Kelet-Magyarország, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-27 / 99. szám
1958. Arams n, tasabnat KELETMAG YAEORSZAG Indulj el bárhonnan, bármerre. Ameddig a szem átfogja az ég alját, mindenütt élet mozog. A zöld búzatáblák fölött szél kavarog, por száll, gépek zaja zeng, az úton izmos lovakat, ballagó teheneket látni. A gazda megáll, megtörli homlokát és messze, messze a jövőbe tekint... A dombhajlat mögül püfögő traktor hangja segít nekik. Kislétán Ignácz János, mezőgazdasági felügyelő kémleli az eget. Lesi, szinte hívja a napsugarakat, hogy simogassák a mezőket, ahol fát ültetnek az úttörők. Nagy munka folyik itt. Erdő- sít a termelőszövetkezet, de az egyéniek is a faültetésben szorgoskodnak. 70 ezer fiatal fa kezdi meg kezük nyomán az új életet: 40 ezer fa szövetkezeti és 30 ezer egyéni parcellán gyökerezik meg s köti majd a homokot. Míg az úttörők serényen ültetik a hozzájuk hasonló „fapalántákat” arra gondolnak, hogy fog maid sikerülni a zósz- lóavatási ünnepség, amivel a Rákóczi Tsz. ajándékozza meg őket. Agyat talál a inas. A tavaszi ráérőseg, ami felszínesen látszik a termelők arcán és viselkedésén, csak látszat. Forr belül a tavasz. Szeretnének már mindent a földben látni, ami odavaló. Ha kifordítják a friss hantot, már ágyat talál benne a mag. Hogy kik a falu tekintélyes gazdái? Ehhez nem kell sokáig kutatni: azok, akik ésszel alkalmazzák azokat az új dolgokat, amelyeket a tudománytól lestek el. Ifjú Egri Sándor és Ma- dácsi Károly középparasztok azok. akik aztán a legnagyobb hitellel megérdemlik a megbecsülést. Sok helyen sorol a csil- lagtürt. földben a csíráztatott burgonya és a nagy határban egyre szűkül a bevetetlen terület. A nagy úr, az időjárás nagyottevő >— elmélkedik Kádár Mihály, a Nyírbátori Gépállomás üzemgazdásza. Minden összeszaladt s most alig győzzük csak a műtrágyaszóró gépek iránti Igényt is kielégíteni. Mások se nagyon adnak kölcsön, mert ott is kell. S míg a tervek, számok kavarognak, addig kinn a földeken zakatol a traktor, csillám- ' lik az eke a barázdában, zörren a vetőgép. Az aporligeti Búza- I kalász, az encsencsi Virágzó, a , nyírgyulaji Petőfi és Béke őre szövetkezetekben a burgonyaültetőgép takargatja a gumókat. A szélrózsa minden irányában A gépállomás kapacitásának 22 százalékát igénylik a termelőszövetkezetek a tavaszi idényben. Az egyéni termelők a többinek már több, mint felét igénybe vették és forgalmasak az úttestek a sok vontatótól, Zetortól, amint szállítják a trágyát a földekre. Alig két napja van „ismét'* tavasz s mér nehezen lehet vezető embereket találni benn a gazdaságok központjában. A Hodászi Állami Gazdaság szakemberei is a szélrózsa min. den irányában vannak. Van, aki a cukorrépa, vagy burgonyavetést ellenőrzi, s van, aki a termést sejtető, duzadt rü- gyű gyümölcsfáktól nem képes elszakadni. HTZ—Nati vontat egy termetes permetlétartályt az átmenti gyümölcsösben. Másodszor végzik itt a permetezést, hogy semmi ne férkőzhessen a gyümölcshöz. A nj'írmadai határban térdig érő a takarmánykeverék aminek a kaszálását a jövó héten biztosan meg is kezdhetik és utána majd silókukori-. ca kerül a földbe. Duzzadó magvakat, frissen zöldellő táblákat idéznek a számok, amelyek mutatják: több, mint 700 hol. dón került földbe eddig a mag, a Nyírmadai Állami Gazdaságban. Folyamatosan vetik a tavaszi takarmányokat, hogy a zöld futószalag állandóan biztosítva legyen. Tíz vetőgép mozog hosszú sorban egymás után; a cukorrépa utolsó holdjai fölött siklik el a magtakaró borona. Még sár tapad a gépekre, amelyekkel esőben is végezték a burgonya ültetését. Menni kell, nem szabad várni... Ahol még csak fejüket dugják ki félénken a keserű csillagfürt és napraforgó zsenge fejecskéi a homokból, ott egy hónap múlva hatalmas szőnyeg fogja borítani a fiatal gyümölcsösök alját. Nincs itt idő kísérletezgetésre, már a ma követeli jussát. 370 holdon végzik így a gyümölcsös zöldtrágyázását. Űj szín lopta be magát ezen a tavaszon a gazdaság tehenészetébe. Száz magyartarka tehénnek születik folyamatosan egyforma, egérszürke borja. Mesterséges megtermékenyítés által keresztezték az egész állományt borzderessel, s a remé. A vízparti népség Szelíd osobogással halad keresztül a kis csatorna a bakta- lórántházi Úttörő Tsz. kertészetén. Ha magasabbak lennének, megmárthatná képét fodrozó tükrében a partmenti népség: a melegágy! saláta, paradicsom i és paprika palántái, de még nem nagyok. Sokkal szerencse- 9ebb már a korai káposzta, karalábé, amely kiültetve sütkérezik a napon s gyökereivel szivogatja az éltető nedvet. Két-három ember van itt, a többiek a szőlősorok között hajladoznak, ahol az olló nyomán kristálytisztán csordul a szőlő lelke — a nedv. Nyújtózkodik az árnyék s elhasal az ófehértói Búzakalász Termel őszövetkezet udvarán. Vontató pöfög be, pótkocsival s izmos karok munkája nyomán ködfehér gomolyok szállnak a megbolygatott telepből: dohány alá hordják a tápanyagot a szövetkezet tagjai. Nem messze látszik, hogy a gép I „veti" a műtrágyát. Jó ágyat készítenek a burgonyának. Sapkát dob a csillagfürt Az udvarban Kovács Mihály munkacsapatvezető hajlik az egyik vetőgép fölé. Hegyes vassal tisztogatja ki az utolsó szemig a megmaradt cukorrépa j magot. Ez is rendben van, a földbe került a cukorrépa. Ahol a gép áll, úgy látszik állandó tisztító hely van. A kerekek között édes csillagfürt magja j dobta le fejéről a fehér sapkát s bontogatja kövérkés leveleit, közben itt-ott ledneknek a csirája cérnállik. — A földeken kell azt megnézni, ott látszik j igazán, hogy milyen szépen sorol a vetemény, nem itt — mondja Kovács Mihály. S iga- j za van! Egy sokatmondó könyv ... A földeken járva látni meg, milyen hatalmas és sokat mondó könyv a végtelen határ. Akár ingadozó ákom-bákomok- j kai, akár acéltollal vonják meg j a sorokat, s mindegy, hogy re- | megő kézzel, vagy határozott ( acélkarokkal vetik a barázdákba a betűt, ez a betű messze I világít és a jövőbe vetett határtalan bizalmat hirdeti. (—V. —t.) röaaaizi íeie/pzemle nyék, mint ezen a tavaszkezdeten minden iránt, itt is igen nagyok. A XII. Franeia Tüdőgyógyászati Kongresszus eredményei Franciaországban a tildóbaj halandóságot, de még nem i!Wt- 100.000 közül 28 embert öl meg. , .. , . . , . Az antibiotikumok ugyan jelén- hatink, hóm « tüdőgyógyászat lösen csökkentették a tüdőbeteg_ megnyerte a csatát. A lüdőbaj e*eiei csekély emelkedést mutatnék Franciaországban: 1951-ben 55.651 volt az új tüdőbetegek száma; ez ® szám 1954-ben 55.556-ra növekedett. Különösen faluhelyen nőtt az első fertőzések száma. A kongresszus két fő kérdéssel foglalkozott: az egyik a „minimális" tüdőbaj kérdése, a másik az új gyógymódok helytelen alkalmazása következtében beálló visszaesések problémája volt. A% antibiotikumok gyakran a teljes biztonság hitében ringatják a betegeket, akik azt hiszik, hogy végleg túl vannak a betegségen, amely pedig néhány énnel később súlyosabb formában jelentkezik. Kéért az új betegeknél nem szabad megelégednie azzal, hogy az álvüágu tási kép rendbe jöjjön, s hogy bizonyos ideig antibiotiki*mot adnak a betegeknek. Alapokéit A kongresszus résztvevői végül a következő alapéi veket szögezték le: 1. Az antibiotikumok nem elegendők ahhoz, hogy a beteg abbahagyja a fekvőkúrát. 2. A fekvőkúrát a legkedvezőbb viszonyok között szátuUó- riumban lehet folytatni (a visz- szaesések száma kétszer akkora a kórházban fekvő, mint a szanatóriumban kezelt betegeknél). 3. A kezelésnek hosszú ideig kell tartania, megszakítás nélkül. 4. A munkát jóval az antibiotikum-kezelés befejezése után kell felvenni és fekvőkúrát a lehető leghosszabb ideig kell folytatni, (Az „Human*té"-béI.) Efsr XT agykillóban nei*■ ' tem részt a pártoktatás záróvizsgáján. Váralcozás közben két munkásőrrel beszélgettem. Az egyik jól megtermett, dunántúli tájszólással beszélő őr mondta *1 az alábbi történetet. — Volt az én szülőfalumban egy szövőgyáros. Értett az üzlethez. Néhány év leforgása alatt megkétszerezte üzeme terjedelmét, kapacitását, berendezését. 1946- ban már azon fáradott, hogy épít egy új üzemet. Meg is kezdte az építkezést. A falak már elkészültek, amikor a hatóságok rájöttek, hogy valami nincs rendbe a gyáros körül. Végül is megtudták, hogy bűnös üzelmeket folytat a szövőgyár üzemeltetésén kívül, * ezért börtönbe csukták. Az új szdvőüzem építése félbemaradt. — Egyszer, hivatnak a községházára. Mondja a főjegyző, hogy Pestre kell menni. Mondta, hogy neki, mármint a főjegyzőnek, a szövőgyáros feleségének, nekem, mint a DÉFOSZ helyi titkárának, meg a falusi párttitkárnak, aki egyben a hegyközség elnöke is volt a faluban. Az volt feltűnő, hogy az építkezés folytatásához miért van szükség a minisztériumban a gyáros feleségére? — Mikor megérkez- liink Pestre, egy féebéd története nyes fogadóban *ogeliztünk. A gyáros felesége fizette ki a 300 forintos számlát. — A minisztériumban közölték velünk: folytatni kívánják a szövőgyár építését. Helyeseltük. Azt is megbeszéltük: mennyi gépre, anyagra van szükség. S mikor már mindennel rendbe voltunk, megszólalt egy tanácsos. Ahhoz, hogy az említettek valóraváljanak, csupán az kall, hogy a „gazda" u jelen legyen az építkezésnél. Egy kérvényt tett elénk, amit csak alá kellett volna írni. Gondolkoztunk. Mielőtt azonban aláka- nyarítottuk volna a nevünket, én megszólaltam. Azt mondtam, hogy előbb ebédeljünk meg, azután majd folytatjuk a tárgyalásokat. A gyáros felesége helyeselt. Intézkedett s ugyanabban « fényes fogadóban, amelyikben reggel étkeztünk, helyet foglaltunk. A főjegyző erő- levest, bécsiszcletet. nyúlgerincet gombóccal, tésztát krémmel és pezsgőt rendelt bevezetőül. Különböző ínyencségeket rendelt a vendéglátó asszonyunk is. Mi húslevest, rántottcsirkét, sertéspörköltet burgonyával, túrósbélest és tokaji bort rendeltünk. Mikor elfogyott az első rendelés, a főjegyző újabb fogásokat, italféleségeket rendelt. Mi is ezt tettük. Mikor az újabb rendelést fogyasztottuk, az asszony megszólalt: „akkor talán alá is írhatnánk . Mondom, hogy még eszünk. Várt, Újra szólt. Mi tűrésre írt- tettük. Aztán elfogyott a türelme és egyre csak az aláírásokat hajtogatta. Mikor aztán megittuk az utolsó rendelésből maradt tokajit is, mondom, hogy én nem értek • szövőgyárhoz » igy nem ii kívánok beleszólni az építkezésbe, mivelhogy ón „csak" DÉFOSZ-HU kár vagyok. A koma meg a párttitkár, a Hegyközség elnöke olyasvalamit mondott hogy 6 parasztember létére nem ártja magát bele holmi építési akciókba, mivelhogy az nem is az 6 hatáskörébe tartozik. Lett is erre olyan riadalom, hogy nal Mert, tetszik tudni, sokba került ám «• reggeli, meg az ebéd, Előttem fizetett ki az asszony 800 forintot az ebédért. A főjegyző is kérésre fogta szavát. Mi azonban igyekeztünk az állomásra, nehogy lekéssünk a vonatról. Csak azt kértük, hogy adják az útiköltséget gyorsan, mert még repülővel kell vissz»- vitetniük bennünket a faluba. Olyan mérges lett a kis asszony, mint a pulyka. Mi meg jót nevettünk a komámmal. H. T, A NYÍREGYHÁZI RADIO MÁI MOSÓRA: Május 1-i újdonságok. — Dalol a határ. — Mindennapi életünkből. — Akikről most nem hallunk. — Szív küldi szívnek szívesen. — Irodalmi séta a megyében. Hétfő: Nem lesz béres többé Takács bácsi. — Gyümölcsfák monogaáf iáját készítik Szabolcsban. — Ünnepre készül a hármas domb. ■— Kora reggeli séta Nyíregyházán. — A nap eseménye. — Hírek. — Sport. — Szív küldi szívnek szívesen. — Az ifjúság hangja: ünnepre készül az ifjúság. — Egy fiatal pedagógus. — Mazó András versei. — Élménybeszámoló. Ifjúsági híradó és rejtvény. fn*
