Kelet-Magyarország, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-19 / 42. szám

kelftmagyarorszag 1958. FEBRUAR 19, SZERDA Farkas Kálmánr rpusztai emberek ni. OTTHON JULIS néni már nem győzte az öreget várni. Ki­kiállt a dűlőútra, fülelt és nvugta’ankodott. Csak akkor könnyebbült meg. mikor Németh Gábcrék hazáig kísérték az öreget. Bent Selymes mindent el­mondott. Ügy^ jött neken., mint a ha- ramija — magyarázta felindul­tan. így köszönte meg, hogy a saját lányomat hozzáadtam. — Hogy dolgoztam, segítettem ne­kik. Hej 87 áldójái, talán sosem felejtem el ezt az árulást! Sose asszony, amíg csak élek! Julis néni csak sipákolt, zo­kogott. Lelkében ugyan még ott bujkált a féltés: ’anya féltése, de azéit egy hónapig csak tá­jára sem ment a Lipcsei portá­nak. De nem ment a vő se az övékére. Az is megharagudott. Jó hosszú böjtölés után azonban Julis néni mikci lánya háza előtt bandukolt el, megpillantotta a kis unokáját. Akárhogy is tar­totta magát, nem bírta tovább némasággal. Odaszólt a gyerek­nek: — Gyere ide kisfiam. Gyere ide Gyurikám. Csókold meg a nagymamádat. De Gyuri most idegenül né­zett rá. Befutott a kertbe egyenesen anyjához. Még szi­pogni is kezdett. A fiatalasz- szony csitítgatta, majd meglát­va az ismert fejkendőt, a hosz- szú feketeszoknyát, kiszólt az anyjához. — Hova megy mama? Julis néni felkapta fejét. Tor­kába va'ami furcsa érzés kapa­rászott. Először férjére gondolt, meg arra a villanó bicskára, később mégis megenyhült. — Hát sarabolni mennék a földre. Hirtelen csend hullott közé­jük. Mindketten keresték a sza­vakat, mindketten érzéseikkel birkóztak. Aztán Julis néni szó­lalt meg ismét. — Látom, hogy már a gye­rekbe is beleoltoltátok a hara­got. Hát váz nektek szívetek? Ennyibe maradlak. A veje is, meg ők, is továbbra is ujjat «v-> v v-:- v %- *:- -:* *;• *># -> v *> v *:• -*• ■:**:• v v húztak egymással. Továbbra is tartották a három lépés távol­ságot. Lipcsei Jóska ha látta őket, mégcsaw nem is köszönt. Inkább elfordította a fejét. Pe­dig azelőtt milyen jól megvol­tak. Még szóváltás sem vo’t köztük. Bezzeg mióta az ellen- forradalom felkavarta a kedé­lyeket, azóta meg ... aztán az a sok vita a szövetkezetről, az is közébük állott. Lipcsei Jóska azonban most rendült meg csak igazán. Eddig inkább a virtus, meg a rátarti- ság sodorta, de most... Kívül­ről kemény és komor maradt, de bensejében viaskodni kezdett valami. Főleg reggelente, oda- lopódzott az ablakhoz, úgy néz­te miként gyülekeznek az éledő Üj Élet irodája e!őtt az embe­rek. Meg az apósa, aki közben elnök let*. ILYENKOR mardosni kezdte a ielkiismerete. Látta magát is, meg az apósát is az uradalmi földeken görnyedni. És míg ő volt az, aki kezet emelt a jobb­ra és az újra. Hát hogy tehetett ilyet? Hát hogy veszejthette et az eszét? Hej, azok a kétszínű tanácsadók! Meg az észnélküli rátartiság. Hiába na, akárhogy is csűri, csavarja a dolgot, mégiscsak ő a hibás. Becstelen dolgot tett. Egyelőre azonban begyébe tartotta azt, amire gondolt. Belül viaskodott, de kívül hallgatott. Aztán olyat tett. amire ismét ' senki sem gondolt. Bement a já­ráshoz s elmondta miben töri a fejét. Új téeszcsét akar alakítani. Akik hallgatták, csak megkö­vültén néztek rá. Hittek is sza­vában, meg nem is. Tudták, hogy mit beszélt korábban a szövetke­zetről, még apósára is kést emelt, most meg... De Lipcsei Jóska csak nem tá­gított. Nyakán kidagadtak az erek, szeme furcsán vibrált. Új­ból, meg újból elölről kezdte. Csak most az egyszer’hallgassa­nak még rá. Hogy ha tízszer is szemben volt a szövetkezettel, otthol egyedül töprengve lemérte egész életét és tanult. Aztán könyvek is kerültek a kezébe, köztük olyan nevekkel, akikkel* ő még decemberben is cimborás-, kodolt. Rájött, hogy pont az ilye-* nek csapták be rútul. £ — Na jó enyhült meg végre a£ járási titkár, ha komolyan gou-ó dolia. bizonyosa is be. Szedjen* össze vagy húsz szövetkezőt, s!£ akkor rendben lesz a dolog. Ala-]:j kíthatpak egy másik tíeszcsét. Dejíj egy kikötéssel, hogy többet nem*; ismétlik meg. amit korábban az* Új Életben csináltak. £ LIPCSEI JÖSKA erre is szí-£ vesen ráállt és két nap múlvaJJ megvolt minden jelentkező. —■£. Nemhogy húsz, de még annál is * több. • -j­A járási titkár most mosolyo- dott el először. Szemében ravasz- jt] kás fény bujkált. — Hát rendben van, fordult Lipcsei Jóska felé. Látom, hogy komolyan állja a szavát. Jó ma­gam egyetértek az ú-j szövetkezet megalakításával. Most pedig menjenek el a tanácshoz és sze­rezzék meg a szükséges papíro­kat. Így is volt. Lipcseiék a tanácsháza felé tar­tottak, a Pusztán pedig futótűz­ként terjedt: Hallottátok, Lipcsei Jóska me­gint szövetkezetei alakított? A hírt csak kevesen hitték el. Még az öreg Selymes is bizonytalan­kodott. De aztán leszerelték a tettek, az első traktorzúgás, ott az Üj Élet téesszel átellenben. Hát tényleg meglett, amit még az öreg sem hitt. És azóta % két téesz van Fástanyán. Az'? öreg Selymes és harminc íársaj* virágba boruló határa, meg amit!* Lipcsei Jóska vezet. És mi több,*]*- még versenyeznek is egymással. Csakúgy átellenben, fogszorítva.; de mégis Csák verseny ez. És las­san a régi seb is gyógyul már, ami éket ver még kettőjük közé. Gyógyul és közel az a nap, ami­kor Lipcsei Jóska, ha lehajtott fejjel, ha kissé akadozva, de oda szól majd az öregnek: Ne haragudjon apám. És' akkor megállnak majd, kezet-; ráznak egymással, úgy, mint mindig tették: igaz szívvel ésbe-i csületesen! **•:•*•;--»•***•:•* ** •;•*•:•***** «;* ■. Aránytalanul sok párt megbízatás jut egyes elvtársakra, míg má­sok egyáltalán, vagy alig végez­nek pártnmnkát. Gazdag Lajos tiszavasvári kommunistát nem is tudom minek nevezzem, milyen funkciót írjak neve után, mert amellett, hogy fontos beosztása van az Alkaloida-gyárban: párl- alapszervezeti vezetőségi tag,— községi párt-végrehajtó bizolt- sági tag, járási párt-végrehajtó bizottsági ,tag s mindezek mel­lett a megyei tanács tagja, a községi munkásőrség parancs­noka, az üzemi tanács tagja, propagandista és a Magyar Va­dászok Országos Szövetsége vá­lasztmányának is tagja. Sok tz egy embernek. Hasonló a hely­zete Répánszki Mihály elvtárs­nak is. ö a tiszavasvári tanács vb. elnökhelyettese, párt-alap- szervezeti vezetőségi tag, a köz­ségi part-végrehajtó bizottság tagja, a járási párt-végrehajtó bizottság tagja, az önkéntes tűzoltó egyesület elnöke és így tovább. Felmerül a kérdés: cl tud­ják-e látni dolgaikat? Ha meg­feszülnek, akkor sem. Márpedig nem nagyon kérdezik meg tö­ltik, hogy mikor, hogyan, mi­lyen körülmények közölt dol­goznak, csak az a fontos, hogy a munkát elvégezzék. Nem he­lyes ez. mert ezek az emberek — és sok ilyen elviársunk vau — élóbo-utobb kimerülnek. Hi­szen ennyi munkát nem tudnak teljes egészében ellátni. Nem is beszélve arról, hogy ezek a be­csületes, sokat dolgozó elvtár­sak nagyon keveset tartózkod­nak családjaikkal, gyermekeik nevelésére, tanítására nem jut idő. Feleségeik is zsörtölödn.k. S bizony nem egyszer előfordul, hogy egyszerre két-három he­lyen is jelen kellene lenniük; vagy: alighogy az egyik tanács­kozást befejezték, mehetnek a másikra. És ha késnek bíráljak őket. Jogosan? Nem hisszük, hi­szen alaposan meg kell nézni, ki mennyit bír, mennyi munkát lúd elvégezni. A jól do'gozó, munkáját be­csületesen ellátó pártmunkás­hoz minden szerv ragaszkodik. Mégis meg kell találni a módját annak, hogy ezek az elvtársak Magyar államférfiak üdvözlő távirata a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésének 10. évfordulója alkalmából K. J. VOROSILOV elvtársnak, a Szovjetunió Legfesőbli Tanácsa elnöksége elnökének N. SZ. HRUSCSOV elvtársnak, az SZKP Központi Bizottsága első titkárának N. A. BULGANY1N elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Moszkva Kedves Elvtársak! A magyar-szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződés megkötésének 10. évfordulója alkalmából a magyar nép, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Miniszter­tanácsa, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevé­ben szívből jövő jókívánságainkat tolmácsoljuk a Szovjetunió népei - uek. Legfelsőbb Tanácsa elnökségének, kormányának, a Szovjetunió dicső Kommunista Pártja Központi Bizottságának és személy szerint Önöknek. Népünk nagyra érlékeli azt, hogy a Szovjetunió volt az első ha­talom. amely a fasizmus elleni felszabadító háború befejezése után elismerte az új. demokratikus Magyarországot és kész volt vele a teljes egyenjogúság alapján tartós szövetséget kötni. A magyar-szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződés példája annak, hogy a nagy és kis országok közölt is lehetséges mindkét fél részére előnyös, igaz baráti szövet­ség, lia ezt a marxizmus-leni nizmus, a proletár internacionalizmus eszméitől áthatott, a nép akaratát kifejező kormányok valósítják meg. Ezért lett ez a szerződés a népeink közötti testvéri szövetség­nek, a magyar nép nemzeti függetlenségének, felemelkedésének és szocialista épitömunkájónak szilárd alapja. Az elmúlt évtized során bebizonyosodott, hogy e szerződés alap­ján alakult szocialista jellegű kapcsolatok, amelyek a kölcsönös elő­nyök alapján fejlődtek, igen gyümölcsözőek voltak országunk politi­kai, gazdasági és kulturális fejlődése, népi demokratikus államunk megszilárdulása szempontjából, és teljes mértékben megfelelnek or­szágaink és a szocialista tábor érdekeinek, mert népeink jólétét, a szocializmus és a béke ügyét szolgálják. Szerződésünk kiállta az idők próbáját, minden imperialista mes­terkedés, népeink minden rendű és rangú ellenségeinek szakadatlan aknamunkája, provokációi, sőt, az imperialisták által szított, a Ma­gyar Népköztársaság léte ellen irányuló fegyveres puccskísérlet köze­pette is. A magyar dolgozó nép nagyra értékeli azt a felbecsülhetetlen, sokoldalú politikai és gazdasági segítséget, amelyet az elmúit évtized során a Szovjetuniótól kapott, őszinte hálát érez a szovjet nép iránt és szívügyének tekinti a magyar—szovjet barátságot, mert ezerével története során soha nem volt olyan hű, igaz és áldozatra kész szö­vetségese, mint a Szovjetunió. A szabadságáért cs nemzeti függetlenségéért vívott évszázadot harcokban oly sokat szenvedett népünk leghőbb vágya a béke. Ezért teljes erőnkből támogatjuk azokat a kezdeményezéseket, amelyeket a békelábor vezető ereje, hatalmas szövetségesünk, a Szovjetunió tesz a pusztító atomháború megakadályozására és a béke megőrzé­sére az egész világon. Meggyőződésünk, hogy népeink barátsága és együttműködése » marxizmus—leninizmus halhatatlan eszméinek alapján a jövőben még tovább erősödik és elmélyül mindkét ország népeinek javára. örökké éljen a magyar és a szovjet nép megbonlhatatlan barát­sága! Budapest, 1958. február 1“. HOBI ISTVÁN. a Magvar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. KADAR JÁNOS. a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. DR. MÜNNICH FERENC, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. ★ A. A. GROMI KO elvtársnak, a Szovjetunió külügyminiszterének Moszkva A magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződés aláírásának 10. évfordulója alkalmából szív­ből üdvözlöm önt, Miniszter Elvtárs. E szerződés alapján az elmúlt évtized során kialakult sokoldalú, testvéri kapcsolat és országaink közötti együttműködés hatalmas se­gítséget jelentett népünk számára és alapvető feltétele volt nemzeti függetlenségünk és szocialista építésünk biztosításának. Mély meggyőződésem, hogy a marxizmus—leninizmus szellemé­ben megvalósult szövetségünk a jövőben is országaink felvirágozta­tását. a szocialista tábor egységének megszilárdulását szolgálja és hozzájárul a béketábor erejének gyarapításához. Kljén népünk megbonthatatlan barátsága! Erősödjék a Szovjet­unió köré tömörült szocialista országok ésj a békéért harcoló népek nemzetközi összefogása! Budapest, 1958. február 17. SÍK ENDRE. a Magyar Népköztársaság külügyminisztere,--Y5 ■ .1. OsO; Zászlóajáiiflckozás KISZ-szcrt ezetünk vezetősége már korábban elhatározta, hogy a 32-es „forradalmi ezredet" meglátogatja, s zászlóval aján­dékozza meg. Az elhatározást tett követte, s január 11-én kiváló KISZ-tagok és vezetők vonatra ültek, s más­nap már Kalocsán voltak a „forradalmi ezred''-né'. A me­leg fogadtatás, s a kényelmes szállás, pihenés után másnap ünnepség volt. Hódosán alezre­des elvtárs. az ezred parancsno­ka ismertette az egység munkí- ,rtt. az ellen forradalom idején való tevékenységét. Elmondotta, hogy hősiesen kiálltak a nép ■gyeitek védelme mellett. Az. ünnepélyes zász'óátadás után ízletes ebéd volt. Délután változatos, érdekes sportműsor­ral szórakoztatták a k'szMákat. Este a honvédek, tisztek és a vendégek a helyőrségi klubban beszélgettek, kölcsönösen kicse­rélték tapasztalataikat Hódosán elvtárs, s az ottani KlSZ-titkir' ígéretet tettek, hogy a járási if­júsági találkozóra Nagykállóba ők is eljönnek. Addig is, ami­ben tudnak, igyekeznek segí­teni, hogy munkánk minél jobb, s eredményesebb legyen. FODOR JANOS Nagy kalló. *» leadjanak néhány megbízatási.. hogy a megmaradt pártmunkás beeAüetesen elv égezzék. A kom-] munista pártmunkásokra —1 mini emberekre is — nemcsak] ma van szükség, hanem holnap' is. Az ember a legdrágább töke.] a legnemesebb, és szüksége. ! bogy így is bánjanak vele par | b zjitsagaink. partszervezeteink , Osszák meg atányosan a mun. Icát a párt tagjai között és ne tsak nohány elvtárs nyakába nehezedjen a munka, ame. sok-sok kommunistának a fel­adata. Ezért javasoljuk, hogy a] járási és községi pártbizottsá­gok vizsgálják leiül a sok funk ciót ellátó elvtársak munkája cs találjak meg a módját annak, hogy az aránytalanságot meg­szüntessék. így nemcsak azokon az elvtársakon segítenek, akik­nek sok volt a megbízatásak, hanem újabb elvtársak kapcso­lódhatnak a vezetésbe, bővül n konkrét pártmunkát végzők szá­ma is. és ezáltal arányosabb jut pártmegbízatás minden el társ részére. (F. K

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom