Kelet-Magyarország, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-14 / 112. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! 11 AKIKNEK A G Y ÖGYS ZEREt lAtAs javulását köszön­hetjük — A KISZÖV KÜL­DÖTTGYŰLÉSÉRŐL — MESE- SZARNYON — MESETÁJON — HAZAI ÉS NEMZETKÖZI HÍREK XV. ÉVFOLYAM, 112. SZÄM Ara 50 fillér 195*. MÁJUS 14, SZERDA [^□□□□□□□□□□□□□□□annaaaQaaaDaaDDDaDaaDaaaaaaa ADÓ AZ ERÉNYNEK ... A képmutatás az az adó, amelyet a bún fizet az erény­nek... önkéntelenül is ez a mélyértelmű aforizma jut az ember eszébe, ha végigolvassa a NATO kül­ügyminisztereinek koppenhágai tanácskozásairól kiadott zárónyilatkozatát. A tizenöt atlanti külügyminiszter Koppenhágában, a békés dán fővárosban is találkozott a nyugati közhangulat­tal. Dánia hétfőn a NATO tanácsülés kezdetének napján ünnepelte a német megszállás alól történt felszabadulásának ‘évfordulóját. A dán főváros legnagyobb terén ezrek tüntet­tek az ellen, hogy a volt megszállók utódainak kezébe ma, ismét tömegpusztító fegyvereket adjanak. A Christiansberg palota zári ajtói mögött tanácskozó külügyminiszterek nem hunyhattak szemet afölött, hogy ebben a kérdésben az egész nyugat-európai közhangulat teljesen megegyezik a dá­nokéval. Köztudomású, hogy az amerikai politika immár egy év óta a nyugatnémet hadsereg atomfegyverekkel való felsze­relésén alapul. Az Egyesült Államoknak és NATO-beli szö­vetségeseinek ez a legfontosabb stratégiai problémájuk. A záróközlemény viszont egyetlen szóval sem említi nyíltan a nyugatnémet atomfelfegyverzés kérdését. Ezt a tény jogo­san lehet a közvélemény előtti meghátrálásnak tekinteni. Ugyanakkor baljóslatúan hangzik a közleménynek az a mondata, amelyben az Atlanti Tanács „megelégedését" fejezi ki a NATO hadügyminiszterek legutóbbi párizsi értekezleté­nek eredményeit illetően. Nem titok viszont, hogy a párizsi ülésszak legfőbb „eredménye" éppen az volt, hogy szabaddá tette Adenauer kezét a Bundeswehr atomfelfegyverzésére. A tíz pontos koppenhágai záróokmány öt teljes passzust szentel a kelet-nyugati tárgyalások eszméjének, mégis ha közelebbről szemügyre vesszük azt a bizonyos öt pontot, amellyel az atlanti külügyminiszterek a közvélemény oltárán áldoztak azonnal látnivaló, hogy a NATO hatalmak vissza­felé tettek lépést. El kell ismerni, a nyilatkozat figyelemreméltó ügyesség­gel játszik a szavakkal. Hiszen még azt is megkockáztatja, hogy „kívánatosnak” mondja a kormányfői találkozót, ámde azután minden sorban egy-egy „de", „esetleg", „ha", „ab­ban az esetben” következik. De a képmutatás adóját ezzel még korántsem rontották le teljes egészében a záróokmány szerkesztői. A további pontokban ugyanis a Szovjetunió ellen emelik azt a vádat, hogy „Az utóbbi időben elmélyítette a nemzetközi feszültsé­get azzal, hogy a Biztonsági Tanácsban megvétózta a sark­vidéken keresztül bekövetkezhető meglepetésszerű támadás kockázatának csökkentését célzó amerikai javaslatokat". A közlemény még azt is hozzáfűzi, hogy a szovjet vétó „kiáb­rándulást” keltett a NATO-tagállamok kormányaiban, de azért ők „nem vesztették el kedvüket” és „nem tantorod­nak el a tárgyalások elvétől". Lám mennyire szívükön viselik a nukleáris pokol el­szabadulásától rettegő emberiség aggodalmait! Dehát az isten szerelmére, melyik hatalom hidrogén- bombás gépei röpködnek a sarkvidék felett?! Nem lenne sokkal egyszerűbb és megnyugtatóbb, ha magukat a provo­kációs repüléseket szüntetnék meg az északi sarkvidék felett. Talán az biztosította volna a kormányfői tanácskozá­sokhoz „a kedvező légkört”, ha a szovjet kormány belenyug­szik, hogy az amerikai provokációk folytán az esztelen szándékosság, vagy a vak véletlen egyik pillanatról a má­sikra kirobbantsa az atomháborút? Vagy talán az Ausztrá­lia és a Csendes-óceán térségében nap-nap után robbanó angol és amerikai hidrogénbombák mérges felhői hivatottak a „kedvező légkör” biztosítására? És mindez azok után, hogy a Szovjetunió már korábban egyoldalúan megszün­tette atomfegyver-kísérleteit! Nos, nem a Szovjetunión, hanem az Egyesült Államo­kon és Anglián a sor, hogy a provokációs repülések abba­hagyásával és az atomrobbantások megszüntetésével kedve­zőbb légkört alakítsanak ki a kormányfői találkozóhoz. A NATO külügyminiszterek koppenhágai értekezlete semmi esetre sem járult hozzá az elengedhetetlenül szükséges nem­zetközi bizalom megteremtéséhez. A cselekedeteket a szép szavak nem pótolhatják. Ebben a tekintetben egyet lehet érteni a Daily-Telegraph című jobboldali angol lap vég­következtetésével, amely így vonja meg az értekezlet mér­legét: „A koppenhágai gyűlést nem lehet sikernek tekinteni, mert nem tisztázta a Nyugat álláspontját egyetlen lényeges kérdésben sem.” Elsők között a mátészalkai állomás A május 1 tiszteletére folyta­tott munkaversenynek jó ered­ményei vannak a mátészalkai ál­lomáson. A kocsimozgalási tervet 125 százalékra, a tartózkodási ter­vet 104 százalékra, a kocsikihasz- nálást 131 százalékra, a személy- vonat menetrendszerinti indítási tervét 100 százalékra, a tehervo­nat inditási tervét pedig 114 szá­zalékra teljesítettük, átlagteljesít­ményünk 115 százalék, amivel a Debreceni Igazgatóság területén sikerűit az elsők közé kerülni az állomások versenyében. A jó munkáért 6.500 forint pénzjutal­mat kaptunk, amiből a legjobb munkát végzők érdem szerint ré­szesülnek. Nem dicsekvésképpen írom eze­ket újságba, hanem buzdításkép­pen állomásunk dolgozóinak, hogy továbbra is folytassák a nemes versenyt és igyekezzenek a vasút vezetőségével együtt megtartani a jó helyezést. KOVÁCS JÓZSEF főintéző. Egy hasxnos kirándulás Az Erdőgazdaságtól Kéry Gyű- láné levelezőnk arról számol be, hogy a napokban tanulmányi ki­rándulást tettek. A külső szakem­berekkel együtt a gazdaság köz­ponti dolgozói természetjárásuk alkalmával több termőhelyet, cse­metekertet és fűrészüzemet láto­gattak meg. A kiránduló csoportot a termő­hely feltárási bemutatón Babos Imre, a mezőgazdasági tudomá­nyok doktora kalauzolta. A ter­mészeti élmények mellett a szín­vonalas előadásból sok hasznosat tanultak az adminisztratív dolgo­zók is. Jobban megismerték szak­májukat, a munkahelyet, amit ed­dig sokan csak papírról ismertek és az sem elhanyagolandó szem­pont, hogy még közelebb kerül­tek a külső fizikai dolgozókhoz. Alakulóban a második vízgazdálkodási társulás Egy héttel ezelőtt írtunk la­punkban arról, hogy megalakult Penészleken az első vízügyi tár­sulás. Ezeknek a társulásoknak a legfőbb célja, hogy a szövet­kezeti gondolat jegyében a he­lyi vízkárok elhárításában az érdekelt állami gazdaságok, ter­melőszövetkezetek és egyéni ter­melők elsősorban saját erejük­ből, de állami támogatás mel­lett és a Vízügyi Igazgatóság szakirányításával elvégezzék azokat a vizi munkákat, ame­lyek révén növelni lehet a me­zőgazdasági terméshozamokat. Megyénk északi sarkában Zsurk, Tiszaszentmárton, Eper- jeske és Tiszamogyorós közsé­gekben többszáz hold vizes ten rületet tehetnének termővé, ha összefogással bizonyos munká­latokat elvégeznének. A közel­múltban ilyen megbeszélésre; össze is jöttek a négy község vezetői és többen a termelők közül is. Most ismertetik köz­ségeikben a lehetőségeket es végzik a szervező munkát, hogy] egy nyárigát-társulatot létrehoz­zanak. Iparkodjanak a Felső- Tisza-i községek, hogy még eb­ben az évben élvezhessék mun­kájuk gyümölcsét, mintahogy á penészlekiek már döntöttek, ök is mielőbb döntsenek. 4'* * »» » »*'K-H-* »»»»»»4 »♦»»4>ft»44‘ft*'*‘*‘'t"tl »*♦*♦'******•*”********♦'*'4"****** ♦♦<"**♦♦*•* cd társadul mi üssrejaí^ás ereje (Tudósítónktól,) IM a már közismert és elfoga- dott tény, hogy mind nép- gazdasági, mind saját legjobb ér­dekünkben nem gazdálkodhatunk akárhogy. Az állam minden egyes fillérét csak olyan helyre tehet­jük, amely a jelen hasznos szol­gálata mellett egyben a jövőnek is egy picike alapja. Tehát taka­Megbecsült rékcekodva és éppen azért még j tervszerűbben, okosabban kell előrehaladnunk. Lényegében ezt mondja a nemiég megjelent kor­mányfelhívás is. De a nagy, országos tervek mel­lett, helyileg egyáltalán lehet-e így valamit csinálni? A tények azt igazolják: lehet. Nagyecseden is példa van erre. eredmények A nagyecsedieknek igen jó ta­pasztalatuk van már az előző években saját erejükből épített létesítményekről. Hogy mennyi­vel helyesen tették, mint a köz­ség tényleges gazdái, amikor töb­bet kezdtek törődni községük fej­lesztésével, szépítésével. Ma semmi pénzért nem monda­nának le például azoktól a jár­dákról, amelyeket egyes utcákban saját anyagi áldozatuk és társa­dalmi munkájuk árán létesítettek. Ez évben ismét számba vették az ecsedi dolgozók saját erejüket: mi kellene még s abból mit való­si hatnák meg. Mert ez a lényeg. „Addig takarózni, ameddig a pokróc ér”, tanítja egy régi ma- gyár közmondás. Az újabb számításokban, az erők helyes felmérésében a köz­ség teijes esásze bér ne volt. Vagyis: a pártsZeivezetek, a Ha­zafias Népfront-bizottság, a !ö- megszervezetek, a tanácskörzetek együttes javaslata alapján lett el­Mik kerülnek ez évben megva­lósításra a közel 1 millió forin'os községfejlesztési számvetésből .* A gondos, előrelátó gazda szemé­vel tártják számon az eddig leg- sárosabb utcákban épített 4 és fél kilométer hosszúságú kövesutat Csak örülni tudnak a megszapo­rított, mindig jó, egészséges ivó­vizet adó ártézi kútjaiknak. De legklváltképp büszkék szép, új tanácsházukra. És ez mind az övék, s mint je­lentős éttékű közvagyonnal mó­dosabbak, gazdagabbak lettek. fogadva az 1958. évi községfej- lesz'ési program. Ennek anyagi része, azaz a közsée'e'észt s hozzájárulás összege 433 000 fo­rint, míg a felajánlott társadalmi munka (kézi- és fogat-erő) éltéke 560 000 forint. Nagy összeg ez így, a kettő egvütvéve és méltán szolgálhatja a község tervszerű továbbfejlesz­tését. És természetesen anélkül, hogy akadályozná a nagyobb mér­vű átfogóbb jellegű állami beru­házások megvalósítását. Amint a tanács hátát ozata ki­mondja: az új létesítmények a dolgozók minden rétegének érde­két kell, hogy szolgálják. Mind pénzbeli, mind társadalmi munka ráfordításában elsőként szerepel újabb utcák lekövezése (együttesen 3600 méter hosszúság­ban), hidak, átereszek létesítése, illetve felújítása 220 500 forint értékben, és 397 000 forint éttékű társadalmi munkával. Utána 7 kilométer hosszú járdaépítés, il­letve a már meglevők tovább ve­zetése következik társadalmi munkával együtt 254 000 forint beruházással. Sor kerül a t égebben készült fűrott kutak javítására, csőveze­ték kicserélésére. Az utcai köz­világítás további 20 lámpahely felszerelésével lesz javítva. Befe­jezést nyer- új (anácsházuk külső vakolása, kerítésbe foglalása. Nem feledkeztek meg a terv készítői az általános iskoláról sem, amelynik biológiai szei tár­készlete kerül gyarapításra. Aa ellenforradalom alatt megsemmi­sült községi könyvtár újjászerve­zésére többezer forintot irányoz­tak elő. A falusi spot t színvona­lának emelése érdekében sport­felszerelési tárgyak vételét és a sportpálya javítását is előirányoz­za a községfejlesztési terv. * Természetesen e nagyszabású kollektív-program végrehajtásá­ban a községi tanács végrehajts bizottsága továbbra is a dolgo­zókra támaszkodik. Elsősorban a tanácstagokra, akik mozgósítják körzeteik lakóit mind a pénzbeli befizetésekre, mind a soron kö­vetkező társadalmi munkák vég­zésére. Asztalos Bálint Kiixel 1 millió a kösségf tovább fejlesstésére Cél t a dolgosok teljes érdekében...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom