Kelet-Magyarország, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-15 / 113. szám
2 KELETMAGTARORSZAO 1955. MÁJUS 15. CSÜTÖRTÖK U j buzgalmat fakasztott az idei tavasz a kisári Ö.i Élet TSZ-ben. Igaz, a tavaszi nékibuzdulást már megelőzte a téli nagy. számvetések ideje, amikor meghányták: miből mennyit és hogyan, hegy a legjobb legyen? . így határozták el, hogy az idén öntözőtelepet létesítenek és a környező példák buzdítására rizsét termelnek. A tél el sem takarodott, amikor a szikes, gyepes területet leszántották s ma már a csatornázás is elkészült és az utolsó simításokat csak a két szegőgáton kell elvégezni a 18 holdas telepén. Ahogy közeledtek a talajmunkák megkezdésének idejéhez, úgy gyűltek a gondok a szövetkezetben. Igaz, a gépállomással megkötötték a szerződést minden elvégezhető munkára, de a rendelkezésre álló erőgépekkel nem lehetett a talajra menni. Qerzsényi Bertalan, a tsz. elnöke kapott ide is oda is, hogy legyen már valami, s ne vesszen kárba a kora tavaszi sok munka, meg a terv se törjön ketté.:: Hétfőn aztán felbúgott a motor a rizstelepen. Egy lánctalpas traktor kezdte meg a munkát, amivel a Nagymezői Állami ^Gazdaság segítette ki a szövetkezetét., Doldozott a lánctalpas reggeltől estig és este sem állt ki- a munkából, hanem éjjel is fogyasztotta a: barázdákat. Kezdhetnék is a rizs vetését, mért a lánctalpas megtette kötelességét. Azonban nem tudják a talajt aprómorzsássá tenni, hogy a magot belehelyezzék. A gépállomás újra csak „kitett". magáért. Nem volt elég, hogy az általa vállalt talajforgatási munkát nem végezték el, tárcsát is olyat adtak, amivel nem tudnak célt érni. Gerzsenyi, az elnök ismét kopogtat a Fehérgyarmati Gépállomás ajtaján, de veri is az asztalt a főgépész előtt, és iek'utyateremtettézi az ilyen szerződő feléket, akik nem állják szavukat. A főmérnök viszont — mindrn szép kérés és GERZSENYI BERTALAN, a rizstelepítő elnök. csúnya követelés ellenére — bizony nagyon szűkmarkúan küldi el az elnököt. Nem az ő feladata — mondja —. törődjenek vele a traktorosbrigádok. ' Hát így néz ki a szerződésben is vállalt kötelezettség dolga. Más nem kellene, mint átcsoportosítani a szükséges munkagépeket oda, ahol a legégetőbb szükség van rá. És megindulhatna a vetés, és hömpölyöghetne a szőke öntözővíz a csírázó magvak felett, hogy majd üdezölden hirdesse a rizs a kisari Űj Élet TSZ-ben is a közös erő diadalát. De ehhez legalább olyan lelkiismeretesen kellene a gépállomásnak teljesítenie feladatát, mint amilyen szívesen segített a szomszédon a Nagymezői Állami Gazdaság, <Á pórtélét hírrt Kiizdjünlc a közömbösség ellen! Cikkünk nyomán íntézke dik a vásarosnaményi jb. Alig múlt el egy hónapja, hogy a Keletmagyarországban megjelent egy cikk „A közömbösség veszélyéről’’ címmel. Ebben elemeztük: milyen károk származhatnak abból, ha párt és állami életükben egyesek közömbösen viseltetnek fontos állami, gazdasági és emberi kérdésekkel szemben. — Szóvátettük azt is, hogy ez a nézet; „'ahogy lesz, úgy lesz”, legalább olyan káros hatással van a páriéletünkre, a belső pártmunkára,. mint a dogmatista nézetek, és a revizionizmus. Igen, mert a nézetet vallók hátsó gondolatait nem ismerjük és nehéz ellenük harcolni. A cikkre felfigyeltek a vásáros- naményi járási pártbizottságon is és ennek alapján most néhány helyen, felülvizsgálják a pártszervezetek tevékenységét,. Ügy döntöttek, hogy Gulácson, Ilken és Vásárosnaményban nézik meg alaposan a helyzetet, mert az itt tevékenykedő párt-alapszervezetek- ben tapasztalni néhány elvtárs részéről közömbösséget. Mint Varga István elvtárstól, a járási pártbizottság párt- és tömegszer vezetek osztályának vezetőjétő megtudtuk, a vizsgálatban töbl elvtárs részt vesz. Ebbe a munkába a jb. munkatársain és a pártbizettsági tagokon kívül bevonják az illető községeket patronáló aktivistákat is. A tapasztalatok során sok érdekes dologgal találkoznak majd az elvtársak, amelyeket felhasználnak mindennapi munkájukban. A nyíregyházi marxista-leninista egyetem, a kiadott prog- ramájától eltérően korábban zárja az idei tanévet. A hátralévő időben az egyetem programja a következő: május 15., 22, és 29-én előadások, június 5. és 12-én osztályfoglalkozások lesznek. Míg a vizsgákra június 27. és 28-án kerül sor. A rendelkezések szerint járó tanulmányi szabadságot június 12. és 27-e között veszik igénybe általában a hallgatók. ★ A Jánd községi párt-alapszer - vezet nagy gondot fordit a pártépítési munkára. Különösen Csohány és Rékási elvtársak foglalkoznak sokat a pártemki- viiliekkel. Ennek eredményeképpen több kiválóan dolgozó egyéni paraszt és termelőszövetkezeti tag kérte felvételét a pártba. Minden hónapbaji vettek fel még ebben az évben tagjelöltet, így most 9 tagjelöitjük van, akiket rendszeresen megbíznak pártmunkával. A vásárosnaményi járási párt- bizottság vb. ülésen tárgyalta meg a tőmegszervezetekben dolgozó kommunisták munkáját. Megállapították, hogy az utóbbi időben komoly előrehaladás tapasztalható ezen a téren, örvendetes, hogy különösen a tanácsokban dolgozó kommunisták tevékenysége javult. Több községben a tanácsülések látogatottsága és színvonala annak tudható be, hogy a kommunista tanácstagok személyesen felkeresték a tanácsülésekre rendszeresen járó tanácstagokat, beszélgettek sok egyénileg dolgozó paraszttal, akik utána megjelentek a tanácsüléseken. ★ Gulácson, Tiszaszalkán és Lő- nyán a kommunista tanácstagok kezdeményezésére felemelték a községfcjlcsztési hozzájárulást és így most 10—15 százalék az, amelyet a község szebbé tételére fordítanak. A tanácstagok felkeresték a dolgozó parasztokat és számokkal bizonyították be nekik, hogy mennyivel többet tudnak építeni akkor, ha a lakosok többet áldoznak saját falujukra. így megértették a javaslatot és most azok az elgondolások, amelyek a tervekben szerepelnek megvalósulnak. ★ Értelmiségi ankétot tartottak a napokban Vásárosnaményban, Tarpán, Barabáson és Tigzakere- csenyben, ahol az MSZMP kultúrpolitikáját beszélték meg Kállai Gyula elvtárs előadásai alapján. Szó volt ezeken , az ankétokon arról is, hogyan, milyen módon kapcsolódjanak be a falun dolgozó értelmiségiek a társadalmi életbe. Francois Fosso, a nemrég Nyíregyházán járt kameruni küldött, a Kameruni Demokratikus Ifjúsági Szövetség főtitkára Budapesttől levelet intézett a megyei KISZ- bizettság első titkárához. Mandzák János elvtárshoz. „Kedves Barátom! — hangzik 'a levél. — Megragadom az alkalmat, hogy visszaemlékezve korábban tett látogatásomra, a' kameruni ifjúság nevében köszönetét mondjak azért a szívélyes fogadtatásért, amelyben engem április 24. alkalmából a nyíregyházi ifjúság részesített. * Ez a fogadtatás ékes bizonyítéka volt. hogy a magyar nép és ifjúság együttérez az afrikai néppel és ifjúságával a mi függetlenségünkért folytatott harcunk iránt, A nyugati országok vezetői vérbenforgó szemmel tekintenek április 24-re. Az élenjáró demokratikus országok népei együttérzéssel, lelkesedéssel kísérik a mi harcunkat, akárcsak Ázsia és Afrika népei. A demokratikus országokban tudják azt, hogy bizonyosan elkövetkezik az embernek ember állal való kizsákmányolásától mentes világ, a tartós béke és a népek őszinte barátsága.. Mi azt reméljük, hogy a testvériesség és a mi ügyünkkel szemben érzett szolidaritás, aminek számos tanújelét adták a nyíregyházi fiatalok, ezután is erős marad, mígnem Afrika is be fog lépni á nyomortól és a szolgaságtól megszabadult világrészek egysegeit táborába. Eljön az. idő, amikor az afrikai,ifjúság is. miként ma az önök■ ifjósága, egy, az egyetemes béke és barátság szabad világának boldog részese lesz. Ismételten szívélyesén köszöntve önt, fogadja kedves barátom odaadó baráti érzésem kifejezését. FRANCOIS FOSSO.” A második születésnap edves kis kert. Igaz, nincs ez több negycdholdnál sem, de Ilyenkor május derekán valósággal egy kis erdő benyomását kelti. Vagy virág- tengernek is elkeresztelhetjük... Hát igen, újra levéllé nőtt a rügy, szirmot bontott a kis gyümölcsös, itt Ibrányban is, az igazgatói lakás mögött. És Kovács Sándor, a fiatal „igazgató bácsi" elégedetten pillant végig az idei megújhodáson. Ebéd után, a koradélután néhány szabad percében szívesen sétál a fasorok között, s mikor mcg-megáll egy fa árnyékában, ■ gondolatai kinyitják a korábbi tavaszok, a huszonkilenc május emlékkönyvének lapjait. Akarva, akaratlanul végigfut szeme az íratlan sorokon és homlokán a redök erősödése, kisimulása elárulják a hangtalan számvetés szavait. Igaz, még csak az emberöltő delelőjén tart, de az út, amelyen idáig eljutott, jóval hosszabb ennél. Bizony már halová- rtyán Villan fel a sokgyermekes Kovács bácsi mezítlábas, nyurga Sanyijának gvermekképe. A tanítóképző elvégzése is olyan távolinak tűnik. Aztán az egri éveket próbália bekebelezni a múló évek sora. A vizsgákét, amikor tanárrá av ták s szőke, ibrányi fiút. — De az utóbbi négy év minden napja örökre megmarad emlékezetemben... — mondja ki most már hangosan gondolatát. Hogy miért éppen az utóbbi négy év a legértékesebb Kovács Sándor életében, annak megértéséhez tudni kell még egy dologról. Az ibrányi iskola igazgatója „civilben” országgyűlési képviselő. Termetét hazudtolóan csendes, szerény ember. Olyan, aki mellett nem tud elmenni az ismerős, hogy a kalapcmelés mellett, ne mondana néhány kedves szót is. És talán szerénységéért szeretik a megbízói. — Igaz, az első három évben csak pótképviselöi megbízásom volt komolyabb feladatok nélkül, mégis azt hiszem, a legutóbbi választás volt az én második szüleié'napom. í gy mondja ezt, mintha most is a katedrán ülne és a történelem eseményei: tolmácsolná a kis figyelő emberkéknek. És lepergeíi az ö négyéves munkájának történelmét is ... — Hogy melyik nap, melyik időszak volt a legmaradandóbb eddigi működésem alatt... ? Erre nem tudok válaszolni. A legkisebb események is mindennapjaimhoz nőttek. Az első három esztendőben sok föld, nyugdíj és közösségi probr léma intézése töltötte meg munkámat. Sűrűn eljártak lakásomra a helybeliek, a környező község dolgozói, de magam is elkarikáztam egy-egy községbe fogadóórát tartani. S ezeken a találkozásokon Kovács Sándor az emberek igaz barátja lett. Ügyannyira, hogy a múlt évi részleges választások idején g nép szeretete és bizalmat teljes jogú képviselői megbízással jutalmazta. — örültem a dolgozók elhatározásáa vasárnap lett az én igazi munkanapom. mert Komorótól Ajakig, és Záhonytól a déli részekig jöttek el hozzám az emberek és kértek segítséget ügyes-bajos dolgaik megoldásában. És mintha olvasná, emlékezni kezd: Az egyik vasárnap kopogtak az ajtón. Három ünneplőruhás parasztember lépett be. mindhárman Komoróról. — Eljöttünk már, Sándor, hogy istá- polj bennünket, mert vagy van igazság a földön, vagy... — mondták egyszuszra. Es felváltva adták elő, hogy almát vittek értékesíteni — lehetett vagy nyolc és fél mázsa —, és olyan címen, hogy ennyit már nem szabad szállítani — pedig tízet is szabad —. elkobozták tőlük. Megnyugtatta a három embert, és utána nézett c dolognak. Sikerült is közös nevezőre jutni a felügyeleti szervvel és a komoróiak visszakapták az almájukat. — Természetesen nem minden ügy ment ilyen simán. Sokszor már a panasz is jogtalan volt. Főleg földügyben adódtak nehéz problémák és ekkor az emberek helytelen gondolatának, véleményé- n-1- eloszlatása kívánt nagyobb erőfeszí- té.rt, z úgynevezett „kis” ügyek intézése is nagy megbecsülést szerzett Kovács Sándor képviselőnek. A múlt halt. öt gyermek maradt árván, és a komoróiak nap, mint nap szidták a nyugdíjintézetet, amiért húzta-halasztotta az apa utáni nyugdíj folyósítását. Az ügy eljutott a. képviselőig, aki személyesen utazott fel a minisztériumba és a nyugdíj- intézethez. Azóta is minden hónapban viszi a postás a Jósai családhoz a pénzt... A dombrádiak is „hasznát vették” a képviselő munkájának. Hosszú évek ót<t húzódott a moziépítés munkája —■ bizonyos félreértések miatt —, míg Kovács' Sándor az országgyűlés egyik szünetébeh személyesen beszélt az építésügyi miniszterrel és elmondta az esetet. Néhány nap múlva — a Kovács elvtárs beadványa alapján — a miniszter utasítása megoldott ? a dombrádi mozi építési munkáinak elvégzését. Minderről csak egy kis hír jelent meg az újság hasábjain. Akkor senki sem gondolt Kovács Sándor képvi-. selőre, aki pedig sokat tett egy község érdekében ... És ezen a májusi délutánon, ahogy új élet sarjad a képviselő gyümölcsösé-, ben, az emlékező Kovács Sándor már a holnapra gondol. Szeretne sok kedves sort bejegyezni még élete könyvébe. A következő napokban egy nagy ügy siker- revitelén kíván munkálkodni. Békegyvlc- seket'tart a körzetében, hisz napjainkban minden ember problémájává vált a békés alkotás óhaja. S a képviselő nem engedheti, hogy az emberek óhaja pusztába kiáltott szó maradjon. .. , Most is tenni kell, mint a négy ev minden napján! ANGYAL, SÁNDOR nak, pedig már akkor láttam, hogy még nagyobb feladatok várnak rám. Huszonegy község a kisvárdai járásban: bizony - évben rokanttá lett áramütés következté- nagy területen fekszik, és sok problémát ben Jósai Gyula komorói vasúti munkás, is kellett magamra vállalni. Ettől kezdve Röviddel a szerencsétlenség után megBarátságunk erős marad