Kelet-Magyarország, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-11 / 85. szám
IkELETMAOYAKUKSZAti 1958. ÁPRILIS 11, PÉNTEK Kosos nyilatkozat a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének tárgyalásairól (Folytatás ai 1. oldalról.) hajsza, megszüntetését és a ml századunkban az emberiséget súlyos következményekkel fenyegető háborús veszély elhárítását szolgáló konkrét és halasztást nem tűrő intézkedésekről. A két küldöttség kifejezte azt a mélységes meggyőződését, hogy e téren fontos lépés lenne a vezető államférfiak értekezletének a közeljövőben való összehívása, a kormányfők részvételével. A Szovjetunió kormánya által a legmagasabb szintű tárgyalásokon megvitatásra javasolt kérdések pozitív megoidása megfelelő alapja lehetne hathatós európai kollektív biztonsági rendszer létrehozásának. Ennek különös jelentősége van a béke védelme szempontjából. hiszen Európa az elmúlt tél évszázadban két ízben is véres és az európai népeknek •mérhetetlen szenvedéseket okozó háború keletkezésének tűzfészke volt. Ebből a szempontból különösen nagyjelentőségű lenne, ha megkötnék az Északatlanti Tömb cs a Varsói Szerződés szervezete országainak meg nem támadási szerződését. A jelen körülmények között, amikor » népek állhatatosan követelik a legfontosabb nemzetközi problémák rendezését előmozdító intézkedéseket, e megállapodás lehetővé tenné, hogy megkezdődjék az államok viszonyában lévő feszültség csökkentése, n megtörténjék a kellő fordulat a nemzetközi kapcsolatok alakulásában. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kijelenti, hogy határozottan törekedni fog a sürgető nemzetközi problémák megoldásra érett kérdéseinek rendezésére. így az atom- és hidrogénfegy- vcrkísérletek azonnali és általános beszüntetésére, a Németország, valamint más, az Északatlahti Szövetséghez és a Varsói Szerződéshez tartozó államok területén tartózkodó külföldi csapatok létszámának csökkentésére, a közép-európai nukleáris- és rakéta-fegyvermentes övezet létrehozására. A Magyar Népköztársaság küldöttsége történelmi jelentőségűnek tartja a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának azt a döntését, amellyel egyoldalúan beszünteti az atom- cs hidrogénfegyver-kísérleteket. Ez a mélységesen humánus lépés, melyet *. népek békéjéért való aggódás sugall t, s amelynek célja az emberek egészségét fenyegető atom- és hidrogénfegyverkísérletek veszélyének megszüntetése, megfelel a népek létfontosságú érdekeinek és felbecsülhetetlen hozzájárulást jelent a kívánatos nemzetközi bizalom megteremtéséhez. Ez a döntés megnyitja a lehetőségét annak, hogy minden á'lam örökre beszüntesse az atom- és hidrogén- fegyverkísérleteket. A két fél kifejezi azt a reményét, hogy a nukleáris fegyverekkel rendelkező más hatalmak is haladéktalanul beszüntetik az atom- és hidrngénfegyverekkel folytatott kísérleti robbantásokat és ezzel maguk is hozzájárulnak a népek közötti béke megszilárdításának nagy ügyéhez. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió síkraszá'l a leszerelés ügyét szolgáló konkrét intézkedésekért és erélyesen elítéli az Északatlanti Tömb tagállamai 'tál folytatott fegyverkezési, versenyt cs háborús készülődést. Elítélik az Észak- atlanti Tömb tagállamainak minden arra irányuló kísérletét, hogy a leszerelés kérdésének megvitatása kapcsán olyan fe'té- tetek elfogadását erőszakolják ame’yek sértik a Szovjetunió és a többi szec'a-. lista állam biztonságát, ugyanakkor még inkább szabadkezet nyújtanak az Északatlanti Tömb rétszvevőinek az agresszív háborús politika megvalósításához. A két ország továbbra is határozottan szembeszáll a hidegháborúval és annak minden megnyilvánulási formájával és harcol az egyes országok által folytatott háborús propaganda megszüntetéséért, a nemzei- 1 űzi gazdasági kapcsolatok és a nemzetközi kereskedelem szabad feilődéséérí. ami az államok közötti bizalom megerősítésének legszilárdabb alapja. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió következetes híve az idegen területeken lévő katonai támaszpontok felszámolásának, minthogy a támaszpontok létezése a nemzetközi viszonyokat mérgező gyanakvás és bizalmatlanság egyik fő oka. A két fél kénytelen koino’y aggodalmát kifejezni amiatt, hogy a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi gyűlése felhatalmazta a szövetségi kormányt Nyugat-Németország hadseregének atonies hidrogén fegyverekkel való felszerelésére. A fe'ek kifejezik aggodalmukat amiatt is, hogy Nyugat-Németország területén előkészületek folynak külföldi atom- és rakétatámaszpontok elhelyezésére. minthogy Nyugat-Németország cs politikájának eredményeként Európában kialakuló légkör sokban hasnnl t ahhoz, amelyet a hitlerista Németország teremtett a második világháborúra való felkészülése idején. A felek remélik, hogy Nyugat-Németországban lesznek erők. amelyek nem engedik meg. hogy országukat az atomháború előkészítésének veszélyes útjára sodorják: e háború pusztító tüze elsősorban Nyugat-Németország területén söpörne végig. A két küldöttség kijelenti, hogy» Németország egyesítésének ügye teljesen a két szuverén német állam, a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság hatáskörébe tartozik, és hogy Németország békés egyesítéséhez az első lépés — mint azt a Német Demokratikus Köztársaság kormánya javasolja — a német konföderáció létrehozása lenne, A Magyar' Népköztársaság és a Szovjetunió teljes mértekben támogatja az NDK e javaslatát. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió úgy véli, hogy a tudomány és a technika hatalmas eredményei, amelyek a Szovjetunió által fellőtt első mesterséges holdakban fejeződik ki, a nemzetközi együttműködés korábban nem létezett új lehetőségeit tárják fel a természet törvényeinek az egész emberiség javát szolgáló megismerése terén. Mindkét fél úgy látja, hogy a kozmikus térségek katonai célokra való felhasználásának megtiltásáról és az idegen területeken lévő külföldi katonai támaszpontok felszámolásáról kötendő megállapodás — amint ezt a Szovjetunió javasolja — nemcsak a kozmikus térség tanulmányozása területén folytatandó széleskörű nemzetközi együttműködéshez nyitna utat, hanem egyben olyan jelentős-lépés volna, amely e'őse- gíténc a lefegyverzés egész prob'émájá- nak megoldását. A küldöttségek ismét kifejezik a Magyar Népköztársaságnak és a Szovjetuniónak azt a szilárd elszántságát, hegy erélyes harcot folytatnak az államok közötti ellenségeskedés élesztősében érdekelt körök minden arra irányu’-ó próbálkozása ellen, hogy a nemzetközi légkört olyan provokatív kérdések felvetésével mérgezzék, mint a kelet-európai országokban fennálló helyzet kérdése. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió határozottan leszögezi, hogy a népi demokratikus országok áÜEmrendje nem lehet vita tárgya nemzetközi értekezleteken — mint ahogyan nem lehet az bármely más szuverén állam esetében sem — mivel ezt a kérdést ezen országok népei már régen el döntőit ék. amikor határozottan és véglegesen ráléptek a szocializmus építésének útjára. A népi demckriiikus országok helyzetének megvitatását erőszakoló kísértetek mindkét fél véleménye szerint összeegyeztethetetlenek az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányában kifejtett elvekkel és megengedhetetlen br- avarhoz'.st jelentenek szuverén országok beiigyeibe. A felek határozottan visszautasítják az ilyenfajta, a béke ügyére ártalmas kísérleteket. A kelet-európai nini demokratikus országokban fennálló helyzet Uérdésc- n-k felvetését, valamint azt a követe ést hogy nemzetközi értekezleten vitassák meg Németország egyesítésének kérdését — ami a kit szuverén nemet áüam illetékességébe tartozik — nem lehet másnak tekinteni, mint arra irányuló kísérletnek, hogy meghiúsítsák a hidegháború felszámolásáról és a fegyverkezési hajsza meg-' szüntetéséről szóló megállapodás létrejöttét. Nem lehet másként értéke'iv. mint olyan kísérteinek, hogy meghiúsítsák a legmagasabb színyonalú értekezlet összehívását, aminek célja az esztelen fegyverkezési hajsza megszüntetése cs a háborús veszély kiküszöbölése halaszthatatlan kérdéseinek megvitatása. Csak o'yan törekvésnek lehet tekinteni, liogv a népeket a holnaptól való rettegéslsen tartsák, fokozzák az ellenségeskedést és a gyanakvást az államok között, szítsák a háborús psziliőzist. s ugyanakkor egyesek hatalmas profitokat húzzanak a katonai szállításokból. A küldöttségek kijelentették, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió teljes mértékben együtt érez a nemzeti felszabadulásukért harcoló gyarmati és függő országok népeivel, s meggyőződésük, hogy a gyarmati rendszernek, — egyes országok mások feletti ura’mának — pusztulása feltartózhatatlan történelmi folyamat. A Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége kijelenti: a Magyar Népköztársaság kormánya arra törekszik, hogy helyreállítsa, illetőleg megteremtse a normális viszonyt minden országgal, amely ezt kívánja. A küldöttség nagy fontosságot tulajdonít azoknak a lépéseknek. amelyeket a Magyar Népköztársaság a szomszédos Ausztriával való kapcsolatainak megjavítása érdekében tesz, mivel Magyarország és Ausztria együ't- működése. amennyiben egymás szuverenitásának és a belügyekbe való he nem avatkozás elvének következetes tiszteletben tartásán alapul, hozzájárulás lenne az európai béke és biztonság megteremtéséhez. A Magyar Népköztársaság kormányának ezen álláspontja a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének teljes megértésével ta’álkozott. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége kifejezi azt a határozott meggyőződését, hogy a népek közötti béke megőrzésének és megszilárdításának nemes céljai, a „hidegháború“ cs fegyverkezési hajsza megszüntetése, az összes kis és nagy áramok együttműködésének kiszélesítése megvalósítható, ha társadalmi rendszerük" .5 való tekintet nélkül betartják az államok békés egymás mellett élésének elvét, amely már széleskörű nemzetközi elismerésre talált. ★ A szovjet párt- és kormányküldöttség magyarországi tartózkodása idején a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja képvise’ői között széleskörű eszmecsere folyt a két part kapcsolatait érintő kérdésekről. A szívélyes, baráti légkörben lefolyt megbeszéléseken a két párt között az összes megtárgyalt kérdésekben teljes egyetértés nyilvánult meg. A két párt képviselői megállapították, hagy az MSZMP és az SZKP cgyüttmíí- ! « dósé teljes egészében a Magyar Szoc’a- lista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja küldöttségének tárgyalásidról 1957. március 28-án Moszkvában a óú’t nyilatkozat alapján fejlődik. Az e’- niúlt időszakban a két párt kapcsolatai iáig jakban megerősödtek és jelenleg az MSZMP és az SZKP állandó kapcsolatban vannak, hogy tájékoztassák egymást a kölcsönös érdeklődésre számot tartó legionícsab.) kérdésekről. Az MSZMP éj az SZKP képviselői egyöntetűen leszögezték: a Magyar Nép- köztársaság gazdasági és belpolitikai helyzeteitek gyors konszolidációja annak küszüiiliető, hagy az MSZMP a marxizmus—leninizmus meg’ncatbatvlan elveid alapuló helyes politikát folytat. a politika teljes mértekben megfelel a magyar dolgozó nép alapvető érdekelnek és óhajának. alkotóim egyezteti össze a szocialista forradalom és a szocialista építés általános törvényszerűségeit a Magyar Népköztársaság fejlődésének konkrét történelmi feltételeivel. Az MSZMP cs az SZKP képviselőinek termékeny eszmecseréje a testvéri kommunista es munkáspártok kétoldalú tanácskozásainak feltétlen hasznosságát bizonyítja. A felek hangsúlyozzák, hogy a pórijaikat érdeklő kérdések közös megbeszélése végett a jövőben is találkozni kívánnak. Emellett a két párt képviselőinek véleménye szerint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom érdeke szempontjából hasznos megszervezni a testvéri kommunista és munkáspártok képviselőinek többoldalú időnkénti találkozóit is. A két küldöttség úgy véli. hogy a testvérpártok képviselőinek 1957. novemberi moszkvai értekezletei nagymértékben hozzájárultak a nemzetközi kommunista mozgalom egységéhez és összekováesoltságához, valamint a népek közötti béke megvédéséhez, A két párt képviselői hangsúlyozzák a kommunista és munkásmozgalomban mutatkozó opportunista áramlatok elleni harc és a marxista—leninista tanok eszmei tisztaságáért folyó harc nagy fontosságát. A jelen körülmények között, amikor az imperialista reakció különös erőfeszítéseket tesz, hogy meggyengítse a kommunista és munkáspártokat, aláássa azok egységét, meggyengítse összekov ácsoltsa- gukat, a reakció egyik fó' fegyveré a revizionizmus különböző áramlatain,ik támogatása a kommunista és munkáspártokon belül, hogy így fékezze a kommunista eszmék mindinkább növekvő befolyását a világ népeire. Ezért mindkét párt kötelességének tartja, hogy határozott harcot folytasson a revizionizmus, mint * párt egységét fenyegető veszély ellen. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja képviselői rámutatnak arra a veszélyre is, amelyet a d.ogmatizmus és a szektásság jelent a kommunista- és munkásmozgalomban, minthogy ezek a jelenségek gátolják a marxista—leninista elmélet fejlődését, annak konkrét viszonyokra való alkalmazását és betűrágással helyettesítik az egyes- országokban fennálló konkrét körülmények tanulmányozását. A dogmatizmus cs a szektásság elszakítja a pártot a tömegektől, arai semmi esetre sem vezethet a munkásosztály, s a szocializmus ügyének győzelméhez. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja kifejezi a proletárinternaeionalizmus lenini elveihez való tántoríthatatlan hűségét és kijelenti, hogy a két párt a jövőben is elszánt harcot folytat az ellenség arra irányuló kísérletei ellen, hogy a nacionalizmust a népek közötti ellenségeskedésre és gyűlöletkeltésre használja fel. A tárgyalások folyamán a két párt képviselői megvitatták a Magyar Szóda lista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja testvéri kapcsolatainak további bővítései célzó konkrét intézkedéseket. ★ A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségei teljes megelégedésüket fejezték ki a tárgyalások eredményeivel kapcsolatban és megállapították, hogy megvan minden lehetősége a két ország közötti baráti együttműködés továbbfejlesztésének a politika, a gazdaság és a kultúra minden területén. Kifejezték szilárd elhatározásukat, hogy népeik javára a jövőben is fejleszteni fogják kapcsolataikat, ami tovább erősíti a szocialista tábor országainak testvéri összefogásit és hozzájárul a vi- lágbékc megszilárdításához. Budapest, 1958. április 9. » KÄDAR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, államminiszter. N. SZ. HRUSCSOV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke.
