Kelet-Magyarország, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-02 / 28. szám
1958. ffrruAr a. VASARNAP HELETMAGV ARORSZAG HOZZÁSZÓLÁS „Miért von szükség megyei Közművelődési Házra Nyíregyházán“ c. cikkhez Kedvet Merényi Elvtárs! Ne haragudjon, hogy a lap hasábjain, nyílt levél formájában válaszolok cikkére. Tekintettel arra, hogy Merényi elvtáis is ezt az utat választotta, ezért folyamodtam én is az újsághoz. A Keletmagyarország január 26-1 számában közzé tett cikk tartalmat többen megvitattuk. A vita eredményeként arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy a cikk mondanivalójával, lényegével nem mindenben értünk egvet. Igaz az is, hogy vannak kérdések, melyekben azonos a véleményünk. Kezdjük mindjárt az elején, a címmel. A felvetett kérdések bonvolultságát nem ismerő újságolvasók — azt hiszem ez a többség — olyan következtetést vonhatnak le a címből, mintha Nyíregyházán nem is lenne művelődési ház. Pedig van és nem is egy. Igaz, hogy a nevük nem „megyei", de tartalmi munkájuk kihatással van a megye kulturális életére. Merényi elvtárs „van”-ról azonfialrol, a máról beszél és azt hiszem, hogy a cikk több hibás gondolata ebből fakad. Abban teljesen egyetértek Merényi elvtárssa], hogy 1945 után viszonylag a mi megyénk indult el legmesszebbiül a kulturális élet területén. Azzal is egyet lehet érteni, hogy az „itt-ott mutatkozó lemaradásunkat“ fel-kell számolni. Ezzel párhuzamosan szerényen meg kell említeni azt a korántsem lebecsülendő kultúrforradalmat, melynek eredményeként alapjaiban megszüntettük a volt uralkodó osztály műveltségi monopóliumát megyénkben, városunkban. Említi Merényi elvtárs, hogy „sok és nagv gondja van jelenleg országunknak.’* Ezzel egyet lehet érteni. Ebbe a sok gondba benne van megyénk és Nyíregyháza gondja is. Hogy csak a kulturális élet területén maradjak — és csak Nyíregyházán — itt is találunk több. még megoldásra váró feladatot. Van egy befejezetlen színházunk, egy szűkös megyei könyvtárunk, kevés helyiséggel rendelkező múzeumunk .és ma már kicsinek mondható 3 mozink Nyíregyházán. Ezek mellett lehetne még más jellegű problémákat is felvetni. Ennek ellenére nem látom olyan sötétnek Nyíregyháza kulturális életét, amilyenre ön festi. Merényi elvtárs kommunista értelmiséginek vallja magát — én hiszem hogy az is — és mégsem eléggé dialektikusán, fejlődésében vizsgálja a. dolgokat és jelenlegi helyzetünket. 13 év nem nagy idő egy nép életében, ennyi Idő alatt évszázadok mulasztását nem lehet pótolni, bármennyire szeretnénk is azt.1 Ha abból indult volna ki, hogy a megye — és benne Nyíregyháza is — népi demokráciánk fennállása óta mennyit fejlődött, feltétlenül közelebb került volna a reális valósághoz és cikke nem adott volna félreértés-e alkalmat a dolgozói' előtt. Meglévő hiányosságainkat jól látják a megye vezető szervei és ezen fáradoznak, hogy minél rövidebb idő alatt megszűnjenek azok. Hogy ez időben milyen hosszú lesz. ahheznágyon sók közük van — » az ország teherbíró képességének figyelembe vétele mellett —mernénk dolgozóinak is. Az országos szervek vezetői sem azon munkálkodnak, hogy hátráltassák meglévő hiányosságaink mielőbbi felszámolását, hanem azon, hogy ezek minél rövidebb idő alatt megszűnjenek. Gondolom Merényi elvtárs nagyon jól tudja, hogy a szocializmus építése nem megy simán és, hogy szocializmust építő dolgozó népünk munkáját kisebb,, nagyobb zökkenők is kísérték. Azt is nagyon jól tudja, hogy az 1956-os októberi ellenforradalom ezeket a hiányosságokat tudatosan felnagyította, eltúlozta, megnyergelte és minden fronton támadást indított a néphataiem ellen. Nem feladatom, hogy itt részleteiben elemezzem az ellenforradalom minden gazteltét, egy azonban biztos: országiunk egészséges gazdasági fejlődését évekre visszavetette. Ezt sem árt figyelembe venni a problémák elemzésekor. Bár az 1957-es esztendő — a testvéri népek segítsége és dolgozó népünk becsületes munkája nyomán — eredményesen zárult, azonban most még fokozottabban illik ránk c.z a magyar közmondás: „Addig nyújtózkodj, amíg a takaró ér.’* Merényi elvtárs nagyon jól isméri a Megyei Tanács 1953. ért költségvetési tervét és tudta, hogy gazdasági nehézségeink ellenére is az idei költségvetés újabb komoly lépésekkel viszi előbbre megyénk gazdasági és kulturális helyzetét. Azt is nagyon jól tudja, hogy meg kell gondolni, hogy hová íordítiuk a forintokat. Véleményem szerint ebben a kérdésben is megfelelő fontossági sorrendet Imii alkalmazni. Nem arról van szó, hogy egy szép impozáns kultúrpalota nem el kelne Nyíregyházán, de az már nem mindegy, hogy oz mikorra valósul meg. Ezt sem — különleges módon — sem —- különleges eszközökkel — ma vagv két három éven belül nem tudtuk megvalósítani. Felesleges ígérgetésekre pedig semmi szükség nincs. A mi pártunk politikáját ma a szó és a tett egysége jellemzi. Es csak azt veszi tervbe, amit meg is tud valósítani. Vannak ennél sokkal égetőbb problémáink, melyek a ma feladatai. A befejezetlen színházról már szóltam. Ezentúl van a megyében még több község, ahol nincs villanv — pedig ez elerrt''ff betonen fn rá’is életnek — sok szatmári-beregi faluban sáros járdákon közlekednek az emberek, városunkban nagyon sok dolgozó csalódnak kell a_ lakásproblémáját megoldani, sok tanvai és falusi iskolát k-úl szebbé, tágasabbá tenni és ólakat építeni. lehetne ezt még tovább is sorolni. Véleményem szerint ezeknek a feladatoknak a megoldása sorrendben az elsők közé tartozik. Ehhez kell fe’h.'rtznMm'k az idén és az elkövetkezendő években az országos és helyi költségvetési szervek forintjait és a dolgozók segítségét. Kedves Merényi Elvtárs! A cikk elolvasása után nehogy azt gondolja, hogy a megye és város vezetői egyszer s mindenkorra lemondtak az ön által felvetett szép elgondolásokról. Ha eljön az ideje — és elég pénz is lesz rá — visszatérünk erre a problémára és e nemes célkitűzés megvalósításához mozgósítani fogjuk minden rendelkezésünkre álló emberi és anyagi erőt. s- • , Elvtársi üdvözlettel: ’ NAGY SÁNDOR Színjátszó tanfolyam Nyíregyházán \ Megyei Tanács Művelódés- ~ * ügyi Osztálya és a TTIT hathónapos rendezőképző tanfolyamot szervezett és indított a városi, - falusi és szakszervezeti színjátszó csoportok szakmai vezetői, rendezői számára. Erre a tanfolyamra' azért volt szükség, mert megyénkben mind nagyobb tért hódít a műkedvelő színjátszás. Nem számítva a sok iskolai színjátszó csoportot, több mint 300 öntevékeny csöbört működik közre megyénk területén. Kedvezően befolyásolta a dolgozó tömegekben szunnyadó mű. vészkedési vágyat az a körülmény, hogy a pórt és állami vezetés az ellenforradalom likvidálása után a társadalom erőire bízta a művelődési akciók szervezését és lebonyolítását, —térmészetesen a megfelelő párt és állami ellenőrzés, illetve irányítás mellett. Ennek megfelelően ma már alig van megyénkben község, ahol ne működne színjátszó csoport, viszont gyakori jelenség az iá, hogy egy-egy nagyobb helyén 2—3 együttes .1« szerveződött. Vannak olyan községek, ahol ősz óta már a második. harmadik egész estét betöltő színdarab tanulása fóliák. Az együttesek művészi színvonalának emelése fontos szempont Ez azonban nem nőtt arányosan az egyre szaporodó együttesek számával. Ä most meginduló tanfolyam elsősorban ezt a célt szolgálja, s igen örvendetes, hogy' máris 46 hallgatója van ennek a tanfolyamnak. Főként a rendezés gyakorlati problémáival foglalkoznak itt, továbbá rendezéselmélettel és színház-, drámatörténeti ismereteket szereznek a hallgatók; A bevonta egynapos közös foglalkozáson kívül otthon kidolgozandó feladatok, rendezőpéldányok elkészítése, próbarendezések és ■más feladatok megoldása útján mélyítik el ismereteiket. Mivel a tanfolyam csak most indult, még lehetséges, hogy újabb jelentkezők is bekapcsolódjanak. Az érdeklődők sürgősen jelentkezzenek a Megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályán. (Nyíregyháza. Beloiannisz tér). A legközelebbi közös foglalkozás február 18-án lesz. T. K. de néhány hét múlva sok tízezer nyíregyházinak nyújtanak kai- i lemes szórakozást az árnyas Jak. Amint hallottuk, üdülőcsoporto- ! hat is várnai: a megyéből, az ország különböző részeiből. Már most! kellemes szórakozást és jó üdülést kívánunk! Álló in á s o n A hűvös, nyirkos vagonsor közölt Jövök s jutok az esten át Piruló arccal, hunyorgó szemekkel Fogad a régi állomás. Mennyi sín s jel rajzik itt szerte. A kattogó sínen hány vonat, Az egyik ifjúságom vitte el A másik Idát és álmomat. Ä harmadikkal anyám Indult útnak Búcsú ingott fáradt szép szemén Aztán apám, testvérem, nagybátyám S az évek csak mentek könnyedén. Most, hogy jövök, alig van, ki ismer Csak egy ócska mozdony sípol és tolat Leteszem hát gyűrött tarisznyámat fis hallgatózom, tűnődöm sokat. Mert Ida is elment mindenki elment Már üres az Esti Állomás Csak szél fütyöl a vagonsor között S lassan már tel jön: tél, a hósubát. KOVÁCS TlBOl KISZ szervezetünk már régóta készült egy nagyobbszabású színdarab-bemutatóra, mert meg akartuk mutatni Rakamaz közönségének, hogy a helyi KISZ- szervezet értékes kultúrmunka végzésére is képes. Éppen ezért a KISZ-titkár már jóelőre felhívta valamennyiünk figyelmét arra, hogy tudásunk legjavát kell adnunk a felkészülésben is, az előadásban is, mert, „meg kell nyernünk a csatát". Azért választottuk Bródy Sándor színdarabját, mert azt már máshol is játszották, s általában mindig sikere volt, s a benne levő szerepek is módot nyújtottak arra. hogy a község KlSZ-flatal- jai jókedvvel, szívesen játsszanak. A darab is érdekes, a szerepek is hálásak, van a műnek haladó mondanivalója is, így mindenképen alkalmas a betanulásra, igazán megéri a fáradságok Január 29-én végre megvolt a bemutató, amelyet már jóelőre hatalmas plakátok hirdettek: a helyi KISZ-szervezet bemutatja Bródy Sándornak A tanítónő című darabját. Nem is panaszkodhatunk': a közönség valóban megértéssel, hálásan tapsolta meg az egyes szereplőket ós az egész előadást is. Kijutott az elismerő tapsból valamennyiünknek. Túl vagyunk tehát az első bemutatón s most már megindultak a további tervezgetések. Mivel hétköznap nem tudott mindenki eljönni, viszont sokan szeretnék még látni a darabot Ra- kamazon is, február első vasárnapján ismételjük meg az előadást itthon, majd pedig a vidéki előadásokat szeretnénk lebonyolítani. Elsősorban a nagyobb községek KISZ-szervezeteivel lépünk érintkezésbe. De nemcsak a megyében, mert például már szó van arról is, hogy ITejőcsa- bán is eijátsszuk A tanítónőt. Filetóth László, a KTSZ-szJnjátszű együttes íagja. ,3 Bemutattuk Rakamazon „fi tanítónőt1' Uly énkor még csendes a Sóstó £ •/ O- i 1 — ,
