Kelet-Magyarország, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-08 / 57. szám
KELETIM AGYAROBSZAG 1958. MÁRCIUS 8. SZOMBAT A számok lüki*él>en Mindéi) kedvezményt ki akarnak használni a tiszavasvári Haladás TSz-ben AZZAL A KÉRDÉSSEL állítottunk be a napokban a tiszavasvári Haladás TSZ-hez, hogy hol tartanak már a tervmódosítással. — Nálunk arra nincs 'szükség —mondták egyszerre hárman is. —Dehát nem akarják a kedvezményeket ...? — Dehogynem — válaszolt mosolyogva Gál Lajos főkönyvelő. Mi már eredetileg is a kormány- határozat szellemében készítettük tervünket. Most csak arra .várunk, hogy a végleges mutatókat megismerjük és akkor javítunk a pénzbevételünkön, mert az bőségesen szaporodik majd. Aztán ahányan csak voltak az irodában, szinte egymás szavába vágva sorolták, hogy miért nincs szükségük a módosításra. A GÉPI MUNKÁBÓL nem három, hanem 4,73 normálhold esik minden katasztrális holdra. Hogy miből tevődik össze ez a magas szám? A tarlóhántást a gépállomás végzi. Ezután a nyári szántást, a műtrágyászórást, a vetést, és ahol nem lágy a föld, a fejtrágyázást is. A kalászosok betakarításának 70 százalékát géppel végzik. Gép szedi a cukorrépát is. A takarmányt géppel kaszál- tatják. géppel sodortatják össze a rendet. Nálunk 100 hold hasznosított területre már most is 30 számosállat jut. (A megyei terv 28 darab.) Ezt az év végére 33-ra növelik. Ennyi állat u‘án már a szükséges istállótrágya is megkerül. Kiegészítésre mégis 123 kiló műtrágyát használnak holdanként. Vetésterületük 23 és fél százalékán termelnek pillangós takarmányt. Sokatmcndóak ezek a számok ísy felsorolva, kommentálás nélkül iá. PÉNZÜGYI TERVÜK bevételi oldalán sok tízezer forinttal kel] majd módosítani az összegeket mert a kormányhatározat nyomán sok kedvezmény illeti meg a jól gazdálkodó Haladás TSZ tagjait, önkénytelenül is felvetődik, vu- j jón a sok kedvezmény élvezése mellett mit ad a népgazdaságnak és tagjainak ez a szövetkezel? Hadd feleljenek erre is a számok. A múlt évben 100 holdanként 47 000 forint értékű árut adtak ki gazdaságukból. Ez a szám alacsony volt. Egy jól gazdálkodó szövetkezetnek legalább a háromszorosát kell „produkálni”. Az idén a tavalyinak több, mint ötszörösére szabták az áruértékesítés i tervet. Ebben az esztendőben minden 100 hódról 260 000 forint értékű terményt, terméket és állatot adnak el az állami és szövetkezeti felvásárlóknak. Az árutermelési terv ilyen magas százalékban való teljesítése viszonzása a munkásosztály segítségének, de ugyanakkor újabb kedvezményeket is jelent, az esedékes állami hitelnek 10—50 százalékát nem kell nekik megfizetni. dl párté let Továbbít jak <ií üdvösletet Szerliesztőségünkhöz a MEDOSZ főbizottságától és a Hazafias Népfront mátészalkai járási bizottságától levél érkezett, amelyben hosszasan foglalkoznak a nők szerepével a ml társadalmunkban. Leírják, hogy 0 munkás, paraszt, és a hivatalokban dolgozó asszonyok nemcsak munkahelyükön, a ház körül, hanem a családban is helytállnak, dupla műszakban dolgoznak és sok asszony, lány ezen túl még társadalmi munkát is véges ebben vagy abban a tömegszervezetben. Ezeket az asszonyokat, nőket, édesanyákat, nagymamákat köszöntik leveleikben. Arra kérték a szerkesztőséget, hogy a lap hasábjain adjuk át üdvözletüket és kívánjunk nevükben a mátészalkai járás asszonyainak és a MEDOSZ-hoz tartozó üzemekben, gazdaságokban munkát végző asszonyoknak, lányoknak erőt. egészséget és hosszú, boldog életet. Ezúton továbbítjuk üdvözletüket. A NAGYFOKÚ közös óruérté- ! kesítés megváltoztatja az egy : munkaegységre jutó járandóság összetételét is. Tavaly kétharmada volt az osztásra kerülő összegnek a természetbeni, az idén fordított lesz az arány. Most 838 000 forint értéket szándékoznak kiosztani. amiből 550 000 forint a készpénz. Ha az idén is a tavalyi arányban osztanának, 27 000 fo- : rinttal több lenne a jövedelem- j adójuk. Csupán ezen az egy helyen 27 000 forinttal kell javítani ! a pénzügyi tervüket. I Még egy kérdés: vajon ismerik-e az egyéni parasztok ezt a jó gazdaságot? ERRE A TAGNYILVÁNTARTÓ ] könyvet tették elém. 1957 nyarán I dolgozott 22 tag, most 56 tag neve van bejegyezve. Hat jelentkező várja most is a legközelebbi közgyűlést, hogy döntsön belépési kérelmük felett a tagság. Ezek a sokat mondó számok mutatják, hogy jó irányban halad a tiszavasvári Haladás TSZ. Csikós Balázs. A pórusaimat kendergyár üzemi pártszervezete nagy gondot fordít a pártonkívüliek nevelésére, a pártépítés munkájára. Az elmúlt napokban a kiválóan dolgozó munkások:közül Szabó Béla és Pongó Jenő kérték tagjelölt-felvételüket. A taggyűlés határozatát már beterjesztették jóváhagyás végett a járási pártbizottságra. * A vásáros; na menyi Hazafias Népfront járási bizottsága a legutóbbi ülésén elhangzott vélemények alapján azzal a kéréssel fordult az illetékes közlekedési szervekhez, hogy a Tarpa—Gulács és Ti szásza) ka— Lónya közötti autóbuszjáratot bővítsék, mivel az említett útvonalakon az utasforgalomban túlzsúfoltság jelenkezik, és így sok utazni kívánkozó lemarad. A ívukodi párt-alapszervezetben legutóbb K. Szabó Bálint termelőszövetkezeti tagot és B. Szabó Bálint 3 holdas egyénileg dolgozó parasztot vették fel tagjelölteknek. 48 A párt megyei bizottsága az elmúlt napokban tanácskozásra hívta össze a pályafenntartásnál dolgozó kommunistákat. Az aktívaértekezlctcn több mint 50 dolgozó vett részt. A beszámolót Kisvárdai István, a pályafenntartás főnöke tartotta meg. Ezen az összejövetelen tárgyalták meg a pályafenntartásnál dolgozó kommunisták tennivalóit a tavaszi munkákra vonatkozóan. Több fontos határozat született a minőségi munkával és az önköltség csökkentéssé1 kapcsolatban. Több felszólaló javasolta: induljon mozgalom a megye területen a tiszta, virágos szolgálati helyek, állomások, megállóhelyek, térközök széppé tétele érdekében. Az aktívaülés résztvevői elfogadtak a javaslatot és határozatot fogadtak el ennek érdekében. Juhász Lajos MÁV intéző a komorói állomás át rakás vezetője írja, hogy a komorói olajtelepnél dolgozó KISZ-fiatalok — Fogas János, Fodor Béla, Tóth János. Szabó Gyula és Béres Gyula — versenyre hívták az első és már sodik műszakban dolgozó fiatalokat. A versenypontok a munkafegyelem megszilárdítására, a szolgálatban való pontos megjelenésre, az igazolatlan távolmaradó- felszámolására, a szerszámok tisztán tartására, valamint az átfejtésre kerülő olaj elfolyásának csökkentésére térnek ki a többi között. Az első és a második műszak fiataljai elfogadták a kihívást. A nyíregyházi vasúti csomópont pártbizottsága legutóbbi ülésén megtárgya'ta a szak- szervezetben dolgozó kommu- j nisták feladatait és megvizsgálta. hogyan dolgoznak a párt tagjai c tömegszervezetben. Megállapították, hogy az összes dolgozók számához viszonyítva kevés a szakszervezetben tömörülő vasutas dolgozók létszáma. A szervezett dolgozók létszámának növelése és más fontos feladatok végrehajtása érdekében megalakították a szakszervezetben működő MSZMP csoportot. amelynek egyik fontos feladata lesz a dolgozókkal való foglalkozás és beszervezésük a szakszervezetbe. Anna cJtiizouij^k tőle a másik. De a falat megállt a szájában. Egy darabig bámulta a kenyerét, aztán letört belőle egy darabot, „Nesze A' sárban tehetetlenül elnyúlt ember me- gintcsak ingatta a fejét, s ahogy szóra nyílt a szája, torz vigyorra szaladtak össze a ráncok. „Hiába, nincs nyálam, nem tudok enni többé.” S akkor Anna megrágta a falatot, jól megrágta, s mint a csecsemőnek szokták az assszonyok, ezt a megrágott falatot dugta a tehetetlen téríi szájába. Tudta, hogy hiába, mert lehet, hogy a férfi így sem tud felkelni; lehet hogy néhány száz métert még elmegy az ötezer ember elcsigázott lassú vonszolásában, de akkor észreveszi valamelyik fasiszta katona, hegy le-lemarad és megbontja a sort. S akkor úgy is az útszélre lökik és megkapja a golyót. A hosszú sor mellett szinte percenként dörrennek a fegyverek, ha a menet halad. Minek adja mégis a kenyeret? Ha a félét odaadja, holnap már ő is maradózni fog; lehet, hogy holnap már őt lökik id a sorból, hogy ottmaradjon mindörökre az osztrák hegyek tövében, a tavaszi sárban. De csak rágta az újabb és új ab a kenyérdarabokat, amiket a másik ember tikkadt szája mohón nyelte el. Ama * I loros lalu a sivatag szélén. Néhány * fa, körűié kicsiny házak, inkába csak kunyhók. — Algéria. Egy jepp robog be a fák alá és róla leugrik néhány katona. Fegyveresen járják a házakat; valakit keresnek. Aztán az egyik házban egy ószülő, ráncosarcú asszonyra fogják a puskát. Hol a fiad?! Az asszony szorosabbra vonja köntösét. A fiú ott van a szobában, a föld áiatt, rajta gyékény, a gyékényen néhány mosatlan edény. Csak rá ne lépjenek. — Hol a fiad?! Az asszony egy lépést megy előre, közelebb a puska csövéhez, hogy a katonáknak ne legyen alkálmuk a gyékényhez közeledni. Felvetett fejjel, gúnyosan mosolyog a fekete csőbe. — Add elő asszony, mert úgyis megtaláljuk. A felkelés tagjai iránt kíméletesek leszünk, ha önként megadják magukat. De jól figyeld meg asszony, ha mi találjuk meg a fiadat, akkor lelőjük, mint egy kutyát. Na, hol a fiad? Az öreg asszony keményebbre húzza össze a száját. Nem felel. — Te, s álcái ok ivadéka! Néni beszélsz?! — fordítja meg a puskát a katona, s a tusával belevág az asszony arcába. — Beszelsz, vágj' nem beszélsz?! — rúgdossa a leomló testet. — Légy akkor néma, mint a sivatag! A dörrenésre egy nyiszlett kutya vágtat ki az ajtón. Es az asszony néma marad mindörökre, mint a kegyetlen és rettenetes sivatag, amelynél csak a gyarmatok francia katonasága kegyetlonebo és rettenetesebb. Mária VI ária dolgozó nő. Annak az asszony* nak a típusa, aki korán kel, hogy reggelit adhasson, hogy kitörölje a kis- tia fűiét, nehogy megfázzon a szélben, tízórait készít az urának, s utoljára maga is rohanva igyekszik, hogy el ne késsen. Este megesik, hogy későn jön, mert társadalmi munkája is van, s hazaérve azt sein tudja hirtelen, hogy mihez fogjon. Az este a férje ingerült, dühös volt valamiért. Semmit sem talált jónak, a vacsora nem ízlett, az újságjait nem találta, neveletlennek ítélte gyermekeit, s ezt mind csak azért, mert — mint mot\ß delta — nincs asszony a házban. Máriát mélyen bántotta az igazságtalanság, s elhatározta, hogy holnap nem hatkor kel, hanem ötkor és ezentúl mindig ölkor kel, c3 nem 10 órakor fekszik hanem tizenegykor. S amikor a férj sértett daccál levetkőzött és lefeküdt, Mária kiment a konyhába, hogy kivasalja az ura nadrágját. Ne szólhassák meg étté más asszonyok, hogy nem gondozza a férfit; hogy legyen az szép és Csinos, mert hiszen az övé. Az ő férje. Egy kicsit sírni is lett volna kedve, ahogy arra a kegyetlen mondatra gondolt: nincs asszony a házban. Sok mindent él tudott volna mondani a dühösen kifakadó férfinek, de nem mondott semmit. Igaza van szegénynek, többet érdemelne, mint amit kap — gondolta jó- lélkűen, s nem hibáztatta az embert.' amiért semmit sem segít. Kész lett a vasalás, még többet i3 pepecselt vele, mint máskor. Megveregeite a kefével, hogy hamarább hűljön, s bevitte a szobába. A férj és a gj’erekek már aludtak. Egy pillanatig hallgatta az egyenletes szuszogást, el érzékenyül t. — Felkapta az iskolás gyerek táskáját, betakarta a kisebbiket, s útközben még magához vette az ura kabátját is, hogy kikefélje. A konyhában rendezni kezdte a lánya könyveit. S egyszercsak selyeropa- pír zizzent a kezében. Kíváncsian bontogatta a papírt, s kibomlott be’őle egy pici csokor ibolya. Mellette levélke: ..Édes anyukámnak. A Nőnap alkalmával csókol Évi.” Megpárásodolt a szeme. Gj'engéden ajkához emelte az ibolyákat, s gyorsan visszarettette a táska védett zugába. — Édes kicsi lányom— gondolta. — Hiába, csak a nők szeretnek igazán. Még párás szemmel kezdte keféin! az ura kabátját. S a kefe az egyik zseben megkoppant. Szórakozottan belenyúlt, hogy kivegye a tárgyat, amíg dolgozik. És újra csak selyempapír zizzent. Nem merte hinni. Dobogó szívvel, lassan bontogatta a papírt. A dobozban, a régen megkívánt lekla-gyöngy sorok hevertek. S mellettük egy vékony szélet fényes kartonon eny- nyi: „Nagyon szeretlek.” Most már kibuggyant a könnye, úgj öíelte keblére a dobozt. Úgy érezte, hogy ennyi boldogságot már meg sem érdemel .. i y—b. 2 Vágj' ötezer csontváz, rajta meg’ száradt pergamentszerű bőr állt meg és hullott le a földre. Néhány teherautó futott a sor közé. S itt is, ott is megmozdultak e,zek a csontvázszerű emberek, s megrohamozták az autók hátát. Dühödt német szitkok pattogtak a levegőben, s repült a szalmás, fekete kenyér a tömegbe. Egyetlen kis darabka sem esett le a földre. A szemekben az éhség iszonyatos, állati tüze lángolt; a vékony, erőtlen karok görbült, meredt ujjakkal rángtak a kocsi felé. Aki megszerezte az adagját, az támolyogva húzódott az útfélre s már útközben falta, rágta az ocsmány kenj'eret. Húsz deka mindössze és kétnaponként csupán csak egyszer. Éppen annyira elég, fogy a két nap még ne pusztítsa el. Anna vállárói letépték a takarót, beleesett a sáu'ba s most a hideg, nedves ruha tapadt rá kiálló bordáira. A kenyeret, — ha ugyan annak lehet nevezni — a takaró alá dugva vonszolta magát az árokpartra s ott meg sem nézve, hogy hová, ledőlt a sárba. Kenyérharc! Örületes volt számára ez a marakodás, amely minden két napban megismétlődött. De enni kell, egyetlen kenyéradag elmulasztása maga a halál. Tűrhetetlen éhséggel, — amely már nem a gyomornak, hanem a kiaszott testnek az éhsége, — vette elő a kis darab kenyeret, s mélyen ülő lázas, sötét szemével előbb csak nézte. Csupán csak ez a szem tükrözte, hogy a csíkos, durva szövet fiatal női testet takar. A borotvált fej, az élesen kiugró arccsontok megszépültek ennek a kifejező szemnek a közelségében. Már majdnem beleharapott a kenyérbe, amikor tudatára ébredt, hogy mellette egy férfi kapkodja a lélegzetet. Valamikor erős, tagbaszakadt ember lehetett, mért a bőr nagy ráncokban lógott az arcán. — Nem eszel? A férfi lassan ingatta fejét: — Nincs erőm felállni, — susogta kiszáradt ajakkal. S csak nézte, nézte a kenyeret a nő kezében. Anrig rémülten megszór tóttá kincsét ■ és gyorsan beleharapott, nehogy elvegye
