Kelet-Magyarország, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-27 / 99. szám
KELFTMAGYARORSZAO 1958. ÁPRILIS 27, VASÁRNAP cAínizöl ii Q(tf h'üiiLék mesél rW ehány hónappal az11 előtt, hogy kirobbant az 1914-es háború, május elsejét ültek Nyíregyházán is a „szocialisták". Ha valaki kézbe veszi a Nyírvidék 1914 május 3-i, vasárnapi számát, jóleső meglepetéssel megragad a szeme mindjárt a vezércikk rímén. „Május 1." — Node, ez a meglepetés nem sokáig tart, csak addig, amíg bele nem olvas. Így kezdődik: „Meg ne rémüljön a nyájas olvasó..." Meg ne rémüljön? Mitől? Miről számolhat be ez a vezércikk, amitől félni kellene? Hiszen még a jövő méhében fetreng a szörny, a háború, a vér, a pusztulás. És olyan idillikus képet fest a továbiakban a vezércikk... Olvassuk csak: „Meg na fémüljön a nyájas olvasó, nem haragos vezércikk indul itt, hanem szelíd szemlélődés a jelenen és a múltakon. Hajdanta gyermekkorunkban egy kazal romantikát jelentett ez a nap.” Hogyan? És hol van akkor a budapesti nagy munkástüntetés? Hol vannak a külföldi május elsejék? Hol a lázas követelések, csendőr- sortüzek? Ugyan, kiknek jelentettek a május elsejék egy kazal romantikát? No persze, volt és lesz ilyen értelme is. Májusfák, éjjeli zenék... fiatalság. De nem ez az igazi május 1„ amelyet a vezércikkíró: Vay Sándor melancholiájának talál méltó feladatként. »A Sóstó öreg fái, a harangod! fördő, roskadozó falusi curiák terebélyes ámbitusai..." így látta a Nyírvidék az 1914 évi, s az azelőtti május elsejé- ket. Csak az ötödik oldalon, a kis hírek maroknyi csoportjában találhatunk egy 8 soros utalást: „Munkásünnep. Május elsejét a nyíregyházi szocialisták is megiinepel- ték..." í'sok nyolc sor ócska beszél arról, hogy * munkások ünnepeltek. Minden a legnagyobb rendben folyt le, mondja a hír, kedélyes hangulat uralkodott. Hiszen minden olyan szép és tökéletes! Éppen ezért következik a vezércikk után egy érdekes cikk a Nyírség növényvilágáról. Majd a „Nap- és légfürdő" lehetőségeiről vitázik egy harmadik terjedelmes cikk, s napjaik legfontosabb problémájaként azt feszegeti, hogy az emberi testnek szüksége van napfényre. Boldog kor! Amikor már csak a napfény hiányzott az emberi testeknek. Aztán még két terjedelmes cikk, mindkettő tűzvészről, illetve az ellene való védekezésről szól. Aztán egy gazdasági egyesületi közlemény. S négy újságoldal már telve van. Eseménytelen, hízott polgári kor — legalább is, ahogy az újság festi. Így volt? Nem! Dehogy is volt így! Lapozzunk csak hátrább- Az egyik hírből kitűnik, hogy az evangélikus egyház erőfeszítéseket tesz, hogy ugyanannyi fizetést adjon tanítóinak, mint amennyit az államiak kapnak. Egy másik rövid hir tudtul adja, hogy hosszas szárazság után végre megjött a várva várt eső. A hírek között lehet olvasni, hogy a parasztság végszükséggel küzd. S a munkásság? Erre megint csak a sorok között kaphatunk választ; Előző vasárnapi számában ugyanis a Nyírvidék Nyíregyháza büszkeségeiről számol be, s ezek között elsőként említi az árvaházat, a szegényházat, a „patronage” népkonyhát. Valamint beszél szalmafonótanfolyamról, s arról, hogy az egész nyíregyházi járás tanyavilágában összesen 22 tanterem és ugyanennyi tanító áll az iskolások rendelkezésére. Mindezt mint hallatlan eredményt emlegeti! Micsoda világ volt ez akkor? Hogy zsíros és békés, renyhe, eseménytelen? Igen, az volt a birtokosoknak, a nagykereskedőknek, de nem az a népnek! Nem az a munkásoknak, parasztoknak, szegénysorsú kisembereknek! Olvassuk el a május 3-i számból a megye tanítóságához intézett felhívást. „Akié a nevelés, azé a jövő“ — kezdi a cikk. „Szegények vagyunk... ahogy a gyermek az iskola porát lerázta, alig tőrödön vele más, mint a sorozóbizottság, a végrehajtó, és a kivándorlási ügynök." Íme, a sorok között... nyomor, kényszer, reménytelenség. És hova jut a cikk gondolatsora? Oda, hogy segítsenek a tanítók az állatbiztosítások megkötésében, mert ez jelentősen emelni fogja a parasztság boldogulását, amely „szegény", & a „legnagyobb veszélynek van kitéve.” os, így már egy ki^ csit furcsán hangzik a vezércikk émelyítő édeskés hangja: „Az erdő ott legnépesebb május elsején, ahol a gyöngyvirág terem. Olyan, mint gulyakihajtáskor a közle- gelő.“ „Munkásünnep" — viseli az egyszerű címet hátul a kicsiny hír. Tévedés ne essék, hangsúlyozza ezzel az újság, nem az ábrándos május elsejéről van szó, hanem a munkások május elsejéről! Munkásünnep, s nem majális, nem éjjeli zenék, májusfák. „Május elsejét a nyíregyházi szocialisták is megünnepelték." És ugyan, kik még? Talán a nagykereskedők? Talán hozzájuk szólt a francia munkásosztály felhívása, a bérkövetelések, az emberi jogok elnyeréséért indított harci szó? „Rendzavarás sehol sem volt” — szögezi le a hír. Igen! Itt van a lé. nyeg, ezért kapott helyet a közlés: nem volt rendzavarás! Nincs izgalomra ok, kedves úri barátaink, nincs veszélyben még a tőke, még nem tépi el köteleit az igába- fogott munkás. Ezért kezdi hát a vezércikk is, miután saját maga is megrémült címének bátorságától, hogy vastag betűkkel ezt írta a lap tetejére: Májusi. — ezért kezdi így: „Meg ne rémüljön a nyájas olvasó, nem haragos vezércikk indul itt"... A nyájas olvasó, természetesen nem a nép volt. Legalább is a vezér, cikkíró szerint nem. Mert hiszen a munkások is megünnepelték május elsejét, és rendzavarás nem történt. néhány hónap múlva az unatkozó úriosztály tapsolva ünnepli a szörnyeteg, a háború megszületését. És a nyomor nőttön nő. De meglátják -e ezt a „nyájas olvasók?” Nem! Egy esztendő múlva, 1915 május 6-án így ír a Nyírvidék a „Nőkről — nőknek’* című rovata: „Úri nők vannak, akik maguk sütnek kenyeret, sőt fűiének is, mit máskor meg nem tettek: még fát vágni is láttam úri nőt! Mindezt azért teszik, hogy megmutassák a köznépnek, hogy tisztességes munka nem szégyen!” Lehet-e gyomorháborgás nélkül olvasni ezeket a dicső sorokat? Amikor az alispáni jelentés is kénytelen megállapítani: „A vármegye állaiállomá_ nyát és élelmiszerkészletét mind jobban és job. ban igénybe veszik a katonai szállítások és rek- virálások. Fogy a készlet és nő a drágaság. A folyamatban lévő s méreteiben iszonyú csaták ideirányított sebesültjel az elmúlt hó utolsó napjaiban megnyitott s egy egész városrészt képező mintegy négyezer beteg befogadására alkairnas barakk-kórházakban nyernek elhelyezést.“ S ebben az időben, va jón miről ír a Nyírvidék május elsejével kapcsolatban? Nos, két hírecs- két közöl. Az egyik fák- madarak napjáról, a másik. az állatok kíméletéről szól. „Kíméljék az állatokat, — írja a hír — különösen a lovakat, melyeknek munkájára most különösen rá vagyunk utalva.” Kíméljék az állatokat... mert pusztítja őket a háború. És az embereket? Az embereket nem illeti kímélet? Nem! Azok pusztulhattak az eszeveszett háborúban, azoknak berendeztek egész városnegyedet is Itt Nyíregyházán, barakk-kórháznak. Mit számított a munka, a paraszt, a kisember élete! A lovakat kell kímélni, meg a fákat, madarakat. Ennyi szólt csak május elsejével kapcsolatban. w talán elég lesz ennyi is a Nyírvidék emlékeiből, hogy helyesen tudják értékelni a közelgő május elsejét azok a fiatalok is, akik talán hallomásból sem tudják, megyénkben már voltak más májuk elsejék is. Voltak olyanok is, amikor megszólalt a csendőrfegyver, amikor őrizetbe vették a piros tulipánokat, mint a tüntetés jelvényeit, amikor lóval gázoltak az ünneplő munkások közé... Emlékezni kell ezekre is, hogy meg tudjuk becsülni május 1 igaz eszméit, a nemzetközi mun. kásság, parasztság közös harcait, újabb cs újabb sikereit, amelyek közül egy: a mi mostani szabad május elsejénk. Szép, meleg, boldog örömünnepünk. y—b. A Magyar Szovjet Baráti Társaság eddigi át ja: eredményekben gazdag út Megyei nagy aktívaülést tartott az MSZBT Tegnap délelőtt teljesen megtelt a megyei tanács nagy ülésterme. Megjelentek a Magyar- Szovjet Baráti Társaság Sza- bolcs-Szatmár megyei társadalmi aktívái, a különböző tömeg- szervezetek képviselői, a megyei és járási pártbizottságok küldöttei. A nagyakliván megjelent és felszólalt Demeter Sándor elv társ, az MSZBT országos titkára. Az aktívaülést dr. Merényi Oszkár, az MSZBT megyei elnöke nyitotta meg, majd Hcr- •elendi Sándorné, a megyei elnökség tagja tartott beszámolót. A beszámolót hozzászólások követték, majd a határozati javas latot vitatták meg. Ezután került sor az országos aktívacrtc- kezlet küldötteinek megválasztására, majd megválasztották a megyei elnökség tagjait. Ezután Demeter elvlárs, az országos elnökség nevében arany és ezüst koszorús jelvényekkel tüntette ki az MSZBT legjobb társadalmi aktíváit. Az aktivaülés után a résztvevők megkoszorúzták a nyíregyházi szovjet hősi emlékművet. Az ülésen elhangzottak ismertetésére keddi számunkban visszatérünk. íz Állami Baléit Intézetben felvételi vizsgára május 1-től 15-ig lebet jelentkezni Csökkent a fehérkenyér önköltsége — Emelkedett a jövedelmezőség — Még jobb minőségre van kilátás a Sütőipari Vállalatnál A napokban elkészült a Sütőipari Vállalat első negyedévi munkájának értékelése. Bár, már korábban többször hírt adtunk arról, hogy a vállalat mind az országos versenyben, mind pedig a helyi kezdeményezésekben negyedévről negyedévre megnyugtató és biztató eredményeket tudott felmutatni — ezúttal sem érdemtelenül szólunk róluk. Elsősorban az kíván megemlítést, hogy •— márt minden vállalatnál — a sütőipariaknál is nagy a készülődés május T-re, a munka ünnepére. És elöljáróban még egy megnyugtató hír: a vállalat dolgozói a május 1-i felvonuláson már a minisztérium és a SZOT vörös vándorzászlója alatt vonulnak majd fel. 1957. második félévének eredményei alapján ugyanis a vállalat elnyeri o az „Élüzem” címet. S a korábban elért eredmények nem okoztak elbizakodottságot a Sütőipari Vállalatnál. Ezt bizonyítja az idei első fte- gyedév munkája is. 5’5 a»n*nlckoa jövedelem mögötte ran em ami A vállalat vezetősége a dolgozókkal közösen még a negyedév elején elhatározta, hogy a lehetőségek felmérésével, felkutatásával minden üzemrészben célul tűzik ki a gazdaságos termelést. S most, hogy a negyedévi összegezés adataiban kutatunk, örömmel állapítjuk meg, hogy az elhatározást tettek követték. Az első negyedévben a vállalat 456 ezer forint nyereséget ért el. Bár az említett negyedévben 600 ezer forinttal kevesebbet termeltek, mint a múlt év hasonló időszakában, a fentebb említett nyt- reség nagyjelentőségű. A múlt év első negyedévében ugyanis n jövedelmezőség 4.7 százalék volt, s ez az idén 5.5 százalékra alakult. Az anyagköltség is igen kedvezően alakult 7957 első negyedévhez viszonyítva. Ezen a téren ugyanis 43 ezer forint megtakarítás mutatkozik. Megnyugtató számok A vállalat legfontosabb gyártmánya a fehér kenyér, mivel már évek óta ebből fogyaszt többet a város és a megye lakossága. Ügyszólván negyedévről- negyedévre emelkedő tendenciát mutat a fehér kenyér gyártása. S o vállalat ebben a negyedévben egy mázsa fehér kenyér önköltségét 252.64 forintról 252.49 forintra csökkentette, Bár fillérekről van itt szó csupán, de ha figyelemmel kísérjük a legyártott mázsák mennyiségét, a kis fillérek értékes forintokká hatalmasodnak. Az alapanyag meg-i takarítás terén kenyérllsztberi 253 mázsa, finomlisztben 42 mázsa. takarítást értek el. Ez pedig nem kevesebbet, mint 84 ezer forintot tesz ki. S ha ehhez hozzászámítjuk még a tüzelőnél elért 46.734 forint megtakarítást} nem vonjuk kétségbe, hogy 9 Sütőipari Vállalat az első n«J gyedév alapján ugyancsak rászolgált az „Élüzem“ címre. Versenyben a jobb kenyérért A Magyar Állami Balett Intézetben május 1-től 15-ig jelentkezhetnek felvételi vizsgára azok a fiú és lány gyermekek, akik kedvet éreznek a tánchoz, elvégezték az- általános iskola első három osztályát és még nem töltötték be a 11-ik életévüket. A vidékiek írásban jelentkezhetne!t az intézetnél, amelynek címe: Budapest, VI. kerület, Népköztársaság u. 25, S2. (MTI) Mind a nyíregyházi, mind pedig a vidéki üzemek már hónapok óta nemes versenyben vannak: melyik üzem süt olcsóbban, jobban, többet. Főleg az anyagtakarék osságra van nagyobb figyelemmel a vállalat vezetősége. Ezen a téren finomlisztben a nyíregyházi 6. számú üzem, kenyérlisztben — a nagyüzemek között — Űjfehértó vezet, melynél egymdzsa kenyérnél 0.45 kilogramm megtakarítás mutatkozik. Ugyancsak szép eredményekkel dicsekedhet a nyíregyházi 3-es számú üzem is. ahol a megtakarítás elérte a 0.37 kilogrammot. Középüzemek között a nyíregyházi 5-ös számú üzem vezet] ahol egy mázsa kenyér előállítás sónál 1.76 kilogramm lisztet takarítottak meg, második a nyíregyházi 4-es üzem. Kis üzemek között legjobb a nyíregyházi 7-es, majd szorosan követi al ven csel! ói és a nyíregyházi l2-«á számú üzem. Most a vállalatnál külön verseny folyik május 1 méltó megünneplésére. S ha eredményeikéi fokozni tudják, s hasonlóan aá első negyedévihez lelkesedésül« sem hágj' alá, reméljük nem les^ hiba a vállalatnál, (A. S-J Az első barázda V. NOSZOV RIPORTJA I dén csodálatos tavasz kö- ■* szöntött Tádzsikisztánra. A nap nyári íorróságot árasztott, s a hegycsúcsok kizöldültek. A télen oly sivár szántóföldek új ruhát öltöttek. A határban megjelentek a „Zsdanov” kolhoz tagjai is, hogy hozzálássanak a tavaszi munkálatokhoz. Az idei tavasz azonban számukra sokban különbözik az eddigiektől. A kolhozparasztok már saját traktorjaikkal hasítják az első barázdákat. A kolhoz 45 traktort, számos kombájnt, vetögépet és sok más mezőgazdasági berendezést vásárolt a szomszédos gépállomástól. — Ez az első tavasz, amikor saját gépeinkkel dolgozunk — mondotta Radzsavali Davljatov kolhozelnök. — Nemrégiben megvitattuk a Legfelsőbb Tanács határozatát a gépállomások átszervezéséről és egyhangúan elhatároztuk, hogy mi is vásárolunk gépeket. Pénzünk volt, hißen tavaly jövedelmünk meghaladta a 12 millió rubelt Kimentünk tehát a gépállomásra és megkötöttük az adásvételi szerződést. A gépek kezelői ugyanazok a traktoristák és gépészek maradtak, akik a gépállomáson dolgoztak, mert felvettük őket a kolhozba. Így tehát a gépek gazdái lettünk és úgy használjuk fel őket, ahogy a legelőnyösebb szamunkra. Tagságunk régebben elhatározna, hogy öt év alatt 300 hektárnyi gyümölcsöst telepit. Minthogy saját gépeinkkel dolgozunk, a határidőt két évre szállítottuk le. Idén ősszel hektáronként 40 mázsás gyapottermést akarunk elérni. Lehet, hogy megduplázzuk gabonahozamunkat is. Parasztjaink már 13 milliós jövedelemről beszélgetnek. Ehhez nagyban hozzásegít bennünket ez az átszervezés. Egyszerűen paraszti módon csak ennyit mondhatok: a Legfelsőbb Tanács szívünk szerinti, jó törvényt hozóit, 6
