Kelet-Magyarország, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-01 / 51. szám

K ELETM A GYARORSZAG 1958. MÁRCIUS X, SZOMBAT Május 26-ig igényelhetik az öregségi nyugdíjat a tsz-ek alapító tagjai A 19-es és 20-as számú Ma­gyar Közlönyben megjelent a magyar forradalmi munkás-pa­raszt kormány rendelele és a munkaügyi miniszter rendelete a termelőszövetkezeti tagok ny ug- díjellátásával kapcsolatos intéz­kedésekről. Az alábbiakban kivo­natosan ismertetjük a rendelke­zések főbb pontjait. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek tagjai nyugellátására vonatkozó rendelkezések a meg­öregedett termelőszövetkezeti ta­goknak öregségi nyugdíjat, a meg­rokkant tagoknak rokkantsági nyugdíjat, az elhalálozott terme­lőszövetkezeti tagok hozzátartozói­nak pedig özvegyi nyugdíjat, ár­vaellátást, szülői nyugdijat és na- iáleseti segélyt biztosítanak. A nyugellátások összegszerű megállapításánál a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak országos átlagjövedelmét veszik alapul, amely ez idő szerint — a háztáji gazdaságból származó jövedelmet figyelmen kívül hagy­va — havi 900 forint. Öregségi njngdíj öregségi nyugdíj jár annak a termelőszövetkezeti tagnak, aki férfi esetében a 65. nő esetében a GO. életévét betöltötte és 10 nyug­díjévvel rendelkezik. Tíz nyug­díjév alapján válnak jogosulttá öregségi nyugdíjra mindazok, akik 1960. évi december hó 31-ig me­zőgazdasági termelőszövetkezetbe belépnek. Akik ezen határnap után lépnek be a termelőszövet­kezetbe, öregségi nyugdíjat 20 nyugdíjév után kaphatnak." Az öregségi nyugdíj a havi 900 forint átlagjövedelem 35 száza­léka, amelyhez nyugdíjkiegészí­tésként az 1957. január 1 után megszerzett minden nyugdíjévért a nyugdíj 1 százaléka jár. A rendelet lehetővé teszi, hogy az úgynevezett alapitótagok, vagyis, akik 1953. január hó 1. napja előtt léptek be a termelő­szövetkezetbe és 1957. évi decem­ber hó 31-ig 5 évi tagságot sze­reztek, már ötévi termelőszövet­kezeti tagság alapján is megkap hassák az öregségi nyugdíjat. A 10, illetőleg 20 nyugdíjév alapján járó öregségi nyugdijat ; Szakszervezeti Társadaiombutos - tási Központnak az igénylő lakó­helye szerint illetékes alközpont­jánál (kirendeltségénél) kell kérni. Az alapítótagok az öregségi nyugdíj iránti kérelmüket lehető­leg a termelőszövetkezet útján a, Országos Nyugdíjintézetnél ter­jesszék elő, legkésőbb 1958. május hó 26. napjáig. A 10, illetőleg a 20 nyugdíjév megállapításánál a termelőszö­vetkezeti tag által üzemben vagy gazdaságban munkaviszonyban töltött időket is figyelembe ve­szik. Nyugdíjévnek általában azt a naptári évet lehet figyelembe venni, amelynek teljes tartama alatt a termelőszövetkezeti tag­ság fennállott és a termelőszövet­kezet férfitagja legalább 120, nő­tagja legalább 80 munkaegységet teljesített. Az 1957. évi január he 1 napját követően szerzett nyug­díjéveknél igazolni kell azt is. hogy a termelőszövetkezet a nyug- díjjárulékot is befizette. Rokkantsági nyugdíj Rokkantsági nyugdíj jár annak a termelőszövetkezeti tagnak, aki munkaképességét kétharmadrész­ben elvesztette és emiatt rendsze­res munkát végezni nem tud. Rokkantsági nyugdíj megrokkanás esetében is csak akkor jár, ha a termelőszövetkezeti tag a korához igazodó nyugdíjévekkel (3—18 évi rendelkezik. A termelőszövetke­zet jelenlegi tagjai vagy azok akik a termelőszövetkezetbe 1960 december hó 31-ig belépnek, már 10 nyugdíjév alapján is kaphat­nak rokkantsági nyugdíjat. Az alapító tagok az öregségi nyug­díjhoz hasonlóan, megrokkaná­sukkor, korukra való tekintet nél­kül kaphatnak rokkantsági nyug­díjat. A rokkantsági nyugdíj ösz- szege azonos az öregségi nyugdíj­jal. Az a rokkantsági nyugdíjas azonban, aki munkaképességét teljesen elvesztette és mások gon­dozására szorul rokkantsági nyug­díjához az átlagjövedelem 15 szá­zalékával egyenlő összegű gondo­zási pótlékot is kap. A rokkant­sági nyugdíját ugyanúgy kell igé­nyelni, mint az öregségi nyugdí­jat. A rokkantság fennállását or­vosi bizottság állapítja meg. Hozzáíaríozók nyugdíja A hozzátartozók akkor jogosul­tak nyugdíjra, ha a termelőszö­vetkezeti tag elhalálozásának idő­pontjában a rokkantsági nyugdíj­hoz szükséges nyugdíjevekkel ren­delkezett vagy már nyugdíjat ka­pott. Az özvegy- részére nyugdíjat csak abban az esetben lehet fo­lyósítani, ha a 60. életévét betöl­tötte, vagy rokkant, vagy a férj elhalálozásának időpontjában két ellátásra jogosult gyermek eltar­tásáról gondoskodik. Az özvegyi nyugdíj a férj ré­szére járó nyugdíjnak az 50 szá­zaléka. Árvaellátás az árva 16. életévé­nek betöltéséig, továbbtanulás esetén a középiskolai tanulmá­nyainak befejezéséig, legfeljebb azonban 19 éves korig jár. Az ár­vaellátás egy-egy árva részére at özvegyi nyugdíjnak a fele. Szülői nyugdíjat kaphat az a szülő vagy nagyszülő, aki mun­kaképtelen, vagyona nincs és el­tartásáról legalább egy éven át túlnyomó részben az elhalt ter­melőszövetkezeti tag vagy nyug­díjas gondoskodott. A szülői nyugdíj az özvegyi nyugdíjjal egyenlő. A hozzátartozói ellátásokat — a haláleseti segély kivételével — a hozzátartozók 1958. január 1-től abban az esetben is megkapják, ha a termelőszövetkezeti tag 1957. (Folytatás ai 5. oldalon) ELŐSZÖR IS hadd súgjam meg, hogy ..Kö­kény” nem valami tüzes paripa. Illetve paripának paripa, de mégsem olyan mint a többiek. Már csak azért sem, mert istálló helyett rendszerint a szabad ég alatt hál. s aztán a szénát, abrakot kém kedveli különösképp. Sőt, hogy tovább men­jek, nyeríteni sem hal­lották még, aztán a sze­mét sem forgatja körbe- körbo, azon egyszerű ok­nál fogva, mert a ,.Kö­kény” nem ló, nem élő­lény. hanem egyszerűen — ha már nincs jobb magyar szavunk — trak­tor. Ilyen bevezető után. mely bizonyára a félre­értéseket is tisztázta, hadd mutassam be a cikk másik szereplőjét is. Mármint a „gazdát"’, aki a ..Kökény” nyergé­ben lovagol: ALACSONY. köpcös, életvidám ember, a ke- resztségben a R Ívnyik András nevet nyerte, de társai a Demecseri Gén­állomáson csak Bandi- bá’-nak szólítják. Külön­ben ha hiszik, ha nem 'r az ember tavaly is több mint 600 normál- holdnyi szántást, tárcsá­zást, s'b. végzett el és terven felül legalább 40o mázsa gabonát adott g közösségnek. — Hogy-hogy? — kér­A „Kökény" és gazdája dezhetné akárki. Hisz’ ez a Rivnyák se nem gazda, se nem földbér­lő. Jóformán még ház­táji portája sincs. Hát úgy, hogy a . gégényi Ady Endre TSz-ben. ahol ő szántott, jóval a számításon felül eresz­tett a gabona és a sze­mek is olyan acélosak voltak, hogy még a kör­nyékbeli falvakból is csodájára jártak. Aztán — ugyancsak az elmúlt évben — ez a Rivnyák közel 40 vagon életet csépelt el. míg a hozzá hasonló 1076-os gépesek még a feléig sem vitték fel. MINDEZ ügye szép figyelemreméltó de van ennél még meggyőzőbb dolog is. Meggyőzőbb, ami a Rivnyák Mihá- lyok új magyar győzel­me mellett szól. Hall­gassák csak meg: Régen maga is urasági cseléd volt. Jclen'ékte- len és eltaposott ember. Jó, ha a korsisságig fel­vitte. jó, ha lovakat hajt­hatott. Hej. hol volt még akkor a gép! És a havi három, sőt nyarankén' a négyez" r forintos kere­set, amikor a komen- ciósnak, vagy éves cse­lédnek csak a legritkább I esetben ígértek 150 pen­gő bérnél többet. Most I meg a „Kökény” nycsr- j gében már normálhol- : dákról és gépszériákról I beszél és a tegnapi ósdi (gebéről az új technika jlovára szállt át. Igaz. jmindez nem éppen má­iról holnapra történt, de jaz évek iskolája után •legalább már annyit ért a mo’orhoz, mint eay vizsgázott szakmunkás, vagy még ennél is töb­bet. KÜLÖNBEN 1. ériünk csak vissza a „Kökény­hez”. Rivnyák úgy be­szél a pépéről, hogy szin­te minden gondolatát je­gyezni érdemes. Ilyene­ket mond: „Nagyszerű masina, nagyszerű segí­tőtárs... Csak ápo'nj és gondozni kr 11 ... Ha az ember tudja a ma­gáét akkor a gép is megérti az ember sza­vát”. Aztán sietve még hozzáteszi: " „Különbin „Kökény” meg én már régi jóbará’ok vagyunk”. Valóban, Rivnyák Így szereti, úgy becézi a maga jó és nvúhev Meri G—35-ösét, mintha csak a sajátja lenne. Ha keli. még munkaidő kán is vele marad, csak hogy sose legyen baj a gyúj­tással és a hengerfejjel. Már hogyisne, mikor többet nyújt ez a gép a Rivnyák családnak mint három fejőstehén! Hol ruhát, hol rádiót, vagy más egyebet, pedig a családhoz nem is né­gyen, még csak hatan se, hanem egyenesen nyolcán tartoznak. Per­sze, ezek u'án nem is csoda, ha a legidősebb Rivny ék-gyerek, a 14 éves Bandi, már foly­ton arról faggatja az apját: mikor kerül már [ be traktorosnak a de­mecseri gépállomásra? Az meg egyenesen busz- } keség, ha az ,öreg” gá- pével végigporaik a gé­gényi főutcán, a tekin- j tély kedvéért úgymond minden apait és anyait j beleadva a motorba ... MIT MONDJAK még” ! Talán annyit, hogy így. ; tavaszváró délutánokon már a „Kökény” Is na­gyon unja az ácsorgúsv Frissen olajozott, szép . sörényével” nyugtalanul tekintgf t szerteszét. Vár­ja a jel1, várja a mun­ka csatába hívó szavát. Ez pedig bizonyára nem késhet már soká. És ak­kor, ha majd így lesz. ha útra kelnek a már- ; ciusi szelek, Rivnyák András is újra nyeregbe ! száll, és az új esztendők új földs.ávjait vonja meg itt a nyírségi tájakon fáradhatatlanul és győz­tesen. (KT.) ; NAPOK es emberek rl gyér melt felügyelő A minap az emberi rosszindulat, a megvetés, a.suttogás, a szégyen állította meg egy fiatal anya szívének dobogását. A lányanyák ismert végzetes története ismétlődött... Egy fiatal anya öngyilkos lett. És itt maradt egy parányi, ártatlan élet, aki semmiről sem tehet, senkinek nem ártott. Néhány nap múlva megjelent a távoli tiszamenti kis faluban egy középkorú fejkendős nő és elvitte a csecsemőt. Később egy másik faluban járt. ahol márgesgomba oltotta ki a szülők életét és árván maradt három gyermek. Majd a kisvárdai nagyá'lcmáson látták, ahol egy csecsemőt hagyott valaki vékony pokrócba burkolva . ..-Igen, a szemtanúk jól látták: az elhagyott, apátián, anyát­lan gyermekeket a társadalom megbízottja — Korcsma Sa­rolta — vette karjaiba. Ebben az évben 19 félárva. árva és fogyatékos gyermeket mentett meg a kisvárdai járásban. Gyermekfelügve'ő, a hajdani kis cselédek, libapásztorok, apát­ián, anyátlan „Kukorica Jancsik” pártfogója, akikre ma tiszta gyermekotthon, barátságos fészek, kedves nevelőszü'ők, vagy édes helyett édes szülők várnak, s megosztják velük szívük melegét. Ahol nincs gyermekáldás, eljártak már az évek és ahol jószívű emberek élnek, mindenüvé bekopog egy kisfiú­val, egy kislánnyal, ötvenkilenc gyerek szólítja „édesanyá­nak”. A gyermek megérzi, ki fordul hozzá szeretettel, gyön­gédséggel. és sokszor jobban ragaszkodik a nevelőszülőkhöz, a pártfogókhoz, akiktől gyöngédséget és megértést kap, mint tulajdon szüleihez. Ügy kell bánni az ilyen kis teremtésekkel, mint a vihartépett liliommal, mert a megsértett seb hamar kiújul. Gondosan ápolni kell éltető gyógyírral. Sokszor nem elég a szép lakás, a fényes kis csizma, az új ruha, az enni- va’ó. ha hiányzik a szép szó, az a gyöngédség, amely meg­pendíti a szülői szeretet húrját. A gyermekfelügyelő arra is gondol, hogy ezek a kis emberkék olyan nevelőszülőket kap­janak, akikből ne hiányozzon a gyermeki lélek kulcsa. Ha pedig mégsem úgy történne, ismét megjelenik és jobb ott­honba viszi a gyermekeket. Nagy gonddal ’ szemléli, hogy nincs-e folt a nevelőszülők erkölcsén, s hogyan bánnak az örökbefogadottal, tisztán tartják, járatják-e iskolába és‘ szeretik-e... ? A havas februárban úgy, mint a zöldellő márciusban el­indul látogató körútra, megnézi „gyermekeit". Meghallgatja örömüket, bánatukat, meginti őket, ha gyengébb a félévi bizonyítvány, vagy ha nem fogadnak szót a szülőknek. A kis- táska ilyenkor mindig rejteget egy kis ajándékot, csokoládét, zsebkendőt, a nagyobbacskáknak szép könyveket... Sokszor kell igazságot tennie, mert egy idő múltán je­lentkeznek az igazi szülők is. Az egyik „gyermeke” nem rég veszélybe került. Ugyanis Árvái Lacit örökbefogadták Kis­várdán még nyolc hónapos korában. Mikor már felnőtt, az egyik napon jelentkezett az édesanyja és vissza akarta kérni. De Laci ragaszkodott a nevelő szüleihez. Öt eldobta édes- _ anyja és most már ő is kitörölte szívéből és nem ismerte □ meg. Erőszakkal akarták elvinni, de Laci kiabált és az em- q berek segítségére siettek. Az elsők között a gyermekfelügyelő. Q És ellátta jó tanácsokkal. Árvái Laciból ipari tanuló lett □ Gyöngyösön, onnan küld képeslapokat a Mátráról él ha haza­□ jön, meglátogatja az „édesmamát”. S ki csodálkozik azon, hogy valamennyien szivükbe zár- n ták és elhalmozzák ajándékokkal, kedves emlékekkel. Még ha Pesten jár, ott is akad gondozottja, Kisvárdán, Dombrádon lakodalomba hívták. De nemcsak ilyenkor, hanem ha vala­milyen baj, vagy betegség éri őket, vagy ha jó lenne egy jó tanács, akkor is megkeresik. Legutóbb Osziánszki Margit írt 0 a soproni szanatóriumból, de naponta érkeznek levelek, üd­□ vözletek. S ő mind" szépen megőrzi s ilyenkor úgy érzi, Ö □ mindegyik ott van mellette, a legkisebbtől a legnagyobbig n q ' (P. G.) 0 .jaC'aODOaODOOOOQCDCOCDnDOQODOQDQDDDOaDOODDaad ,7 u ta Ima zási .,csúcsforma lom“ „Nagy” nap volt a nyíregyházi Kiskereskedelmi Vállalatnál. Ter­melési tanácskozást tartottak a napokban. Acél elvtárs az igaz­gatói beszámolóban ismertette az 1957- is esztendő eredményé t, le­vonta a tanulságokat a váll a1 at eddigi munkájából és beszélt az 1958- as feladatokról. Nem kevésbé érdekelte ez az értekezlet több- száz résztvevőjét — amit a sok hozzászólás is bizonyít —, mint az, ami ezután következett. El­döntötték, hogy az elért eredmé­nyek alapján kik érdemlik meg j a „kiváló dolgozó” címet és a vele járó pénzjutalmat. Fehér Károly és Veres András (48-as bolt'. Schwaroz Károly é Etelvári Pálné (49-es számú bolt), Pongó András és Hock Anna (118-as szám bolt), Dankó László és Lejtényi Illéshé (36-os számú bol!). Garai András (9:1-as számú bolt), Augusztinyi József (13-as számú bolt). Ká’lai Károly dekorációs csoport vezető és ■Sramkó Ilona, a könyvelés dol­gozója nyerték el a „kiváló dol­gozó” címet, oklevelet és az ezzel járó pénzjutalmat. A vállalat az előző évivel szemben nagyobb nyereséggel dolgozott, amiért százezer forint nyereségrészesedést kaptak. Asze­rint jutalmazták meg ebből az összegből a dolgozókat, hogy ki. milyen munkát végzett, mennyit érdemelt. A lelkesedéstől indíttatva sokan újabb munkafelajánlásokat teM-ek április 4. és május 1. tiszteletére. Arra törekszenek, hogy még ud­variasabb legyen a kiszolgálás, még jobb az áruterítés és a terv- teljesítés. Jobban vigyáznak ezu­tán az áruk megóvására arra is. hogy ne legyen lel’árhiány, sem romlás, vagy pazarlás, ami gátolná a most kitűzött célok elérését. Az értekezletről olyan hangulattal fogadalommal távoztak, hogy a következő nyereségosztás ta — még jobb eredményekkel — lega­lább megkétszerezik a százezer forintot.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom