Kelet-Magyarország, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-01 / 1. szám
— Egyáltalán nem táji doktor üf ; — Európai Influenzám van MENNYEI VICC — Végre egy leltár, ahol többlet' van! .AMIT NEM VAR AZ Cj ÉVTŐL A LAKÁSHÍV ATAL ÚJÉVI HUMG®-OLDAL — avagy: A türelem rózsát terem . . . Hásipatika Péter: — Te. mit adtál a tehenednek, amikor beteg volt? János: — Petróleumot. Péter: — Nohát, én is azt adtam neki, oszt megdöglött. János: — Az enyim is. BÍRÓSÁGON Bíró: Minthogy a vádlott bevallotta, hogy ütlegelte anyósát, nincs is szükség a felperes kihallgatására. Védő: Kérem, bíró úr, legalább nézze meg magának az anyóst. Az enyhítő körülmények ve*.rít • • . Jótanács. . . — Szóval ne adjak neki füstölt sonkát, hanem szoptassam! Értem . . 9 Eg*y „elavult“ feliratról Sok minden furesa- .Ságra bukkan az ember, ha éppen bogarászó kedvében lévén, alapo&an szemügyre veszi környezetét. Vagy rajzoljunk eí V nagyobb kört, —- szemügyre veszi mondjuk szűkebb hazáját, Nyíregyházát. Különösképp a sokféle tábla, tiltó, vagy engedélyező felirat, adásra, vételre buzdító plakát csal gyakran mosolyt az ember ajkára. Mert hiába, nem halt ki az emberekből a humorérzék. A motorkerékpárosok, gépkocsivezetők általában ott kürtőinek dudájuk-sza- kadtából, ahol ezt tábla tiltja meg, a villamosvezető teljes sebességnél egyszerre tíz embernek tart szemináriumot az űrkutya haláláról, mert „a kocsivezetővel beszélgetni tilos”, satöbbi. Láttám olyan cégtáblát a Méh. vállalat egyik hulladékátvevő telepén, amelyre vidám papirost ragasztottak, ilyen felirattal: . HcrdöSkáposzia kapható”. Lám. sose’ tudni, mitől hízik az crater... Mi több: láttam táblát a városi színház építkezésénél eme felirattal: „Építkezés! Lassan! öt km.“ Magassági s ég — gondoltam, hát akkor még a dédunokám sem mehet színházba Nyíregyházán? Ez semmi': a másik tábla már vigasztalt. Az úton keresztbeállítva aet hirdette, hogy „Tokaj felé...” és egy háromméteres nyíl mutatott — Bak- taiórántháza irányába. Hiába, minden út Mekkába visz. Ezesetben a jóféle borok hegyaljai Mekkájába. Csak — némi kerülővel. — De sebaj. Ha az ember lejárja a lábát, olyan boltot is talál, amely fölött ott díszük a kettős tábla: „Cipész” és „Látszefész’". íme, a lakosság kiszolgálásának non plus ultrája: az ember tyúkszemére is gondolnak... Avagy: a nagy helyszűkében így fér meg együtt egy órás és egy kazárkovács... Nos, amint így járkál- gattam a városban, ebben az eleven böngészdében, egyszercsak rábukkantam egy öreg, kaporszakállas feliratra, amely fenyegetően kiáltja a belépő fe’á jónéhány kocsmahivatalban, hogy „18 éven aluliaknak szeszesitalt kiszolgálni tilos!'1 Hát... ha az eddigi apró furcsaságokon nem nevettem, akkor most könnyesre kacaghattam magam, kedves olvasók. Mert hiába, nekem is van humorérzékem, nemcsak a vendéglátóipar egy és más fö korifeusának. Az embernek kedve lenne a térdét csapkodni nevettében. Mert legalább olyan kacajra ingerlő ez a tilalmi tábla, mint a Holdba induló űrhajó-utas számára — mondjuk — a mi kisvonatunk. — Ugyan kérem! — mondja ajkbiggyesztve emberünK, visszapillantva az atem-rakéta ajtajából. — Mit akarnak maguk azzal az ósdi vacakkal! És ugyanezt mondom én, ahogy itt is, ott is elnézem e harcias, de annál inkább ártalmatlan tilalmazót. Hát hol vagyunk mi már attól?! A mi fiaink, leányaink 18 éven — sőt! — 16 éven alul úgy isszák a rumot, meg a sza'mári saüvát. mint a tejet. Még Ruffy Péter riportjaitól sem ijednek meg. mondván, hegy ők nem olyan ijedősök. Ahogy a nézem a táblát — most már elkomolyodva. társam is akad a szemlélődésben. Egy naaybajus/.cs öreg, n kezében söröspohár. Rámnéz és szóról szóra tudja, mire gondolok. Már mondja is: — Bezzeg az én időmben ! Süldőlegény aligha tehette be a lábát a kocsmába, míg 18 éves létére legénnyé nem avatták! Bizony, így volt, Dé- hát manapság... még a holdak is másképp járnak az égen — kiabálják mögöttem a rumked- velő ifjak városszerte. Nem vitatkozom most. Nem fejtegetem, hogy kinek-kinek mit is kellene tennie a maga posztján a még alig-alig érett fiatalok szeszfogyasztása ellen. Csak egy megjegyzést kívánok odatenni az öreg, már any- nyit kinevetett tábla mellé: maradjon. — Ha minden, ami ósdi, elavult, félredobva a sarokba kerül, ez a tábla máradjon. És azt a korhatárt egy kocsmahivatalban se szorítsák le a csecsemőkre... Ahogy így elmélázva töprengek az öreg felirat előtt, valaki elrikkantja magát az apák boltjának csörömpölő pénztár-masinája előtt: — Hurrá! Most már biztos, hogy vége az import-náthának! Aztán, hogy néhányan csodálkozva néznek rá, mindjárt magyarázza is: — Onnan tudom, hogy most már lehet 15.50-es bort is kapni. Eddig csak 27-es Volt... Hiába, az emberekből nem hal ki a humor... Hámori P. József. Khm! EhmmmI Ildomossá*: Hz Mama: Icuka, te már nagy kislány vagy, öt éves múltál, nem illik a testvérkéd előtt hálóingben mutatkozni. Icuka: — Várj Pistike! Addig ne gyere be, amíg le nem veszem a hálóingemet is! A silót és az egérfogó A skót egérfogót szeretne venni. Az egyik üzletben már az összes egérfogókat elébe rakták, de egyik sem nyeri meg tetszését. — Tulajdonképpen milyen egérfogót keres? ■— kérdi türelmét vesztve az üzletvezető. Mire a: skót: — Amely előbb lecsap, mielőtt az egér elérné a szalonnát. Elhissi-e? A trombitás diadala
