Kelet-Magyarország, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-01 / 102. szám
4 iílxumaüyaror&zAg 1558. MÄJÜS 1, CSÜTÜTVrön Kedves vendégünk Éljen a világ dolgozóinak, ifjúságának harcos egysége! Erre Úri tettek poharat a KISZ megyei bizottságán Francois« Fosso és a megye ifjúsági vezetői, volt a napokban: Francois Fosso, a kameruni nép küldötte, a Kameruni Demokratikus Ifjúsági Mozgalom főtitkára. Nyíregyházára és Nyírma- dára látogatott el, hogy megismertesse fiataljainkkal a gyarmati népek, a gyarmati ifjúság eletet. Vendégünk elismeréssel nyilatkozott városunkról, megyénk- ről, az építésről, a fiatalok életéről. Értesítjük az édesanyákat hogy május 4-én, délután három órakor a nyíregyházi József Atti'a Művelődési Ház nagytermében az Anyák napja tiszteletére központi ünnepséget rendezünk. Kérünk minden nyíregyházi édesanyát, hogy szakítson egy kis időt, és tegye még maradandóbbá a fiatalok megemlékezd ünnepséget. Szeretettel hívunk minden szülőt: a KISZ városi bizottsága. J Kéí négy találulos Lottó-axel vény ♦ * $ A szerencse mostaniban igen; ♦ sűrűn látogatja megyénket. Az! tidci 9. játékhét óta még nem volt1 lehúzás, hogy ne lett volna me- Zgyénkben négytalálatos szelvény. *A 16. játékhét azonban mindeni % eddigit felülmúlt. Iski András. 1 Ikétgyermekes liszabezdéddi lakos' t— a záhonyi vasútállomás dől-! gozó ja — hatvan szelvényt vásá rolt és a szerencse sem hagyta el.\ ’Két négytalálatos, három három-'. találatos szelvénye és 5 db. két'. \ találata lett. összes nyereménye 1127 ezer forint. A hír hallattára; jtiagyon boldog lett a család és már; I tervezgetik is az új házat, amit a', \nagy összegből hamarosan építem ', í fognak. Í A napokban még egy jó hírrel] kedveskedik a Takarékpénztár: a ; {20. játékhét nyerőszámait május; {16-án Mátészalkán, a Zalka Máté', { Kultúrötthonban húzzák ki. Bár! titt nem áll a tétel, mint a labda.- , »rúpdsban, hogy a hazaiak mindig esélyesebbek: megyénk lottózói ♦ mégis közelebb érzik magukhoz a. ♦ szerencsét. ; mackÓvilag hitt liöttsönlíí Egy dal jut eszembe, ahogy papirost készítek kis köszöntőm megírására. Az a dal, amelyet talán meg a legkisebbek is ismernek. A tavaszról, a májusról szól, és ha így, minden év május elsején kezdetét veszi az ünneplés, sok-sok gyermek ajkáról röppen tova a szó. _ // „Zengjen a dalunk pajtás Fákon újul a hajtás i Fogadjuk a tavaszt dallal.. És szinte látom is magam előtt a szépszínű ruhákba öltözött gyermeksereg kislányait, kisfiái*, akik a szülők jobbján, vagy a mamák öiében integetnek ki a sorból. És látom a kis zászlólengető kezecskéket, s az uj dalt éneklő vörös- nyakkendős úttörőket. Milyen nagyszerű is gyerekek, hogy nektek minden májusotok már Ilyen örömteli volt. Bizony édesapáitok és nagyapáitok sem gyermekkorukban, sem később nem tarthattak ilyen szép májusokat. Hiába akartak úgy felvonulni, mint azt teszik ma délelőtt — a csendőrség keze lesújtott rájuk. Mit is írhatnék én nektek, most ebben az ünnepélyes pillanatban? Hiszen 'minden gondolatomban 'örömtől kipirult arcotok tűnik elém. Szeretnék mindannyi ótokkal együtt ünnepelni az egész napon át. Elvezetnélek b< * .«eveket a zöldülő rétre, a nagy gyárak zakatoló gépeihez, s elmondanám: nézzétek gyerekek, ez mind a munkás emberek fáradságos munkájának az eredménye. Ma megáll a munka, és ókrt köszöntjük. Ti se maradjatok adósok, gyermekek. Tanuljátok meg szeretni igazán a május elsejét, mert akkor még boldogabb lesz életetek. Üdvözlettel: Mackó Miki. Óvodások Karabáisoii Még az első tavaszi napsütéskor készült ez a kép, gyerekek, ahogy leballagtam a barabási szőlőhegyről, egyszer- csak dalia lettem figyelmes. Siettem is nyomban a hang irányába és a falu közepe táján, nem messze a tanácsházától megtaláltam az éneklőket. „Lánc, lánc, eszterlánc...” harsogta hatvan kis barabási gyermek hatalmas kört alkotva, Ritkán láttam még ilyen nagy gyermckiáncot. Elővettem tarisznyámból a fényképező gépemet és cí kattintottam. (Mackó Miki felvétele.) A börtönajtó csikorgóit. Mintha nem akarna, kinyílni és kiengedni lakóját. Top- rorigyos, sápadt, szakállas ember, Hidas Antal, a 113-as rab állt a küszöbön. Barna., értelmes szemei mélyen ültek csontos arcában. Homloka barázdákkal szántott. Bal kezével a batyut fogta, jobbját a zsebében tartotta. Nagy, inas nyakáról ráismerni. Ez az egy nem változott rajta. Most is úgy feszült keményen, mint egykor, amikor kvbikolt. Dacosan, büszkén tartotta fejét. Gáli Ferenc, a börlönör állt mellette. A pincekongású, vassal kivert folyosón bakancs kopogott. A szegek csúszkáltak a betonon és visszhangosan bügyborékolt a hang. Valaki most szabadult... A börlönör a nagy. vasrácsos kapuig kísérte. Szótlanul haladtak egymás mellett. Gáli sokszor váltott szót titokban a kommunistákkal. Volt idő rá négy esztendeig. Az évek meggyőzték, de vigyáznia kellett. Tudta: ha észreveszik, kidobják és kenyér nélkül marad a család. így aztán színleg csak durva és goromba maradt a politikaiakhoz. Ha nem látták, cigarettával kínálta őket. A vasak közt bebúvó nap fénykévét dobott a két emberre. — Most már szabad Hidas elvtárs. — Psssz! — csitította a másik. — Vigyázzon, meghallják! Körülnézett. Csend volt. Sehol senki. — Hányadika tan ma? — kérdezte a börtönőrtől halkan. — 1933. április 29... Miért kérdi, Hidas úr? — Semmi, semmi... csak úgy — ocsúdott fel hirtelen gondolataiból. — Ma négy esztendeje, hogy a sötétre dugtak. Vaskos, kérges tenyerét nyújtotta: — Isten áldja meg Ferenc! — Jól megrázta jobbját és biztatóan a szemébe nézett. — Ég áldja Hidas úr — válaszolta Gáli kissé elé. zékenyülve, és megcsörrent a kulcscsomó a kezében. A zár engedett és meleg, simogató tavaszi napsugár öntötte cl a börtönudvar hideg kövezetét. Hidas Antal kilépett. Megállt az ajtó előtt. Végignézett magán. Aztán feltekintett és nagyot szippantott a levegőből. Szemeinek szokatlan volt ez a tavaszi ragyogás. Alit és nézte a várost, az élet lüktetését, a forgalmat, aztán lassan elindult. az utcán. — Ugyanolyan ez a város, mint akkor... — állapította meg. Valóban, nem is volt semmi változás. A koldus a templom sarkánál mormolta szokásos mondókáját. A piacon nyüzsgő éhezőhad. A lócákon alvó, elcsigázott, rongyos munkásemberek. A polgármester négylovas hintája most is ott állt a városháza előtt. Cilinderes urak intézők söröztek a Kaszinó teraszán. Undor fogta el. Köpött. Az út jobboldalán két feketecsákós lovast pillantott meg. Egy pillanatra megállt a szíve. Járnak a varjak — jegyezte meg halkan. Az egyiket felismerte. A ferde- szemű Bajnóczy százados volt. Ismerte jól. Ujjának nyomait még most is hordja. És akaratlanul a forradásra tévedi a keze. — Igen, közeledik május elseje. Ezért járnak hát a pribékek — dílt meg egy pillanatra. Aztán leült az egyik lócára. Gondolataiba mélyedt, cigarettára gyújtóit. Nagyokat szippantott. Kábult volt, szédült. Álmosnak érezte magát. Az emlékek úgy peregtek előtte, mint a film kockái... Vörös-forrás, 1919. november. Kivégzések. A kommunisták vére festi pirosra a tó vizét. Megszabadult... Tüntetések. Földmunkássztrájk. Ő megy az élen. Letartóztatják. Kötélre fűzve, ló előtt hajtják a csendőrségre... Kiszabadul. 1929- ben találkozó a forrásnál. Beszél. ízzóan, lángolón. Rajtuk ütnek. Elhurcolják. Börtön... Felnyitja szemét. A tavaszi szél langyos fuvallata végig cirógatja. Feláll, tovább indul... te Bajnóczy idegesen dobol az asztalon. — Mikor hozzák már azt. a dossziéi? — lordul a hadnagyhoz. Az kifordul, és néhány pillanat, múlva ott. áll a csenttőr- százados előtt a kért iratokkal. Az 1 számol, neveket olvas fel. — Ezeket letartóztatni! — adja k'i a parancsot. — De azonnal! Erteile?! — Igenis! — A 113-assal mi van? — hunyorít ferdén. — ATost szabadult, tegnap, jelentem alázatosan. Itt a papír róla — és egy iratot ad át. A százados az asztalra üt. Szája szélét rágja. Le, s fel jár a szobában. Tombol, toporzékol, aztán hirtelen megszólal: — Pont most, és pont öt! Hisz ez... ez a Hidas a legveszedelmesebb bolsi.' Valamit tenni kell! Tenni, meri tüntetés lesz, sztrájk, Érti'.? — Keressék fel azonnal, és mondjál9 meg neki, hogy reggel nyolcra hivatomKét lovascsendőr hagyta el a lakta* nyál... ★ És másnap reggel, április ŐO-án Hidas Antalt „szívélyesen“ fogadta Bajnóczyi Hellyel kínálta, aztán cigarettával. Mézes* mázos szavakat mondott neki Az edzett kommunista hallgatott. Tudta jól, mire megy a játék. Délután öt óráig tartotta szobájában...-tr Mindenre elszánva hagyta el a csend* őrseget Hidas Antal. Hazament és várta az estét. Munkások gyülekeztek nála* hogy megbeszéljék a másnapi programot* Elhatározták, hogy a Vörös-forrásnál ta-1 lálkoznak. Mindenki piros szekfüt tűz ® kabátja hajtókájára. Csak azok tartózkodj hatnak a megbeszélt helyen, akiknek szekfü van a gomblukukban. A forrástól együtt mennek majd. a város főterére és! néma tüntető sétát rendeznek a táros*! háza előtt. Alig hagyták el különböző cgérulakor» a kis városszéli házat a kommunista ágii tátorok, szervezők, kopogtatnak. Az ablakon beszűrődő villanyfény # falra vetítette a kakastollas fejet.. — Hidas Antalt akarjuk látni — mór* dúlt gúnyosan az asszonyra az egyih csendőr. — Itt vagyok! Bámuljanak meg jóUI — jelent meg Hidas borotv&latlan fejej Lassan becsukódott az ablak, A lovak] patáinak dobogását elnyelte a por...-te Szállingóznak az emberek. Munkások* parasztok, kisiparosok. A kabátok hajtón Icáin piros szekfű. Gyönyörű verőfényea május elseje van. A munkások arca azon-J ban komor, gondterhelt. A tó partján csend van, mélységes csend. Mindenki vár. Egyszer csak megjelenik Hidas An* tál Mintha valamennyien megmozdultak volna. Felvidulnak az arcok. Kezdetét veszi a gyűlés. Hidas szólásra emelkedik4
