Kelet-Magyarország, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-20 / 93. szám
133«. ÁPRILIS 20. VASÁRNAP KELETMAGVARORSZAG 3 ii^Ki^talaukotliiak a sikkasztok ? Észrevehető jelek utalnak arra, hogy a siKkasztok, csalok, hűtlen kezelők, okirathamisitek nagyon nyugtalankodnak mostanában. Valószínű azért, hogy egyre jobban erősödik a társadalmi tulajdon káros tói elleni országos mozgalom. Még csak fokozza az idegességet, hogy újabban már nemcsak a közvetlen elkövetőket, a sikkasztókat teszik ki a büntetőeljárás izgalmainak, hanem azokat a felettes és ellenőrzésre hivatott személyeket is, akik hanyagságból, kötelességmulasztásból lehetővé tették a bűncselekmények elkövetését. Amikor as idegcsillapító sem segít így emellek például vádat a nyirkátai olajcseretelep vezető után a földművesszovetkezeti ügyvezető és könyvelő ellen. — De ez a sors elérte a jelentős hiánnyal elszámoltatott mérki üzemág vezetők után a velük osszepaktáló szövetkezeti ügyvezetőt is. S a legújabb tapasztalatok szerint a büntető tárgyalások idegességeit semmiféle gyógyszer nem szünteti meg. Egyedüli orvosság ellene a becsületes munkásélet. Kiderült például, hogy az egyik sikkasztó- nak a napokban mit sem használt, hogy a tárgyalás előtt tíz szevenalletát szedett be. A máskor oly zsongító gyógyszer hatástalan maradt, s emberünk a bizonyítékok hatása alatt mind idegesebben viselkedett, s amikor a bíró a súlyos büntetésről szóló ítéletet kihirdette, az egykor oly megrendíthetetlen magabiztossága és nyugalma telje- sen felborult. Síró hangon pa- paszkodott a fellebbezés törékeny szalmaszálába. A sem nyújt vigaszt ezeknek a zaklatott lelkű embereknek, hogy a sikkasztott értékekből házat építettek, motorkerékpárt, zeneszekrényt és más kívánatos dolgokat szereztek. Nem ám, mert az Igazságszolgáltatás ezeket is eléri, zár alá veszi, elkobozza, a kár megtérítésére for- díja. Börtön vár azokra, akik tudnak a bűnről, de hallgatnak A mostani országgyűlésen elhangzott felszólalásokból is kitűnik, hogy az elmúlt évben 530 millió forintot loptak el a bűnözők az ország zsebéből. És mennyi kár nem került napvilágra? Hány lakás épült volna a temérdek pénzből, és mennyit építhetnének tíz év alatt ötmil- liárd forintból? Mint már ezekről több ízben is szó volt, a károk jórészét meg lehetne menteni. Meg lehetne, mert alig lehet elképzelni olyan sikkasztást, csalást és más mesterkedést, amit a munkatársak egy kis éberséggel ne vennének észre. Ezeket a bűn- cselekményeket rendszerint szerény kezdéssel, de fokozódó szemérmetlenséggel huzamosabb időn keresztül szokták elkövetni. Ha mindjárt az elején elvesszük a kedvét a bűnözőknek, csak egy töredék lesz a kár. Aki pedig tud valamelyik készülő, vagy már megtörtént bűntettről, és nem hozza a hatóságok és a megfelelő felügyeleti szervek tudomására, a törvény azt is bünteti. A bíróság már spk embert elítélt a feljelentési kötelezettség elmulasztásáért. No, de egy megnyugtatót is közöljünk a sikkasztó urakkal. Mégpedig őket nem büntetik meg a feljelentési kötelezettség elmulasztásáért. Saját magukat nem kötelesek feljelenteni. — Ezért őket csak sikkasztásért ítélik el, — de azért annál jobban, Dr. Fejes István ügyész. 60 forint Megszépül a nyíregyházi Kossuth-étterem kerthelyisége június közepére. Mint korábban közöltük, tatarozást és bővítést eszközölnek a reprezentatív szórakozóhelyen. A vendéglátóipar legutóbbi közlése szerint a munkálat több mint 60 ezer forintot igényel. Lábasban főtt a tyúk, amikor kopogott a rendőrség Azt lehetne hinni, hogy rég bealkonyult már a tyúktolvajoknak. Ez bizony nem így van. Mostanában is történt egy nagyobb szabású éjszakai tyúklopás, mégpedig nem is falun, hanem Nyíregyháza külső részén. Az éjszakai tyúkketrec- nyitogató Lakatos András és Kiss Tóth Antal volt, akik a becsületes munka helyett tyúklopásnak adták fejüket. Az egyik éjjel annak rendje és módja szerint kiürítették az egyik békésen alvó házigazda tyúkólját, kicsavarták a tyúkok nyakát és egy nagy zsákba rejtették,Otthon aztán testvériesen megosztoztak, az egyiknek is jutott öt, a másiknak is. Meg akarták ízlelni a tyúkhúst és odatették főzni a lábasban. Nem sikerült azonban a lakoma, mert még meg sem főtt a tyúk, máris kopogott a rendőrség az ajtón. A két tyúktolvajt 6—6 hónapig hűvösre tették. Halálos locsolódás Érpatakon Még el sem szállt a jó illatú kölni a lányok hajából, de Érpatakon húsvét után temetési menet vonult végig. A húsvéti locsolódás áldozatát kísérték utolsó útjára. Érpatakon ugyanis halállal végződött a húsvéti játék. Egy fiatal fiú halálával. Hogy is történt? Már túl volt az első féldecin I.adik Sándor és néhány barátja. Korán elkezdték a locsoló- dást. Hamar ki is készültek. — Ittasan találkoztak egy másik társasággal, P. Orosz Pálékkal. Ladik Sándor csúfos megjegyzéssel megszólította P. Oroszt. Ebből verekedés fejlődött Orosz és Ladik között. Elcsattant néhány pofon. Majd megérkezett az ugyancsak ittas hangulatban lévő Ladik Mihály. Miután megtudta, hogy öccsét P. Orosz megverte, hazasietett. Magához vett egy disznóölő kést és apjával és öccsével P. Orosz keresésére indult. A tanácsháza előtt találkoztak P. Orosszal. és barátaival, akiket nyomban meg is támadtak karóval, késnyéllel. A verekedés közben egy óvatlan pillanatban ifj. Ladik Mihály előrántotta a disznóölő kést és szívenszúrta P. Orosz Pált, aki a helyszínen nyomban meghalt. Majdcsak hárem hete történt az eset, de még mindig foglalkoztatja az embereket. Különösen mióta a rendőri helyszíni szemle és vizsgálat lezajlott. A rendőrség előzetes letartóztatásba helyezte a gyilkost, apját ég öccsét szándékos emberölés bűntette miatt. (Folytatás a 2. oldalról.) ült az udvaron. Beszélgetlek.. Egyszerre vadászgép suhant el a kert feleit, megfordult, s elkezdte szórni sűrű golyóit a két legényre. Hasravágták maguküt. De a gép visz- szatórt, s akkor megszólalt a kemény, hideg, gunyoros hang felettük, az ablakból: — Lőni.' Lőni! Kutya te, disznó te, kommunista te! Lőni! Lőni!! Vezényelte a gépet amely a fiúkra szórt még egy sorozatot, aztán eltűnt a házak felett. —Csapatokom lőni egész föld! Csapatokom gázolni ganeee féld! Heil Hitler! Disznó te! Kutya te! A golyók ott porlasztották a földet, két hüvelyknyire a legényke fejétől. Amikor felállt s meglátta, háborgó gyomorral, csukló térddel, a szeme meghályogosult. — Az anyja... — nyögte a másiknak, — e majdnem sikerült. S ott fent, az ablakban, élesen kacagott Vilmos, a tizenharmadik Hitler. Estére a legényke félrevonta, a barátját. — Nézd, ennek semmi értelme. Ez előbb utóbb megölet bennünket: Vagy kést ragad, hiába dugjuk, vagy fegyvert kap a hülye németektől, és megöl. Vagy mindahányan vagyunk megbolondulunk. Hát inkább... Nem mondta ki. De értették mindketten. A vacsorán Vilmos szokatlanul ked- ees volt. Tréfált, és kacagott. Közben az idősebb lányra sandiigatott, utóbb pedig rajta ragadt a szeme. Aztán egyszerre felállt, odasétált, és hirtelen megcsókolta. A nyugodt legényke a következő pillanatban Vilmos hálán volt. Tülekedés, ordítás, és a fiú vérző szájjal bukott hátra. S felette állt Vilmos, a tizenharmadik Hitler. Homlokába lógó haja alól parázslóit a szeme. Szája förtelmes szitkokat üvöltött. Szerencse, hogy két német katona kiáltott be a feljárón, s erre Vilmos felszaladt, panaszolva és fenyegetve. Äi-\ tán ott is ragadt. J HossxÚ. órák, gyötrelmes percek vánszorogtak. Akna hullt a községre. Dübörögtek a tankok, repülők .norajlottak a magasban. A pince sötétjében összebújt a család. Az anya simogatta legnagyobb fiának fejét: „Kisfiam, türelmesen... nem tarthat sokáig. Vigyázz, kárt ne tegyen benned. Kibírjuk, s aztán elviszik.” Hitler! Hitler! Atkozott legyen a neved. Bosszút lihegett a megkínzott legény. Forró fejét hiába csititgaVa a kérges tenyerű anyai kéz. Hány napja már? Nem is emlékezett. Csak az őrült, kegyetlen szemeket látta, a gúnyos kacagást hallotta. S a mozdulatot, ahogy a hajtóka alá nyugtatja Vilmos a kezét. Másnap reggelig nem jött Günter Vilmos. Akkor két német -fegyveressel dobogott le a lépcsőn. Megállt a legényke előtt szétvetett lábbal. — Disznó te! Kutya te! Kommunista te! Kaput neked! Lőni piszkos! Mutatok ki fan Günter Vilmos! Günter Vilmos tizenharmadik Hitler! IAni gance féld! Lőni egész világ! Lőni!! Lőni!! Lőni!! S abban a pillanatban, mintha csakugyan az egész világra lőttek volna. Iszonyatos tűzharc pokoli zenebonája csattant fel. A két német sápadtan felrohant, s szitkozódva nyomukbanVilmos, a tizenharmadik Hitler. Tíz perc múlva pedig kopogott az ajtón az első szovjet katona. Az anya felsírt, s a legénykében megkondult a szív. — Germanszki jeszt? — kiáltott le egy mongolvágású fegyveres. — Germanszki? — támolygolt előbbre a legényke. Nincs! Nincs egy szál se! — kiáltotta vissza boldogan, botladozó nyelvvel. — De ha Hitlert megtalálják, hagyják nekem! — Hitler! — rázta meg öklét a szovjet, s mutatta, hogy fogja meg a torkát, aztán eltűnt. — Úgy, úgy — mozgatta a száját a legényke, de hang nem jött a torkán. y—b. ti ideg már a tűz- * hely és a fészek is üres. Nem szolgál a villa, vetetlen az ágy. még a kedves, meghitt képeket is por lepi. Az egykor vidám rádió szintén mogorván hallgat, szinte megkopott, muzsikája sem ébred, mert nincs aki kedvre derítse. Immár másfél éve már ennek. Másfél éve történt, hogy váratlanul disszidált a fiú. Még zúgó fejjel is emlékszik rá: á naptár 1958. október 31-ét mutatott. Az utca még lázban égett, tűzcsóvát dobtak a kedélyekre és a forgalmasabb helyeken valami ködös népboldogságról szavaltak a Rongy Elekek. A szökés ténye mindkettőjüket megrázta. Egymást okoPák érte az asszonnyal. Rendszerint órákon át vitatkoztak. Szóra szó ment, vádra vád, míg végül egymástól is el hide gültek és szétmentek. A kis külvárosi lakásra pedig homály és némaság borult. Másfél éve már ennek. És fekete Sándor azó'a csak -szik, csak iszik t,s7ü< t-Pnrtóan és rendületlen. Még az«<=m számit, hoey mit. Forralt bor likőr pálinka, ivazán mind egyre megy. Egyedül csak az a fontos, hogy ködös legyen az agva, *ogy a fájdalmak fel ne ébredhessenek. Tizennyolc hónap alatt szinte roncs lett. Inge gyűrött, ruhája is kifeslett. Arca baFORGÓSZÉL rázdás és megviselt. Szemei meg különösen furcsán villannak. Merevek és üvegesek. Közben féldecik gyílka egyre mélyebbre kúszik a vérébe. Jóformán még kosztpén- ze is italra megy s, ha átmulatott éjszakák után odaáll a gép mellé, már oly messziről látszik, hogy reszket a keze. Megkérdem tőle, hogy miért teszi ezt? (Előtte most is snapsz van: gyilkos és erős.) — Mondja, mit tegyek? — kérdezi vissza. Aztán mégegyszer: Mondja, mit ér így az élet? Igaz, nemrég még boldog voltam — sorolja —, de azóta még az emberségem is elhagyót1. És képzelje... képzelje csak el sza ... sza... ki. Ha esténként hazamegyek, mindig csak az üres és néma ház fogad. Rozsdás a tűzhely, nincs melegvíz, még a falak is könnycseppeket gyöngyöznek. Aztán, ha beteszem az ajtót, mindjárt az jut az eszembe, hogy valamikor olt feküdt ö. Ott feküdt a paplan alatt kibomló hajjal és fiatalon. Hát el tudja képzelni, milyen borzasztó ez? Hát van magának erre fogalma? Mindig csak arra gondolni, hogy tegnap még egy boldog család élt itt. de ma már semmisem mozdul, A ztán az a Sanyi ^ gyerek is, tudja ... Vajon él-e vagy hal-e? Vajon van-e nyugalma, vagy éppenség kegyelemkenyéren tengődik? Mert mtóta elment, még csak hírt sem adott magáról. ;.. Érti... érti már. szaki, hogy miért iszom? Ránézek... Arca ijesztően szőrös, szeme véreres. De mit számít ez Feketének. Üjra tölt. majd újra kér. A pálinka rossz szagú, bódító és erős, mégis, mégis egyre szaporodnak a poharak. Aztán a bűvös kör ismét elölről kezdődik. A városra pedig lassan éjszaka száll és sorra lehunyják fényszemeiket az ablakok. — Mondja, érdemes-e így élni? — kérdi ismét döbbenten és ijesztően. Egyet mondhatok: Nekünk, felnőtteknek még a csapások elől sem szabad meghátrálni. C:ak így maradhat ember az ember, ha viharok közepette sem veszíti el a fejét. Ha tud bízni és hinni abban, hogy egyszer mégiscsak felderül. De mit tegyen az, aki nagyon gyenge? Aki sokszáz társa között is oly riasztóan egyedül van? Akit elkapott és földre- típort az októberi forgószél? Emberek, fogjuk meg az ilyen el'évelygők kezét! Segítsük partra a bánat hajótöröttjét és gyűlöljük azokat, akik most másfél éve egy egész népnek ilyen sorsot akartak. (K. T.)
