Kelet-Magyarország, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-13 / 37. szám
XV. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM FENNÁLLÁSÁNAK EG YES Z- TENIJÖS ÉVFORDULÓJÁN KÖSZÖNT JÜK A MUNKÁSŐRSÉGET, A NÉPI HATALOM FEGYVERES ŐRZŐIT! 1958. FEBRUAR 13, CSÜTÖRTÖK árhullám jelentkezik a Felsö-Tiszán Az elmúlt napok rendkívül enyhe időjárása, valamint a hegyvidéken lehullott csapadék következtében a Felsö-Tiszán és mellékfolyóin árhullám jelentkezik, mely most van kialakulóban. A Vízügyi Igazgatóság saját hírszolgálata és adatai, részben a Szovjetunió és a Román Népköztársaság vízügyi szerveitől kapott előjelzések alapján megtette a szükséges előkészületi intézkedéseket. A szerda reggel nyolc órai vízállások szerint a Túr és a Krasz- na folyók védvonalain elrendelte az Igazgatóság az I. fokú árvízvédelmi készültséget. A Tiszán a mértékadó tiszabecsi vízmércén, az elmúlt két nap alatt mintegy 2 méteres áradás mutatkozik amely azonban eddig még nem érte el az I. fokú készültségben megállapított vízmagasságot. Hasonló a helyzet a Szamoson is. Az áradás egyelőre folytatódik, de különösebb intézkedésre ez- időszerint nincs szükség. A Tiszán lassan levonul a jég a helyenkénti kisebb torlaszokat az elmúlt napokban robbantásokkal sikerült fellazítani. A megtorlódé jég helyenként hirtelen vés'zinl duzzadásokat eredményezhet. de ebből kifolyólag komoly árvízveszély nem fenyeget. KÉT TERMELÉSI szakcsoport működik Mátészalkán. Mind a gyümölcs, mind a méhésztársulásnak sok tagja van. A gyümölcs- termeléssel foglakozó gazdák idei tervében többek közölt már egy motoros permetezőgép beszerzése is szerepel, melynek segítségével az eddiginél is könnyebbé és sokoldalúbbá válik a kártevők elleni védekezés. Képek a dögéi Zalka Máté Tas-ből Híressé vált az utóbbi félévben a Zalka Máté TSZ tehenészete. Előbb 11 liter fölé tornászták fel a tehenenkénti tejhozamot a gondos kezeléssel, takarmányozással, s januárban már 14 liter fölött volt tehenenként egész hónapos átlaguk. A képér D. Nagy István gondozót- látjuk 20 literes Cifra nevű tehenével. Felbúg a villanymotor, a szalagfűrész belemar a tölgyfa gerendába, készül a jó erős deszka. A szövetkezetben a fűrész mellett villannyal dolgozik a kalapácsos daráló is. i Foto: Hammel. áoAAAAAAAA WAWAAAAAAAAAAAAAA.A4AAAAAAAAAAAAAAAAAAA A dolgozók éreiekélieii Oros, 1958. február derekán Aki csak teheti nem mozdul ki a lakásból. Egyetlen lábbeli a gumicsizma, ami a hólének ellenáll. Hosszabb gyaloglás után a legjobb bőrcsizma is nyirkossá válik. Beszélgetésre, rádiózásra való idő ez. Hétköznap van, igazi, de sok helyen még r. kártyára is jutja a jer szágetetés mellett. Néhány embernek azonban nem lehet akadály a locs-pocs. Nyír- jesről, Kőlaposról jön a két tsz-elnök, velük egyidöban érkezik Vida Sándor egyénileg dolgozó paraszt. Sorba jönnek a községi igazgatótanító, a szövetkezet ügyvezetője, az állatorvos és még néhányan. Délután kettőtől ülést tart a községi tanács végrehajtó bizottsága. Pár perccel múlik két óra, amikor B. Nagy Sándor, a végrehajtó bizottság elnöke megnyitja az ülést és ismerteti a napirendi pontokat. Elsőnek a község kulturális helyzetéről szóló jelentést tárgyalják, amit Novotny Ferenc kultúrotthon-igazgató készített el írásban. Jólesik a fülnek hallani, ha még olyan „száraz“ számok sorakoznak is a papíron, többek között, mint 29 rendezvény 4209 résztvevővel és így tovább. Az orosi ifjúság nemrég mulatta be Gárdonyi „Bor” című színművét, amit azóta meg kellett ismételni, sőt most kérik harmadszori előadását. A lelkiismeretes munkáért a végrehajtó bizottság dicséretben részesíti a Novctny tanító-házaspárt, akiknek sokat köszönhet a köz- s&g a kulturális élet terén. Az igazgató tanító elmondja, hogy most szerveznek egy énekkart és a pedagógusok samt körükben tanulnak egy színdarabot. Mintegy ve- télkedés-képpen a tanácselnök pedig arról számol be, hogy az úttörők részére biztosított helyiségbe nyolcvan fé- rőhelynyi lócát adtak és egy rádiót is ajándékozott a tanács. A Kossuth TSZ elnöke bejelenti, hegy 3 hold rozsot anyarozs termelésére szer- ződtek. Ezt ök nem tervezték be a jövedelemnek, ezért a szövetkezeti tagság nevében felajánlja az ifjúság részére. Gondos munka esetén több, mint 20 ezer forint bevételhez juttatják a fiatalokat. A földműves- szövetkezet ügyvezetője a létesítendő klub-helyiség berendezéséhez ígért segítséget. Majd a végrehajtó bizottság arról tárgyalt, hogy a többszörös verekedő, lump alakokat egy évre, vagy hosszabb időre is eltiltják minden közrendezvényről. Vida Sándor egyénileg dolgozó paiaszt felajánlotta, hogy 63 éves létére abban a bizottságban még ö is résztvesz, amelyik az ilyen garázda elemeket eltávolítja a becsületes fiatalok közül. „Régen nem járok már a bálba, de társadalmi munkában egynéhánynak szívesen megfogom a fülét, hogy 300— 400 fiatalnak ne kelljen 3—4 csavargó miatt szégyenkezni" — mondta Sándor bácsi. A második napirendi pontot kellett volna tárgyalni, de még mindig gz elsőn állt a vita. Hogy nincs kultúrszomj. nincs kezdeményezés a mi falcainkban, azt az ellenségen kívül csak azok mondhatják, akik nem ismerik a falu újuló arcát. Lassan villanyt kellett gyújtani. A faluban már a jószág esti itatása van soron. A tyúkokkal fekvők mindjárt vacsoráznak és a tanácsházán még a második napirendi pontot tárgyalják. A negyedév állategészségügyi tennivalóiról beszél az állatorvos. Vitatkoznak, törik a fejüket. Egy község dolgozóinak gazdagabb, kulturáltabb éleiéről terveznek, hogy meg szebb legyen azoknak az élete, akik ezen a délutánon önfeledten rádióztak, vagy éppen kártyáztak. CSIKÓS BALÁZS Ära 50 fillér ÜDDDÜÜDDDOdDDDDDDDCDnnöDODDDOODDDnDDDODDDDC óz/// énei a munkáló ki én 3 •• Ö rökké emlékezetes nap lesz a magyar munkásmozgalom történetében 1957. február 13. Emlékezni fognak rá fiaink, unokáink, s az utókor aranybetűvel jegyzi majd fel e dátumot. Feljegyzi és a magyar munkások, dolgozó parasztok, a néphez hű értelmiség nem felejti cl soha, hogy ezen a napon bontotta ki a mártírok vérétől pirosra festett nemzetköziség zászlaját a munkásőrség. Néhány nap telt el akkor csupán és hatalmas folyammá növekedett a kis patak. Egymás után sereglettek a vörös zászlók alá szerte az országban a nép legjobb fiai: kommunisták, munkások, dolgozó parasztok, tsz-tagok, érteimiség'ek. Esküt tettek, hogy hűek lesznek a néphatalcmhoz és ha kell, életük árán is védelmezni fogjak azt. Hány meg hány helyen hangzott el ez a szó országszerte azokban a napokban! De nemcsak elhangzott a szó. Mögötte szilárd akarat, meggyőződés, a néphez, a párthoz való hűség állott. A kérges munkás- és parasztkezek keményen szorították a fegyvert. A tavasz bontogatta szirmait, amikor itt, Nyíregyházán és megyénkben meglátták az első kékoverálos, pirosnyak- kendős, karszalagos munkásőröket. Ezeknek az embereknek a tekintete bizalmat sugárzott, békességet, megnyugvást keltett az emberekben. Rájuk gondolunk ezen a napon, és valamennyien emlékezünk a tavalyi május 1-re, amikor több mint 10 ezer ember tapsától, éljenzésétől kísérve meneteltek büszkén Nyíregyháza utcáin. Ebben az ünneplésben a nép egyetértése jutott kifejezésre, az a meggyőződés, hogy helyesen cselekedett a1 magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, amikor a hadsereg, a rendőrség és a többi fegyveres testület mellett életrehívta a munkásőrséget. Életre hívta, mert a nép így akarta, a munkások kívánták. Talá’kozott a vezetés és a vezetettek akarata. Igen, mert a munkásőrség, a többi fegyveres testületekkel együtt a magyar proletárhatalom ökle és ha kell, ez az ököl oda is tud sújtani az ellenségnek. Nem érhetnek bennünket meglepetések. Nem történhet mégegyszer meg hazánkban az, ami 1950 október- novemberében megtörtént! A magyar népi demokrácia fegyveres testületéi — közöttük a munkásőrség tagjai — éberen őrködnek a nép nyugalmán, védik a nép hatalmát, biztosítják a rendet, a békességet. S ez a tudat ól az emberekben, akik ezer meg ezer jelét adták és adják annak, hogy szeretettel övezik a munkásőrséget. Szeretettel övezik, mert tudják, hogy a munkásőrségnek önzetlen, szilárd jellemű, a néphez, a párthoz hű emberek a tagjai, akik ott állnak az őrhelyen ugyanúgy, mint a határőr, vagy a rendőr a maga posztján. Újból fegyvert fogtak az 1917-ben, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban részt vett öreg harcosok, a Magyar Tanácsköztársaság veteránjai, az idős Pristyák Józsefek, Jeles Lászlók, Szarvas Ernők Nyíregyházán, a Muszka Sándorok Vásárosnaményban, a D. Pete Lászlók Tiszavasváriban. A Nyírségben, Szatmárban, a beregi földeken, Záhonytól Üjfe- hérlóig, Tiszavasváritól Szamosbecsig mindenütt ismerik és szeretettel övezik ezeket a közkatonákat. A munkásőrség tagjai között vannak a népi demokrácia neveltjei, az új generáció tagjai, azok a fiatalok, akiket a párt nevelt, tanított hazaszeretetre, a nép megbecsülésére, védelmére. Itt vannak a Markóczi Istvánok, a Paál Zolik, akik — miután befejezték a munkát az üzemekben, a gépállomáson, állami gazdaságban, a termelőszövetkezetben vagy a hivatalban — kiképzésre sietnek, őrséget állnak. S ezért a munkásőröknek nem fizet senki. Nem is kell, hiszen ők a néphatalom önkén- - tes katonái, akik azért állnak csatasorba, hogy a magyar munkás, paraszt, értelmiségi családok, a kisgyermekek nyugodtan aludhassanak, ne zavarja őket senki. Őrt állnak ezek az emberek éjjel, nappal, esőben, sárban, hidegben, és a forró napsütésben egyaránt. Szívesen teszik, mert tudják, hogy a magyar proletárdiktatúrát védik, a magyar nép nyugalmát őrzik, a hadsereg katonáival, a népi rendőrség tagjaival együtt. A munkásőrség tagjait köszöntjük és üdvözöljük ezen a napon, akik örökébe léptek Szamuely Tibornak, Soltész Mihálynak, Vasvári Pálnak, Kilián Györgynek, Esze Tamásnak, Dózsa Ferencnek, a hős 1919-cs forradalmároknak. Harcedzett, szívós emberek ők, akik/lelkesen vesznek részt a kiképzéseken, a feladatok végrehajtásában. Amikor a megyei | munkásőrparancsr.okság gyakorlati riadót rendelt el. nem i egy olyan munkásőr-szakasz volt. mint a tarpai, a nyírbog- j dányi, akik a meghatározott időpontnál előbb értek rendel- I tetési helyükre teljes létszárínmal és teljes felszereléssel. M't [ mutat ez? Azt, hogy a munkásőrség tagjai tudatában vannak annak, mit je’ent a néphalalmat védeni, mit jelent helytállni, a parancsot teljesíteni. Ilyenek a munkásőrök, azok a’ katonák, akik életüket is feláldoznák a magyar pro’etérhalalomért. Őket köszöntjük, a sok-í-sok munkásőrt. Kívánunk nekik j erőt, egészséget, eredményes? munkát a kiképzésekben, a ta- I nulásban. Rájuk gondolunk ezen a napon, akik a munkapa- i dók mellett, a traktorokon, a hivatalokban is helyt állnak, j s egyik kezükkel dolgoznak, a másikkal a fegyvert fogiák és I őrködnek a nép nyugalmára, védelmezik a magyar nép ha- I talmát. Csernák József őrnagy, a munkásőrség megyei parancsnoka. inrnrinnnnnnnnnnnnnnnnnmnnnrinnmnnnnnnnnnnn
