Kelet-Magyarország, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-20 / 93. szám
H.ELET M AG VARORS ZAG 1938. ÁPRILIS 20, VASÁRNAP i merné azt állítani, hogy lv nem őszinték a? eszláriak? Senki. íme hallgassuk csak: — Bizony csak papíron volt itt népfront-mozgalom — így az egyik dolgozó paraszt. — Nem volt tömeg. Anélkül meg pipabagót sem ért az egész : toldotta meg egy másik. Igaz, a közmondás azt tartja hogy ha jót nem mondhatsz, rcsz- szat ne mondjál. így is tartják ezt itt is. ^Persze ma mór azért vélekedtek a végiről így, mert van Iliivel dicsekedniük. Szó ami szó, a községi népfront bizottság kiegészítése óta megváltozott a helyzet a faluban. Amikor arról volt szó, hogy újjászervezik a bizottságot, minden szervezet munkához látott. A párt. tanács társadalmi és tömegszervezetek, fiatalok, öregek, asszonyok és lányok elküldték képviselőjüket, akik valóban képviselték a dolgozókat és így választották meg a 62 tagú bizottságot, amely tettre- kész, szorgalmas elnökségnek ad• • Összefogás Ti ta kezébe a mozgalom irányítását. A falu dolgozói nem is csai atkoztak, mert Virágh János 8 holdas dologzó paraszt elnök vezetésével helyes programot dolgozott ki a vezérkar. Segítettek ebben a munkában Oláh Gyula iskolaigazgató, Kurucz .bános, Matuszka Mihály egyénileg dolgozó parajotok Kovács Júlia védőnő. Hudák László ácsmester és Hudák Ilona KISZ-titkár, elnökségi tagok. — Mindegyik a saját területén mozgósította az embereket, kért véleményt a dolgozóktól a harci feladatok megszabásához. Leines összefogásra volt szükség, hiszen nagy feladatokat tűztek maguk elé az eszláriak. Es, hogy miképpen sikerült a kitűzött célt elérni, annak bizonyítására álljanak itta tények. akarnak építeni. Bash almán már az összefogást dicséri a 800 méter hosszú salak járda. A problémát a kerítések felszedése és beljebb rakása jelentette. Először tartottak eltol a bizottság lagjai. Mikor azonban megmondták miről van szó, mindenki rnunkához látott. — Saját portájukból ajánlottad fel területeket a dolgozó parasztok, felszedték és beljebb rakták a kerítéseket. Ma már betonjárdájuk van és épül a többi is folya- mat Osan a megértés eredményeképpen. Gyógyszertár, orvosi lakás, óvoda és Járda-építés A felszabadulás után sokat fejlődött a község, de nem eleget. Amikor a népfront bizottság a dolgozók’ elé „tálalta” hogy mit akar, az emberek szívesen vállaltak társadalmi munkát. A közös munkát összeíró ív körüljárt a faluban. Csaknem háromszáz név Sérült listára. Gyalognapszámok és több mint 140 lófogat dolgozott a legkicsinyebbek közös otthonának megépítése érdekében. 500 (köbméter földet mozgattak rneg. 15.500 téglát szállítottak a munka megkezdéséhez. A Petőfi TSZ 6 fogattal dolgozott. De a népfront bizottság tagjai is példát mutattak. Hudák Ferenc, Suda János, farkas Péter, Alexa Sándor, Debreceni József, Vínter Ferenc, Hu- riák László, Meleg Ferenc és a többiek 3—3 napot dolgoztaié. A dolgozó parasztok követték a bi. A népfront bizottság nagy kóz- ségfásítási programot akar végrehajtani. Csaknem 22 ezer akácfát és több mint 9 ezer nyárfát rendeltek hasonló célra. No, de ez nem elég. Nagyon helyesen előrelátón gondoskodtak arról, hogy védjék is az elültetett fákat. — Egyik bizottsági ülésen a dolgozó parasztok kezdeményezésére javasolták a tanács vb-nek, hogy hozzon olyan határozatot, amely szerint tekintsék szabálysértésnek azt, ha valaki károkat okoz a fákban. „Büntessék meg ezért a károkozót úgy, mint más kihágá sok miatt” — hozták meg a dön tést. És remélik a dolgozók, hogy ez így is lesz. Valamennyi fa elültetéséhez hozzáfogtak volna már. ha az nem ütközne akadályba. Hogy mi ez az akadály? Az hogy már a második helyről rendeltetik meg az eszláriakkal a facsemetéket, de még nem érkezett sehonnan semmi. Most aztán azon töprengenek végeredményben, honnan kapják meg a szükséges fákat. Jó lenne ha a járási tanács mezőgazdasági osztálya sürgősebben intézkedne ez ügyben, mert ezzel is előbbre segítené az eszláriak munkáját, a népfront bizottság tevékenységét. c.utiDaö ba.gjai.xxa.iv fc/cxuajai, \^aaia~ sorba álltak még a 70—80 éves öregek is. Hordtak a téglát, ott segítettek ahol tudtak, örömmel dolgoztak. — Bár ezelőtt, fiatal korunkban hívtak volna segítségül bentiünket — vélekedett Kurucz János és Türk Jakab. — De akkor nem törődtek a dolgozókkal, nem volt pénz ilyesmire. És ez sok embernek a vélemé- nye Eszláron. Az öregek munkára buzdították a fiatalokat is, akik egyre nagyobb számban kapcso- lódtak a táittedalmi munkába. És ma már szépen épül a gyógyszer- tár, orvosi lakás, óvoda. És a járda építése is eredményesen folyik, pedig itt voltak akadályok. Két vagon járdalapot szállítottak szét a faluban közös munkával az emberek. Két kilométer járdát segítséget, azonban a felsőbb szerveknek is támogatni kellene. Az utóbbi időkig nem tudták levezetni a vizet az árterületről, mert azt a szivattyút, amely ezelőtt itt volt, a Vízügyi Igazgatóság elvitte. A terület íel van szántva, a dugványok várják a k-iültetést. Reméljük, hamarosan megoldódik a probléma, munkához láthat a szakcsoport. Örvendetes, hogy a szakcsoportnak tagja a népfront bizottság elnöke és több vezetőségi tag is. Matuszka Mihály, Müller Imre, Zámbori István, Papp Gábor, Kobzos Pál és a többiek példáját követik majd sokan az eszláriak közül és erős, jövedelmező szakcsoportjuk tesz, amely előiskolát ad a nagyüzemi gazdálkodásból az embereknek. Dolgozik, a pártcsoport is A népfront bizottságon Délül megalakult és működik a 18 tag- I bel álló MSZMP csoport is. El- I nöke Juhász József elvtárs, aki. I hogy sikeresebben végezzék a | munkát, tapasztalatcserén is részt I vett Tiszadadán. Fontos kérdése- I két vitatnak meg egy-egy megbeszélés alkalmával. Foglalkoztak ; a dolgozók nevelésével, az iskola problémáival, a termeléssel, különös tekintettel a belterjességre. Határozatot hoztak', ‘mely szerint | a termelőszövetkezetek és a szakcsoportok megjelölt táblán mutatják be a műtrágya termésfokozó hatását a dolgozó parasztok előtt. Erre azért volt szükség, mert egyesek még mindig vitatják a műtrágya fontosságát. A pártcsoport foglalkozott a cigányokat j érintő kérdésekkel is. Ezek kezde- i ményezésére javasolta, hogy ala- I kuljon a faluban vályog vető szak- ! csoport. Sajnos, e kérdésben néni I történt előrehaladás, mert a be- ' ‘>’1 fmsz. idegenkedik a dologtól — mint ahogy azt D. Tóth László elvtárs tanácselnök mondotta. — Remélhető azonban, hogy mint sok más fontos dolgot, úgy ezt is dűlőre viszi a népfront bizottság, ha helyesen, a kommunistákra támaszkodva, azok vezetésével és irányításával végzi munkáját. Sok szép eredményt értek el a tiszaesz'áriak és ez an naiv köszönhető, hogy a kommunisták példát mutattak, a népfront munkájában tevőlegesen részt vettek és a dologzókat olyan feladatokra mozgósították, amelyekért szívesen tettek lépéseket. így van ez ott, ahol összefognak a dolgozók. Mert mint a példák mutatják, ez vezetett eredményre Tiszaeszláron is. (F. K.) \)'d*nö£, a UlUe* Csúnya szeles októberi nap volt, ßmikor Günter Vilmos betoppant a takarékpénztár pincéjébe. Álián ütközött a 'borosta., rövid haja szemébe lógott. Orra alatt fekete pamatka. Megállt a harmadik képcsőn, nekidőlt az omladozó falnak, s ■felkacagott. Sötét, lángoló tekintete végig. ugrált a megrémült embereken. — Na, hé, ungám, heil Hitler! Heil Hitler — kiáltotta mégegyszer vidáman, s beugrott. Száraz, inaskezű asszony eresztette le kezét a gyúródeszkára. „Jaj, istenem“ — hebegte reszkető szájjal. Két gyermek húzódott közelebb a kék kölényes, fekete kendős parasztasszonyhoz, egy nagyobb lányka bújt meg ijedten a sarokban szögeken függő ruhák között. Rajtuk kívül még serdülő legények is kártyáztak a pince ablak alatt, egy rossz ládán, akik közül most az egyik felugrott, s az érkező elé ment. Nyugodt, rugékony izmú le- genyke volt, megállt a pince közepén, s csípőre telte karját. A betoppanó némán meredt a fiúra. Szája kínosan rángott, szeme elfekeiült a dühtől. Eztán előre ugrott. — Piszkos te, disznó te, tudsz, ki én *agy?l En Günter Vilmos, tizenharmadik Hiller! „Fiam, — jajdult meg az asszony, — vigyázz, ez hibás agyú!” A legényke még áltta a lángoló szemek füzét, aztán megvonta vállát. • — Jó, hogy nem jöttetek mind a tizenhármán. A hangja kicsit reszketett, de kezét zsebredugta, s visszasétált a pajtásaihoz. Günter Vilmos így vonult be a takarékpénztár pincéjébe, hogy ott is maradjon a harcok alatt. •Is első üsszetűzés az ebédnél esett. No, nem fegyverekkel, mert azok odakint szóltak, még tartották magukat a fasiszta ezredetc megvert roncsai. A kis szabolcsi község felett már második napja repkedtek az aknák, az ágyúgolyók, s a vadá.z- repülök. Hullott ebből is. abból is. F.gy nar ’óbb robbanás utáni csendben, amikor az asszony tányér mellé csurgatta rt levest, a kisebbik lány felsikoltoit. s a kártyások is felnéztek, Vilmos, a Hitler felkacagott: — Ahán! Csapatokom győz, bolsevik kaput nekik! — Kaput az anyád kínjának... — mordult fel a nyugodt legényke. — Csapatokom pucol, csak jöjjenek a Té harmincnégyese k! Vilmos felpattant a négy téglából rakott ülőkéről. Rongyos kabátját megrázta, iivöitte ugrott az asztalhoz. — Csapatokom kaput maken bolsevik, disznó te, kutya te! Az anya kénytelen volt otthagyni az asztalt, rajta a párolgó levest, s hátrálni a hadonászó ember. elől. De Vilmos szemében hamar kilobbant a tűz, szélrángatta szürkére mállóit ingnyakát. Boldog vigyor ült ki sovány arcára: — Fan nekem nyak egy etvasz,. ni, vasz iszt nekem fan! Dokument fan, Günter Vilmos fan tizenharmadik Hitler! Ja, ja! Azzal érdeklődve fordult az asztalhoz, s egy tányért félrelökve, maga elé rántotta a fazék levest. Belefalt feleszi jjal a merőkanálba. A legényke lecsapta a kártyát, de anyja, s testvérei lefogták, csendesítették halk szóval: bolonddal nem jó kezdeni. És Vilmos, a tizenharmadik Hitler jólla kott egy szegény pa asztcsalád ebédjéből. ,\ttgY család volt: az apa valahol fogságban. A legnagyobb ez a gyerek, aki máris a családfő végtelen nyugalmával mozgott, pedig alig ütötte meg a tizenhét évet. Még ez a Pákosztosság csak eltűnt a sok száj között, kevesebb jutott néhány kanállal mindenkinek. Hanem a vacsora már érzékenyen érintette a gyerek gyomrokat. Vilmos, a diktátor határtalan kegyetlenségével falta fel a rántotta nagyobb felét. Éjszaka üresen korgott, öt gyomor. Csak a legkisebb két gyermek kárpótolta magái délről maradt hideg krumplival. A sarokban egy öreg juhászbundán három gyerek aludt eddig. Vilmos maga foglalta el. Az anya véletlen feküdi végig a poron, s a legényke komor arccal ült az asztalhoz, s gondolkozott, míg feje kezébe nem csuklóit. Másnap reggel Vilmos ébresztett. — Günter Vilmos, fan meg tizenharmadik Hitler éhes! — dobolta üvöltve az asztal másik felén. — Dehogy a kutya... — káromkodott a legényke, — hát ennek nem lesz már vége ?! Akkor Vilmos iszonyatos haragra gerjedt. Egy szemvillanással észrevette a ládán felejtett kenyérszeletelő, dinyclé- kelő kést. Felkapta. Ijedt sikoltozással rángatták előle a fiút, aki halilsápadtan nézett a villogó fegyverre, de keze a ládát markolászia. Kevés híján, hogy vér csordul a pince- ben. Ettől kezdve ellenvetés nélkül szol- gálla az anya, csakhogy még egy összetűzésre ne kerüljön sor. Mert a fiú bolondos, konok, mint az apja. Ki tudja, azt is nem lőtte é főbe az őrmestere, mert könnyen visszaadta a szót ... Déltájt irgalmatlan nagy zörgés, búgás indult. Tanítok vonultak az utcán. — Ahán! — rontott a pinceablakhoz Günter Vilmos. — Csapatokom masir! Csapatokom kaput ruszki! — Az isten verje meg... — sóhajtott a fiú, maga is felkapaszkodva a ládára. — ezek tényleg német tankok. Nyíregyháza felöl jöttek. Jöttek. Jöttek, mint sarokból szökken vissza a patkány. Csattogtak a község útteste, s félóra múlva már német szólal hemzsegett a takarék épülete. Ott vertek hadiszállást a rádiósok, lelefonisták. S óra múltán Vilmos, a Hitler, új hacuká- ban billegett le a pincelépcsőn. Kezét hajtókája alá szorítva. gúnyos, lefittyedt ajakkal állt meg az alsó fokon. — Na, disznó te! Kutya te! Most mutat te, vasz ik fan Vilmos, tizenharmadik Hitler! Auszl! Széles lendülettel mutatott a feljáróra. — Ausz! — Kifelé! — üvöltötte bele- vörösödve. Az asszony mélyenülő fáradt szeméből az űzött vad könyörgő tekintete estiekéit vissza. De a homlokba hulló hajú, betegesen lángoló szemű bolond istenként állt a lépcső alján. S akkor a legényke megszólalt csendesen. — Van egy kis paprikás szállottam, / Hitler úr. Tudom, szereti — Mi fan meg? Ah! Tudom szereik aztat! — eresztette le görcsösen kinyújtott kezét Vilmos, s derült képpel sietett » fiúhoz. — Lösz, lösz, gyarsan nekem aztat! Most már minden óra nehezebb lett/ Az új ruha — levetett fasiszta köpepy, — erőt és öntudatot húzott Vilmosra, s * teli gyomor kellő biztonságérzetet. „Szegény bolond■’ — sajnálta az asszony, amikor látta falni. De mindjobban rájuk erőszakolta a diktátor egyéniségét, s a gyűlölet nőttön nőtt. Különleges szolgálatot kapott Vilmos. Naponta ké,szer járt el felderítő járőrrel a községből. Naponta kétszer jött meg maga, vagy oldalkocsis motorkerékpáron ülve, miközben az oldalkocsin haldokló katonát hoztak, hogy a faluban szenvedjen ki az orvos keze alatt. És Vilmos mindig visszajött, és Vilmos mindig kacagott: • • Csapatokom kaput maken ruszki! Uriití Hitler, járkált a pincében fel alá órák hosszat, s magyarázta a hadiállásokat. Legtöbbet németül, de törve magyarul is. És a pincebeliek hallgatták, összeharapott szájjal, feneketlen gyűlölettel. Mert most már szót sem lehetett t ellene szólni. Ügy járt kelt tele szájjal fercsegve a német szót a fasiszta katonák-’ kai, mintha legjobb barátjuk lett volna. Egy délután a két -nagyobb fiú kint (Folytatás a 3. oldalon) I I 1BHI I I Segítik a szakcsoportokat A községben két termelószövet-1 kezet működik. A Petőfi és a I Győzelem. A népfront bizottság a dolgozó parasztok kezdeményezésére 62 hold legelőt felújított és felszántatott. Ezen a területen szervezték meg a cukorrépatermelő szakcsoportot, amelynek 64 tagja van. A termelés megindítá- j , sában segített a bizottság gépi j erővel. A cukorgyár előleget adóit, amelyet később a szakcsoport | visszafizet. Azt tűzték ki célul, j hogy minden két esztendőben, újabb területet fognak művelés alá. Így javítják a legelőt is. Működik egy fűztermelő szakcsoport is. Igaz, nehézségekkel ] ; küzd. Bár helyben megkapja a1, A fák kitörését tekintsék szabálysértésnek
