Kelet-Magyarország, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-05 / 30. szám

KFLFTM AGYARORSZ. 40 1938. FEBRUAR 3, SZERDA ■» Újjáválasztják a vezetőségeket megyénk kisipari szövetkezeteiben Több mint egy esztendeje' le­iárt a kisipari termelőszövetkeze­tek választott vezetőségeinek mandátuma. 1937. elején kellett volna újjáválasztani a vezetőket, de az ellenforradalmi eseménye­ket követő kemény munka el­odázta az akkori időpontot. Ezak-I ben a napokban már ' folynak a j mérlegzáró közgyűlések. Ötvenegy kisipari termelő- szövetkezet tagsága választ új vezetőséget, 1 hogy még .lobban végezhessék; munkájukat, és segítsék a. lakos- j ság igényeinek kielégitésst. Van már tapasztalatunk arról, hogy a ktsz-ek tagsága ragaszko-1 dik a jó vezetőkhöz, viszont "ki-1 méletlenül leváltja azokat, akik nem érdemlik meg tovább a bi­zalmat. A tagság sajátjának tudja a ktsz-t, ezért is szól bele a ktsz. életébe, jövőjébe, és sorsának tovább folyását jó vezetőkre bízza. A nyíregyházi Textilruházati KTSZ elsőnek készült el me­gyénkben a mérleggel. Elsőnek' gyűltek össze, és tették mérlegre az e’múlt év munkáját. Ez megyénk egyik legjobban működő és legnagyobb textil­ruházati szövetkezete. Egész évi termelési értékük elérte a 22 millió forintot. Gyermekruhácskáik az egész or­szágban keresettek, kifogástalan férfi, női. és fehérnemű-cikkeiket közmegelégedésre gyártották. Ami­kor az új vezetőség választására Huta lókról — fiataloknak Ifjú kuli ú r ni au It ások \r í r»y 11 la j Imii S'yngyulajban a zi- mankós téli időjárás ellenére is winden este összejönnek a fiatalok a kultúrott- honban tanulni és szórakozni. Minden hétfőn és pénteken este a KISZ szervezet kul- túrcsoporxja tartja itt foglalkozásait. A tél folyamin ezideig 3 egyfelvonásos szín­darabot adtak elő. A községben háromszor léptek színpadra, majd Máriapócs, Kis- léta és Ófehértó kö­zönségét szórakoztat­tak. A kultúrcsoport je­lenleg egy új színda­rabbál készül far­sang Idejére. Gárdo­nyi Géza: ..Fehér Anno” című szín­művét tanulják. A színmű előadásába bevonták a szerveze­ten kívülálló fiatalo­kat is. Idős dolgozók is szívesen vállaltak szerepeket. A színmű betanítását és ren-. de-ését Kanyuk Jé- nos kultúrotthon­igazgató irányítja. Mire a kultúrcso­port elkészül a ,.Fe­hér Anna’' előadá­sára, elindul egy má­sik színmű tanulása is: Szigligeti Ede ,,Bujócská”-ját kez­dik el tanulni. A sze­repek kiosztása már folyamatban van. A kultürmunkáha bekapcsolódik a KISZ-szervezet tánc- csoportja is. Minden szerdán este tartja foglalkozását. A né­pi láncok megtanulá­sával majd előadásá­val régi népi hagyo­mányokat- eleveníte­nek fel. Szó ián arról is. hogy összeállíta­nak a nyír gyula ji né­pi táncmotivninnkbál helybeli népi dalok­ból egy tánckompo- ziciót is. JÓSA IVÁN Nyírgyulaj i került sor. a felcsattanó taps bi­zonyította a tagság ragaszkodó-. j sát Csutkái László régi elnökhöz., A jó vezetőséget megtartották. A Nyíregyházi Cipész KTSZ j ! Ili) tagja is megtartotta a kóz-I j gyűlést. Megyénk egyik legöre- t ge’ob szövetkezete ez. fiz éve ala- j kult hét taggal, álig tizezer fo-i ; rint vagyonnal. Most már több. mint százan vannak és vagyonuk megha­ladja a másfél millió forintot. Sok olyan dolgozó került ki közülük, akik »na is fontos ■ állami- és társadalmi funk­ciót töltenek be. Ennél a" ktsz-nél nem volt elég j egységes a vezetés. Aráikor a vá- ; tésztára került sor, gondosan mérlegelte a tagság, kik érdemlik meg a megtisz­teltetést, hogy vezetők legye­nek. Ügy döntöttek1, i.ogy- Terbőcs Jó- j zseíet megtartják elnöknek. A ! vezetőség többi tagját leváltottak. ■ mert nem feleltek meg a tagsági bizalmának; nprrt jól . gazdátkod-1 lak az állam és a tagság érdeké­ben. Az újonnan választott veze-j tőségben biztostekot látnak ar-j ra, hogy . jobb lesz ' a munka és ] eredményesebb az esztendő. A nyíregyházi Fodrász KTSZ j tagjai is a követelményeknek j megfelelően, eredményesén mű-1 ködtek; Megtartották a régi vezs- j tőket. Sajnos, a megyében több, szö­vetkezetben kerül sor vezetőségi j tagok leváltására. — mint ahogy ktsz-ek tagságának hangu’atából és a KISZÖV-höz terjesztett ké­relméből- kitűnik. A tagság legyen körültekintő! Becsüljék meg és válasszák meg újra a szilárdkezű, jő vezetőkét! Ugyanakkor erősít­sék meg a reze tőséget vezetésre alkalmas, hozzáértő,. a ktsz-ek lanságának és az. oiszág érdekei- ! nsk megfelelőén dolgozni tudó új 1 vezetőségi tagokkal. Nyilvános sorok */ a nyilvános telefonokról írhatnánk azt, hogy ás illet é kések „jóvoltából” van négy nyilvános telefon elszórtan, Nyíregyháza különböző pont­jain. Külön lehelne dicsőítő so­rokat leírni a kisváros eme nagyvárosi tünetéről. De ... ne szépítsük a dolgot: sok esetben annyit ér ez a négy nyilvános telefon, mintha egy sem lenne belőlük. Az egyik ablaka be­verve. a. másikban darabokra szaggatva „díszeleg” a telefon- könyv. S ha ilyen szemlélet után rászánja magát az ember és két húszast szorongatva át­lépi a szemetes doboz küszöbét, keserűen veszi tudomásul, hogy sajnos, ez esetben nem csaló­dott: amilyen külsőre, nem kü­lönb belsőre sem. Nem enge­delmeskedik a készülék a két alumínium-darabnak. Hosszas kutatás és keresgélés után végre megcsörgettük a te lefont az általunk illetékesnek vélt helyen. A posta-központ azonban így válaszolt: „Bennün­ket is legalább úgy bosszant a dolog, mint azokat, akik telefo­nálni szeretnének és nem tud­nak. Alert a mi feladatunk len­ne, hogy kiürítsük a perselyt. Sajnos, abból ritkán buli ki pénz. Ez nyilván azt bizonyítja, hogy keveset „üzemel” a készü­lék. A posta-központtal együtt „keseregtünk” egy kicsit és újra elindultunk a szó szerint „illeté­kes” felkeresésére. A „posta műszak” — mert ez nem ugyanaz! — meglehetősen nyugodtan válaszolt. — Azzal kezdte, hogy a hiba gyökere a lelefunáiókhoz vezet. Hiába ja­vítják meg a telefonokat, úgy­szólván minden nap, a javítás után egy negyedórával újból nem működik a készülék. Saj­nos, embervizsgáló automatát még nem találtak fel... Hogy sok igazság van a „mű­szak” érvelésében, azt egy per­cig sem lehet vitatni. Sokan készakarva rongálják a nyilvá­nos telefonokat. Nagy segítséget nyújthatna rendőrségünk ezen a téren ... Ám nem hallgathatjuk cl azt sem, hogy a „műszak” a nyíregyházi készülékeket mimó­zához hasonlította. Olyan gyen­ge tákolmánynak nevezte, amely reagál minden kis rendellenes­ségre. (Pl. nem megfelelő idő­ben dobják egymás után a két pénzdarabot.) Azt is elárulták, hogy régebben elkészítették a terveket és benyújtották a kér­vényt modernebb, telefonérmés készülékek beállítására ... Es ez a dolog lényege. Sokat lendítene a nyilvános telefon használhatóságán, ha a haszná­lók nagyobb ciővigyázattal ke­zelnék, mint azt eddig tették, üe ha továbbra is ezekkel, a posta áltat is rossznak vélt — készülékekkel akarják megne- vclni a telefonálni kívánó nyír­egyházi közönséget, a módszer aligha vezet eredményre. Elő­ször: használható készülékeket helyezzenek a fülkékbe, melyek azért néha alkalmasak is egy- egy beszélgetés lebonyolítására. Ne panaszkodjanak örökké a nyíregyházi postahivatal veze­tői, hanem tegyenek lépéseket felsőbb szerveik felé, hogy mi­előbb felszerelhessék az érme- használatos, nagyvárosi jelleget adó készülékeket — nagyvárosi módra! (a. s.) c 4 {ti UIti boti kti f híres lírikus, a hazáját ‘ 1 olyan nagyon szerető, óda vissza-visszavágyó Adu Endre irta az alábbi sorokat „A föl-föl­dobott kő” c. versében: „És, jaj, hiába, mindenha szándék. Százszor földobnál, én vissza- szállnék Százszor is, végül is.” Gondolnak-e erre azok a ma­gyar diákok, akiket a» ellenfor­radalom vihara sodort Nyu­gatra? Vannak, akik gondolnak, gondoltak. — Ez jutott eszembe, amikor megismerkedtem Csik Antival. Tudom, hogy ö is ta­núba a fenti soroltat, hiszen a Nyírség fővárosának híres isko­lájában. a Kossuth-ban tanult magyart, ezen a tájon kergeve a bőrlabdát, járta a Sóstót, itt sportolt két évvel ezelőtt. Apja a komorói olajátrakó szürke kis munkása, édesanyja, a törékeny asszony, az egész család örült, hogy számtanszakos tanár lesz ,i család szeretett sarjából, Anti­ból. A feje sem fájt, mert segí­tették szülei., a népi hatalom 410 forint ösztöndíjat adott neki ha­vonta. hogy csak tanuljon, fej­lődjön. Mégis elment, szó nélkül hagyta itt öt kis testvérét, éde­seit, barátait, szülőföldjét, a nyírségi homokdombokat, min­dent. Mindent eldobott, s most visz- sza szeretné szerezni. Állt és kíváncsi szemek szege- ződtek rá, végigpásziáz'ák, si­mogatták. Nézegették ruhájút. cipőjét, alakját. Vajon az jött-e vissza, aki elment? Az a régi. vígkedélyű Csík Anti áll-e előt­tünk. aki szereit- a sportot, a táncot, de megvetette a fizikai munkát, aki könnyelmű volt? Megtanulta-e. mit jelent a haza. a szülei, barátai? Csík Anti,;— 22 éves fiú, aki a napokban érkezeit haza Pá­rizsból — a vizsgálódó baráti, de kíváncsi szemek reflektorfé­nyébe került. Fejében gondola­tok cikáztak, amint ott állt nz asztal előtt. Ű már tudta, hogy nem a régi Csik Anti áll, a Ter­ményforgalmi Vállalat fiatal dol­gozói előtt. Nem! Tudta, hogy nem elég, ha ezt csak ő tudja. A tékozló fiú bocsánatkérő te­kintetével állt és beszélt szívből, igazán, úgy, ahogy érzett. Kíváncsiságunkat csodálkozás­sal töltötte be ez a fiú. Igen, mert tudtuk, hogy, mj-lőtt yzo- rítóba lépnének, mérlegelik a birkózókor és az ökölvívókat, Az életet kezdő fiatalnak, — ha fel­vételét kéri az üzembe, vá'lalat- hoz. intézményhez — próbaidőt biztosítana1;. Es ha beválik, előtte aZ út, a fejlődési lehető­ség, orvos, mérnök, bármi lehet belőle. S Anti, aki tanárnak ké­szült, ilyet mondott: — Mikor már nem bírtam a lágeréletet és jelentkeztem az egyik párizsi gépkocsigyárba munkásnak, - az orvoshoz vitte;. Megmértek, mint valami jószá­got, az orvos megtapogatta iz­maimat, s lemérte, mennyit tu­dok szakítani, szorítani kezem­mel. Csak így alkalmaztak be‘a- nit' *t munkásként az öntödében. / j akkor, a hallgatóság pedig ezen az esten, csodálkozott ezen. Hogyne, hiszen mikor a gyár kapuján belépett szeretet­tel fogadták, munkásruhát, ci­pőt adtak - neki, — de tíz ■ órát dolgozott a forró kemence mel­lett, vasat tologatott napi tíz órán át. Vele együtt panaszkod­tak azol; a munkások is, akik itt­hon is fizikai vzurikát végeztek, hogy nem bírják a munkatem­pót. Nem, mert napi WIO mun­kadarabot kellett megmunkálni mindegyiknek. Hányszor hal­lotta a disszidens magyar mun­kásoktól: Ha most otthon len­nénk, ezért a munkáért már rég sztahanovista lettem volna! — üe ott más volt. — Az,emberből kiszedték a zsírt — mondta Izomolyan Anti. S hogy milyen helyen laktunk, arról nem jó még beszélni sem. Itthon, tudom, vannak munkás- szállások. De ott! Egy régi szennyes, piszkos, bűzös egykori rabraktárban laktunk, s olyan ételeket adtak, hogy kezdetben majd kifordult a gyomrom. Egy kis szőke lány közbeszólt: — Akkor hát leszoktál a válo­gatásról. — Le! Most mindent megessek. Nem panaszkodik az édesanyám, hogy válogatós vagyok. — Öt hónap alatt nem tudtam annyit keresni, hogy egy öltöny ruhát vegyek. S bizony, mikor a fizetésre került a sor, csodíi koztam, mert levonták tőlem a munkaruha és a cipő árát. — Van-e olt valami SZTK- féle, mint nálunk? — hangzott egy furcsa, kérdés, melyen ne­vettek a fiatalok. — Dehogy van. A munkások vem, kapnak védőéleit, mint ná­lunk a veszélyes munka,helye­ken, Éra például két napig vol­tam beteg, de senki nem nyi­totta rám az ajtót. Mikor jobban lettan»., kértem a két napra eső bért, kinevettek. ('sík Anti, a nyírségi fiú. a munkásszülők gyermeke, akinek itthon a feje- sem fájt. akinek mindene megvolt, bele­kóstolt a kapitalista országok munkásainak keserű kenyerébe. Nem bírta tovább a hajszát, a kiuzsorázó körülményeket, s hogy segítsen sorsán, végigkilin- cselte heteken át az illetékes szerveket. Elmondta, hogy diák és- kérte, hogy segítsenek raj fi. Segítettek is. Egyetemre kardit, ahol megmondták: hat hónapig tanítják, s ha a nyelvel nem ta­nulja meg, nem tudnak vele mit kezdeni. Kétségbeesés, küszkö­dés, éhezés jött ezután, birkózás az idegen nyelvvel. 1-látha... Nem ment. Hogy is mehetett volna, hiszen nem elegendő egy nyelv megtanulásához hat hó­nap, hogy aztán a szaktárgyak­ból is megfelelően vizsgázhas­son! — Tudom, az jött volna, hogy kirúgnak. Ügy mint azokat, akik most ebben a hónapban várják, hogy az utcára teszik őket. Csa-c- hát csinálják, mert itt mégis enni kapnak. Szünetet tartott, várt. Csend honolt a teremben. A kályha du­ruzsolt csak a sarokban. Mit kérdezzenek még, mire válaszol­jon Csik Anti? Egy feketeszemű fiatalasszony kért szót. — Szerelnék valamit hallani arról, hogyan élnek ott az em­berek? íme a válasz: — Láttam szegény, munkás- külsejű embereket aludni a pá­rizsi metró lejáratánál a lépcső­kön, láttam családokat árkádok, kapuk alart, s amint hallottam: rendőrségi engedély szükséges ahhoz, hegy az emberek itt alud­janak. És sok a koldus. Mindért utcasarokra jut egy-kettő. Megint újabb csend. Újabb kérdés. — Hogyan fogadták a magyar munkásokat? — A kapitalisták jól, a mun­kások nem szívesen. Azért kel­lettünk, hogy leszorítsák velünk a béreket. Mert a disszidcnseknél a cél az volt, hogy munkához jussanak. De rájöttünk arra, hogy mire kellünk. Kiszedni az utolsó csepp erőt is belőlünk! Láttam az öntödében egy esetet, amikor egy algíri munkás össze­verekedett egy francia munkás­sal. Miért? Mint megtudtam,, azért, mert kevesebbért dolgo­zott. De a szerencsétlen kényte­len volt erre, különben éhen pusztult volna. Állandóak , az összetűzések. Toulose-ban az egyik nap meg­szállta egy hadseregnyi rendőr a főteret, mert előre megtudtál;, hogy a munkások sztrájkra ké­szülnek. .. És Anti beszélt, válaszolt a feléje zúduló kérdésekre. Őszin­tén. ahogy érzett. Nem kénysze­rítette senki, miniahogy arra sem, hogy jöjjön haza. Sőt még akadályozták. íjeszgeiték. fenye­gették is. Csik Antinak azonban ‘nyugodt volt a lelkiismerete. Tudta, hogy nem követett el bűnt. Ha hibázott is a tékozló fiú, de megtért, visszajött hazájába. a nyírségi almáskertek közé. Visszahullt, mint a földobott kő. Nem a régi Csíki Anti állt a fia­talok előtt azon az emlékezeten esten, hanem egy új, edzett, ü- luziólzat már nem kergető; n munkát becsülő fiú. Amikor el­ment, nem szólt senkinek sem. Most. hogy visszajött, beszel és elmondja az igazságot. S örökké hű marad hazájához, népéhez, a munkáshatalomhoz. Farkas Kálmán

Next

/
Oldalképek
Tartalom