Kelet-Magyarország, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-04 / 80. szám

1958. Április í, péntek RLLETMAGYARORSZAG ? Oíszünnepség hazánk felszabadulásának 13. évfordulója alkalmából Hazánknak a szovjet hadsereg által történt felszabadítása 13. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás­paraszt kormány, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa és a Szakszervezetek Országos Tanácsa csütörtökön este díszünnepséget rendezett az Állami Operaházban. Az Operaház gyönyörűen feldí­szített színpadán, az ünnepség elnökségében a párt és a kor­mány vezetői mellett helyet foglaltak N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke, a szov­jet küldöttség vezetője és a kül­döttség tagjai. Az elnökségben foglalt helyet a. magyar társadalmi, politikai és gazdasági élet számos vezetője, a honvédség, a tömegszervezetek képviselői, pártmunkások, üzemi dolgozók, a munkásmozgaiom több régi harcosa. Dobi István megnyitó beszédé­nek elhangzása után dr. Münnich Ferenc emelkedett szólásra. Münnich elvtárs beszéde az operaházi díszünnepségen — Tisztelt ünneplő közönség! Kedves elvtársak! Szeretett ven­dégeink ! — 13 esztendővel ezelőtt, 1945. április 4-én adta hírül a Szovjet­unió népeinek és az egész világ­nak a szovjet hadsereg főparancs­noksága, hogy Magyarország te­rületéről kiverték az utolsó hitle­rista és magyar fasiszta csapato­kat. Tizenharmadszor ünnepeljük most április 4-ének évfordulóját, a magyar nép legnagyobb ünne­pét. magyar munkásak és dolgozó pa­rasztok, a haladás hívei. — Ma, felszabadulásunk 13. év­fordulóján jogosan állapíthatjuk nleg> — mondotta Münnich elv­társ, — hogy a magyar dolgozó tömegek soha nem éltek olyan jól, mint napjainkban; örömmel mondhatjuk el, hogy népünk műveltebb és egészségesebb, mint bármikor azelőtt. Legnagyobb ünnepünk ez, mert április 4-nek, felszaba­dulásunknak köszönhető, hogy sok évszázados belső és Idegen elnyomatás után Ma­gyarország ismét független állam lett, lehetővé vált, hogy a magyar dolgozó nép vissza­térjen arra az útra, amelyen 1919-ben egyszer már elin­dult, folytassa, amit a Magyar Tanácsköztársaság elkezdett. Mai ünnepi gyűlésünk fényét emeli, hogy körükben üdvözölhet­jük a Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttségét, s a küldöttség vezetőjét, Hruscsov elvtársat, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első tit­kárát, a Szovjetunió Miniszter­tanácsának elnökét. Münnich elvtárs ezután a fel- szabadulás előtti évek nyomorú­ságáról beszélt, hangoztatva: he­lyesen megítélni, hogy mennyit haladtunk előre, milyen magasra érkeztünk, csak akkor lehet, ha van biztos viszonyitási alap, ha számbavesszük, hogy honnan in­dultunk el. — Az ország legnépesebb társa­dalmi osztályai: az ipari és me­zőgazdasági proletariátus a lakos­ságnak több, mint negyvenhárom százalékát tette ki, de az összes jövedelemnek kevesebb, mint 23 százalékát kapta meg. Ugyanak­kor a tőkések és földbirtokosok, valamint nagy jövedelmű alkal­mazottaik, a hajcsárok az összes egyéni jövedelem 30 százalékát élvezték, holott arányszámuk a lakosság egészében még a 9 szá­zalékot s.m érte el — mondotta többek között. Ezután rámutatott: A Horlhy- fasizmus a maga rendszerét haza­fias rendszernek akarta feltün­tetni. Terjesztette a nacionaliz­must, a sovinizmust, az antiszemi­tizmust, gyűlöletre izgatta a ma­gyar dolgozókat más népek dol­gozóival szemben, az országon belül- még a katolikusokat cs a protestánsokat is szembe akarta fordítani egymással, hogy meg­ossza az erőket, a nép ereje az egymás közti villongásban merül­jön kj, ne egyesülhessen az ural­kodó osztály megdöntésére, a nép hatalmának megteremtésére irá­nyuló forradalmi harcban. — A magyar kommunisták, a magyar nép legjobbjainak ereje kevésnek bizonyult a szabadság és a függetlenség kivívásához. Dolgozó népünk 1919 után akkor lett ismét szabad, amikor a szov­jet hadsereg szétverte Hitler rabló seregé1. E/ért fogadták fel­szabadító barátokként, ezért üdvö­zöltek. meleg szeretettel hazánk földjén a Szovjetunió katonáit a Ezután példákat sorolt fel né­pünk előrehaladásának bizonyítá­sára, majd kijelentette: — Mint ahogyan a magyar né? erői annakidején kevésnek bizo­nyultak hazánk szabadságának kivíváshoz, éppen úgy elégtelenek lettek volna a gazdasági felemel­kedéshez is. A felszabadulás óta ezen a téren elért eredmények megteremtéséhez is rendszeres és állandó, önzetlen baráti segítség- nyújtást és támogatást kaptunk nagy barátunktól, a Szovjetunió­tól. — A testvéri barátság, a segít­ségnyújtás nagyszerű bizonysága volt, hogy a Szovjetunió — kéré­sünkre — 1956 novemberében se­gítséget nyújtott a forradalom magyarországi erőinek. Támogatta a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány által tömörített tömegeket abban, hogy fegyvere­sen leverjék az imperialisták ál­tal szervezett, pénzzel és fegyver­rel ellátott, uszító propagandával támogatott ellenforradalmat. — Kedves elvtársak! 13 eszten­dővel ezelőtt nyertük vissza füg­getlenségünket és szabadságun­kat s a mai évfordulón elmondhat­juk, megvan mind.cn biztosí­téka annak, hogy ezt a füg­getlenséget és szabadságot rregvédelmezzük, soha többé el ne veszítsük. Biztosítéka ennek az, hogy a párt. a kor­mány. a dolgozó nép levonta és helyesen alkalmazza a ti­zenhárom esztendő tanulsá­gait. tártunk erős és egységes, s nvoő szorosabbá váló kapcsolatok fűzi-- össze a megvár dolgozó néppel. A Marvar Népköztársaság, a prole- te •‘diktatúra ál'ama erős. tzi'ár- dsbb, mint vote, a doteezék er­ratának megfelelően el vsítvun’- szánva ~rra. honv nem tűrünk c’ semmiféle kísérletet. arreb’ ? ” éphat sióm gyengítésére, aláásé- sára irányul. — Biz'o? alapokon nyugszik a mi fíigre1!épségünk és szabadsá­gunk azért is. mert a szocialista ■aber egyenrangú és egyenio"ú tagia vagyunk, ahhoz a testvé”i közösséghez tartozun1'. amelynek elén a Szovjetunió áll. Ezután Münnich e1v‘árs a je­lenlegi nemzetközi helyzetet ele­mezte. Megállapítva, hegy növe- k*dr>~!{ r «—r'alista vjlpnrordsz-r, ■s különösképpen a szocialista tá­bor vezetőjének, a Szovjetuniónak erői, hegy rendkívül megnöveke­dett és súlyában mind hatéko­nyabbá válik a szocialista tábor és elsősorban a Szovjetunió nem­zetközi szerepe és a békéért folyó harca, A Szovjetunió célja az. hogy elősegítse a legégetőbb nem­zetközi problémák békés megol­dását. Ezért terjeszti elő az építő javaslatok egész sorát. A magyar dolgozók e javaslat mögött állnak. S ezért a magyar kormány min­den lő! telhetőt megtesz, hogy segítse megvalósulásukat. A Szovjetunió ereje a világ minden népének ereje! — A Szovjetunió ereje ad a mi számunkra is újabb bátorítást és bizakodást, hogy kitartóan hajad­junk tovább a magunk-válasz- totta úton. Mint az egész világ közvéleményében, a magyar dol­gozó nép millióiban is óriási vissz­hangra talált a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának most született döntése, amellyel kimondta az atomkísérletek egyoldalú meg­szüntetését. — A Magyar Népköztársaság külpolitikáját egyértelműen az határozza meg, hogy a szocialista tábor tagja vagyunk, mert ez bi­zonyítja, hogy csorbíthaíatlanul megőrizzük állami szuverenitá­sunkat és tovább építhessük ha­zánkban a szocializmust. Politi­kánk célja az, hogy ingadozás nél­kül hozzájáruljon a szocialista tá­bor egységének további megszi­lárdításához, erőinek növeléséhez, s a proletárinternacionalizmus szellemében ápoljuk és elmélyít­sük a szocialista országokhoz, el­sősorban a Szovjetunióhoz fűződő testvéri kapcsolatainkat. A ba­ráti országokkal való szoros együttműködés mellett — a békés egymás melleit élés alapél véből kiindulva — a Magyar Népköz­társaság kormánya arra törek­szik, hogy nem szocialista or­szágokkal is az egyen lOgúság alapján rendezze és fejlessze po­litikai és gazdasági kapcsolatait, viszonyát. — Pártjával és kormányával összeforrott, egységében erős nép ünnepli ma hazánkban április 4-e 13. évfordulóját — mondotta ez­után Münnich elvtárs. — Ez az egység a záloga annak, hogy si­keresen valósítjuk meg a szocia­lizmus építésében előttünk álló további teendőket. Idei népgaz­dasági tervünk ismeretes dolgozó népünk előtt. Ezek a tervfelada­tok reálisaié, arra a biztos alapra épültek, hogy az ellenforradalom által okozott súlyos gazdasági za­varok és veszteségek ellenére a múlt év második felében általá­ban már magasabb színvonalon folyt a termelés, az egész gazda­sági élet magasabb szintet ért el, mint 1956 első 9 hónapjában. A szocializmus magaslatai felé A magyar dolgozók munkája, a Szovjetuniótól és többi bará­tunktól kapott segítség tette ezt lehetővé, s most már azt a célt tűzhet­tük magunk elé, hogy az élet­színvonal stabilizálása mellett lényegében saját erőforrá­sainkra alapozva növeljük a nemzeti jövedelmet, az élet­színvonal további emelésének egyetlen biztos alapját. Elsőnek az ipar é* a mezőgaz­daság dolgozóin, velük együtt a tudósokon, a tudomány szakem­berein, a technikai értelmiségen múlik, hogy megoldjuk iparunk, egész népgazdaságunk további fej­lesztésének fontos feladatát : emeljük a termelés műszaki tech­nikai színvonalát és különöskép­pen ezzel a módszerrel tegyük ol­csóbbá termelésünket, verseny­képesebbé exportra kerülő termé­keinket. Az állami gazdaságok, a gépállomások dolgozói, a tsz-tagok és az egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztok azzal járulhatnak hozzá saját maguk és egész né­pünk életének további javításá­hoz, ha mezőgazdaságunkat a bel­Hruscsov eh terjesség irányában fejlesztik, na­gyobb gondot fordítanak az állat- tenyésztésre és lehetővé teszik, hogy a hazai szükségletek kielé­gítésén kívül, adottságaiknak megfelelően mezőgazdasági ter­mékeket is exponálhassunk, s cserébe értük a termelő munká­hoz és a vásárlási igények kielé­gítéséhez szükséges anyagokat, termékeket vásárolhassunk. — Az ünnepi évfordulón min­den tapasztalatunk és visszaem­lékezésünk számbavétele arról győz meg minket, hogy jó úton járunk, jó cél eléréséért munkál­kodunk. Népünk szabad, függet­len, szocializmust építő nép. Ma­gáénak érzi ezt a társadalmi ren­det, megvédelmezi minden ellen­séges támadással szemben. Ké­szen áll a munkára, hogy tovább haladjunk előre és felfelé, a szo­cializmus magaslatai felé. Népünk saját erejében és nagy barátaink támogató erejében bizakodva néz a jövő elé! Münnich Ferenc nagy lelkese­déssel fogadott szavai után N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottságá­nak első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke mon­dott beszédet. társ beszéde — Kedves Kádár Elvtárs! Ked­ves Dobi Elvtárs! Kedves Mün­nich E'vtárs! Kedves. Elvtársak! Barátaink! — Engedjék meg, hogy először is szívből jövő köszönetét mond­jak a lehetőségért, hogy felszólal­hatok ezen az ünnepi gyűlésen, amelyet Magyarországnak a Hit- ler-fasiszták é3 horthysta béren­ceik igája alóli fe!szabadiiása 13. évfordulóján rendeznek. — Bennünket, a párt- és kor­mányküldöttség tagjait melyen megindították Münnich Ferenc elvtárs me’eg és baráti szavai, amelyeket a Szovjetunióról, né­pünkről, kommunista pártunkról mondott. Engedjék meg, hogy őszinte köszönetét mondjak ered­ményeink ily nagyrabecsüléséért. Küldöttségünket magyar földre érkezésével első pillanatától me­leg. szívélyes vendégszeretet v_t!e körül. Jól tudjuk, hogy ez első­sorban azokat a baráti érzéseket fejezi ki, amelyeket Magyarország dolgozói a szovjet nép iránt táp­lálnak. Biztosíthatjuk önökéi, hogy a testvéri szeretetnek és a barátságnak ugyanilyen forró érzései élnek a szovjet nép­ben a magyar níp Iránt. — A Magyar Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa, a szovjet kormány megbízásából és nevé­ben. valamint az egész szovjet nép nevében forrón üdvözlöm önöket, kedves elvtársak és önökön ke­resztül a magyar dolgozókat. A szovjet nép szívből kíván újabb sikereket Önöknek a szocialista építés nagy munkájához, a béke megszilárdításáért, dicső hazájuk biztonságáért és függetlenségének védelméért vívott harcukhoz. — A szovjet nép soha nem fe­lejti el azoknak a magyar dolgo­zóknak a testvéri segítségét, akik az oroszországi proletariátussal és dolgozó parasztsággal vállvetve, hősiesen harcoltak az októberi forradalom diadaláért. A polgár- háborúban sektízezer magyar test­vérünk küzdött hazánk ellenségei ellen. Szívből jövő Hálát érzünk irántuk. Hálásak vagyunk a ma­gyar munkásosztálynak, a magyar népnek, amely oly állhatatos, bá­tor harcosokat, igazi proletajw internacionalistákat nevelt, min« Szamuely Tibor, Kun Béla és an itt jelenlévő harcos elvtársunle és barátunk: Münnich Ferenc. — A Magyar Tanácsköztársasá-í got annakidején megfojtotta * rekació, a nemzetközi imperialia-í mus ereje. A magyar munkásoké parasztok cs haladó értelmiségiek! szívében azonban tovább lángolt a szocializmus eszméinek tüzai Semmiféle fasiszta kegyetlenke­dés nem tudta elnyomni a mart gyár népben a szabadságvágyak azt a törekvést, azt az eltökéli szándékot, hogy lerázza magáról a kapitalizmus igáját és a fasíát mus gyűlöletes rabláncát. A szabadság tüze világító fény- nyel 1945 áprilisában lobban fel, amikor a magyar nép a szovjad hadsereg győzelmeinek credmA« nyeképpen lerázhatta magáról aa á.kcs emlékű Horthy-rendszerc éri a fasizmus véres diktatúráját, saJ ját kezébe vehette a hatalmat. — A felszabadított Magyaron« szág — a szocialista építés útjáa — rövid idő alatt ugrásszerű fej-i lődést ért el az ipari termelési ben, a lakosság életszínvonalának emelésében és a kulturális for-J redalomban. S ezzel a ma?yap munkások és parasztok előtt szó«j lesre tárta a tudomány és a mű« velőd és kapuit. — A szocializmus ellenségei fogcsikorgatva nézik a szociálist* országok dolgozóinak sikereiéi Ezért aztán minden módon igye-j kéznek kárt okozni ezeknek a né« peknek, akadályozni őket az ujj szocialista élet építésében. — Ilyen aljas tervet szőttek aj Magyar Népköztársaság ellen i4u Az imperialisták — kihasznál v*í Magyarország veit vezetőinek hjJ báit és torzításait — 1956 októhemj novemberében megindították bíw nős gépezetüket. A kívülről bűzé dított és szervezett magyar reaks ciós erők fasiszta zendülést rcb« bántották ki. Nagy veszély fenyegette házi» juk dolgozóinak szocialista vívj mányait. A magyar nép 1956. ok* tóber-novemberében bizonysásai tett forradalmi érettségéről, arról* hogy a magyar kommunisták vart ze'.é&ével meg tudja védelmezni a népi demokratikus rendszer^ ragy vívmányait. A magyar nép nem követte a» árulókat. Az összeesküvők clsziV getelődiek a néptől. Ellenségeink arra számítót tál?* hogy sikerült szétszaggatniukj vagy legalább is meglazítaniuk a szocialista országok népei között, szövődött szeres, testvéri barátsági kötelékeit. A szovjet-magyar barátság szilárdsága a magyarországi októberi-novemberi események idején kiállta a tűspróbát Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy amikor a nemzetközi és a beh»J reakció erői nyíltan gálád táma­dást intéztek az egységes szocia­lista tábor egyik tagja ellen, a* egész világ feszülten figyelte, mil tesz a Szovjetunió. — A Szovjetunió a szovjet néfl nem maradhatott közömbös baj­ba jutott barátjának, a magyal! dolgozók millióinak sorsa iránti akiket az a veszély fenyegetőt U hogy újból a földesúri és kapita« lista kizsákmányolás rabigájába görbédnek. A Szovjetunió, test­véri kötelességéhez híven, a pro­letár internacionalizmus mély és igaz érzésétől vezettetve, nem tér­hetett ki Magyarország konráj nyának kérése elől: a magyar nrpl segítségére sietett, (Folytatás *s 5. (HdaloaJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom