Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-01 / 128. szám

KELETMAÓYARORSZÁG

1958. JíiNIUS 1, VASÁRNAP

V

alóságos Szahara. Mindenütt homok. Az ökrök fáradtan, lustán vonszolják a szekeret. A nap fényében meg-meg- csillannak a jószág által felrúgott apró, sárga homokszemecs- kék. De hirtelen szél kerekedik, hátára kapja a homokot, viszi, sodorja, tölcsért formál belőle, játszik vele egy ideig, aztán az út menti akácosra szórja.

Tikkasztó a meleg. Az ember, torka kiszárad. Sehol egy lélek. Messziről taps hangzik. Az iskolában vidám az élet. Az egykori cselédek gyermekei tornanadrágban gyakorolják a mozdulatokat. Olyan az iskola udvara, mint egy színes, tarka rét. Készülnek Penészleken a tornavizsgára ...

Holló János, a pedagógus párttitkár, a kertek alatt jön felfelé és nézi a tornázó gyermeksereget. Megáll egy pillanatra, ernyőt formál kezével a szeme elé, jobbjával hátrasimítja szőke haját és messzire tekint.

Csaknem húsz esztendeje él jóban, rosszban a falu népével.

— Itt adtam ki erőm nagy részét — mondja elgondolkodva.

B

írókra kelt a nincstelen- séggel, az uraságokkal, szót emelt a szellemi nyomor, a sötétség ellen. Volt kivel harcolni. A mesebeli hétfejű sárkány itt a valóságban volt meg. Ennyi földbirtokos szívta évtizedeken át a penészleki szegénység vérét. A falu lakosságának nagy része cseléd volt. A búzakenyérnek még a látása is ünnepet jelentett a penészleki zsellérnek. Birkózott ez a nép a homokkal, évtizedeken át öntözte verítékkel, de a gyümölcsöt az Urak szüretelték le.

Nekik nem jutott semmi, csak a hit, a bizalom. No, meg az ige. Ezzel táplálták őket. De' mindhiába. A zsellér keze kemény volt ugyan, a szeme haragtól szikrázott, de a hasa üres volt. Sovány volt és girhes, Mégis hitt. De sokszor égett a hamu alatt a parázs: el innen, szabadulni ebből a pokolból.:;

De nem lehetett, A hátfejű sárkány erősebb volt.

É

vtizedeken át hiába álltak tucatjával a földbe vájt putrik felkiáltójelként segítségért könyörögve. Pusztított ezernyi népbetegség, nagy volt a szellemi nyomor. Tizenhárom esztendőnek kellet elmúlnia'ahhoz, hogy mint a bűvész a kártyát, eltüntessék az utolsó vályogputrit is. Kiegyenesedtek a derekak, megnőtt a bizalom és a maga javára birkózik már a homokkal a falu népe.

Valamit, valami akadályozó, visszahúzó erőt mégis hagyott örökbe a múlt, a hétfejű sárkány világa. Ej, de nehéz a küzdelem ellene. Nehéz, mert évtizedeken át oltották az emberek fejébe. Beivódott, meg- avasodott konzerválódott.

Itt legyen aztán valaki legény a talpán. Hát Holló János az volt. Ö megmutatta.

Harcba szállt a babonával, az elmaradottsággal. A tudományos előadások sorozatát tartotta. Kémiai kísérleteket végzett, több mint kétszáz falusi szemeláttára a vörös lakmuszpapírt savba mártotta, hogy az megkéküljön. A tintát kémiai eljárással meg- fehérítette. Magyarázta ennek tudományos jelentőségét. Bizonyította, hogy nem csoda. Tanulják a gyerekek az iskolában. Még bűvészmutatványokat is bemutatót t a jelenlévőknek .. . És az emberek hittek. Holló mégis ezeket mondja:

H

ét analfabéta tanfolyamot tartottunk idáig. — Sokat fejlődtünk, de még mindig kevés. — Kevés, mert az emberek — az idősebbek — hisznek a babonákban, a szemmel verésben, a boszorkányságokban . ,.

— összeírás alkalmával az egyik óreg mama bezárta előttem a kaput. Félt tőlem, azt hitte „boszorkány” lakozik bennem.

Ebben a nagy darab emberben valóban van valami „boszorkányság” a hite, a kitartása. Sok tanító volt már itt Penészleken, de azokat „elüldözték”. Nem bírták a harcot. A kommunista Holló János bírja. S virágzik vezetése alatt a pártszervezet, amely valóságos fellegvára lett a tudomány hirdetéséban bolt áll, van tejbegyűjtő és nemsokára bevezetik a telefont is.

Varga László vezetőségi tag hosszú ideig azon töprengett, miként is lehetne megoldani annak a több, mint háromszázötven hold földnek a termővé tételét, amely víz alatt áll... Ma már a tettek igazolják a kommunistákat. Megalakult a vízgazdálkodási szakcsoport,

folynak ä mérnöki munkák és levezetik a vadvizeket... És ezért hálálkodnak az emberek a kommunistáknak.

Holló elvtárs segíti a fiatalokat. Ö tartja a legtöbb és a legfontosabb előadásokat a KISZ-ben. Itt nemcsak szavak I Pedagógus | Napra

ízülő, haza után a legszebb szó ,

>

> < amit tudok: a tanító .

i

feiern búsul, ha bánt a bánat, otthonná varázsolja iskolámat.

S mi mégis számtalanszor bántjuk1 í őket,'

>

a fáradhatatlan, kedves nevelőkeU

'S most örömkönnyel szemünkben,

! rajongva

'kössük köszönetünket hála► csokorba,

►Szivünk mindén melege őket í köszöntse!'

iKedves arcukat virágozónben

[llssuk örülni is egyszer nagyon

[e feledhetetlen Pedagógus Napon.i

[Felejtsétek el, ha néha rosszat í tettünk

[Nem üres szó az, hogy jobbak . i » lettünk r

llgérjük: még sok-sok örömet 1 szerzünk \

Ivgye pajtásaim? Ez a titkos t tervünk^

íÉljenek soká! öröm kísérje

► léptüket.]

* Éljenek soká! Szivünkbe zártuk i nevüket..

1 Tiszteljük és szeretjük őket [ nagyon? i

lEz köszönetünk a Pedagógus

► Napon ■.

[ MITRÖCSÁK MARIKA:

Máriapócs.

FENYEK r

GYULNAK

nek az utóbbi időben. És a szót mindig tett is követi.

— Mi voltunk az elsők, akik a fásítási mozgalmat kezdeményeztük — magyarázza a legnagyobb természetességgel.

N

ekem úgy tűnik, hogy ez az ember, Holló, a kommunista pedagógus a felvilágosításnak szentelte az életét, ö maga ötven fát ültetett, hogy az embereknek' bizonyítsa': így kell, a homokot megfogni és kicsikarni belőle a legtöbbet. Nyomdokába lépve sok paraszt ültetett gyümölcsfát, s hódítják a homokot. Egyre több szőlőt telepítenek. — Igaz, itt is nehéz a küzdelefn, mert a direkttermő dívik, de bízik a párttitkár, hogy lassan ebben is történik változás.

— A kommunistáknak kell példát mutatni ebben is — mondja. — És nincs hiba.

— Hányán vannak a szervezetben?

— Huszonötén. Többen, mint azelőtt.

— Minek tulajdonítja ezt?

— Annak, hogy megszabadultunk a lumpoktól, az intrikusok- tól, a nem odavalóktól. Bizony itt is egyenetlenkedés, intrika mr-'a a pártszervezetet. Mint valami fekély, úgy bénította a vérkeringést. A pártszervezet két részre volt szakadva. Győztek az egyenes jelleműek. Első lépésnek tartották, hogy a vezetők értsék meg egymást. És ebben sem volt hiba. A pártszervezet negyedéves terv szerint dolgozik, minden vezetőségi tagnak megvan a maga feladata. Itt valóban kollektív vezetés van. Varga László, Szűcs Mihály, Jaczkó Erzsébet és Gelsi János a tapasztalt igazgató-párttitkár- ral az élen azon' munkálkodnak, hogy megszerettessék a pártot az emberekkel.

M

indegyiknek akad dolga. Az egyik az egyik tanyát járja, a másik a másikat. És nem sajnálják az időt, a fáradságot.

Holló elvtárs nemrégiben a Dózsa-tanyai településen beszélgetett az emberekkel. Felírta panaszaikat, megbeszélte azoka a vezetőséggel és azonnal intézkedtek a tanácsnál. Megvan az öröm. Ma már hetven tanyas család részére kinn a pusztában van az, hogy segíteni kell az ifjúságot.

— Most nagy fába vágtuk a fejszét — mondja mosolyogva. Helyiséget biztosítunk a fiataloknak. Keil nagyon, mert van már billiárdasztaluk, gramofon, rádió, ping-pong asztal. Szóval gazdagodnak, művelődnek.

P ersze nem a semmiből, mert a színjátszjó gárda, ha egyelőre keveset is, de azért hoz a „konyhára”. S bizony a János vitézben, a Sárj bíróban ott látták az emberek a párttitkórt is a színadon. — Most meg kuglipályát akarnak építeni. Közösen vették a sódert, és ugyanúgy, mint az orvpsi lakást, ezt is társadalmi munkával építi fel a falu lakossága.

Miért ez a nagy bizalom? Azért, mert a kommunista vezetők, a Holló Jánosok minytlái'ia, meg u kőzműtidáí

A költő szavai jutnak eszembe. Almássy Mária szájára illenék a szó: „Ügy mentem el innen, mint kisgyermek, és mint meglett ember, úgy jöttem meg.” E haikszavú teremtés valóban gyermekként került el falujából, Penészlekről, és mint tanító került vissza. Furcsa volt a megérkezés. Hogyne, hiszen abba az iskolába került vissza mesterként, ahol tanítvány volt. Holló János igazgató. és felesége keze /alatt tanult betűt vetni, ismerkedett a számok világával. Most, hogy egy pillantást vetek a kipirult ..leánytanítóra“, szeretnék a leikébe látni, gondolatai között olvasni. Vajon milyen érzés abban az iskolában tanítani. ahol egykor maga is tanult, és azokat az embereket kartársaknak szólítani, akiktől tanult?!

— Mikor vissrakerül- t"m, nagyon furcsa volt. G-’-errn-'knek é-eztem magam újra — és az igaz- "a*óra tekint, aki mosolyog rá a szemüvege mögül.

Igen, furcsa volt. Lopva, amikor senki nem látta, megsimogatta a táblát, amelyre az első szót. számot írta. padba ült, amelyben éveken át

„drukkolt”, ahol annyi dolgozatot írt.

Mária „tanító néni” a falu, az iskola kedvence. Valóban olyan, mint egy gyermek, aki — ha az igazgató kér valamit —- készségesen megcsinálja, mint egykor. Ö a falusi KISZ-szervezet titkára. Az új kor neveltje, aki nem feledkezett el a valamikor „tanító bácsi”. Holló elvtárs szavairól, aki annyira szerette a gyermekeket.

S hogy nem hiába plántálta az eszme szép. nemes virágait a Holló házaspár, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Mária kitüntetést kspctt. Bolde«* -tu- laideno'a a Ságvári Endre emlékéremnek, ame- l'-et azért tűztek a mellére. mert a járásban itt mecf elsőnek az ífiécí'/fi s^srvgzet. És ennek ő volt a kezdeményező’

— Nagyon büszke va- "vnk Már!éra — mondja az igazgató.

A lány lehajtja fejét. Pedig nincs oka rá. Nincs, mert a többi fiatal pedagógussal sokat tett azért, hogy jól működő szervezetté váljon a KISZ Penészleken. Ahol negyedéves munkaterv

szerint dolgoznak a fiatalok és olyan nemes célokat tűznek maguk elé, mint itt, ott csak dicsérni lehet a vezetőséget. S hogy milyen ez a munkaterv? Olyan, hogy bár- melv szerv dicséretére válna. Meg van abban határozva minden vezetőségi tag feladata, mikor mit akarnak tenni. S rendszeresen értékelik is a munkát. Előadások hangzottak el a fiatalok részére a helyes viselkedésről. az ismerkedésről, a társadalmi élet és érintkezés különböző szabályairól. Szó volt a szerelemről, házasságról, tudományos kérdésekről

és sok minden egyéb másról.A KISZ-sze”v~eet

zó1^ iskolái ^ rnjl^on volt *». gikrre? Np^y. Hu- do1r,o7Óbó1 tizenöt elvan Victor

V07o^or\ klVÍ^Í fizeti v£rí a é< a

Pkik

kírní,ría<5f~v

Érdeme Máriának, kartársainak, az igazsató- nek, akik nem szűntek meg segiteni a fiatal tanítónőt, a KISZ-titkár nemes törekvéseit. S hogy milyen szükség van erre ebben a még ma is elmaradott községben, art| a szavakkal fel sem lehet! mérni.

Máriára minden szülő! hallgat.

— Először szorongó ér-, zéssel kerestem meg: „gyermekeim” _ szüleit. Azt hittem, nem fogad-1 nak majd barátságosan! — magyarázza. — Kelle-, mesen tévedtem. Nem volt olyan hely, ahol ne tudakolták volna, hogy lettem tanítónő, sokat kellett-e tanulni. S milyen jövőt szánok én gyermekeiknek.

Most a szülők keresik fel ha va1"mi problémájuk van. S Mária szívesen ad tanácsot. Az édesanyák — mert tu diák, ho°r a kis ..tanító néni" a. KISZ-titkár — már ígv vélekednek: „Ahol A’máss v Mária a vezető, j oda szívesen engedjük' gyermekeinket.”

Mária esetében nem áll az a közmondás, hogy? senki nem lehet próféta a maga hazájában. Igenis lehet , próféta”, de ehhez arra van szükség, hogy mutasson példát, becsületesen éljen, segítse a közt. szeresse az embereket és akkor azok a hála virágaival övezik, körül.

(F. K.y.

denről tudnak és segítenek a! bajokon. Azért, mert nem úgy; tesznek, mint a rossz pap, aki; vizet prédikál és bort iszik, ha-! nem együtt cselekszenek a nép-; pel. Dolgozik minden tömegszer-! vezet. És nem akárhogyan, ha-; nem terv szerint. És a pártszer4

vezet összehangolja a munkát.;

M

indezekre nagy szükség;

van Penészleken. Nagyi bizony, mert bár azj eredmények szépek, a! múlt még mindig kísért.! És bár nyers, nyakas emberek! laknak a penészleki homokon,; nem lehet rájuk haragudni az' olyan követelésért, mint ami-; ’yennel, sajnos, még a tanács-; ülésen is előhozakodtak. Mond-! ván: szüntessék be az iskolát a; legeltetési idényre. Szóval ne-! héz a harc. Régen két „ünne-; pük” volt a penészleki pedagó-! gusoknak hetenként. A gyér.! mekek nem jöttek az iskolába,' mert a vászon gúnyát mindenütt; lemosták róluk. És ekkor, vagy! akart, vagy sem, ünnepelt a ta-! nitó. Ma már finom tornanad-; rágban járatják a gyermekeket; a szülök, és mégis vannak! egyesek, akik visszafelé akarják! forgatni a történelem kerekét.« Ezek menjenek és a kerítésen!

át lopva nézzék meg, hogyan! hajlonganak a zöld pázsiton reg-! gelente a napbarnította, egész-! séges gyermekek; mit tanul-; nak, hogyan ostromolják a tu-; domány várát! Hirdetik, hogy a; kigyűjtött fényeket nem lehet! többé eloltani. Nem lehet, mert; nyomukban egyre több fény! gyullad, és végleg megszűnik az; elmaradottság Penészleken is.! Űj fények gyúlnak, melyek az; emberek gondolkodását világo-! sítják meg. Ezeket a fényeket, a; jövő lámpásait nem olthatja ki! senki, mert a kommunista Holló; Jánosok táplálják.

Farkas Kálmán.