Kelet-Magyarország, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-19 / 42. szám

1958. FEBRUÁR 19, SZERDA KELETMAGYARORSZAG 3 Ahova orvos kel] — gyorsan van rá szükség. Dr. Höffer Ferenc fe­hérgyarmati orvos is jól tudja ezt. Valamikor — nem is olyan ré­gen — szekérrel, vagy éppen gyalog vitt segítséget a betegeinek. Mióta megvan a gépkocsija, több helyre és főleg gyorsabban jut­hat el. Höffer doktor olyan orvos, aki egyaránt átérzi a falun élők nehezebb egészségügyi körülményeit, de a falusi orvos kötelessé­geit, hivatásszeretét is. Képünk: útrakészen. (Hammel József felvétele.) a fflétészaikai Simáimba« Mozgalmas az élet a mátészal­kai gimnáziumban. A KlSZ-szer- vezet február 15-én klubdélutánnal egybekötött vitaestet rendezett. A vitát: „Barátság, szerelem, házas­ság, ismerkedés“ címmel tartották meg. A tanulók között parázs vita alakult ki ezekben a kérdésekben. A tapasztalatok kicserélésével töb­ben választ kaptak kérdéses prob­lémáikra és valamennyien nagy érdeklődéssel hallgatták a hozzá, szólókat. A jelenlévő tanárok kész­ségesen válaszoltak a diákok há­zasélettel kapcsolatos kérdéseire. . Az érdekes előadás után tánc-1 verseny következett. Megszólalt a jazz és táncraperdültek a párok. A keringö-versenyt a Kádár Gyu­la—Galambos Zsuzsa páros nyerte a Balsay-testvérpár előtt. A szép­ségverseny is nagy izgalmat kel­tett. A IV. á. osztályos Csizmadia Katalin vitt el a pálmát, míg a második helyezett a II. á. osztá­lyos Fecser Alice lett. A kitűnően megszervezett esten valamennyien jól érezték magukat és a tanulók abban a reményben távoztak, hogy a KISZ-szervezet a jövőben is rendez majd hasonló vita-estet. Király Gábor, Mátészalka. StitóuUsz-niegáHóiielv épül Nyírgyutajban A nyírgyuiaji községi tanács at lakosság régi kívánságának tesz* eleget, amikor megépíti az autó-J busz-megállóhelyet. Nem kell ez-* után a hidegben kint ácsorognit a Gyulaiból utazóknak a köves-} út mentén. A kb. 11 ezer forintos? költséggel épülő busz-megállót? március első felében adják átren-j keltetésének. ? Ujtípusú telefoni A Beloiannisz híradástechnikai | gyár az ipari formatervező válla-? lattal közösen most újabb készü­léket, köralakú telefont szerkesz­tett. Ez a távbeszélő nemcsak for-' májában, de szerkezeti megoldásá­ban is tartalmaz újdonságokat. Az'. új készülék csonka kupalakú, a; számtárcsa és a hallgató a tetején: van. Oldalán négy bemélyedés te­szi lehetővé, hogy a készülék: könnyen megfogható, s felemel-; hető legyen. Űjtípusú mikrofont, kondenzátor-dobozt. *tb. szereltek a berendezésbe. A hívócsengő a készülék alján van. A tetszetős, a lakásban is jól mutató telefonkészülék műanyag­ból, többféle színben: kék. barna, fekete, vajszín és ezeknek kom­binációjával készül. Egyenlőre csak 25 köralakú telefont gyártot­tak a laboratóriumban. Ezekből négyet a brüsszeli világkiállításra* is kiküldtek. Ezek az üzem újtí-| pusú telefonközpontjával együtt működnek majd. Az újtípusú te­lefont egyéb kiállításokon is be­mutatják a külföldi és a. belföldi közönségnek. Szovjet államférfiak üdvözlő távirata a magyar államférfiakhoz DOBI ISTVÁN elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, KADAR JÁNOS elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, DR. MtlNNICH FERENC elvtársnak, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének. Budapest« Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy a Szovjetunió és a Ma­gyar Népköztársaság közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés 10. évfordulója alkalmából forró jókíván­ságainkat. tolmácsoljuk személy szerint Önöknek, és az egész ma­gyar népnek Ez a szerződés, akárcsak a Szovjetunió és a Magyar Népköztár­saság kormányának 1957. március 28-i nyilatkozata, — amely össze­foglalta és továbbfejlesztette az 1948. február 18-i szerződés elveit — szilárd alapja népeink testvéri barátságának. A szovjet és a ma­gyar nép barátsága az elmúlt években komoly megpróbáltatások közepette is helyt állt, megerősödött és széttéphetetlen, legyőzhe­tetlen erővé vált. A szovjet emberek őszinte szívvel kívánnak további sikereket a magyar népnek a szocialista építésben, a népi hatalom erősítésében. Szilárd meggyődésünk, hogy országaink testvéri kapcsolatai to­vábbra is sikeresen fejlődnek a béke és a szocializmus érdekében« K. VOROSILOV N. HRUSCSOV N. BULGANY1N ★ GromiUo üdtöslő távirata dr. Sík Endréhes Dr. SÍK ENDRE elvtársnak, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének Budapest A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésének 10. évfordulója allcalmából fogadja miniszter elvtárs szívélyes jó­kívánságaimat. További sikereket kívánok önnek a Magyar Nép- köztársaság békeszerető külpolitikájának megvalósításában. A 10 esztendővel ezelőtt országaink között aláírt barátságig együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés a Szovjet­unió és a Magyar Népköztársaság népeinek létérdekeit, a világbéke érdekeit szolgálja és fogja szolgálni. A. GROMIKO, a Szovjetunió külügyminisztere. Ünnepi est Moszkvában •a barátsági, egyiitiíiiükadési és kölcsönös 'egéiynvújtási egyezmény aláírásénak 10. évfordulóján ^7őáj llk ('űUaqa M ég akkortájt történt, ami­1 kor éjszakánként az öreg Szemán János — akit biztosan ismer az olvasó, hiszen több, mint harminc esztendőt töltött a köz szolgálatában Nyírkúton, mint községi pásztor — kint ha­logatott butykai dinnyeföldjén. Egyszer az unokája is vete volt. A fiúcska alig lehetett nagyobb első osztályosnál, de nagyon sze­mes. nagyon figyelmes természe­tű. Amikor vacsora után maguk­ra húzták a zsákot — mert csak azzal takaróztak — nem aludt el, hanem nézte a mérhetetlen nagy eget, a megszámlálhatatlan sok csillagot Egyszer azt kérdi: — Nagyapám, az milyen csil­lag? — és felmutatott az égre. — Az fiam, a Fiastyúk. — Hát az? — Az a Gyepühúzó. — És az? — Az meg a hősök csillaga. A fiúcska elgondolkozott. So­hasem hallotta ezt a csillagnevet, a Tejútról tudja, hogy ott meg­halt vitézek száguldoznak és lo­vaik lába alatt porzik az ég, de hogy hősök csillaga is legyen, ez merőben új. Hát milyen hősöké az a csillag? Kik lehettek azok, akik csillagot kaptak odafenn? — Es kiknek a csillaga az, nagyapám? — kérdezte. — Amint látod is — mutatott fel az öreg — az a csillag éppen az ég közepén áll, a világ felett, Igyhát minden szegény ember­nek ragyog a földön... Valamikor azt még mi szegeztük fel oda... — Azt? És hogy? — kérdezte o- gyerek. J szeme megtelt kíváncsiság­*A gal, ajka figyelésre nyílt, mert a nagyapja szájából olyan édes volt neki a szó, mint a mé­zes tej. — Akkor még fiam te a vilá­gon sem voltál... még apád is csak kicsi fiú volt és itt maradt szegény nagyanyáddal — kezdte — mert engem a császár elvitt katonának, ki a frontra. Nem sokáig voltam ott, mert ahogy kiérkeztünk, egy támadásnál mindjárt fogságba estem... Az oroszok elfogtak és hátra küld­tek dolgozni. Tula alatt volt egy gyár, ott dolgoztam... Egy kis lófogatú vasúton hordtuk a fi­nom bőröket a gyárba, a kész ci­pőket, csizmákat meg be Tulába. Ott voltam éveken át és ott ért tizenhétben a forradalom is, ami­ről már biztosan te is tanultál valamit. A fiúcska bólintott. Hallott már róla. Az öreg megsimogatta borzas kis üstökét, aztán beszélt tovább. — Szükség volt akkor a kato­nára, nagy szükség, mert a fe­hér urak minden oldalról ráro­hantak a fiatal szovjet hatalom­ra. Így lettem hát én is vörös katona. Lekerültem valahová Ukrajnába, mert akkor ott foly­tak a harcok. Egy oszlopos kas­télyba szállásoltak be. A szén tükrös szobákban, ahol azelőtt még a libériás szolga is csak lábújjhegyen mert járni, mi vö- röskalonák jöttünk, mentünk, társalogtunk, laktunk. Nem is volt ott rossz helyünk, de egy­szer jött a parancs: A szomszé­dos községben pártot ütöttek a módos gazdák, elzavarták a szov­jet vezetőket és ülik, verik a szegényeket. FA kell hát oda menni, de gyorsan! /Parancsnokunk, egy szép szál orosz legény, aki kü­lönben a légynek sem ártott, de a harcban nem volt nála bát­rabb, cl is vezette a csapatot. Valami ötven embert, ötven vö­röskatonát. Két napig oda vol­tak, aztán visszajöttek, de csak kirobbanásához. A Szovjetunió a Varsói Szerződés alapján testvéri segítséget nyújtott a magyar nép hazafias erőinek az ellenforradal-! mi kísérlet leveréséhez, cs támo­gatásával nagymértékben előse­gítette, hogy a Magyar Népköz­társaság úrrá legyen a gazda­sági nehézségeken is. Se­gítette Magyarországot azoknak a támadásoknak az elhárításában, amelyeket az imperialista körök az ENSZ felhasználásával intéz­tek ellene. A Magyar Népköztár­saság sikeresen kikerült a nehéz­ségekből. s a népi demokratikus rend ma Magyarorszgon erősebb, mint volt. Beszámolt személyes tapaszta­latairól, majd kiemelte: a magyar nép új sikerei elsősorban a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt bölcs vezetésének köszönhetők. — A marxizmus—leninizmus elveiért harcoló párt kivívta az egész ma­gyar nép megbecsülését és ez nem engedi meg, hegy 1953. októberé­nek eseményei még egyszer meg­ismétlődjenek. Hangoztatta. a szovjet emberek körében igen nagy az érdeklődés a magyar nép gazdasági és kulturális eredmé­nyei iránt. Beszéde végén az egész szovjet nép testvéri üdvözletét tolmácsolta a magyar dolgozók­nak a Magyar-Szovjet Barátsági,' Együttműködési és Kölcsönös Se­gélynyújtási , Egyezmény 10. év­fordulója alkalmából. Ezután Boldoczky János rcndj kívüli és meghata'mazott nagy­követ mondott beszédet. „Biztosíthatom Önöket arról, hogy a dolgozó magyar nép hű szövetségese volt és marad a szov­jet népnek — mondotta a többi között a nagykövet. A szovjet néptől tanulva, gazdag tapaszía- lataibó, merítve, a magyar nép felépíti hazájában a szocializ­must. A magyar dolgozó nép ere­jét nem kímélve harcol a szovjet nép oldalán a nemzetközi hala­dásért, a< békéért, az emberiség jobb és boldogabb jövőjéért.” Az ünnepi est első részét G. Zsukov zárta be. A második rész­ben magas színvonalú műsorra került sor. Moszkva, (MTI): Az SZKP moszkvai pártbizottsága, a Kül­földi Kulturális Kapcsolatok Bi­zottsága és a VOKSZ hétfőn este ünnepi ülést rendezett Moszkvá­ban a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság kö­zötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyez­mény aláírásának 10. évfordu­lója alkalmából. G. Zsukov, a Kulturális Kap­csolatok Bizottságának elnöke be­vezetője után a magyar és a szov­jet Himnusz hangzott el, _ majd P. T. Komarov, a Legfelső Ta­nács Nemzetiségi Tanácsának el­nökhelyettese mondott ünnepi be­szédet. Hangsúlyozta, hogy a 10 évvel ezelőtt megkötött szerződés alapján széles Körben fejlődtek Magyarország és a Szovjetunió politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatai. Az egyezmény Ma­gyarország függetlenségének biz­tos alapjává lett és megkötése hozzájárulást jelentett Európa békéjének biztosításához. A ma­gyar-szovjet barátság kiállta az idők próbáját és mindjobban meg­erősödött. Magyarország először 1948-ban került abba a helyzetbe, hogy a teljes egyenlőség a«apján köthetett szerződést egy nagyha­talommal. A magyar—szovjet egyezmény a lenini elvekre ala­pozódik és minden pontját a pro­letár internacionalizmus szelleme hatja át. Az egyezmény alapján széles körben fejlődtek ki a Szov­jetunió és Magyarország gazdasá­gi cs kulturális kapcsolatai. — A Szovjetunió és Magyarország vi­szonya a nemzeti függetlenség ci ■ szuverenitás teljes tisztcletben- tartására, a beiügyekbe történő be nem avatkozás elvére alapozó­dik. — A szovjet nép segítségével a magyar dolgozók nagy eredmé­nyéket értek el hazájuk gazdasá­gának és kultúrájának felvirá­goztatásában, új életük megalko­tásában. Mindez dühvei töltötte el az imperialista köröket, ame­lyek aktív segítséget nyújtottak Magyarország reakciós erőinek az 1956, érd ellenforradalmi felkelés vagy húszán, a. többi elesett, meghalt a fehér felkelőkkel foly­tatott harcban. Szép este érkez­tek, ott álltam őrségben az osz­lopos feljáratnál, amikor berobo­gott a húsz lovas. Egyik szemük könnyezett az elvesztett bajtár­sak miatti fájdalomtól, a másik szemük nevetett a győzelem fé­nyétől. En meg csak néztem az eget, néztem és arra gondoltam, vajon mi lesz ezekkel a meghalt hősökkel. Es ahogy néztem fel­felé, látom, hogy éppen a fejem felett kerekedik egy csillag szép ötágúvá. Attól kezdve ahányszor csak kint álltam éjszaka, mindig néztem és láttam, hogy dunai, biztosabban ragyog, minél job­ban verjük a fehéreket, a légső győzelem után pedig uralni kezd­te az eget, az emberek remény­sége lett szerte a világon... — fe­jezte be az öreg. <okáig csend volt, az öreg ^ hallgatott, a fiúcska áb­rándozott, a csillagok meg szi­porkáztak a szelíd nyári éjszaka egén. — Es miért piros? — kérdezte meg ekkor a fiúcska. — Azért fiam, mert sok hős hullatta a váréi, mig az oda fel­került... De láthatod azt a csil­lagot közelről is, ott van a mása minden szovjet katona sapkáján, ott ragyog a tanácsháza tetején is... Holnap nézd meg jól... most már tudod, hogy miért hívják azt hősök csillagának. A gyermek lassan clszcndere- dett, álmában talán a bátor rö- röskaionákkal együtt ment a csatába, mint egykor az az öreg­ember. aki könnyes izemmel, de büszkén ült a sötét kunyhóban és a régi időkre emlékezve si­mogatta csonlta karját. (—bőg—)

Next

/
Oldalképek
Tartalom