Kelet-Magyarország, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-01 / 102. szám

1058. MÁJUS 1. CSÜTÖRTÖK KELETM AGY A RORS7 ÁG :í Munka — szórakozás vetése maradt a Virágzó Föld tagjai és vezetősége számára. — Ennek a feladványnak is megol­dották már a jelentős részét, de a kérlelhetetlen tavasz fogas fel­adatot adott „pótkérdésként”. — Két traktor már napok óta vesz­tegelt a süi>pedékes talajon, azon a néhány holdon, amibe még ku­koricát keli vetni. Dehát arra való a fogai, hogy ahol szükséges, megoldja a feladatot. S így a pót­kérdés is megoldódott! Állíthatjuk-e, hogy Fekete Bertalan, a tsz. elnöke, Horváth István párttitkár, vagy Újlaki Gábor mezőgazdász birkózott meg a feladatokkal? Mondhatjuk, hogy a brigádvezető, vagy két-há- rom legjobb szövetkezeti tag vit­te győzelemre a tavaszi küzdel- mek lobogóját? Ilyet nem állítha­tunk! Mert mit érnének a had­vezérek, ha nem követné őket a fellelkesült hadsereg! Itt, a sós- tóhegyi Virágzó Föld Termelőszö­vetkezetben úgy, mint annyi más testvérében a közösség akarata diadalmaskodott (—u. —s.) ÉSZAK FELÖL már napok óta nyargaltak az ólomszürke, nehéz fellegek, hideg esőt, hódarává csomósodó vízpárát cipelve a me­zők felelt. Az épület oldalánál álló csőmérő hengert úgy zörgette a szél, mintha a lelket akarná ldrázni belőle. A magas tornácon hárman álltak. Ahol a feltürt gallér szabadon hagyta, az arcuk kipirosodott, s egy-egy nedves- ségcsepp is megcsillant a szemek sarkában. Április elseje volt, és a tavaszkezdet, amely máskor egy hónappal előbb beköszöntött, va­lahol még mindig késik. De az élet követeli a természet megszo­kott rendjét. — Ml lesz, ha ez így megy to­vább? — törte meg a feszült vá­rakozás csendjét az elnök. — Még mindig zsákban a mag! Már a tavaszi árpának is földben a he­lye és lehetne vetni a cukorrépát, burgonyát, de nemsokára a ten­gerit is. A SÓSTCHEGYI Virágzó Föld Termelőszövetkezet agronómusa, meg a párttitkár csak fejjel bic­centettek igazat az elnöknek. — Sokszor elhangzottak ezek a sza­vak az utóbbi napokban. A tagok kedve is olyan felemás volt. — Nyomta őket a tétlenség. A gyü­mölcsös metszése messze mögöt­tük maradt, de mit ér, ha a szántóföldeken nem képesek elő­re jutni. Túl hosszúra nyúlt a kényszerű pihenés, s az mindig rossz hatással van a munkás em­berre. Valahogy úgy érzi, elvész a lába alól a talaj. i. Az agronó- mus izgalmát tetőzi még az is, hogy az idén mutatkozik be elő­ször a szövetkezet tagságának s amúgy is ezen a tavaszon hagyta el az akadémiát, hát nem szeret­ne íelsülni. De ez az átkozott időjárás . i. Két napon át szívta magába a föld a sűrűn szitáló esőcseppeket, amelyek úgy égették a bőrt, mint apró tűszúrások és a legvastagabb gúnyát is átnedvesitették. A szél kitartóan dolgozott az eső után is, így feiszikkadt annyira a ta­laj teteje, hogy a traktorral elő­készített földre fogatosan rá lehe­tett merészkedni, Kiss Ferenc és Mányik Miklós, elcsípve néhány órás jó időt, amikor a nap is ki­ki nezett az úszkáló felhők mö­gül, befogtak a vetőgép elé. Tóth István pedig az ökrök után a bo­ronát akasztotta és így földibe sikerítették a tavaszi árpamagjál OLYAN MOHON kaptak né­hány óra jó idő után, mintha kin­cset talaltak volna. Szinte a ve- tugép sarkát nyaldosta az eső amikor az utolsó árpamag is t takaró alá került. Aztán esett.. Utána került egy kis idő a vörös here-felül vetésre s az eső isméi kizavarta őket. És majd csak egy bét múlva sikerült lehengerezni De liol van már az idő? Ki érz azt a fáradtságot, amit az akkor lotás futás eredményezett? — A Sártelek dűlőben a nagy küzdel­mek helyen harmatcsepp gyön győzik a nemrég elvetett árpa le­velein, a vöröshere csirái is át­törték a fekete földtakarót é; apró fejecskéikkel a fény feli icrdulnak... A cukorrépa piro: csirácskái is megmozdultak. A KÉNYSZERŰEN összegyűl' és egyszerre rászakadt műnk; ugyancsak felfrissítette a szövet {torodi Károly szerelő a Nyírbátori Gépállomáson a Diesel, gázolaj motorok üzemanyag adagolójának szabályozását ellenőrzi. A I-íodászi Állami Gazdaságban sportolni is szeretnek a dolJ gozólc. Az ebédszünet közben „barátságos tekemérkőzést” játszanak. mint anyjukat. Szeretik az anyagot is, amit tanítok.Bizonyíték rá hogy minden érettségiző osztályomból ment valaki történelemtanát’ nak. Látja „termelem’1 az utánpótlást... A munkaszeretet szívet melengető boldogságával magyaráz tovább. — Ha százszor születnék, százszor tanár lennék! Nagyon szere-1 tem a hivatásomat. Tudom, a nevelőnek minden órán, minden percben szinte hitet kell tenni saját énjéről, gondolkodásáról. Mert hisz’ a legszebb, legérdekesebb és leghatásosabb, ami saját élméJ nyeinkből fakad, amit magunk is vallunk. így csodálatosan lehet hatni a gyerekekre. A férjem is tanár, történelmet, földrajzot tanít ő is. Én 1700-at, 6 1800-at keres. Kaptunk a férjem iskolájától illetményföldet, ezen is megterem sok minden. Ezenkívül összejön valami mellékes. Az elmúlt nyáron például általános leíró és gaz­dasági földrajzkönyvet írt, segítettem neki. Időm is van mindenre. Heti 22 órát tanítok. Délután elvégzem a házimunkát, megyek a gyerekért a napközibe. Este nyolcig — amíg le nem fektetem — játszani kell vele. Repülőt, autót készít. A mai gyermeket legjobban a technika érdekli. — őszintén mondom, nagyon hétköznapiak a problémáim Hazajövök, olvasok, készülök másnapra. Házimunka, rádió, gyerek. Aztán a „fiaimmal” törődöm. . Nemsokára megyünk kirándulni Egerbe, Miskolcra. A tetthelyen is sokat lehet ám tanulni. Borsod óriási iparvidék. Hadd lássák a fiúk a fejlődő országot. — Vagy az anyagiakra gondol? Abból minden szükségesre jut- Saját pénzünkből szoktunk nyaralni, voltunk már Jósvafőn, a Bükk más helyein. Most már azon gondolkozunk, a nyáron a Balatonra kellene menni. * — Nagyobb beruházásra egyelőre nem gondolunk, hisz’ a lakai is gálol ebben. A gyerek eléggé élénk, s ez az egy szoba kevés: Jobb lenne pyugodtabb körülmények között élni. Ügy gondolom^ nemsokára ez is megoldódik. M intha gondolataimban észrevenné, mit akarok kérdezni. A könyvállványra mutat. gokat költünk a könyvekre. Különösen történelmi és szépirodalmi műveket veszünk, van már sok útleírásunk is Színházba, moziba igaz, keveset járunk. Olvasunk, rádiót hall­gatunk. Mert nincs kire hagyni a gyereket, otthon kell megoldani a szórakozást. — Tudja, az utóbbi években a fiataloknál annyit tágult a látó­kör. Rengeteget kell tanulnunk, pótolnunk, hegy mindenről általá­nos fogalmaik legyenek az érettségizőknek, és ugyanakkor ne eről­tessük meg őket. A történelem világnézeti tárgy. Nagy szerepe van a fiatal lélek, a jellem formálásában. És, higyje el, ma én is egé­szen másként látom az összefüggéseket. Új és szép a világ. Bárány Györgyné már 17 éve tanít. Életét a harmónia teszi széppé, derűsé, amely munkájában és otthonában is teljes. És még egyet hadd mondjak el: lehet, hogy ez a néhány sor nem tudta hűen visszadni Bárány Györgyné arcképét. Mégis úgy érzem, amit nekem elmondott, az vallomás is egy kicsit. Egy tanárnő őszinte véleménye a múltról és a jelenről. KOPKA JÁNOS. kezet népét. Az idő nem volt a munkára kedvező, de a gyümölcs­fák rügyei mégugyan iparkodtak és meg kellett kezdeni a permete­zést. Azelőtt apró, háti permetező gépeket cipeltek s másfél hétig eltartott, míg befejezték ezt a fontos munkát. Horváth István, a szövetkezet párttitkára önálló permetező brigádot irányít és a vásárolt két légporlasztásos per­metező-gép segítségével négy nap alatt végeztek az első védeke­zési munkával. Hiába verte a szél az emberek arcába a permetlevet, a sárgára mázolt arcokból neve­tőn csillantak ki a szemek, mint- ha mondták volna: „Itt is mi győztünk...” És így győztek a szőlődombokon, ahol a tavaszi küzdelmek eredményeként dús termést sejtetnek a megmetszett tőkék. így győztek a burgonya­táblákon, ahol Lakatos Sándor, vagy a „kis” Virányi által dik­tált ütemben fogytak a hosszú sorok a fiatalság kapája nyo­mán. AZ ELSŐ TAVASZI vizsga utolsó „tantárgyaként” a kukorica A mikor meglátta a napvilágot, már viharos szelek fújtak. Az ég sötét fellegeket sodort, s rövidesen háborúba keve­redett a föld. Lassan negyvenhat eszendeje ennek. S most. ahogy az Arany János-utcai csendes lakásban, a nyugalmat árasztó bútorok között Sárika néni végiggondolja a megtett utat, nem szívesen beszél a múltról. — Nézze, nem vagyok én érdekes ember. A sorsom semmivel sem különbözik a másokétól, akik értelmiségi családból származ­nak és értelmiségi pályára léptek. És emlékezik.;, — Kelten voluhk testvérek. Apám az ősi Patakon tanított, amíg 1926-ban elragadta tőlünk a halál. Nem volt könnyű anyám- nák a kevéske nyugdíjból eltartani, ruházni, nevelni bennünket. De teljesítettük apám kívánságát és tovább tanultam. Mert kollé­giumra nem tellett és szülővárosomban másra nem volt lehetőség __ megszereztem a vallástanári diplomát. 1941-ben már a nyíregy­házi Kálvineumban voltam nevelőtanár 137 pengőért. Reggeltől es­tig dolgoztain. Minden vágyam az volt, hogy történelmet tanulhas­sak és taníthassak. De beleszólt a nincs. Gyermekére néz és szépvonású arcán mosoly derül.: . — Negyvennégy október elején kijelentették a németek, hogy nincs tovább tanítás. Az iskolapadok kiürültek, a termekben né­met katonák csizmái kopogtak. Három hónapnál nem múlt el több, már újra taníthattam. Kevés volt a tanerő, nagyon sokat dolgoz­tam. De, amikor megtudtam, hogy beiratkozhatok a debreceni egyetem levelező tagozatára, cseppet sem gondolkoztam. Mily szorgalommal bújtam esténként a tankönyveket! Aztán múltak az évek, s elértem, hogy az egyetem aulájának ünnepi csendjében kezembeszoríthattam új diplomámat. Talán akkor kezdődött az én új életem. I tt elidőz egy pillanatig... — Történelem—földrajz Milyen örömmel kezdtem a mun­kához a Vasvári, aztán a Kossuth gimnáziumban. Ezek az esztendők voltak az én igazi egyetemi éveim. Mit mond­jak az eltelt hét évről? Azóta született meg ez a kis rakoncátlan gyerkőc. — No, mutatkozz be szépen, Istvánka! A gyerek azonban elmerül a játékban. Helyette édesanyja be­szél: — ötéves a kicsi. De sokkal pajkosabb, mint az én iskolás „fiaim,” Azokkal nincs sok bajom. Szeretem őket és úgy szeretnek,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom