Kelet-Magyarország, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-01 / 1. szám
198*. Htitrifr 1, túré» KELETEM AGT ARORSZÁÖ Változások ás rcméiiyvk ! » nemzetközi polili káltanj Végére értünk egy esztendőnek, amelyben a látszólagos egyhely- benjárást váratlan és nyugtalanító feszültségek követték, s amelyben a világszenzációt keltő katonai és tudományos eredmények mellett újra a béke vagy háború kérdése került a nemzetközi közvélemény választ kereső aggodalmának középpontjába. Hozott-e valami reményt ez az 1957-es esztendő a hidegháborúba már belefáradt emberiségnek. vagy csupán annyi „haladást“ remélhetünk az új évtől, hogy tökéletesebbé válnak a pusztító eszközök, a lapokban pedig még több eredménytelen nemzetközi konferenciáról olvashatunk A kérdésfeltevés szándékosan pesz- szimista aláfestésű. Így eleve hátat fordítunk a kellemes ábrándképeknek, hogy a valóság ta.aján állva próbáljunk néhány összefüggést megállapítani és egy-két következtetést levonni. Nyugati elképzelések az év elejéit A fő kérdésre adandó válaszkutatva nem haszontalan, ha a gondos főkönyvelő módszeréhez fordulunk. Vagyis az évvégi .mérleget” összehasonlítjuk azzal, amivel nekiindultunk az esztendőnek. Nc6. 1957. eleje nem sokkai biztatott, a nemzetközi helyzet kibontakozását illetően. Ha visszalapozunk a mértékadónak és józanabbnak tekinthető nyugah lapokban, milyen éveleji „táviatokat” olvasunk ki belőlük? Azt. hogy a nyugati világ vezető körei a hidegháború és az erőpolitika fokozására tették fel lapjaikat. Nem csupán abban az értelemben, hogy erre készültek fel, hanem akarták is ezt, mert érdekükben állónak vélték, „Dulles és néhány más amerikai miniszter — írta annakidején a jól tájékozott Le Monde című párizsi lao — hevesen ellene van mindenfajta leszerelésnek, hogy ílymó- don a fegyverkezési terhektől sújtott Szovjetunióra növekvő nyomást gyakoroljon.. S a nyomás célja? Az, hogy n Szovjetunió kapituláljon általában, különösen pedig Németország és a népi demokratikus országok ügyében. S miért reménykedtek Dullesék a nyomás sikerében’ Mert a Szovjetuniót gazdaságilag gyengébbnek, katonailag mögöttük járónak tartották, s mert úgy számollak, hogy a szocialista országok egysége meglazult és a lazulás a széthullás irányába terjed. Ez volt tehát a nyugati „irányzat” az induláskor. Egy ilyen irányzat csakis negatív „mérleg”- et eredményezhetett a nemzetközi légkör szempontjából. Hiszen aki térdre akar kényszeríteni, az szükségszerűen kibújik bármilyen megegyezés elől, mert még a kis megegyezések is ragályosak lehetnek. Aki az erőpolitikát játssza meg, az szükségszerűen nem csökkenteni akarja a feszültséget, hanem növelni, s nem kapcsolatokat kíván, nem kereskedni óhajt. hanem az érintkezés leszűkítésére törekszik és ha visszatekintünk a mögöttünk lévő esztendő első felére, a különböző nemzetközi vitákra, az ENSZ üléseire, éles körvonalakban bontakozik ki előttünk e tudatos hidegháborús elképzelés érvényesülése KJ. Vorosilov, N.Sz. Hruscsov és N.i). Bulganyin újévi üdvözlő távirata DOBI ISTVÁN elvtársnak. a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, KÁDÁR JÁNOS elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a Magyar Népköztársaság Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánya elnökének Budapest Az új esztendő alkalmából a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége, a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjetunió Minisztertanácsa és az egész szovjet nép nevében forró üdvözletünket küldjük Önöknek és az Önök személyében az egész munkaszerctő magyar népnek. Az elmúlt év eredményeit összegezve, a szovjet emberek megelégedéssel látják a szocialista tábor és az egész világ baladó erőinek megnövekedett erejét és összeforrultságat. A szocialista országok testvéri egysége és ereje, az összes országok kommunista és munkáspártjának internacionalista szolidaritása következtében kudarcot vallottak és kudarcra vannak kárhoztatva a béke és szocializmus ellenségeinek mindennemű agresszív tervei. Drága elvtársak! Az új esztendőben új sikereket kívánunk önöknek, és m egész magyar népnek a szocializmus építésének nagy munkájában, a népek közötti baráti együttműködés továbbfejlesztésében, a világbéke és Európa békéjének megerősítésében. Erősödjék cs virágozzék a népeink közötti — marxizmus- leninizmus legyőzhetetlen eszméitől áthatott — megbonthatatlan barátság. K. J. VOROSILOV. a ” ovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, N. Sz. HRUSCSOV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, N. A. BULGANYIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. De mit mutat a mérleg most, az új esztendő lezárásakor? Megegyezést, leszerelést, a békés egymás mellett élés megvalósult gyakorlatát? Nem. De a feszültség bizonyos fokú enyhülését és ami ennél jóval több: Genf óta először újra íze, szaga, tapintható valósága van annak a szónak, hogy „tárgyalások”. A láthatár szélén {oszladozni kezdenek 3 «ötét fellegek. Ha most egyenkint próbálnánk elemezni azokat az okokat, amelyek végül is a légkör változásához, a a „mérleg” biztató javulásához vezettek, túl kellene lépnünk a rövidreszabott cikk kereteit. A megtett esztendő távlata azonban segítségünkre siet: hátra nézve könnyebb feledni hz összefüggéseket, a lényeges körvonalakat, a befolyásoló erőeltolódásokat. A változás legfontosabb elemei ugyanazok, amelyekből a nyugati politika pontosan és gondosan összeillesztette a maga „cselekvési vezérfonalát” az év elején. Ezek az elemek azonban teljesen, vagy részben ellenkező előjelűre változtak. A szovjet gazdasági élet nem gyengült, de erősödött, a Szovjetunió nem maradt le a fegyverkezésben és általában a haditechnikában, hanem előbb a« interkontinentális rakétával értelmetlenné tette a Nyugat eddigi stratégiai terveit, majd a szputnyikokkal és a „kapu’nyik- kal” mintegy szétrobbantotta a a két nagyhatalom tudományos kutatásainak jövőjéről alkotott képet. Végül — és így összefüggésében léteik csak világosan, hogy miben is állott a szocialista országok sorozatos találkozójának külön világpolitikai jelentősége — teljesen alaptalannak bizonyu - tak a szocialista államok egységének megbomlásához fűző t nyugati remények. Másirányú erők A legfontosabb elemekről béreltünk. Ezek az elemek azonban csak kölcsönhatásukban, más fontos tényeket befolyásoló erejükben mérhetők fel teljes jelentőségükben. Vagyis abban az együtthatásban, amelyet a nemzetközi közvélemény alakításával, Nyugat-Európa és az Egyesült Államok viszonyának módosításával, az ázsiai és afrikai népek függetlenségi törekvéseinek megerősítésével fejtenek ki. Es itt már elértünk a legutóbbi napok külpolitikájához, a sok oldalról megvilágított NATO-ér- tekezlethez, és ahhoz a kérdéshez, hogy vajon most merre: A Nyugat-Európában megépítendő atomrakéta-támaszpontok, vagy a tárgyalások előkészítése felé? Kerüljük meg a kérdőjelet, s jóslás helyett állítsunk szembe egymással néhány tényt. Látnunk kell, hogy az Egyesült Államok vezető körei többségükben tár- gyalássllenesek, vagy legalább is félnek mindenfajta komolyabb tárgyalástól. Indokolásuk szerint „előbb vissza kell szerezni az erőfölényt és helyre kell állítani Amerika szpu'nyiksebezte presztízsét'’. Azt is valóként kell tudomásul vennünk, hogy egyes nyugateurópai kormányok készségesen támogatják ezt az amerikai álláspontot. Ugyanakkor a NATO- értekezleí eseményei és a nyugati lapok kommentárjai világosan feltárták, milyen mély az ellenállás egész Nyugat-Európában, de a nyugateurópai kormányok egy I részénél is az „öngyilkos” atom- rakétás tervekkel szemben. Az a körülmény, hogy egy angliai közvéleménykutatás szerint a lakosság több, mint nyolcvan százaléka nagyhatalmi találkozót kíván, ennek az ellenállásnak csaknem páratlanul nagy erejéről tanúskodik. Alig férhet kétség hozzá, hogy ennek az „új áramlatnak” a létrejöttében nem kis szerepük van az anngol felhők között röpködő, hidrogénbombás amerikai repülőgépeknek. Az a felismerés, hogy az újabb és újabb erőpolitikai erőfeszítés csak a katasztrófa szélére sodorhatja a világot, széleskörű erjedést indított meg Európában. Kennannak, az Egyesült Államok volt moszkvai nagykövetének, valamint az angol munkáspárti Bevannak a közeledés ú'ját tapogató javaslatai és a javaslatok visszhangja az erjedés komolysását mutatják. Erre vall az a körülmény is, hogy félhivafalos nyugati körökben a vártnál nagyobb figyelemben részesítették az atommentes középeurópai öve-' zet megteremtését felvető len-' gyei javaslatot. Törekvések és ellentörekvések keresztezik tehát ma egymást a nemzetközi küzdőtéren. Ha csu-[ pán az elhangzott kijelentések! szerint mérlegelnénk, könnyen; rózsás illúziókba ringathatnánk; magunkat, mivel a „béke” és a; „tárgyalás” szavak ritka bőséggel < és szaporasággal szerepelnek! napjainkban. ) * ' : „Űj tálaszt“ A varázsos szavak mögött néha! azonban csupán a közvélemény) erejének visszfénye található, 3 Vagy ahogyan a londoni Times! fogalmazta meg a minap: „Bár-j miképpen gondolkodjék is Dulles 3 a Szovjetunióval való tárgyalások! értékéről, úgy látszik, e pillanat-j ban nem tehet egyebet, mint azt ) hogy igyekszik a békülékenységj látszatát kelteni. Európa határozottan követeli, hogy adjanak úij választ a Szovjetunió kezdőmé-3 nyezésére.” A „mérleg”, hogy újra ezt a 3 szót használjuk, akkor is kedvező) marad azonban, ha frázisokat, a 3 sallangokat már lehántottuk, s si puszta, de gazdag valóság maradi csak előttünk. A tárgyalás felé 3 szorító erők megsokasod ak az ti-) múlt év alatt. Minden valószínű-3 ség szerint ezek az érék egészen) a kerékasztalig juttatják a kor-3 mányfőket. Azért, hogy mindenben ineg-j egyezzenek? Aligha! Erre méaj nem érett meg a világ. De azért) hogy valamiben megállapodjanak3 és-ha korlátozottan is. de köze-3 1 djenek egymáshoz. Kevés ez'; Ha illúziókban élünk, t-alán nem! sok. Józanul tekintve a nemzet-; közi helyzet súlyos és bonyolult3 problémáit, éppen elegendő. Ele-! gendő a feszültség tariteabb eny-; hitesére, új légkör, új bizalom! meg eremtésére. Arra, hogy p j meglevő társadalmi rendszere!: 3 tudomásul vételével cs elfogadú-; sával tovább lehessen azután! lépni egy általánosabb rendezés; felé. ‘ vegében keringenek. Csak egr véletlen kell hozzá, hogy tűzba lobbanjon a világ és pusztuljanak gyermekek, asszonyok, öregek, védtelen emberek seregeitől é* megsemmisülnek hosszú, fáradsággal termelt javak tömegestől.: De a véletlen felett ott lebeg az isteni gondviselés és mi abba» bízunk, és bízunk a népek békevágyában, mely mind erősebbe» és általánosabban nyilvánul meg világszerte, a szervezeti mozgalmakban, spontán tüntetésekben és a népek vezetőinek felhívásaiban. — Jöjjön el a béke, az igazsá# és szero'et országa, ahol nyugodtan ülhet anyja ölében a kisded és nem kell féltenie az asszonynak hitvesét, a mátkának jegyesét, a szülőnek gyermekét Aki pedig a mértékutáni ruház-, kodás híve, kedvére dolgoztaiba*, a Minőségi Mérték utáni Szabósá? üzletében. Kiváló szakemberek »' jó munka garanciái. Hammel József íelv», 7 \A magyar katolikus püspöki kar f újévi szózata ! Kedves hívek! Amikor az év [végén, szilveszter estéjén hálát !adunk Istennek a jótéteményeikért, amelyekkel az egész évben |elhalmozott, külön megköszönjük Ineki, hogy megóvta számunkra a [békét és nem engedte ránk zú- ! dúlni a háború borzalmait. Mi is ;iett volna, ha népünk békés ter- -melő munkáját újra harcok : akasztották volna meg és ínség és [pusztulás, betegségek és halál telepedtek volna hazánk mezőire, falvaira ős városaira! ; — Kezdődik a szózat, majd [többek között a következőket ! mondja: : : — A háború veszélye állandóan 'a fejünk felett lebeg, többek kö- ’zött azoknak a hidrogénbombálc- :nak a formáidban, amelyek a le- i ; Mégha nincs is nálunk szibériai hideg tél, de a szőrme bélésű bundáknak van keletjük. Ruhaüzle- ■teinkben téli öltözékben nincs >s hiány.
