Kelet-Magyarország, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-24 / 121. szám

195S. MÁJUS 25, VASÁRNAP KELETMAGVARORSZÁG 5 Ut rákéit rögök A képen látható hatalmas szovjet markoló gép tölti meg a kis- várdai határban a kincsetérő földből a percenként sürgölődő autó­kat. Innen viszik a gazdag mésztartalmú földet szerte az országba a savanyú talajok javítására. (Hammel J.- felv.) Fehér hússertés, törzskönyveseit tehenek A nagyecsedi Vörös Csillag Tsz közgyűlésén hangzott el..» (Tudósítónktól.) Nemrég tartotta legutóbbi köz­gyűlését a nagyecsedi Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet, amelyen lényeges üzemgazdasági és szer­vezeti kérdések kerültek megvita­tásra. Többek között a vezetőség azt a javaslatát is a tagság elé terjesztette, miszerint fokozatosan áttérne a kollektív gazdaság a nagyobb jövedelmet biztosító fe­hér hússertés tenyésztésére. Javasolta továbbá a vezetőség, hogy a jelenlegi tehénállományuk­ból ki kellene selejtezni az arra valókat, s helyettük nagyobb ter­melékenységű, törzskönyvezésre alkalmas egyedeket kellene beál­lítani. így például a több pénz- beni jövedelmet biztosító tejter­melési növekedést kihasználhat­ják a fehér hússertés állomány­nál is. Mert a 3004-es kormány- határozat lehetőséget ad arra, hogy a termelt tejmennyiségnek 40 százalékát fölözött tejként visszatartsák, illetve visszakapják üzemi célokra. Az elhangzott javaslat szerint egy­előre mind fehér hússertésből, mind a kiválóbb tulajdonságú szarvas­A balesetmentes marhákból 20—20 darabos .' te­nyésztőmet szereznének be. A javaslatokat elfogadta a köz­gyűlés. Sőt, a felszólalások során többen ama véleményüknek ad­tak kifejezést: szeretnék, ha a kiváló tenyésztörzseket mihama­rabb birtokukban látnák. Különösen a kommunista tagok részéről került szóba még egy másik foptos kérdés. Éspedig az, hogy a közösségi életben, mun­kában közös cél legyen a kultu­ráltabb, az egymással szemben: jobb, barátságosabb viselkedés is. Ez különösebben, — ahogy ifj. Zoltán Mihály párttitkár, Murguly Endre és Dombrádi Lajos pártta­gok mondták — két jó dolgot hoz­hat maga után. Egyik: még Öntu- datosabbá, tervszerűen ponto­sabbá válik a közös munka, s ezen belül egymás fokozottabb megbecsülése. A másik: még job­ban erősödni fog a szövetkezetiek és az egyéni dolgozók kapcsolata. S mivel igen sok igazság van ebben, a közgyűlés általában he­lyeselte és magáévá tette a párt­tagok kezdeményezését. Asztalos Bálint. 1 T gy gyöngyözik a lánykaea- t ^ gás a nyírmihálydi ÜJ | Ü’.et TSZ parkjában, mintha a százados fák alatt legalábbis száz kis forrás buggyanna. Oly frissen és ellenállhatátlanul. Jókedvűek a növénytermelési brigád barnára sült Piroskái, ami ■ nem is véletlen, mert a 344 holdas birtokon bíztatóan halad a munka. Már földben van a dohány fele, aztán a cu­korrépa és a burgonya sem pa­naszkodhat valami kapa nélküli árvaságra. A tagok gyámkodás nélkül is tudják, mi a köteles­ségük és ha sürget az idő, úgy még hajnaltájt sem restellnek az ágyból kiugrani. Ez a fele­lősségérzet egyik biztos pillére a tsz. boldogulásának; a másik pe­dig az, hogy csaknem minden munkában segít a gép. Még a hajdani zsellérek is mégbarát­koztak a nyírbátori gépállomás vasparipáival, mert lépten-nyo- mon látják: nagyon is sokra vi­heti a földműves ember, ha fel­ül a technika lovára! TV a, de ragadjuk csak üstö­kön a tényeket, mert el­végre a tapasztalat beszél: A szövetkezet munkáját je­lenleg két traktor, egy mű­trágyaszóró és kukoricavetőgép, számos tárcsa, borona és ehhez hasonló gazdasági felszerelés se­gíti. A szántás 80 százalékát már traktor végzi. A növény- ápolásnál is egyre inkább hát­térbe szorul a kapa, sőt a mű­trágyaszórást az idén teljesen gépierő igénybevételével oldot­ták meg! Tovább menve: aratás­kor sem kísért már úgy a derék­fájás, mint régen, kevesebb a verejték is, mivel a kaszát — ezt az ősrégi szerszámot — egy­re inkább a modern technika gépesített osztaga váltja fel. lsősorban az idősebbek tud- ják csak igazán, hogy milyen más ez, mint az ő fia­talságuk izzasztó világa. Az ő fiatalságuké, amikor szinte el­kopott a lábuk, ha szántani mentek, és nem egyszer még a kasza is kihullott a kezükből az embertelen fáradtságtól. Bi­zony csak most, napjainkban szövődik teljessé és bensősé­gessé az ember, meg a gép barátsága; most, mikor végre a nép kezébe került a hatalom és lehetőség is ván erre! Példaként idézzünk csak né­hány összehasonlítható adatot. Egy-egy lófogat legjobb eset­ben is (szövetkezeti igáról van szó) csak 1300—1400 öl földet szánt fel naponta. Ez az összes költségeket figyelembe véve 130—140 forintos kiadást jelent. Ugyanakkor a traktor a fenti munkát mindössze másfél-két óra alatt végzi el a gyalogmun­kánál összehasonlíthatatlanul könnyebben, és ráadásul fele költséggel. VT agy vegyük csak az ara­~ tást, a műtrágyaszórást. Egy hold gabona betakarítása, ha azt kézzel végzik, 360—400 forintjába van a szövetkezetnek. Ha viszont géppel dolgoznak, a kiadás még a 150 forintot serr. éri el. A műtrágyaszórásnál szintén 10—12 ember napi mun­káját helyettesíti a gép és a mű­trágya szétterítése is tökélete­sebb. Szóval summa-summárum: a gépek rendszeres alkalmazása a szövetkezetben az ember fel- szabadulását jelenti minden fá­rasztó, keserves és időtrabló munka alól. Mindezzel nő a ter­melés kulturáltsága, és a jöve­delem is jóval magasabb lesz a kisparaszti gazdálkodás szintjé­nél (azonos területet értve). |V[ oszogatják is a tagok most 1 ' is az elnököt, hogy lehet mái a kukoricát is „bátorítani” azzal a fürge, kék ködmönös traktor­ral. Elvégre hajtott az már négy levelet, aztán versenyben is vannak a nyírgyulaji Petőfi TSZ-szél, Vagy mi a szösz?! Igaz, azok még nem válaszoltak a tsz. felhívására, de azért akár­melyik percben megérkezhet a papír és akkor ugyancsak igye­kezni kell a kapálással. Persze, igyekeznek ők így is, mert a Zetor már csütörtökön beállt a kukoricába és addig ki sera fordul belőle, míg egy talpalat­nyi fold is műveletlen leszi Ha meg azok odaát r.etáa megnyomják a gombot, akkor isten uccse’ jómaguk is résen lesznek. Az a tervük, hogy min­den növényt háromszor, négy­szer kapálnak meg, jórészt gépi erő segítségével. A fiatal gyü­mölcsösbe is — mihelyt erre szükség lesz — motoros perme­tezőt vásárolnak, aztán ha min­den jól megy, növényházat is kerekítenek a susogó nyárfák alá, mert ez is a belterjesebb gazdálkodást segíti. I gy alkonyul és kerül egyre * messzebb a gömyedés vi­lága. Kiegyenesednek a derekak, és a földműves az eszközök rabja helyett — egy felszabadult tár­sadalom segítségével — egyre inkább a gépek ura és parancs­noka lesz. És az az idő sincs már messze, mikor múzeumi tárgy lesz minden kasza, sara- boló, mikor valóságos mezőgaz­dasági kombinátok ontják majd! a legalapvetőbb terményeket. A feltétel adva van. A gép barátságot kötött ve­lünk, és legigazibb segítőtérv sunk lett! (K. Tt amíg a királytelki gépállomásból nyírteleki lett... közlekedésért Az utóbbi időben eléggé elsza­porodtak a közlekedési balesetek. Az emberi életeken kívül több tízezer forintra rúg az a kár, amely gépkocsikban keletkezik. A balesetmentes közlekedés eléré­sért a nyíregyházi Autóközleke­dési Vállalat felújította a „Vezess baleset nélkül" mozgalmat. A jö­vőben azokat a gépkocsivezetőket, akik hosszabb időn át baleset és szabálysértés nélkül vettek részt a közúti közlekedésben, a „Bal­esetmentes közlekedésért” jel­vénnyel tüntetik ki. A jelvénye­ket két formában adják ki: gomb­lyukjelvény és egy nagyobb pla­kett formájában, amelyet a gép­kocsi hűtőjére lehet felszerelni. A kitüntető jelvények elnyerésének feltételeit a szakszervezet bér- és termelési osztálya a KPM illeté­kes szerveivel együtt dolgozza ki. A jelvényeken kívül a nyíregy­házi 53-as számú Autóközlekedési Vállalat a balesetmentes közleke­désben kitűnő eredményt elért dolgozókat pénzjutalomban része­síti. TIZEDIK évét „tapossa" a Nyírteleki Gépállomás. Annak­idején még Királyteleki Gépállo­másként „cégjegyezték”. A gép­állomás és az alakuló termelő- szövetkezetek neve nem nagyon illett össze a gróf által adomá­nyozott ' „Királytelek‘‘ névvel. Honnan, honnan nem, valaki azt javasolta, hogy legyen ennek a településnek Sőrekút a neve. Ez meg arra emlékeztette az embe­reket, hogy mennyit kellett ne­kik éhbérért a Dessewffyek ső­réit a kútra hajtani. Rövidesen Dózsapusztára választatták hát a település nevét. Ez már meg­felelő lett volna, dehát Nyíregy­házától „elváltak", vagyis Önálló községgé lettek és a puszta-nevet nem tűrték. Így született meg a tájnak megfelelő és az emberek­nek is tetsző név: Nyírtelek. AHOGY a helység egyik évről szinte a másikra kinőtte a nevét, úgy. vagy még gyorsabb tempó­ban növekedett a fiatal gépállo­más Is. Kilenc traktor vonult fel az avató ünnepségre. Ennyi trak­tort a puszta népé soha nem lá­tót még egy csomóban. Az ura­dalmi színbe be sem fértek. A javítóműhely az uraság által otthagyott kóvácsjújtatóval, egy satupaddal, néhány fogóval és egy rozsdás üllővel indult. Talán a legbonyolultabb szerszám a franciakulcs volt. „Megjött a kolhozt’. „Hozzák a csajkát is nemsokára." — Így beszélt az ellenség. Ha nem is sokan ültek fel ennek a mende­mondának a dolgozó parasztok közül, de olyanok már bőven akadtak, akik szentül hitték, hogy ahol a vaskerék megnyom­ja a földet, ott két-három évig ter­mésre nem lehet számítani. Nem volt könnyű dolguk az úttörők­nek. A gépállomással egy eszten­dőben alakuló Szabad Nép Ter­melőszövetkezet tagjai azonban nem féltek a földjükre engedni a gépet. Csodák csodája, szebb rozs kelt a traktor nyomán, többet hozott a burgonya is. MEGTÖRT a jég. Közben egyre nőtt a gépállomás, szapo­rodtak a termelőszövetkezetek, mind jobban igénybevették az egyéniek is a gépi munkát. 1950-ben már 13 erőgép, és 6 darab cséplőgép volt a gépállo­máson. Érkezett egy magtisztító, egy darálófelszerelés és több kisgép is jött. mint például ló­kapa, vetőgép, amit kiadtak köl­csön az egyénieknek. Ebben az esztendőben a legnagyob ese­mény a két Sztáltnyec érkezése volt, amit a Szovjetunió küldött a magyar gépállomások erősíté­sére. Ezerkilencszázötvenkettő—öt­venháromra hol volt már az a csodálkozás, amivel az első 9 trak­tort fogadták! Pedig ekkorra már jöttek a kombájnok, a siló­töltők, a növényápoló gépek, a burgonyaültető és egyebek. MOST, ahogy Trencsényi elv­társsal, a párttitkárral próbáltuk számbavenni, hogy mi is van a birtokukban, oldalakra menő lajstromot kell a leltárban át­lapozgatnunk, A jelentősebb té­telek: 64 erőgép, ebből 20 darab univerzális, ehhez megfelelő munkagépek, 52 cséplőgép, 15 darab aratógép, 4 kombájn, 6 darab burgonyavetőgép és emel­lett silótöltők, fűkaszák, darálók, burgonyaszedők, tengerimorzso- lók, szállítógépek, és még sok egyéb. A modern műhelyben csak egyetlen esztergapad 100 000 forint értékű. Komplikált mérő­műszerek, fúrógépek sorakoznak a bőrdudás kovácsfújtató helyén. EGY 100-AS Csepel volt az egész gépállomás jármüve, ami éjjel nappal ment, mert ha az igazgató leszállt róla, ráült a mezőgazdász, de már alig várta a szerelő, hogy vihesse a harma­dik, negyedik határban dolgozó traktorhoz az alkatrészt. Most a vezetők már személykocsin jár­nak és ezen kívül van egy 250-es és hét darab 125-ös motorkerék­párjuk is. A termelőszövetkezetek száma 21-re növekedett <x körzetükben, közöttük vannak olyan nagyhírű szövetkezetek is, mint a nyíregy­házi Dózsa, vagy a nagycserke- szí Űj Elet. Több, mint 600G hold a termelőszövetkezetek te­rülete. A GÉPÁLLOMÁS dolgozóinak soha nem kellett szégyenkez­niük; ha nem. is voltak minden esztendőben az elslk között, de az utolsók között soha! Egyszer mar elüzemavatás is volt a gép­állomáson. Ilyen lendületté azonban, mint az idén, még soha nem dolgoztak. Tavaszi ter­vüket máris 120 százalékra tel­jesítették. A jól kijavított gépek mellett ilyen teljesítéshez szívvel doL gozó emberek is kellenek. A gépállomás kinevelte már a jó szakember gárdáját. A több mint száz állandó dolgozó között alig akad már olyan, akire ne lehetne rámondani, hogy mestere a szakmájának. MONDHATJUK. 100 olyan pa­rasztember lett gépszakértővé az elmúlt évek alatt, akik csak a hajtószárat, vagy az ökörhajtó ostort fogták a kezükben koráb­ban. Pózman József, Muri János körzeti szerelővé nőtt, Magyar Jánosból brigádvezető lett, Cser- pák Károlyt a gépállomás küldte akadémiára és most agronómus- ként dolgozik. — és így sorol­hatnánk továb azoknak a neveit, akikből katonatisztek, és külön­böző funkcionáriusok lettek, úgy, hogy a gépállomás indította őket útnak. Királytelket egy-két Des- setoffy-hajcsáron kívül senki sem siratja, de ezrek szeretik Nyírtelket és benne az anyagi és kulturális javakat hozó gép­állomást is. CSIKÓS BALÁZS Barátunk : a gép

Next

/
Oldalképek
Tartalom