok nagyrésze megértse: bár önkéntes az oktatásból való részvétel, de a kommunistáknak —- különösen a vezető beosztásúaknak — kötelességük gyarapítani politikai tudásukat. Ha ezt sikerül elérni, köny- nyebb lesz a propagandisták munkája is. Ahhoz viszont, hogy ez így legyen, véleményem szerint alapítani kell egy bizottságot, amelynek legyen tagja a párt- vezetőség részéről, egy elvtárs, a leendő propagandista, egy pártbizalmi, és még egy-két olyan elvtárs, akik jól ismerik a pártoktatásban résztvevő dolgozókat. Beszéljenek személyesen a hallgatókkal az oktatás, a tanulás jelentőségéről. Ha valaki a képzettségét meghaladó oktatási formán. akar tanulni, győzzék meg ennek . helytelenségéről. Segítsék' elő, hogy mindenki a képzettségének és érdeklődési körének megfelelő színvonalon tanuljon.

— AZ ELMÜLT ÉVI hibákból mi is tanultunk — mondotta Kovács ■ elvtárs. — Tavaly két „Marxizmus-leninizmus . alápjai"- tanfolyam volt Nagykállóban. Az idén csak egyet szervezünk. Erre a legképzettebb elvtáreakat vonjuk. be.,

Szabó elvtárs így folytatta:

— Azt kérem a járási pártbizottságtól, hogy a propagandistákat ne bízzák riieg sok feladattal.

— Már korábban is azt az elvet követtük, hogy a propagandistáknak legfőbb pártmunkája az oktató-nevelő munka legyen. Ebben az évben a gyakorlatban is igyekszünk ezt az elvet érvényeParázslik valami a hamu alatt. De nem tudni, hogy mi. Nem, mert míg ketten voltunk a szobában Szlcboda Mihály vb. elnökkel, simán folyt a szó, — Úgy, rendjén, csendesen, mint- a barátságos, lassú sodrású folyóvíz. Ebből aztán úgy tűnt, mintha Tiszanagyfaluban a rendes medrében folyna az élet. íme:

— Hányán vannak a pártszervezetben?

— Negyvenketten. Ebből harmincöt egyénileg dolgozó paraszt, öt termelőszövetkezeti tag ... De lehetnénk többen is, Háromezer iakósú a falu, egy téesz van, az Üj Élet.

— Hogy állnak a község-vezetéssel?

Vöröses .bajsza alatt mosolyog a szürke szemű elnök.

— Az embereket ismerni kell. És ■ itt bizony elég nehéz szór érteni, mert az emberek kilencvenöt százaléka öt uraságnak volt a cselédje.

Nyílik az ajtó. Sastekirftetü, markánsareu ember lép be.

— Az Űj Élet elnöke — szól felém Szjohoda, a tanácselnök.

— Hogy vannak megelégedve a községvezetéssel az emberek? — nézek c sastekintetűre.

— Nincs panasz — böki a szót ifjú Oláh János, aztán az asztalhoz sétál.

— És magúk, elnökök?! Hogy értik meg egymást?!

Ügy látszik a fején találtam a szeget. Néznek egymásra. Oláh mosolyog és huncutul kacsint.

— Ő egyéni... Én meg léesztag.vagyok.

— így nem érthetjük meg egymást? — kontráz rá Szlo- boda.

Oláh rámkacsint. Mintha azt mondaná a szentével; faggassa csak az elnököt. De nem ke.!, mondja az enélkül is.

' — így is jól látom én, mi van benn . . . Meg szóval. .. Bemenjek nyolc holddal, nyolc gyerekkel? Egy hold háztájit kapnék. Mit. kezdenék veié? Férjhezme- néskor mit adnék a lánynak? Semmit! — válaszolja rá maga, de érezni: nem úgy bugyog belőle a szó, ahogy a szíyé lüktet. Megkockáztatom hát:

— Hát az átszervezés?

Néz rám, de hirtelen rávágja, mintha maga is tudná, hogy nem jót mond.

— Átszervezi a mezőgazdaság saját magát. Meglátják azt a pavasztok, hogy a téesz jobb.

__ ? ? ?

— Te nem látod — huncutko- dik az éleseszű Oiáh. — Húznál magad után. Csak hát... — legyint zsebbel kihúzott jobbjával.

Szloboda mosolyog, de van ebben egy kis kesernyésség is.

— Akkor én így, mint egyéni, nem is tudok segíteni?! Pillanatnyi szünet. A tűzre vizet önt egy pillanatra Chrabák Imre párttitkár megjelenése. — A huncutszemü Oláh feléje fordul. Megjegyzést tesz az „egyéni" párttitkárra ,is — mosolyogva. Attól sem kell aztán pénzért várni a választ.

— A magad ,nevét .ne add másra —löki cda darabosan a szót Oláhnak, aki erre elhallgat,-1

n-imaiban folytatódik tovább, a diskurzus és a hamú alatt most kezd izzani a parázs. Most. a szíve szerint beszélő sasszemű Oláh hallgat, Figyel. — A párttitkár meg, akit az ellenforradalom sodort ki a közösből, panaszosan, — no meg kissé j szégyenkezve is — válaszolgut i a kérdésekre. Igen, mert a harmincöt egyénileg gazdálkodó kommunistából jelenleg egy sem mozdul. Pedig a vezetőség között is van három olyan ember, mint Chrabák, akik szövetkezeti parasztok voltak. D, Tóth János, Csorba József, ifjú. Kovács József. így aztán meg van rekedve az eiőrehaladas Nagyfaluban. Hogyne, hiszed nem állhatnak ki agitálni ai pártonkívüli egyéniek elé! Nem bizony, mert azt mondják: vizet prédikáltok és bort isztok. Persze, azoknak sincs igazuk, mert a bort egy harmadik: a közösbeliek isszák. És ezt még a párttitkár sem tagadja.

— Nekem huszonkétezer forintot jövedelmezett az, hogy téesz-tag voltam ötvenhatban. Tavaly, mint egyéni, biz’ nem kerestem ennyit.

Szloboda is hallgat. Oláh figyeli, mosolyog, aztán megszólal.

— Tavaly pedig hetvenkettö- nyolcvanat osztottunk egy munkaegységre. — Kacsint. — így van-e elnök elvtárs?

Az bólint, igazolja.

— ösziárpából húsz és fél, tavasziból tizennégy-nyolcvan — büszkélkedik Oláh. — így van-e, titkár elvtárs.

— így — válaszolja most meg^ Chrabák,

Kép a Román Népköztársaságból

A szovátai Medve topa Román Népköztársaság-dolgozóinak kedvelt pihenőhelye,-