Kelet-Magyarország, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-04 / 29. szám

K E LET M AG T ARORSZÄG 195S. FEBRUAR 4. KEDD fl proletárdiktatúra három fő funkciójáról Oktatási segédanyag: „A marxismus-leninismus kérdései“-tanfolyant hallgatói réssére L Lenin arra tanít bennünket, hogy a. forradalom alapkérdése a hatalom kér­dése. Ez azt is jelenti, hogy a proletár- forradalom, annak menete, lendülete, vívmányai csak a proletáriátus diktatúrája által cllthetnek testet. Nos, ha ez így van, akkor elengedhetetlenül fontos, hogy a proletáriátus élni tudjon a kivívott hata­lommal, tudja azt meg is tartani. Tehát a hatalom kivívása még csak a dolog kez­detét jelenti. Ez az első lépés ahhoz, hogy a forradalmat végig vigye, sikeresen megoldja. De még sok mindenre szükség van ahhoz, hogy a proletáriátus eljusson a szocializmushoz. A burzsoázia erejét, el­lenállását elnyomni, a győzelmet megtar­tani és a szocializmus végleges győzel­méig tovább menni a forradalom már nem képes, ha fejlődésének bizonyos fo­kán nem teremti meg a proletárdiktatú­ra szükséges feltételeit, .szerveit, mint legfőbb támaszpontját. Mi szükséges e cél eléréséhez? Ehhez legalább is három fő feladatot kell tel­jesíteni, amelyek már^ a győzelem után közvetlenül felmerülnek. 1. Meg kell törni a forradalom által megdöntött és kisajátított föld­birtokosok és kapitalisták’ ellenállá­sát. Meg kell semmisíteni a tőke ha­talmának visszaállítására irányuló minden néven nevezendő kísérletü­ket. 2. Meg kell szervezni — az egész dolgozó népet a proletáriátus köré tömörítve — az építő munkát, és ezt a munkát az osztályok felszámolásá­nak, megszüntetésének előkészítése irányában kell folytatni. 3. Fel kell fegyverezni a forra­dalmat, meg kell szervezni a forra­dalom hadseregét a külső ellenség, az imperializmus elleni harcra, Tehát a proletáriátus diktatúrája arra szükséges, hogy ezeket a feladatokat vég­rehajtsa, teljesítse, hogy győzelemre ve­resse a proletariátust. Napjainkban a proletáriátus dikta­túrája különösen fontossá lett mind az ideológiai munkában, mind az ország politikai életében. Manapság nincs fon­tosabb számunkra, mint kitartani a pro­letáriátus diktatúrájáról szóló lenini ta­nítások mellett és minden revizionista, opportunista nézettel szemben megvédeni azt. S ezt a munkánkat az életre, tapasz­talatainkra alapozzuk. Végleg le leéli küz- denünk a burzsoá revizionista nézetek hatását, amelyek a szocializmus sorsa szempontjából ezen az alapvető területen jelentkeztek. A nemzetközi munkásmoz­galom tapasztalatai azt igazolják, hogy átmeneti visszaesések és negatív tapasz­talatok is pozitív erővé válhatnak, ha a munkásosztály pártja elméletileg felké­szült és képes levonni gyakorlati tevé­kenysége számára az átmeneti visszaesé­sek, vagy vereségek tapasztalatait. Különösen vonatkozik ez az 1956. október—novemberi ellenforradalmi tá­madás tanulságaira. A burzsoázia és fize­tett bérencei, valamint segítőtársaik, a hazai revizionisták telekürtölték a vilá­got azzal, hogy a leninizmus tanításai el­évültek, azokat meg kell reformálni. Az októberi ellenforradalmi támadás okait kutatva még tisztábban áll előttünk Le­nin tanítása. Mit mond Lenin? A követ­kezőket: „Az átmenet a kapitalizmusból a kommunizmusba egész történelmi kor­szak. Amíg ez a korszak, be nem feje­ződik, a kizsákmányolok okvetlenül megőrzik reményüket a restaurációra, s ebből a reményből restaur ációs kísérletek lesznek. Ezt láttuk, saját bőrünkön tapasztaltuk az ellenfor­radalom idején. 2. Népi demokráciánkat illetőén már az az ellenforradalmat megelőző időszakban is ellenforradalmi, revizionista nézetek bukkantak fel itt is, ott is. S bizony a pártvezetés hibája volt, hogy ezekkel szemben nem vették fel keményen a har­cot. A téves, antimarxista, antileninista nézetek elsősorban és főképpen államunk elnyomó funkíiójának tagadásában nyil­vánultak meg. Mi volt ez, ha nem lesze­relése a pártnak, a munkáosztálynak?! Az volt, mert elaltatta az éberséget. Néz­zük mit is mond Sztálin? „A burzsoáziá­nak van alapja arra, hogy restaurációs kísérleteket tegyen, hiszen megdöntése után még sokáig erősebb, mint a prole- táriátus, amely megdöntötte.” Most néz­zük meg többek között, miben is rejlik a megdöntött burzsoázia ereje? Erre Lenin a következőket mondja: „...A nemzetközi tőke erejében (lásd az ellen­forradalom idején az amerikai és más imperialisták politikai és katonai támo­gatását), a burzsoázia nemzetközi kap- csolatairak erejébén és szilárdságában.“ Egy pillanatra sem feledkezhetünk meg a proletárdiktatúra elnyomó funkció­járól. Azt állandóan erősítenünk kell. Sajnos, az elmúlt években elfeledkezett erről a pártvezetés. Csali a kulákságban látta az ellenséget, holott még ott élt a. faluban a volt jegyző, ispán, főszolgabíró, csendőr és egyéb ellenforradalmi . elem, akik alig várták a pillanatot, hogy kezei emeljenek a magyar proletárdiktatúrára, Vajon a revizionista nézetek behatolá­sát a pártba éreztük-e akkor, amikor nyugaton megszüntették a határzárt és a horthysta, fasiszta elemeket, akik népi demokratikus rendszerünk ellen folytatott államellenes tevékenység miatt voltak börtönben, szabadlábra helyezték? Bizony érezték sokan! S éppen ezért még igazabbak, mint valaha a lenini tanítások. A szocializmus építésének teljes időszakában az erőszak- fünkciói.ali-íüggően az osztályellenség el­lenállásának és szervezkedésének mérté­kétől és fokától — érvényesülni kell, mert a nemzetközi reakcióra támasz­kodva az ellenség újra és újra megkísérli a hatalmat kezébe. kaparintani. S meg­mondhatjuk azt is őszintén, hogy a mun­kásosztály tudatában a hatalom szerepe és íelentősége az elmúlt esztendőkben el­homályosult, a burzsoázia és a földbirto­kosok ugyanakkor egy pillanatra sem mondtak le arról, hogy régi kiváltságai­kat visszaszerezzék. Ezért mondja Lenin, hogy: „A proletáriátus diktatúrája, az új osztály legádázabb és legkíméletlenebb há­borúja a hatalmasabb ellenség ellen, a búr-’ zsöáziá ellen, melynek ellenállását meg­tízszerezte az, hogy megdöntötték.” Ezért a proletárdiktatúrának elemi kötelessége a proletárdiktatúra erőszakoldalának erősítése, amely elnyomja a belső osz- tályelleaség restaurációs törekvéseit, és kísérleteit. Ezért szervezte újjá kormá­nyunk a hadsereget, a rendőrséget, a kar­hatalmat, s hoztuk létre új szervkent a munkásőrségét, ami az egész ország haladó közvéleményében Osztatlan örömet kel­tett. A proletárhatalom e tényleges szer­vei a dolgozó magyar népre támaszkodva biztosítékot jelentenek arra, hogy az el­lenség bárminő kísérletét meguitadaiyoz- zák, s megvédik a magyar nép hatalmát,. 3. A proletárdiktatúra funkciói közül a kapitalizmusuói a szocializmusba való át­menet idószaaáuan óriási szerep halul az ailam gazdasági, szervező tevékenységére. A revizionistáit, mint tudvalevő, tagadják ’ az államnak ezt a szerepét az átmeneti korszakban. A Nagy—Losonczy-féie cso­port — áruló tevékenysége mellett — októberben, novemberben ennek az esz­mei vonalnak a jegyében hozott intézke­déseket. Például a Tervhivatal felszámo­lására való törekvés, az úgynevezett „for­radalmi” bizottságok tevékenysége a mi­nisztériumokban: a szocialista állam gaz­dasági szervező funkciójának felszámolá­sára irányult. Olyan felfogás uralkodott, hogy a pénz- és hite,szervezet kimeríti az állam gazdasági tevékenységét. A gazdasági tevékenység állami cent­ralizációt igényel. A társadalom termelő­erőinek fejlődését nem szabad az erők szabad játékára bízni. A szocializmus magasabbrendűsége a kapitalizmussal szemben éppen a szocializmus anyagi alapjainak magasabbrendűségéből szár­mazik, s a nagyüzemi, gépi termelés kü­lönböző ágainak összefüggő rendszerében teremtődik meg. Ez teszi lehetővé, hogy a társadalom számára a termékek na­gyobb tömegét hozza létre, mint a kapi­talizmus. Ezért van szükség az egész népgazdaság szervezeti egységének meg­teremtésére. , Az állam gazdasági, szervező tevé­kenységének elvetése nem más. mint a kispolgári spon tanítás érvényesülése az áilamáletében, amit 1956. októberében és novemberében volt alkalmunk tapasztal­ni, a káros hatását érezni. E téves antr- . leninista nézet szerint a társadalmi ter­melést a szocializmusban rá kell bízni a vakon hátó gazdasági törvényekre, a ké­résiéire és a kínálatra, azaz a kapitaliz­musban érvényben levő és ható’ objektív, törvényekre. A kereslet és a kínálat tör­vényei azonban a szocializmusban nem biztosítják a társadalmi termékek állan­dóan növekvő mennyiségét és ezért a szocializmusban nem felelnek meg a nép­tömegek érdekeinek. Néni demokratikus rendszerünkben az emberek érdeke a társadalmi terme­lés központosított igazgatását igényli. fez. csak a proletárdiktatúra államának gaz­dasági szervező tevékenységével érhető el. ­Természetesen előfordul — ezt a mi gyakorlatunk is igazolja, — hogy az állam- gépezet bürokratikus túlközpontositása is akadályozza ezt a fejlődést. Ez ellen azon­ban nem anarchiával, nem a gazdasági irányító, tevékenység, a központosítás fel­számolásává), a vakon ható gazdasági törvények szabadjára engedésével, ha­nem az ellentmondás feloldásával, a de­mokratikus centralizmussal kelhküzde- nünk. Ezt bizonyítják a gazdaság vezeté­sének és irányításának átszervezésére foganatosított intézkedések kormányunk részéről, amelyeket az elmúlt hónapok­ban hozott. Nálunk jelenleg az a feladat, hogy az állam gazdasági irányító, vezető tevékenységét tökéletesítsük, s Véle együtt az alsóbb szervek önállóságát és érdekeltségét röveljük, úgy, hogy az a társadalmi termékek ■ nagyobb mennyisé­gének létrehozását eredményezze. 4. A proletárdiktatúra fogalma egyol­dalú. és nem teljes, fia íigyelihén' idviii hagyjuk a nevelő munkát. A proletár- diktatúra ideje alatt a dolgozó parasztok és általában a kistulajdonosok százezreit kell a . polgári és kispolgári érteimiságge.iy együtt átnevelni. Le kell küzdeni a kapi­talizmus által beléjük • idegzett szokáso­kat és hagyományokat. A proletárdikta­túra talaján történik maguknak a kispol­gári befolyásoktól nem mentes proletá­roknak az átnevelése is. Nálunk az ipar növekedésével megnőtt a munkásosztály létszáma is. A vállalatokhoz sok nem proletárt is felvettek. Azonkívül a volt uralkodó osztályok deklasszálódott ele­mei tudatos ellenforradalmi céllal és szándékkal tevékenykedtek, s még most is tevékenykednek. Ezért egyrészt a ne­velő munkáról, másrészt az. ellenséges elemek figyelemmel kíséréséről egy pil­lanatra sem szabad elfeledkeznünk. Az ellenforradalom előkészítése idején az ellenség, a revizionisták — kihasználva az állam kulturális forradalmat irányító mun­kájában jelentkező szektás hibákat — vitatták az államnak azt a jogát, hogy a nevelő munkát irányítsa, szervezze, hogy állami intézkedésekkel is segítse a szo­cialista kultúra kibontakozását. Ennek hatását még mos is érezzük, mert az állami irányítás gyengülését és háttérbe szorítását azonnal felhasználták a burzsoá és kispolgári eszméktől átitatott színdarabok bemutatására, a sajtószabad-, ság ürügyével a könyvkiadásban polgári eszméket terjesztő művek megjelenteté­sére. A kulturális, nevelő tevékenységben nem az állami irányítás megszüntetésére, hanem annak megjavítására van szüksér. Enélkül kulturális életünkben az anarchi­kus állapotok, a kapitalista kultúra bur­jánzása válna lehetővé. A párt arra hivatott; nevelje és egye­sítse a proletáriátus nártonkívüli töme­geit, az összes dolgozókat, hogy ellenáll­jon a kisnolgári ingadozásoknak és be­folyásoknak. Arra hivatott, hegy politi­kailag vezesse ez egész proletáriátus ideo­lógiai tevékenységét és ezá’ial vezetője legyen az összes dolgozóknak. 5. A proletárdiktatúra három funkciója egymást feltételezi, egymástól elválaszt­hatatlan, együtt kell érvényesülnie. A munkásmozgalom egész története és benne á mi tapasztalataink is igazolják, hogy egy pillanatra sem szabad elfeled­keznünk egyikről sem. Az ellenforrada­lom tapasztalatai so-k mindenre megta­nított bennünket. Láttuk, mit jelent az, amikor csökken az eberseg, és teret ha­gyunk engedni az uralmát elvesztett, de azért szívósan küzdő kapitalistáknak, töldbirtokcsoknak, kulákoknak, csend­őröknek stb. Elég volt néhány nap, hogy újból nyeregben érezzék magukat. Lát­tuk azt, is, hogyan konszolidálódott a helyzet, amikor a párt vezetésével az el­lenforradalom legyőzése után a munkás­osztály köré tömörítve a dolgozó nép túl­nyomó többségét, harc indult a károk megszüntetése, az építő munka felien- .dítéss érdekében és az ország talpraáili- tása végett. Szinte minden becsületes magyar dolgozó ember véleményét fe­jezte ki a forradalmi munkás-paraszt kor­mány, amikor a hadsereg, a rendőrség, a karhatalom mellett létrehozta fegyveres erőként a munkásőrséget, amely az előbbiekkel együtt megtestesíti a felfegy­verzett népet, amely hivatott a népi de­mokrácia vívmányait, eredményeinket ■megvédeni. Népi demokráciánk fejlődését figyel­ve az ellenforradalom után közvetlenül ta­pasztalhattuk, hogy a proletárdiktatúra funkciói egymástól elválaszthatatlanul érvényesülték. Láttuk, volt olyan időszak, amikor a diktatúra volt előtérben, de ugyanakkor a párt mozgósított az' épí ­tésre, a rend helyreállítására. Ez azt bi­zonyítja, hogy vannak időszakpk a , ka­pitalizmusból a szocializmusba való át­menet idején, amikor a proletárdiktatúra funkciói közül hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe anélkül, hogy a többiről elfeledkeznénk. Az ellenforradalom, u1'"" közvetlenül az első (a földbirtokosok, ka­pitalisták, az ellenforradalmárok ellenál­lását megtörő) funkció érvényesült job­ban. Később, amikor az élet rendes ke­rékvágásba került, az építő munka szer­vezése lett a fő feladat, az egész dolgozó népnek a munkásosztály köré való tömö­rítése, a tömegkapcsolatok erősítése. De ugyanekkor szerveztük a hadsereget, a karhatalmát, a rendőrséget, s a munkás­őrséget is. Tehát együtt, egymást feltéte­lezve, egymástól el nem választva, gon­doskodtunk mindhárom érvényesüléséről. S ma már ott tartunk, — mint arról az országgyűlésen is szó volt —, hogy1 a munkásosztályt megnyerve nagyobb ha­tást gyakoroljunk a kispolgárságra is, s így a proletárdiktatúra oldalára állítva, csökkentsük ingadozását, erősítsük to­vább a proletárdiktatúrát. 6. „A proletáriátus diktatúrája — ta­nítja Lenin — szívós, véres és vérfelen, erőszakos cs békés, - katonai és gazdaság:, pedagógiai és adm.nisztrációs harc a régi társadalom erői és hagyományai ellenr’ A párt nélkül, ameiy kemény és edzett a harcban, a párt nélkül, mely az osztály összes becsületes elemeinek bizalmát bírja, a párt nélkül, ameiy figyelemmel tudja kísérni a tömegek hangulatát és tud arra befolyást gyakorolni, a proletár- diktatúra el nem képzelhető. A párt nél­kül nem győzhet a proieiáriátüs, a párt nélkül neon épülhet fal a szocialista tár­sadalom. S hogy a proletáriátus diktatú­rájának funkciói helyesen cs mindenkor érvényesüljenek,, tovább kell erősítenünk a párt vezető és irányító szerepét. Ahhoz pedig, hogy a párt vezető és irányító te­vékenysége zavartalan legyen, és gyü­mölcsözően kibontakozzék, óvni kell a párt eszmei tisztaságát és egységet,: A leghatározottabb eszmei harcot "kell foly­tatnunk a burzsoá kispolgári befolyás minden jelensége ellen. A revizionizmus minden megnyilvánulása ellen úgy ked harcolnunk, mint a burzsoázia legrava­szabb, legálnokabb segítőtársa ellen, mely a munkásosztály hatalmára tör. Ugyan­akkor egy jottányi engedményt se te­gyünk a szektáriénizmusnak, mert végső fokon mindkettő egy tőről fakad: a bur­zsoáziától. Tökéletesítsük a párt vezető­irányító tevékenységét a tömegszerveze­tek. a népfront irányában. így erősödjön és szilárduljon állandóan a pártnak a munkásosztállyal és a dolgozó tömegek­kel való közvetlen kapcsolata. És akkor tovább erősödik a magyar néni demok­rácia, a proletáriátus diktatúrája. FARKAS KALMAN. »»

Next

/
Oldalképek
Tartalom