Kelet-Magyarország, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-31 / 26. szám

2

K ELETM AG YARORSZAG

1958. JANUAR 31, FENTEK

Egy kellemes ifjúsági estről

Telt hás — hetenként kétszer

(Jrömmel fogadtam Gercsényi Sándor párttitkár elvtárs meghívását, részt- zettem a Terményforgalmi Vállalatnál dolgozó fiatalok összejövetelén. Megmondom őszintén a kíváncsiság is vezetett. Igen, mert tudom, vannak még fiatalok, akik egyáltalán nem. vagy csak ritkán látogatják a KISZ-gyűléseket. Én úgy gondolom, hogy ezeknek a fiataloknak a száma egyre kevesebb lesz, s amilyen mértékben a mi KISZ-szervezeteink betöltik az ifjúságot szervező., nevelő, tanító, érdekeiket védő és művelődési, szórakozási igényüket kielégítő szerepüket, olyan arányban gyarapszik tovább a fiatalok szervezett tábora, a Kommunista ifjúsági Szövetség.

Természetesen arra nagy szükség van, hogy az ifjúság problémáival behatóan, alaposan és hogy úgy mondjam, fiatalos módon foglalkozzunk. Olyan kérdésekről, olyan problémák megoldásáról, olyan feladatok végrehajtásáról beszéljünk veink, amelyekért lelkesednek és szívesen dolgoznak. S ezt úgy kell Végeznünk, hogy a munkára, a helytállásra, a párt, a név szeretetére neveljük őket. Ila hozzáértően és bizalommal fordulunk az if- súsághoz. akkor munkánkat siker kiséri. Erről győzött meg még inkább az a kellemes este, amelyet c vállalatnál dolgozó fiatalokkal együtt töltöttem.

Itt a lányokat és fiúkat kellemesen fütött, tiszta, csinosan berendezett helyi- rég várta. Eljöttek fiatal asszonyok is, ifjú házasok, szerelmesek, ki a vőlegényével. ki a menyasszonyával. Szólt a zene és valamennyien figyelemmel várták, mikor kezdődik meg a gyűlés. Igaz, nem nagy létszámú a szervezet, de példát mulatott abban, hogyan lehet helyesen megszervezni ifjúsági gyűlést, munkára serkenteni a fiatalokat, okosan, tanulva, szórakozva eltölteni egy-egy estét a KISZ-bcn.

Volt itt szó a város és Sóstó szebbé- tctele érdekében szervezendő társadalmi munkáról. Állítom, ha valaki azt mondta volna Ladányi Adélkának, Baki Erzsikének. Bárdi Icának és az itt megjelent valamennyi fiatalnak, hogy másnap segítsenek a kert rendezésében, a halász- csárda építésében, készek lettek volna rá azonnal. S hogy fyolitizálnak-e? Íme: Többen kérték a vezetőségtől, hogy

szervezzenek részükre előadásokat. Ki a gyarmati ifjúság helyzetéről, ki a kapitalista országokban működő ifjúsági szervezetek munkájáról szeretne hallani. Voltak olyanok is, akik a szerelemről, a házasságról, a szocialista erkölcsről hallgatnának szívesen érdekes beszámolókat. S ekkor mindnyájunk meglepetésére bejelentette Simon Erzsilce KISZ-títkár, hogy az egyik kérdésnek azonnal eleget is tesznek.

Egy szőke, kékszemű fiú. Csíki Anti állt fel, aki két hete érkezett meg Franciaországból. Csak úgy záporoztak feléje a legkülönbözőbb kérdések. Alig győzött válaszolni. S cltlk eddig fglAn kr'lönbö7Ő ilhziókban éltek a .,művelt” Nyugatól illetően, azok. egyhamar kiábrándultak. Igen, mert egy olyan fiatal szájából hallották a legkülönbözőbb, megdöbbentő eseteket, aki két évvel ezelőtt a vállalatnál dolgozott, akit jól ismernek többen és az ellenforradalom sodorta Nyugatra. S megmondom őszintén, a fiatalok kérdése és a válaszok azt tükrözték, hogy ma már helyesebben és jobban politizálnak a mi fiataljaink, mint ezelőtt egykét esztendővel. Látják az alapvető és éles különbségeket a kapitalista társadalom és a mi szocializmust építő társadalmunk között.

Az érdekes és értékes gyűlés után előkerültek a poharak, borosteát, teasüteményt, szendvicseket szolgáltak fel a lányok és az asztalnál szőtték tovább a terveket, beszélgettek, szórakoztak. S ekkor megszólalt a zene és láncra perdültek. Utána zálogosdit, hídépítési játékot játszottak, majd kérdezz-feleiek fájloméban mértük össze tudásunkat. Így ismerkedtünk megyénk irodalmáraival, művészeivel, híres politikusaival, az operák és operettek mestereivel, a technika újabb vívmányaival és sok más egyébbel. így telt el egy kellemes este, tanulással, tánccal, kacagással, miközben új tervek születtek a munltáról, tanulásról, az ifjúsági szervezet további erősítéséről.

V Az Újtelek-bokori iskola hetenkint kót- c szer telik meg zsúfolásig. Itt tartják az „Ezüstkalászcs‘’-tanfqlyam°t. December elején még csak kilencen voltak. Azon- ' ban hamar híre terjedt, hogy a tanfolyamét Horváth Józ. of, a Nyíregyházi Kertészeti Technikum tanára vezeti. A harmadik előadáson már 32-en voltak, de tudomást szereztek róla még a Nagykal- lóhcz tartozó Vadas-tanyán is. így szaporodtak estéről-estére és jelenleg 48 beiratkozott hallgatója van a tanfolyamnak. Kilenc tanyabokcrból járnak ide, hogy megismerkedjenek a kertészet alapvető kérdéseivel.

Horváth József tudásának legjavát adja. Szeretik is a hallgatók. Az elméleti előadások után gyakorlatban is bemutatja, hogy mit kell tenni. Nemrég a tech- pikum gazdaságába látogattak el a hali- &* gatók fametszési bemutatóra. Horváth

József szemléltető anyagokkal is érthetőbbé teszi előadásait.

Nagy a fegyelem a tanfolyamon. Este 6 órakor kezdenek *s minden hallgató pontos, akármilyen távolról jár is. Sokan vannak olyanok, akik „Aranykalászos”- gazdatanfoiyamot végeztek. Például Dre- nycszki András, Kosa András és Palicz Mihály. Mióta a tanfolyamra járnak, látják, hogy mindig többet tanulhatnak. A 43 hallgató között egy nő van „mutatóban”: Figeczki Mária Azt mondja, szívesen jár a tanfolyamra. Szülei öregek és a munka a mezőgazdaságban reá hárul. Van néhány gyümölcsfa a kertjükben és azt akarja szakszerűen gondozni. — Nemcsak neki, hanem a tanfolyam összes hallgatóinak módja van Horváth József előadásai nyomán elsajátítani a gyümölcstermelést és így minden bizonnyal meg is látszik majd tanulásuk eredménye.

Útépítés

ti ni jí oson

Gulácson már négyszer vették tervbe a Béke-utca kikövezísét. Az utolsó terv végrehajtásához aztán alaposan felkészültek. Az utca kikövezését nyilvános tanácsülésen tárgyalták, meg. Ezután minden tanácstag klsgyűlést tartott körzetében, hogy társadalmi munkával segítsék az utca megépítését. Az eredmény- nem maradt el. 3 ezer forintra értékelhető az a munka, amit a dolgozók fogataikkal végeztek. Ezenkívül 2599 forint készpénzzel járultak hozzá az utca kikövezéséhez. A községfejlesztési alapból mindössze 5057 forintot használtait fel erre a célra.

Nagy érdemük van az útépítésben Balig Lajos és Mester Péter tanácstagoknak. Körzetükből járultak hozzá legtöbben társadalmi munkával az építéshez. Idős Mester József 63 éves, egyénileg dolgozó paraszt például 175 forinttal és egy szekér homok szállításával segítette elő a , terv megvalósítását.

Mihalovics Bertalan, a községi tanács vb elnöke 1957 augusztusában került a községbe, de igyekszik minél rövidebb idő alatt megoldani a falu népével közö- sen a község égető problémáit.

Pihenő

^vásárosnaményi szövetkezeti étteremben találkoztam vele. Az egyik fehér abrosszal terített asztalnál ült, málnát kortyolgatott. Mellette volt hely, megkínált vele, majd beszélgetni kezdtünk. S amíg utasai megérkeztek, elmondta.: ma 30 esztendje ült először gépkocsira. 1928. januárjának egyik reggelén indult el a kis Renaulttal.

— Azóta tíz kocsit koptattam el jegyzi meg tréfás-szerényen. Citroent, Porciói, meg még ki tudja, milyent —. Ej. régen volt az kérem— mondja, s hozzáteszi: nem is olyan könnyű a gépkocsi- vezetőnek, 30 év küzdelem az időjárás viszontagságaival, az utakkal, a balesetek ellen. Hárommillió kilométert megtenni — nem kis dolog.

— Mintha fáradtnak látszana ez az 55 éves ember, aki naponta suhan el Vopjedájával az utak kilométerkövei, a tájak, az emberek mellett — gondolom, talán észrevette arcomon a kérdést, azonnal válaszolt:

— Nagyon szeretem a szakmámat, a gépkocsit, az utakat. Lehet, hogy kinevet, de az előbb arra gondoltam, jó lenne még hárommilliót menni. Mein az igazi sofőr nem tud otthon ülni.,.

Aztán jöttek az utasok, és Nagy Ferenc, ez a kékszemű. 56 esztendeiével is fiatal budapesti taxis elindult gépkocsijával. Birkózni a kilométerekkel...

(k. j.)

Kovács Tibor:

JANUÁRBAN TÖRTÉNT...

I. . .

A védővonalak kacskaringéé vakondtúrásai a hegy lába alatt húzódtak. A sárgásbarna földhányások mögött géppuskafészkek ásítoztak, a földbunkerek- bői alig észrevehető füstcsikok kanyarogtak a magasba. Oldalt, a hegy mögül müút ereszkedett le, átkarolta a félszigetet, melynek mélyén Tihany lapult, s fehér házak álltak a hunyorgó csillag- fényben. Zaj alig hallatszott, csak néha pukkant egy-egy lövés, és látszólag á:r mosan, csendesen ásítoztak az öblös .orkű aknavetők.

Az őr feltúrt gallérral topogott az előretolt állásban, és fázott. Szeme a sötétségbe meredt. A félig ködbe burkolózó jégmezőt figyelte. A túlsó oldalon, Za- márdiban már szovjet és bolgár katonák állomásoztak és keményen megvetették lábukat a Balaton mentén. Bár a németek és a nyilasok Siófok alatt ugyancsak erőlködtek — onnan minden éjjel ágyu- dórgést repített a szél, —, a harapófogó mégis egyre biztosabban záródott össze a Dunántúlról előrelendülő tankok, roham- lövegek és gy-orsan mozgó alakulatok acélos ölelésében.

Az őr egy pillanatra megállt, aztán hirtelen megmerevedett. Már a váltást várta, de helyette más neszt hallott. A partot övező sűrűségben ágak pattogtak. Katonák. Mi az? Jól iát? Nem, nem lehet... De mégis... Magyarok! A fényszórós állások felől jöttek, lehettek vagy tizenöten. Lassan ráereszkednek a jégmezőre. Most mit. tegyen? Lőjön?

Keze a puska billentyűjén babrált, . már-már félig begörbítette... Az utolsó pillanatban azonban megtorpant. Ez viszont elég volt arra, hogy a távozók belevesszenek a ködbe, a semmiségbe. Za- márdi felől még két rakéta röppent fel, aztán újra csend lett. Azok, ásóit fehér zsebkendőt tűztek szuronyukra, minden bizonnyal megérkeztek ..

Reggel az éjszakai .átállás híre futótűzként terjedt el az állásokban. Még az aknavetósöiüitíl, a géppuskátoknál is beszéltek róla. Egy nagybajuszé tizedes, Szabó János vitte a szót. Csajkaöblítés közben magyarázta: Jói tették! Eszük van, azért mentek át a túlsó partra! Mi* bezzeg még mindig itt rostokclunk. Távol a családtól, fázva és éhezve, mert már az élelem és az utánpótlás is alei- d'-zik.

Míg az állásokban így folyt a vita, az ezrcdpararcsnoki irodánál Bakó főhadnagy zászlóaljparancsnok jelentett!... Az éjjel újból átment az oroszokhoz 15 ember ...

— Mi... mi... micsoda? Mit beszél? A svqb származású mngvargvülóld ITercz őrnagy felkapja a fejét. Szeme kitágult, keze reszketed, arcán n-ogsoKS>.j- rozódtak a ráncok.

— Újabb szökés? É.s még maguk beszelnek? Hallatlan! Hallatlan!... Jelentem a2 egész jigyet a hadosztálypa- rancsnokságnak és intézkedést Kérek!

II.

Erich Müller, a nyilas hadosztály-parancsnokság német összekötő tisztje éppen borotválkozott, mikor o: toppant

hozzá Závonszki alezredes, a gyalogos egységek parancsnokhelyettese. •Megbeszélésre ment, a fegyelem megerősítését • ilstően. í\ főhadnagyra várp, kellett.

Jó félóra múlva Müller végre jelentkezett. Felöltötte egyenruháját, megigazította a rajta fityegő vaskeresztes és hellyel kínálta meg az alezredesi.

A szökés hírére Erich Müder, ez s ragyásképű főhadnagy, egy bajor sőt ke a tulajdonosának fia, szűkölni kezdett:

— Mar megint! 255 «roher egy hét alatt! Hát ilyen katonák maguk, magyarok?! Cserbenhagyják a haiainvis Németországot és megcsúfoljsn a T'ührert!

Müller a végén már hadonászva be-. szélt, közben gúnyosan összehúzta a szemöldökét.

— Én nem tanácsolok semmit Önöknek, de felhívom Strump ezredest, a harmadik SS divízió parancsnokát. Mert hogy rendet kell teremteni, azt bizonyára maguk sem vitatják. Vagy — itt megállt és az alezredes, e nézett, — maguk úgy gondolják, mi vált.u.c lel önöket a Balaton mellett?:

★

Amikor Strump ezredes telefonja megszólalt, először semmit sem értett a főhadnagy karatyolásából. Almos volt. rosszkedvű, ráadásul a fogfájás is gyötörte. De mikor Müller szavainak crta.- mét kivette, azonnal tairáugrott.

— Micsoda? Megint szökések?. .. Különben hol van maga, főhadnagy? Ba- latonfüredan? Tudom, tudom, de melyik részén?

— A számomra kijelölt villában.

— Azonnal átmegyek' Majd adok én azoknak a magyaroknak!

Strump, mint egy tank, úgy7 robogott be Müller szállására. Még kezet sem fogott az alezredessel, pedig Závorszki és társai te’álltak, s az SS ezredes elé siettek.

— Milyen módszert javasolnak a szökések megállítására? — tért rögtön a tárgyra Strump. — Nem magyarázatot, nem védekezést kérek!

— Leváltjuk a parancsnokot és keményebb tiszteket kérünk Eeregííy minisztertől.

— Semmi...! Üres malomban őrölnek. Ezzel a szökéseket nem áll tják meg. Elrettentő például agj’on kell lőni 20—25 embert. Hozzák össze a zászlóaljat, s minden huszonötödik embert állítsák ki a sorból!

Závorszky alezredes hátán hideg futott végig. Bár ízig-vérig nyilas volt. hűen szolgálta Szálasit, egy pillanatra mégis szédülni kezdett. Bágyadtan tiltakozni próbált, de Strump szokatlan keménységgel reccsent rá.

— Mi az alezredes? Habozik? Milyen katona maga?!

III.

1945 január 15-én Tihany határában tényleg felállították a zászíóa'jat, illetve a gyalogosok jelentős részét. A sorakozó; riadószerűen, a legnagyobb óvatosságot követelve rendelték el. Fegyverzet nélkül, köpenyben és derékszíjjal kellett hátra vonulni. Az első vonalakban csak az ügyeletesek, és a tűzfegyverek kezelői maradtak.

— Talán megint füveszteni visznek bennünket — viccelődtek az emberek. —