Kelet-Magyarország, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-18 / 116. szám
1958. MÁJUS 18, VASÁRNAP KELETMAGVARORSZÁG st Útépítők között Nagyszabású öntözési tervek Erdőháton Szélesítik és újjáépítik a kiszolgált kövesutat a tisza- töki útelágazás és Tiszavasvári között. Csak 3 méter széles volt és olyan gödrös, hogy a rajta haladó járműnek és utasainak majd’ kirázta a lelkét. Rászolgált az intézkedésre. Az Útfenntartó Vállalatnál végre kimondták, hogy „meg kell csinálni!”-—• Széles, jó utunk lesz!... — híresztelik a környékbeli tanyasiak az örömhírt. Arra jártukban meg-megállnak tegy kicsit, nézni az útépítő gépek és a dolgozók munkáját. A tamásbokori, a magyarbokori és bájbokori iskolások különösen szeretnek ott időzni. Sosem láttak még olyan ekét, amely kiszántja a régi kövesutat. Megcsodálják a 14 tonnás hengerlőgépeket is. melyek nagy zajjal tömítik, préselik az útba épített követ, simítják az utat. Névről is ismerik már a gépvezetőket: Nagy Bálintot és Fényes Jánost, mint Sziklai Feri bácsit is, aki a bitumenpermetező géppel dolgozik. Izmos karú, erős emberek dolgoznak: rakják a követ a „tükörvágásba”, forgatják a csákányt és lecsapnak vele jól irányozva. Árkot ásnak vagy kavicsot szórnak. A hengerlőgép előtt elegyengetik a 6 méter széles kőszőnyeget, s a gép nyomában hőséget és szurokszagot árasztva dolgozik a bitumenpermetező. Beitatja a bitument az úttestbe, aztán leszórják finomszemcséjű kőzuzalékkal. amit aztán lesimítanak. Reggel ingujjra vetkőzve kezdik a munkát. Dél körül már meztelen karjukon és felsőtestükön csillog a veríték. A Nap melegétől és a szorgalom miatt is. Néha pihennek egy kicsit, és jóízűen isznak a friss vízből, letörlik az izzadtságot homlokukról, aztán folytatják, ahol abbahagyták. Megszokták a meleget és a nehéz munkát, akár a földművelő parasztemberek, akik mostanában pirkadattól sötétedésig szorgoskodnak az utat ölelő szántóföldeken. Látják egymás munkáját és mondogatják, hogy „szép munka, jó munka!” Péter János brigádja nagyon érti az útépítést! Dicsérj őket Kulcsár Péter munkavezető. Budai Ferenc vállalati főmérnök és Erdős Béla termelési osztályvezető is elismerésiéi nyilatkozik: „Egyik legjobb brigádunk! Nagyon szorgalmasak!” — mondják. Tizenkettőn dolgoznak együtt már évek óta. összeszoktak és a szakmában nagy jártasságra tettek szert. Egyösszegű utalványozás szerint teljesítik a feladatot. Ehhez ragaszkodnak. A mostam 5 kilométeres útszakaszra i6 szerződést kötöttek a vállalattal. 15 ezer négyzetméter útszélesítésért és 30 ezer négyzetméter itatásos hengerléésrt 27 ezer forintot kapnak az előkalkuláció szerint. A munkára 6124 óra munkaidő van adva. — így van ez rendjén, ez a tiszta munka! — mondják az útépítők. — Tudjuk, hogy mi a feladat, és ha elvégezzük, menynyit keresünk vele. A szerződésben megvan, hogy a munkáért járó összeget abban az esetben is megkapják, ha a brigád szorgalmával és munka- szervezési ésszerűsítéssel munkaidőt takarít meg. Sőt, az önköltségcsökkentési eredmény után a negyedév végén prémiumot- kapnak. Viszont kötelezettséget vállalnak a munka pontos és előírásszerű elvégzésére. Tudják, hogy a rossz munkáért nem fizetnek és kötelesek kijavítani, ha hibáznak. Ilyesmire nagyon vigyáznak, ét mint a brigád tagjai, meg a vállalat vezetősége mondják, évek óta nem fordult elő rossz munka. Megbeszélik a feladatot amikor kézhez kapják az előkalkulációs lapot. Ezen feltüntetik, hogy a brigád milyen munkákat tartozik elvégezni, égy-egy feladatra mennyi időt adtak és hogy a munkáért menynyi fizetés jár. Ehhez és a technológiai utasításhoz tartják magukat. Ki-ki tudja a maga Kötelességét. S ha a helyzet úgy hozza, bármikor összegyűlnek tíz percre, vagy fél órára megbeszélni a munkát. Forintokban is hasznát látják szorgalmuknak. A mostani munkánál például úgy számolják, hogy egy héttel előbb lesznek készen és elérik, hogy a havi keresetük mintegy 20 százalékkal több lesz! Hétközben a közeli tanyán van szállásuk, és csak szombaton járnak haza, mert a brigád tagjai közül sokan messzebb laknak, mint a város. Amikor Nyíregyházán van dolguk, bevásárolnak a fizetésből családjuknak: nyári ruhát a feleségnek, szép kendőt vagy selyem harisnyát az eladó lánynak, szandált J meg játékokat a gyerekeknek. Hadd legyen látszatja a jól végzett munkának és a munka után öröme a családnak. O. A.\ A Tisza, Túr, Szamos és Krasz- na vidéke megyénk vízben leggazdagabb tája. A szabályozott folyók mente, a mcrotvák, és egész éven át vízzel telített holtágak vidéke igen sok kincset rejteget. A vizekben a hal- és viziszámyas-gazdáikodásra, a part mentén zöldségesek, gyümölcsösök, lucernások és vörös- herések, cukorrépa és egy sor egyéb mezőgazdasági növény öntözésére kínálkozik szinte felbecsülhetetlen lehetőség. A fehérgyarmati járásban van néhány termelőszövetkezet, ahol már hasznosítanak területeket az öntözéssel. A kérsemjéni Úttörő TSZ-ben több éven keresztül termelnek rizst 14 holdon. De van ilyen példa több is. Az Úttörő az idén egy 50 holdas területet vesz öntözés alá. A több éves távlati tervek — bár nem általánosak, de — biztatóak. A kisari Új Élet TSZ például 200 holdon akarja pár év alatt meghonosítani a szántóföldi növények öntözését. Az idén rizstelepet létesítenek, s jövőre 20 holddal bővítik azt a területet, ahol már nem lesz egyeduralkodó a szeszélyes időjárás. A nagyari Május 1. Termelőszövetkezet a klsarihoz hasonlóan jövőre 20 holddal kezdi meg 200 holdas tervének valóraváltását. Csaholton, Túrricsén négy szövetkezet is van, ahol az öntözés gondolatával komolyan foglalkoznak. Itt 50 hold szatmári sziken akarják a rizskultúrát felvirágoztatni. Ami az egész folyóvidéki öntözési kezdeményezésben a legnagyobb jelentőségű, az nem más, mint a régitől, a „nagyapám is így csinálta” módszertől való fokozatos elszakadás, az újnak a megismerése, s eredményei által annak megkedvelése és majd teljes kibontakoztatása« Ez a vidék az állattenyésztés terén képes a legtöbbet produkálni. Ha megvalósítják az öntözéses takarmánytermelés rendszerét, akkor jelenlegi ere<J,mé->. nyeiket meg tudják kétszerezni. Az öntözéses' gazdálkodás kezdeti lépésétől tovább akarnák jutni. Az eddig alkalmazott monokultúrás rizstermelés helyett fokozatosan térnek át az öntözéses forgó rendszerű gazdálkodásra, A kérsemjéni Úttörőben az idén meg is kezdik egy négyszakaszos öntözéses forgó beállítását. Ha biztos kézzé] sok szeretettel segítik a mezőgazdasági szakemberek ezt a nagyszerű kibontakozást (bár csak a legelőkre is kiterjesztenék!), akkora szöcskelegelős vidékről eltűnne a gond, megszűnne az időjárástól való függőség, a bizonytalanság. El is érkezik az az idő, amikor az áldást-adó víz nyomán hatalmas táblákon hullámzik a zöld tenger, virul, mosolyog a szatmári alma, lehajló d.ús kalászokat ringat a szél, s kövér tehenek lepik el a harsogó fűvü legelőket. Eljön az idő, mert az úttörők jó úton indulnak.,. (—u. —r„> Hajdúból is jelentkeznek a nyírségi borversenyre A nyírségi borvidék borversenyét előreláthatóan — az előző Időponttól eltérően — június 10—18-4n tartják. — Az érdeklődés nagyságára jellemző, hogy nemcsak a megyéből, hanem Hajdú megye nyíri részéről is többen bejelentették a versenyen való részvételt. A nyírségi borvidék legjobb borainak versenyén egy nagydijat, egy első, második és harmadik dijat Ítél oda a bíráló bizottság, s még 15 oklevelet is kiosztanak. A borversenyre, — amelyet a Nyíregyházi Mezőgazdasági Technikumban rendeznek meg, — még ezen a héten jelentkezhetnek a bortermelő gazd.ák. Járda épült a tiszavasvári iskolásoknak A tiszavasvári Bódor-tanyai iskolába járó gyerekek csak nagy viszontagságok között jutottak el eddig az iskolába, különösen az esőzések idején. Ma már a Petőii Tsz. az Alkaloida Gyár, a szülők és a gyermekek segítségével, a KISZ-fiatalok munkájával elkészítették a gyalogjárót és fasort ültettek mellé. További céljuk, hogy társadalmi munkával egy tantermet építenek a tanyasi iskolához. Emlékezetes még előttem falunk esperesének figyelmeztetése, amit vasárnaponként a díszes prédikációs székből úgy forgatott felettünk, mint haragvó angyal a bűnbeesettek felé a tüzes kardot. Mondván nagyhangon: — Ha másvallású templom előtt tövis megy a lábadba, meg ne állj ott kihúzni, menj odább, ha tót vagy oláh ember el- esettségedben megszán, inkább halj meg, de el ne fogadj semmit! Furcsa példázat volt és sokat, nagyon sokat beszélgettek róla a faluban. Olykor az udvarunk füves sarkában folyt a vita. Egy vallásúak lévén, a szomszédok úgy kutattak az ok után a tisztelendő esperes úr szavai közt, mint bozótban a járt út után. — Dehát egy istent imádunk —hangzott. — Csak éppen másképpen. — Igen, dehát ahány ház, annyi szokás... Akkor miért bűn még csak mégis állni a másvallású templom előtt? — kérdezték. Mindig akadt valaki aki — jártasabb lévén az ilyen dolgokban — megfelelt. — Azért ne állj meg, mert könnyen betévedsz. Na és? — Könnyen ott ragadsz, és akkor kisebberlik a nyáj. vele a bér. — Kár éri a gazdát is, a pásztort is, különösen, ha a bárány pergős — mondták, azaz jobbmódú. A szószéki figyelmeztetés második részén még tovább lehetett beszélgetni, mert a szom- s-édok közt bizony akadt tőt is, oláh is. És ez=k ráadásul valamennyien az esperes úr nyájába tartoztak’.' Sokszor föltették egymásnak a kérdést: — Hát miért vagyok én más, mint a többi? — A mi munkánk, kenyerünk ném olyan, mint a tiétek? — kérdezték a magyar származásúaktól. — Nem, még a pénzed sem olyan, mint a miénk — feleltek rá. — Azért nem megy hozzád se a végrehajtó, se a harangozó, hehehe... — Bár ne jönne,' de jön. Az esperes úr éppen a múltkor üzente, hogyha nem fizetem a párbért, ném gyóntat, nem ál- doztat. — Rá se rán's, pajtás... Itt fekete bárány az oláh, oláhországban meg feketebárány a magyar, — Jó, jó, de akkor kié az isten, a magyaré, az oláhé vagy a tóté? — Az közös, itt az ő nevében szidnak téged, ott meg az ö nevében szidnak minket... F-ek után aztán odaiutot*ak. hogv megkérdezték: dehát akkor kit segít? A feleletet keserű humorba má”tva egy országosáét öreg kubikos mond*á ki: — Minké*, szegényekét szerét, az urakat man segíti az isten. Utána pedig megszólált a „tót” Szomszéd és nagy bölcsességgel azt mondta: — így van a háborúban is, egy gazdagszik és nyomorba jut száz másik, így tartja a közmondás is. Egy vallásban legyünk becsüljük meg egymást, még akkor is, ha a papunk kárpálódzik! Ebben aztán meg is maradtak, becsülték, szerették egymást a szegénységben. Azóta elmúlt már vagy tizenöt, húsz esztendő, a történelem igazolta, hogy az igazi hazaszeretet, az igazi emberség az, ha a dolgozó emberek vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül megbecsülik és szeretik egymást, bárhol éljenek is a * földön. Az esperes úrnak nem volt és nincs igaza. A dolgozó emberek megérthetik és szerethetik egymást és megértik és szeretik is. Hiszen történelmünk új jelensége a . proletár világ összefogása. A népek, a reakciós uralkodó körök ellenére a még fel nem szabadult országokban is támogatják egymás szabadságharcát, haladó törekvését és békeharcát. Az imperialista reakció eszmei aknamunkáiénak pedig az az egyik legfőbb célja, hogy a népet félrevezetve ellenséges viszonyt szítson ország és Ország, állam és állam köz*. Ezért igyekszik szembeállítani az internacionalizmust, a prolet.árhaza- szeretetét á hazafisággal. Az* bizonygatja, hogy a kommunisták — akik intema- c!onalis*áknák vallják magukat — nem hazafiak, nem szeretik szülőföldjüket és távol áll tőlük a nemzeti büszkeség. A muru 'kásosztály viszont ma is fennhangon hirdeti Marx és Engels több, mint 100 évvel ezelőtti jelszavát: Világ proletárjai, egyesüljetek! Azok az emberek, akik annakidején vitatkoztak az esperes úr figyelmeztetésén. ma már megtanulták, hogy az esperes úr „figyelmeztetése" nacionalizmus volt, a nacionalizmus pedig az urak, az elnyomók reakciós elmélete. Céljuk vele: megtéveszteni és imperialista céljaikra felhasználni az egyszerű embereket. Tudják azok az emberek, hogy amikor minden erejükkel a dolgozók nemzetközi egységének erősítésére törekednek, nem közömbösek saját hazájuk sorsa iránt sem. Példa mutatja: a kommunisták — éppen a legkövetkezetesebb intem-ciona- listák — a leghűségesebb hazafiak. a nemzeti érdekek igazi védelmezői. Hogy a proletámemze*köz!ségnek milyen óriási jelentősége van korunk és népünk történetében. arra itt van saját példánk: Az ellenforradalomtól, a bosszúra és gyilkolásra hazaindult urak*ól a proletárnem- zetközisée a’aoián élő Szovjetunió védelmezett meg bennünket. A proletámemzetköziség alapján épülő szocialista hazánkban nem lehet nemzeti gyűlölködés. A törvények egyenjogúságot biztosítanak románnak, szlováknak, szerbnek. Nálunk nincsen „fekete bárány”, nincsen ilyen megkülönböztetés. Es éppen ez, a dolgozó emberek egysége, közös erőfeszítése az, ami biztosítja államunk. nénünk szabadságát, nemzeti érdekeinek megvalósulását. A proletámemzetköziség. a proletár hazaszeretet az, aminek jegyében épül ez az ország. (—bég—) VAN-E KÖZTÜNK FEKETE BÁRÁNY ?
