Kelet-Magyarország, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-23 / 70. szám
1958. MÁRCIUS 23. VASÁRNAP keletmag varorszag cA <földmfatLúk Találka: nm vele esőben, szilben és napsütésben, sárban, fagyban és tikkasztó hőségben. Ott láttam a balkányi homokdombokon és a rétközi, tiszamenti laposok ingoványain. Jegyzetfüzettel a kezében, összecsippentett szemmel dirigálta figurán- sait, fürgén kaptatott nagy „munkaasztalán”, a végtelen határban. Magam előtt látom bordóvörös svájci sapkával a fején, ahogy deresedé rövid szakállával pajkoskodik a márciusi szellő, homokverte, szélcsípte bronzarcával, mindig nevető fiatalságával, ahogy a térképei fölé hajolva húzza, húzza a vonalakat, mintha az élet szálait rendezgetné egy nagy, örök rendszerbe. H. I, 60 évet, de fiatalsága a régi, amely az Ipoly völgyétől elhozta erre a vidékre is. 37 éve annak, hogy az egyetem padjait felcserélte a tágas határral. 36 éve, hogy rója a barázdákat, rögzíti a mezsgyéket, de tizennégy csak, amióta a nép érdekében teszi, amit tennie kell. Az állami gazdaságok birtokait méri. Ott üti fel otthonát, ahol éppen dolgozik. Szerelmesével, a végtelen természettel mindenütt találkozik, rejtett bájait megmutatja neki a duzzadó tavaszban, s a gyü- mölcsterhes őszben egyaránt. Régmúlt álmokat idéz az évnek minden szaka. Álmokat, amelyek aludni járnak hozzá éjszakai magányába, s idéznek, elővarázsolják a fiatalságot és benépesítik, mint apró gyermekek vidám serege a nagyapa hétköznapjait. Legutóbb Nyirbog- dányban láttam. Tél volt, nagy, puha pely- hekbcn hullt a hó, s ő benn, a szobában, nagykabátban sürgőit az asztala körül: az elmúlt ősz fáradalmainak termését rögzítette átlátszó pauszokra. Ott állt a sarokban elmaradhatatlan esernyője, ami mindig elkíséri, ha a városba rónául egy filmet, vagy színdarabot megtekinteni. Most az esernyő a sarokban pihen, s várja a tavaszt, mint a kerítésen gunnyasztó varjú. A világgal egy rádió köti össze csupán, s az éter hozta el a hirt a hideg, csikorgó télben: kilencezer tudós tett hitet a béke mellett. Az ilyen hírek táplálják benne az emberbe vetett bizalmát, s pat- tantanak új és újabb rügyet a tavaszvárás fáján. II. 1.-nek nem komplikált az életelve. Azt tartja, nem a felszín a fontos, hanem az, hogy menynyiben segíti elő munkásságával az emberiség fejlődését. Ne övezze az üres hírnév dicsfénye, hanem a jóakaratú emberek megbecsülése! Most bontogatja szárnyait a tavasz, és II. I. lelkében is ünnepi ruhát ölt a kikelet. Újra kezébe veszi mérőszalagját, a szemébe ragyogó nap fényétől hunyorogva inti figuránsait, s keze nyomán változik a földtérkép, égő vonalakkal jelöli az újat ott, ahol ezelőtt a grófi, bárói rezidenciák terpeszkedtek. 38. tavasza ez munkásságának, Mi adja neki az erőt, a kitartást ehhez? Nem más, mint a jóba, a fejlődésbe vetett hite józan világszemlélete s bizalma az emberekben, (~u. —cl) Mi lieiyes és mi nem... Megjegyzések a nyírbátori Vörös Hajnal TSz közgyűléséhez HELVES VOLT ahogyan az elnök és az agronómus ismertette a kormányhatározat szellemében módosított végleges tervet. Sok volna azt a rengeteg számot felkarolni, ami ennek a kis szövetkezetnek a megszilárdulását, erősödését fejezi ki. Elöljáróban meg kell mondani, hogy eddig még nem a legjobb híre volt a Vörös H" inai Tsz-nek. De a mostani tervük olyan, hogy ha azt végrehajtják, biztosan nem kell szégyenkezniük. Érdemes a sok közül néhány számot kiragadni. A határozat úgy írja elő, hogy legalább lő százalék pillangóst kell vetni, A Vö rös Hajnalban 22.6 százalékot Vetnek. Azért is fejelik így meg, mert az évi istálló trágya-szükségletükből 3800 mázsát pillangós vetésével kell pótolni. Azzal, hogy holdonként elérik az j egy mázsás műtrágyafelhasználást I és az istállótrágya érleléshez nyersfoszfátot is használnak, 13.000 forint árengedményben részesülnek. De nem ez a jelentősebb, hanem a várható többlettermés a műtrágya és a nyersfoszfát nyomán, ami 140.000 forintot tesz ki. A gépállomással korábban 490 normálholdnyi munkát kötöttek le, ami 48.000 forintba került volna. Most felemelték a szerződést 630 normálholdra és ezáltal 10.000 forinttal kevesebbe kerül a gépi munka, mert így már elérik a kedvezményt biztosító kát. holdanként! 3 nomiálholdat. A 10.000 forint kedvezményhez még hozzá kell adni az utólag lekötött 130 normálholdnyi munkának az értékét és plusz ami a gépi munka előnyéből származik. Állatállományuk az év végére is még csa . 24 számosállat lesz 100 hbldanként. Alacsonyról kezdik, sokat kell vásárolni. — van tervezve, ez azt jelenti, hogy 800 forint értéket kér havonként. A másik 800 forintot az állam fizeti. Vajon Fülöp Ferenc, mint könyvelő tett-e már számítást, hogy a 22 hold gyümölcsösükön egyetlen rosszul alkalmazott permetezéssel mennyi kárt tehetnek? Egy gyenge közepes termést számolva teremjen 10 vagon almájuk, ami szakszerű kezelés nyomán kilónként csak egy forinttal legyen értékesebb (többel is lehet) az is 100.000 forintot jelent Ezt így lehetne sorolni az állattenyésztésben és a növénytermelésben is. Mintegy 10.000 forint értéket kell kifizetniük az agranó- musnak. Akik ezen a gyűlésen ellene voltak az agronómusnak, illetve a fizetését sokallották, kérjék meg hangadójukat, a könyvelőt, hogy így is számoljanak egy kicsit. A tsz. kommunistái helyesen határoztak egyöntetűen, hogy az agronómusra pedig szükségük van, amit a tagság többsége is helyeselt. Cs. B. Vizsgáztak a rakamazi öreg diákok A minap aki idegen megfordult Rakamazon, mind azt kérdezte: „Mi ez a nagy sürgés-forgás? Hová iparkodik ennyi ember kis csomagokkal, tömött zsebekkel, vagy í éppen táskába rakott valamivel?” Elöljáróban elárulhatom: nyolcvanhét parasztember vizsgára sietett. A múlt év november 15-én Gergely László technikumi tanár vezetésével ezüstkalászos tanfolyam indult községünkben. Nyolcvannál kevesebben nem igen voltak egyetlen előadáson sem. Az oktatás minden szerdán este 6 Fegyelnii iávgya lás Szín: egy vállalat igazgatói szobája. Jelen vannak: Igazgató, üb. elnök, személyzeti vezető, továbbá Szarka kurtái s, a spárgaosztály vezetője (azelőtt nagy- kereskedő), és Szürke Pál spárgázó (azelőtt hordár). Igazgató: — (Közbevág) — Hova akarta vinni a másik két ládát, Szürke Pál? Szürke: — Hát... én nem tudom.,. lehet-e megmondani? Szarka: — Ho~- ne lehetne! Micsoda beszéd az?! Talán megfenyegették ?! Mondj a csak bátran, a sógorához, unokabátyíulioz, vagy kije ijafijához akarta vinni azt a két ládát?! Szürke: — Hát... akartam. Igazgató: — Nézze csak barátom. Most már jobb, ha őszintén megmc.,1 mindent. Maga nem volt rossz munkásunk. Ha jól emlékszem, öt esztendeje oklevelet is kapott, hogy eredményesen dolgozott. Szürke; •— (Meghatva) — Ügy, ú°y> hát tetszik rá emlékezni, igazgató elvtárs. Igazgató: — Maga mondta, hogy nem hazudós. Hát akkor mondjon cl mindent nyíltan. Szarka: — A nép vagyon herdáló! ellen mi... Igazgató: — Kérem, hagyja beszélni Szürke Pált! Szarka: — Akarom mondani... akarom mondani... Szürke: — Én nem is vagyok hazudós. Én meg is mondom. Odavittem kérem, ahová máskor is vittek ládái! órakor kezdődött, de sokszor csak éjfélkor ért véget. A tankönyvek mellett szemléltető anyag és gyakorlati foglalkozás is élénkítette az előadást. A metszési gyakorlatok egy-egy házikertben, vagy közeli szőlőben zajlottak le. Meg kell még említenem, hogy a résztvevők tanulmányi kirándulásának fedezésére február 1-én egy jól sikerült batyus-bált rendeztünk. Visszatérve o vizsgára, a bizottság elnöke előtt, aki Lakatos Jó* zsef elvtárs, a megyei tanács fő- agronómusa volt, minden hallgató arról tett bizonyságot, hogy nem hiába telt el fölöttük ez a tél sem. Ott voltak még az elnökség sorai* ban Vincze József elvtárs, a me* gyei tanács elnökhelyettese, Nagy Sándor kertészeti felügyelő, Szlo- boda Péter községi vb. elnök és Ligeti László vb. elnökhelyettes. A hallgatók nemcsak szóval mondták el, mit tudnak, hanem a múlt- évi termésükből — mint már le* velem elején jeleztem is — majd* csak mindenki hozott valamit be* mutatásra. Így a vizsga egyben egy kisebbfajta kiállítás is volt* A bizottság az alábbi értékelést adta: Búzatermésével első lett Weisz János, rozzsal Suller Gyula, zabbal Szloboda László, takarmányárpávai Szloboda László, kukoricával Smid János, szénával Stomp Béla, takarmányrépával Céh János, napraforgóval Bóni József, almával Tilki Frigyes, dióval Szloboda János, hagymával Lakatos Ferenc, sárgarépával Grünstein János, karalábéval Tilki Béla, tormával Weisz József, földimogyoróval Bőn István, citromcsemetével Szloboda Frigyes, borral pedig Rudolf Károly ért el első helyezést. Az igazolványok kiosztása után j a hallgatók beiratkoztak a második évre, majd vidám pohárazqa- tás közben tettek pontot a téli tanulás végére. KUNDRATH MARGIT községi gazdasági felügyelő 7 Szarvasmarha- és sertésállomá- íyukat teljesen kicserélik, törzskönyvezett egyedeket állítanak be. Ezt már tej termelési tervük is mutatja, miszerint 2.300 liter tejet akarnák teli...'— iként elérni. Helyesen követelte a tagság a nagyobb fegyelem megteremtését, az erősebb kezű vezetést, de NEM VOLT HELVES, ahogyan néhány ember, különösen a könyvelő állást foglalt az agronómus bérezésével kapcsolatban. Fuc&kó Béla agronómusnak sok köze van ahhoz, hogy ez a szövetkezet a múlt esztendőben így is gazdálkodott. Bizony nem egyszer vasárnap ő állt a jószág mellé. Talán ebben a nehéz esztendőben cgy-két hibát követett is el. De a mostani terv és az eddigi munkája is azt bizonyítja, hogy igen sokat tud segíteni a szövetkezet megerősödésénél. A vita azon volt, hogy az agronómus nem érdemli meg a 27 munkaegységet havonként, amit a szövetkezettől kér. Egy munkaegység értéke náluk 30 forintra Ü. b. elnök: — Akkor minek vitte haza? Szürke: — Hát... mert azt mondták, hogy nyugodtan vigyem haza. Jó lett volna erre- arra. Igazgató: — Ki mondta? Szarka: — Eli, feleslegesnek ítélem ezt a szőrszálhasoga- tást! Megvan az üzemi szarka, akarom mondani a népvagy on herdálója és... Igazgató: — Ki mondta? Szürke: (Hallgat). Ü. b. elnök: — Tudja ön, Szürke elvtárs, hogy bűnt követett el? Szürke: (Csendesen) — Most már tudom. Ü. b. elnök: — Azt is tudja, hogy még nagyobb, talán az igazi bűnöst rejtegeti? Megéri önnek, becsületben meg- uszült, derék munkásnak, hogy aki önt is bűnbe sodorta, az maradjon továbbra is esetleg köztiszteletben? Tudja, mi a becsület? Szürke: — Tudom. Ü. b. elnök: — Ki mondta, hogy hazaviheti a ládákat? Szarka: — Hazudik! Szürke: — Az mondta, akinek a lakáz-n még ma is harminc i spárga található! Igaz‘r°t'T — A nevét! Szürke: — Azt az én közvetlen főnököm ióbban tudja nálam. Sza.h. . Kikérem magamnak! í Vizsgálatot kérek magam ellen! Ü. b elnök: — Legyen nyugodt, Szarka kartárs, megkapja. (V—b) Igazgató: — Máskor is? Például mikor? Hányszor? Szürke: — Pontosan nem tudom, kérem. De az elmúlt évben biztosan volt vágy ötven— hatvan láda. Igazgató: — Hallatlan! És miért nem jelentette ezt Szarka kartársnak, ha tudott róla, hogy ott ilyen nagyarányú lopás történik? Szarka: — Megáll áz eszem! Tudja maga. szerencsétlen, hogy micsoda felelősség terheli, amiért nem jelentette?! Gondolkozzon! Jól emlékszik, hogy ötven—hatvan ládát is elvittek? Ezt bizonyítani kell! Különben magát úgy becsukják, szerencsétlen, mint a pinty! Igazgató: — Ne fenyegesse kérem! Szürke: — Hát... én nem is tudom... talán nem jól emlékszem... Igazgató: — No, hát akkor meg ne rágalmazzon! Szürke: — Igenis, kéremszépen. Igazgató: — Szóval... U. b. elnök: — Egy pillanat. Mondja, Szürke elvlárs,mit csinált a láda spárgával? Eladta? Szürke: — Nem adtam el. Otthon van. Igazgató: — Itt az áll, hogy saját bevallása szerint három láda spárgát vitt haza, Tagadja? Szürke: — Csak egy láda volt, kérem szépen. Szarka: — Hogy — hogy egy? Na és amikor a kapuban megfogták, és targoncán vitte a másikat? Szürke: — Kérem szépen, azt nem magamnak vittem. Igazgató: — Hanem kinek? Szarka': — Hazudik. Szürke: — Ilyet ne tessék mondani. Hazavittem egy láda spárgát, az igaz. Ezt én nem is tagadom kérem, de hazudós nem vagyok. Szarka: — Tiszta ügy: megkárosította a nép vagyonát. Meglopta a vállalatot! Én, mint a közvetlen felettese mégis azt mondom: vegyék figyelembe, hogy nevezettet családi körülményei kényszerítették erre. Szürke: — Köszönöm, Szarka kartárs. Szarka: — Szívesen. Akarom mondani... ezt nem lehet eltűrni, hogy a népvagyen herdálói... Igazgató: — (Közbevág) — Szóval, elismeri, hogy eltulajdonított egy láda .spárgát. Szürke: — El kérem, tulajdonítottam, ahogy tetszik mondani. Igazgató: — És hova vitte a másik kettőt? Szark — Sehova! Ugyan, sehova, csak akarta! De ugyebár, az éberség... az éberségünk. az éberségem, akarom mondani, a nép vagyona iránt érzett fele ...
