Kelet-Magyarország, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-13 / 111. szám

195S. MÁJUS 13, KEDD KEEETM^OYAROESZÁG 8 ­A tárgyalóteremből s „Ha per úgy mond, hadd legyen per...ís A filemile-perek ideje mintha lejárt volna — legalábbis így ** gondolná az ember. Pedig nem. Elég bekukkantani a tár­gyalóterembe és tanulságos és egyben szórakoztató bizonyságot kaphatunk. Mert, ha oda benézünk, sok furcsa, cifra esettel, emberi jellemmel találkozhatunk. Különösen, ha abba a terembe van sze­rencsénk benyitni, ahol a polgári perek tárgyalása folyik. Igaz, hogy manapság nem azon folyik a pereskedés, hogy kinek szól a mezsgyefáról a filemile, hiányzik a per anyagából az irodalmi nagydiófa is, de a pörlekedő Péter és Pál e furcsa kis perekben manapság is él és békíthetetlen haragosok. No, de nézzünk, illetve lássunk egy-két példázatot a Péter-Pál perekre. A kutya-„TÍzitw viszonzása Pontosan húsz esztendeje tart a harag két nyíregyházi ember közt. Persze szomszédok. De va­ron miért haragvisznak annyira? Nem olyan egyszerű az eset. Ennek a pernek még állat sze­replői is vannak, mi több, övék a „főszerep”’. Lássuk csak.. i Egyszer egy embernek a ku­tyája átjárt a rozoga kerítés ré­sén a szomszéd udvarába. El­gondolkozik a sértett szomszéd: Lehet ezt csak úgy engedni? Nem! A kutya-,.vizitet” hadd viszonozzák a tyúkok; hadd ka­parják, rúgják a kiskertet, majd akkor megtudja a kutya­tartó szomszéd, mi az * . . Szó­val ebbőt származott a vesze­delem, sőt mi több, tettlegesség. Pofon is csattant és ez volt a per nyitánya, avagy belépője. Az az érdekesség a dologban, hogy e két ember közt ez az eset minden tavasszal megis­métlődik. A bíróság pedig min­dig meghozza az ítéletet: A ke­rítés ■ kijavíttassák és a peres felek tartózkodjanak ezentúl a civakodástól. Ügylátszik, eddig nem sok eredménye volt a bírói szónak. Hogy most lesz-e, azt majd jövő tavasszal tudjuk meg. Kiskút, kerekes kút... Egvszét egy házigazda meg­makacsolván magát, kijelentette a lakóinak, hogy ezentúl senki emberfia nem húzhat az ő kűt- jából vizet. Tette ezt azért, mert a kertiben is van egy kút, fogyjek annak a vize, nem aző kútjáé. Tessék ezentúl onnan hordani a vizet. Ezen a2tan a lakók is össze­vesztek — persze egymással. Kiabáltak ezt is, azt is, mígnem aztán becsületsértési per lett belőle. Mit tett a bíróság? Szépen gyalogosan kiszállt a helyszínre, megállapította a tényeket, aztán ítéletet hozott: Fúrni kell egy úi kutat, mégpedig olyképpen, hogy az a meglevő két kút közt foglalva helyet, ellássa jó ivó- vízzé a lakókat... Bagoly mondja Egy alkalmi összejövetelen találkozott két fiatalember. Az egyik — illendőnek tartván a bemutatkozást — kezet nyújtott a másiknak és megmondta a nevét: — Veréb vagyok. A másik meg azt felelte rá: — Én meg Bagoly. No, de megjárta, mert abban * pillanatban arcán csattant a pcfon, Hajbakaptak s csak a a Verébnek ..» bíróság tudott igazságot tenni köztük, miszerint megállapítot­ta: A bemutatkozás szabályosan történt, mert az egyik fiatal­embert Verébnek, a másikat Bagolynak hívják és ezt ható­sági iratokkal igazolták, tehát ez esetben szó sem volt gúnyo­lódásról, vagy gyalázkodásról, A nem mindennapi eset után a két peres a legközelebbi ven­déglőben áldomást ivott. A tigrisszőrn macska Egy nyíregyházi ember nagy utánajárással a pesti állatkert­től szerzett egy tigrisszőrű macskát. A macska hamar hoz­zászokott az új környezethez, feltalálta magát az új helyen, amiben bizonyosan segített neki az a megbecsülés is, ami neve után ítélve kijárt neki: Misinek hívták. Minden rendben is lett volna, de a szomszédban is volt egy macska, így aztán ha­mar „kikezdték" Misit. Először csak ők ketten „kap­tak öesze”, pedig Misit előrelátó gazdája, — hogy megmentse cicáját a kalandoktól, — ívarta- lanította. A két gazda egy ideig izgalommal figyelte a két állat vetélkedését, mígnem aztán a türelmetlenebbik elhatározta: Eiteszem láb alól azt a rühes, korcs macskát. Még is tette, de másnap Misinek is nyoma ve­szett. Ebből aztán jókora esete-paté lett és a macska nélkül maradt gazdák hamari haragjukban szaladtak a bíróságra. A bíróság pedig döntött: Az eltulajdonított macskák adassanak vissza ere­deti tulajdonosuknak. Erre a két perleke-dó — igaz duzzogva — kézfogás kíséretében a szom­szédok közti kapcsolatok űjra- felvételéne.k jeléül kölcsönösen kicserélte a macskákat. Kié ex? Kié ax? K. faluban egy ember — ne­vezzük úgy, hogy K. T. — föl­det adott megmunkálásra J. O.- nak. De J. O. nem bizonyult jó- földművelőnek. Ezért a fo­gattal és jószaggal nem rendel­kező K, T. szorgosabb ember után nézett és talált. A földet 'bérbe is adta. Igen ám, csak­hogy eközben J. O. ct szekér trágyái kiszállított a földre. Mi lesz ezzel? Sehogy sem tudtak megegyezni. Nos, hát majd segít a bíró. Fel is keres­ték mindketten a járásbírósá­got. No persze előbb — hogy más ok is legyen — kígyót, bé­kát kiabáltak egymásra. Ilyen­formán az összekülönbözésböl per, tárgyalás, tanúkihallgatás, bizonyítás-kiegészítés, több napi utánajárás és jó néhány forint költség kerekedett. A per még nem dőlt el, (P. G.) Erősítve a népek barátságát 7/ os ár nap este zászlót avatott a nyíregyházi 111. sz. iskola ' „tiáman Kató“ és „József Attila” úttörőcsapata, A zászlóavatás a Móricz Zsigmond Művelődési Ház nagyier- [mében történt, a legszélesebbköru érdeklődés mellett. Az elnök- tsegben helyet foglallak a zászlókat és szalagokat adományozó szer- ivek képviselői, az elnökség mögött különböző nemzetek, zászlóit ► tartó úttörők állták. Színpompás volt ez a kép, mint a két csapat ► bevonulása is, akik a harsona hívó szavára dobszóval érkeztek, s [körülvették a nézőket, anyákat, apukat, testvéreket. A jelentéstétellel, a Himnusz éneklésével kezdetét vette az tünnepség. Szilágyi Menyhért, az SZMT elnöke és Szarvas Ernő, az [üti Közüzemi Vállalat igazgatója, Lakatos László városi útiöró- íelnökség tagjának megnyitó szavai után a patronáló szervek neve­iben átadták a zászlókat. Megható jelenet volt: fényes, csillogó tszemek figyelték a gyönyörű zászlók kecses lobban&sát, ahogy gaz­odat cserélve meghajlottak. Marik Sándor és Hegedűs Éva ..Kivaló“ [úttörők vették át, megköszönve és piros úttörönyakkendőt ajándé­► kozva csereként. Ezután az ünnepség kedves vendége, Novikov kapitány, a hely­iben állomásozó szovjet katonák nevében szólt a boldog gyerme- [kekhez. /\árikor kapitány beszéde — Kedves úttörő pajtások! Ked­ves pedagógusok, szülők! Elöljá­róban megköszönöm, hogy erre a szép ünnepségre meghívlak — 2 mondotta. — Forró üdvözletét 5 hoztam magammal, az itt állomá- jsozó szovjet katonák üdvözletét. ■ 'A szovjet hadsereg sikereiben ré­sze van azoknak a pioníroknak, akik mint gyermekek, jól megta­nulták kötelességeiket, és igazán szeretni a hazát. En szintén út­törő voltam. Emlékszem ezekre a szép időkre. De legjobban egy jel­szóra emlékezem, amit Lenin elv­ára hágyott a mi ifjúságunkra: tanulni, tanulni, tanulni! Ez a jel­szó a tiétek is. Engedjétek meg, hogy a tanulástokhoz, és ehhez az ünnepséghez sok síkért kívánjak. Éljen a magyar és a szovjet úttö­rők! Lelkes, hatalmas taps csattan ezekre a szavakra. S még inkább akkor, amikor Novikov elvtárs­nak is nyakkendőt ajándékozott a csapat. Még el sem ült a taps, s a piros zászló egy darabja, az úttörőnyak­kendő ott melegedett a szovjet tiszti egyenruhán, mikor Benkei András, az MSZMP megyei bi­zottságának első titkára nyújtotta át a megyei pártbizottság szalag­ját. Benkei András elvtárs besaéde .— Nehéz szólam ebben a perc­ben — kezdte szavait —, mert elfogódottá teszi az embert ez a kép: a ma ifjúságának boldog-, sága. Nem véletlen, hogy ma örömkönnyeket látni sok szülő szemében, megható ez az ünnep­ség, ez a sok egyenruhás gyermek, a zászlók alatt, melyek vezetni fogják őket munkájukban. Nagy ünnep ez, régen készülnek rá gyermekeink. Ügy gondolom, e zászlók alatti menetelés akkor lesz jó, ha ebben segítik őket a szülők is. Csak a szülők és pedagógusok közös aka­ratával válnak e gyermekek olyan emberekké, amilyeneket ezek a zászlók kívánnak, követelnek. Ahhoz, hogy ma ünnep lehet, hogy ma a gyermekek vidám ar­cát láthatjuk, új társadalmi rend kialakulása volt szükséges, amely ezt lehetővé teszi. Melyik szülő merné mondani, hogy az ő élete Is ilyen jó, ilyen szép volt? Hogy részt vehetett ilyen ünnepségen, melyet gyermekeknek és gyerme­kek rendeztek? Volt ünnepség a múltban is, de ott a használt ci­pők, ruhák átadása jelentette az ünnepséget, az ínséges gyerme­keknek. Ma mindenki tisztán, egyszerűen, de szépen öltözik, és boldog. Eltűntek az utcasarkok csontig lesoványodott kis koldu­sai, eltűnt, a múlt. Ma: akár ki­csi, akár iskolás, akár nagyobb a gyermek, nyugodt élete van. és 39@a@8e®®9e8,«»eeee®eeee Erősítő italok a tőid alatt Az NDK-ban a bizmutbányák valamennyi tárnájában eláru­sító helyeket létesítsenek — ha­tározta el a kereskedelmi szer­vezet 700 újítója és aktivistája egy Karl-M arx-Stadban tartót! gyűlésen. Schneeberg és Aue tárnáiban máris létesítettek ilyen elárusítóhelyeket, amelyek ki­válóan beváltak. Az elárusító­helyek létesítése azt a célt szolgálja, hogy a bányászok a fold alatt is hozzájussanak fris­sítő italokhoz, gyümölcshöz, péksüteményekhez stb. kiegyensúlyozott, nyugodt élet felé halad. Mire int ez a zászló, milyen fel­adatot szab? Ügy kell tanulni, hogy ez később az egész társada­lom hasznára váljon. Hámán Ka­tó, József Attila, kiket példaképül választottatok, legyenek valóban példaképek! Sokat tettek a né­pért, a nemzetért, ezért a boldog békéért, amiben nektek mostmár részetek van. Gondolatok rájuk, harcukra, hogy ti e zászlók alatt ugyanúgy a mi társadalmunkért tudjatok haladni. Legyetek büsz­kék a vándorzászlőra, arra, hegy jó úton meneteltc-k, s vonjátok magatok mellé, a zászló alá mind több társatokat, akik és akiknek talán szülei sem látja* még tisz­tán, mit jelent a ti irtatok. Ha segittek, együtt, könnyebben ha­ladunk! Ezután Benkei élvtárs mindkét zászlóra szalagot kötőit, s egy albumot vett fel az elnökségi asz­talról. Ezt az egyszerű, bekötött köny­vet is nektek szántuk. Az van rá­írva: Népek barátságának könyve. Ti leveleztek sok szomszédos or­szág pajtásaival, kérlek bennete­ket, hogy ezeket a leveleket te­gyétek el ebben az albumban, hogy a következő évek iskolásai lássák, ti már megkedtétek fűzni azt a barátságot, ami kell, hogy összekösse a népeket, hogy örökre elűzhessük a háború szörnyű ve­szélyét. S még egy: meggyőződ­tünk arról, hogy ti nagyon szere­titek a zenét. Ezért fogadjátok-el a párt ajándékát, amelyet holnap átvehettek: egy rádiót zenegéppel, lemezekkel együtt. Benkei elvtárs további szavait elnyomta a fergeteges taps. Szűn­ni nem akaró, lelkes taps zúgott a teremben, miközben az úttörők átadták a viszont-ajándskpt, vö­rös nyakkendőjüket. A szalagkötés A városi pártbizottság nevében Mostyák Andrásáé kötötte fel a szalagokat. Majd a Hazafias Nép­front, a Szülői Munkaközösség, a nőtanács küldöttei következtek. Itt „elfogyott” a vörös nyakkendő. Szívet melegítő jelenet játszódott le: az úttörő hirtelen saját egyen- nyakkendőjét rántotta le, s kö-' tötte meg ajándékként a szalag felkötőjének. A mindvégig ielkess. nagyszerű hangulat már valóság­gal lázassá tette a két csapat tag­jait, s a közönséget, s ez tovább fokozódott e jelenet s a következő küldött szavaira; a magyar hon­védség nevében lépett a zászló elé Benczúr Pál alezredes, s rövi­den csak ennyit mondott: Vigyé­tek győzelemre, jó tanulással, jó munkával! Előre! Az ünnepség Székely Lajos is­kolaigazgat ó zárszavaival ért ve­get. Ünnepi hangverseny A második részben ünnepi, hangverseny következett. Megyei* népdalokkal kezdődött, s úgy tá­gult a dalok köre, ahogy a forró szívek tárulkoztak a közösségi, eszmények felé. A megyei népda­lokat magyar, majd magyaror­szági nemzetiségi dalok követték; aztán eltűnt az országhatár, S megszólaltak a szomszéd népeid dalai is. Nyolcvan gyermek ajka. mozdult egyszerre, s a legkeve-^ sebb, amit dalolásukról mondani lehet, az, hogy nagyon szép volt* Hogy emeljük ki mégis az esi legnagyobb sikert jelentő hárenrt számát. Az egyik a négy szólistád val megszólaltatott orosz népdat volt, a másik lengyel népdal, 2| szoprán szóló, s zümmögő korúi előadásában. A harmadik, ami tat Ián a legtökéletesebben hangzott cl: a kállai kettős zengzeles. szív- bemarkoló dallama. Kedves, megható, boldog voií ez az ünnepség. A két úttörőcsa­pat fegyelmezettségről, akaratról tett tanúságot, arról, hogy hívéé lesznek az ajándékokhoz, a párt« hoz, a hazához, a néphez. Az elsőj komoly lépést megtették más I’ankotay István üttörőesapatve­zető vezetésével: olyan gyermek­énekkart alakítottak néhány hó­nap alatt (múlt év szeptemberé­től), amilyen Nyíregyházán még soha nem volt. Méltán vagyunk rájuk büszkék, s kísérni fogjuk útjukat, amelyet . tulajdonképpen nyáron tesznek majd az ország-, ban. y-t> A nagy angol drámaíró — G. B. Shaw — egész vagyonát iva©( " kétmillió dollárt, nem számítva a színházaktól befolyó tan- ’tiémeket) arra a célra hagyományozta, hogy dolgozzák ki az angoB helyesírás reformját. A végrendelet azonban azt a záradékot tar­talmazta, hogy amennyiben ez megvalósíthatatlannak bizonyulj osszák fel a vagyont a Britisch Múzeum, a Királyi Színművészét! Akadémia és az Ír Nemzeti Galéria között. A három intézmény) persze igyekezett hozzájutni a hagyatékhoz és hosszú utár.járáé után el is érték, hogy a másodfokú bírósági Ítélet megállapította! a nagy író vágyának megvalósítása nem reális. A bíróság rendeld kezese szerint egy kisebb összeget mégis arra fordítanak, heg? pályázatot hirdetnek egy új, 40 betűs angol ábécé megteremtésére! A pályadijat elnyerő ábécé betűivel kinyomtatják Sham „Andrcklcs és az oroszlán” című drámáját es a könyvet ingj. elküldik a világ valamennyi állami könyvtárának. G* Be SHAW hagyatékának sorsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom