Kelet-Magyarország, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-31 / 26. szám

1358. JANUAR Sl, PÉNTEK RELETMÄGVARORSZAG 8 Felkarolni a dolgozók kezdeményezéseit, megvalósítani a helyes arányokat a bérezésben esek a i A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szak- szervezetének II. kongresszusa után néhány nappal felkerestük Gátfalvi Barnabást, a szakszer­vezet megyei bizottságának elnö­két. Vele folytattunk beszélge­tést a kongresszus határozatairól és arról: milyen intézkedések szü­letnek a közeljövőben. — ‘A kongresszus megállapítot­ta, hogy az elmúlt években —, de különösen a forradalmi mun­kás-paraszt kormány megalaku­lása óta — jelentősen javult szakmáink dolgozóinak helyzete, etet­és munkakörülménye. Ezért a legközelebbi idő főfeladata: az elért eredmények meg­tartása és megszilárdítása, a hozzánk tartozó szakmák dolgozóinak mozgósítása a 3 éves terv feladatainak meg­valósítására. n. Életszínvonalunk emelése nagyban függ gazdasági eredmé­nyeinktől, ezért érdekvédelmi fel­adat a dolgozók mozgósítása a szocialista munkaverseryre Szakszervezetünknek gondoskod- ni kell arról, hegy a munk^ver­seny az ellenforradalom-okozta visszaesés után újra tömegmére­tekben bontakozzon ki és a ter­vek teljesítése mellett jobban se­gítse kereskedelmünk és a föld­művesszövetkezeti munka szín-. ÍPVDSs legfontosabb vonalának, kulturáltságának Ja­vítását. — A gazdasági munka' segíté­sének. fontos területe -az újító­mozgalom. Szakszervezetünknek^ — a közép- és alapszérveknél egyaránt — el kell érni, hogy a újító-mozgalom, a tech­nikai fejlesztés segítője le­gyen és ennek hatására is kezdeményezzenek a dolgo­zók. — A kongresszus megállapítot­ta, hogy a hároméves terv idő­szaka alatt általános és lényeges béremelésre nem lesz lehetőség, de fokozatosan meg kell szün­tetni a bér-aránytalanságokat. Elsősorban a nagy gyakorlattal rendelkező eladók, a kis- és kö­zépnagyságú üzletek és vend tg­látó ipari egységek vezetői a nagykereskedelem sok évek’ gya-' korlattal rendelkezi dolgozót és' az fmsz-ek vezetői,' ügyviteli dol­gozói javára, — Tehát . anyagilag is ösztönözni keli a dolgozókat a magasabb szakmai képzettség megszer- < zésére. — Szükségesnek tartotta a kongresszus a fmsz-i munka meg­javítása érdekében a nyereség- részesedés bevezetését. Határoza tot fogadott el a kongresszus arra vonatkozólag is, hogy feladatai a kereskedelemben foglalkoz­tatott dolgozók anyagi felelős­ségének rendszere nem meg­felelő, ezért , szükségesnek tartotta a rendélet módosí­tását olyan formában is, hogy a becsü­letes kereskedelmi dolgozók anya­gilag ne egyformán feleljenek a . korruptakkal. Azokkal szemben pedig, akik visszaéléseket követnek el, vagy megkárosítják a nép vagyonát, szigorúan kell el­járni. Szükségesnek tártotta a kong­resszus a gyermekápolás: táp­pénznek a jelenleginél nagyobb mértékű kiterjesztését, a családi nőtték felemelését, a nyugdíjasok kórházi ápolási idejének feleme­lését, az orvosi éllátás megjaví­tása érdekében á szabad orvos- választás bevezetését. A színvona­las üdültetés érdékébeh szebbé és kényelmesebbé te­szik az üdülőket. A szakszervezetünkhöz tartozó dolgozók közül igen sokan izületi és reumatikus megbetegedésben szenvednek, ezért, a jövőben több gyógyüdültetésre adunk beutalót. A hároméves terv időszakában szakszervezetünk saját erőforrá­sából gyógyüdülőt épít Hévízen. Ez mintegy 3 eger dolgozónak nyújt majd gyógyulást évente. K. J. Balogh Mihály, a nyíregyházi Gépjavító Vállalat ab. elnöke: 9,Kincsesbányánk a takarékosság** Az országgyűlésen sok szó esett a szakszer­vezetek mindennapi teendőiről. Má már a szak­szervezet 2 millió dolgozót magábanfoglaló erős, társadalmi és politikai tömegszeryezet. Az ország., gyűlésen elhangzottak, szerint is a továbbiakban ' még gyarapodni fog tevékenységük és szerepük az életkörülmények javítása tekintetében. Hogy országunkban a dolgozók több anyagi *uItatásban részesülnek a nemzeti jövedelemből, mint a nyugati országokban, ennek • hatását mi is érezzük. Éppen ebből erednek a legsürgősebb te­endőink is, hogy ez a juttatás továbbra is meg­maradjon. A szakszervezetünk erőnek-erejévél szembeszáll a társadalmi tulajdon megváreolóival. Nem tűrünk magunk között olyan személyeket, akik egyéni érdekük hsjhászása közben az egész társadalmat megkárosítják. S egy másik kötelességünk ~t egyebek kö­zött —? a takarékossági kincsesbánya mélyére le­szállói. Bár már eddig is tettünk ilyen lépéseket, felkutattuk az tízem területét és több .mázsa ér- ■ tékes haszonvásat találtunk, amelyekről eddig nem tudtunk. A következőkben rendszeressé fog­juk. termi az ilyen takarékossági őrjáratokat. Hi­szen az így megtalált kincsek jórésze közvetve, vagv közvetlenül saját zsebünkbe; vándorol, azaz annyival gazdagabbak leszünk.' ! Farsangi . I hangversenykörút Alig másfél hónapja alakult meg a nyírcsaholyi Kodály-kórus Azóta is szorgalmasan gyakorol täte az együttes tagjai és a na pókban már eredményről tudtak | hírt adni. Még a farsang idején i elindul első hangverseny-kőrútjá­ra a kórus a mátészalkai járás községeibe. Az eddigi eredmények elérésé­hez sok- segítséget adott a máté­szalkai járási tanács. A művelő dési osztály igen értékes kotta- anyagbt bocsá.jtott rendelkezésük­re. Teljesítette kérésüket a máté­szalkai földművesszövetkezet is cs egy jó állapotban lévő kölcsön­Jól működik a gazdatanfolyam Nyírmihálydiban A múlt év december 10-én Nyírmihálydiban Is megindult a gazdatanfolyam. Igaz, először vo­nakodtak tőle a falu dolgozói, amit az is matatott, hogy mind­össze 22 ember szánta rá magát a tanulásra. Azóta alig másfél hó­nap telt el és több tanulságos elő­adást tartott Kovács Károly, a nyírbátori gépállomás agronómn- sa. Ma mái* ötven hallgató sem megy ritkaságszámba. Jelenleg a lucerna származását, vetésmód- ját, kezelését és felhasználásának módjait ismerik meg a község dolgozó parasztját Nagypn hasz­nosak Tempbli József idős peda gógus hozzászólásai, aki az elmé­leti ismereteket azon nyomban a gyakorlattal egészíti ki. zongorát adott át a Kodály-kórus­SIMON FERENC nak­KISZ sajtófelelés,) lilénk sportélet a mátészalkai gimnáziumban Nem volt könnyű dolog sport­életet teremteni a mátészalkai gimnáziumban. Pedig a diákok szeretnek sportolni; nem dicső­ségért, elismerésért, hanem ' a sport szépségéért. Hogy mi volt nehézség? Az, hogy a mátészalkai középiskolá­ban elvették szükség-tornatermün­ket, felszerelésünk kevés, udva­runk is kicsi. A patronálási rend­szer megszűnése óta egyik sport­körnél sem találtak á középisko­lás sportolók otthonra. Ez azt is jelentette, hogy évenként legfel­jebb egy versenyünk volt a me­gyei erőpróbák során. Magunkon kellett segíteni'. És a 140 főnyi diákság, Korompai Sándor testne­velő vezetésével munkához is lá­tott, 1956 szeptetr.berébén „Esze Tamás körverseny”:, néven egy közel négy hónapos versenysoro­zatot indítottunk. Ezt,az ellenfor­radalmi esemény miatt nem le­hetett befejezni, de a verseny kez­deményezése után mégis sokan megismerkedtek a sport-adta le­hetőségekkel, többen az előttük eddig ismeretlen sportágakkal. Ezidőbcn szerette meg a sportot .Ltvenai Ferenc kitűnő rendű ta­nuló is. Az elmúlt évben tovább tudtunk lépni. Szeptemberben is­mét megszerveztük a versenyeket és a labdarúgásban, a kispályás kézilabdában, atlétikai és máa versenyszámokban december kö-, zepéig folytatódtak a küzdelmek. Beiktattunk sportszerűségi ver­senyt is, ahol a fegyelmezettség, pontosság terén lehetett pontokat: szerezni. A két csoportban meg ; rendezett küzdelmekben váltako­zón szerepeltek az osztályok. A IV/C osztály 31 ponttal szerezte* meg az elsőséget az Á-csoportban,; A második helyre a III/C tanulói kerültek 25 ponttal. Ezután ez volt a sorrend: III/A, IV B, IV/A és III/B osztály. A B. csoportba tartozók közül a II/A c»ztály sportolói végeztek az első helyen., Őket az I/C, II/B és az I/A osz­tály követte. A versenyek idején sok néző is megjelent, ez is mu­tatta a rendezvényeink iránti ér­deklődést. Király Gábor. ■Üsse a kő, nem is rossz dolog ez! Ránk- íér, hisz fejünk búbjáig tetvesek va­gyunk. Váltás nincs, mert ezek a zöld karszalagosok mindig azt papolják, hogy kevés az emberanyag... Mikor az emberek a rejtett ösvénye­ken megérkeztek, egy gyűrcttarcú nyitás hadnagy vállalkozott arra, hogy meg­kezdje a számolást. Mögötte Strump és Závorszki állt, géppisztolyos katonáktól körülvéve. A hadnagy vaskos, bütykös ujjait a kiíeszülő melleknek szegezte. — Egy. •. kettő... nyolc... tizenöt... huszonöt... Álljon ki! Szabó Márton, az aknavetősök (úrve­zetője volt az első áldozat. Melléje egy hatgyermekes családapa került. Odébb egy 50 éves dunántúli, aztán Duna-Tisze • köziek és altüldiek vagy tizennyolcán. A kiállított embereket szembefordí­tották a csapattal, Závorszki recsegő hangon rákezdte: — Sok a szökés a csapatoknál, kato­nák! Két hét alatt 255 ember pártolt ét ez oroszokhoz. Ezért vezekelni kell! A szökések meggátlására elrettentő például- a kiállított tizennyolc embert főbe'.övé 5 re ítélem! Strump hátul állt és vigyorgott. Ar­céra vérszomj ült ki, szemei vadul forog­tak. A gyalogosok megdermedve áriák, főbelövés? Senki se akart hinni a fülé- : ok.'Ártatlanokon akarnak tort ülni?; át ezért harcoltak? — Disznóság! — mondta egy tüskés-, í ajuszú szakaszvezető. Mások is morog­tak. vagy remegtek' az indulattól. Ezért volt hát a sorakozó! A sorokban hullámzás támadt. Az alezredes eíordttolta magét és előrepa­rancsolta a géppisztolyotokat. Azok kö­rülvették a védtelen katonákat, a zászló­aljat pedig a tisztek pisztolyai viseza - parancsolták áílásaikbá. IV. A kivégzés napját január 20-ra tűz­ték ki. Azon a reggelen hó esett, fehérek lettek a mezők és a hegyoldalak. A fe­hérségben jól látszott, amint a falu sze­gélyéről útnak indult a kis csapat. A ha­lálraítéltek árnyékként imbolyogtak. A derékszíjakat,, a kitüntetésekét elvették*, még a köpenyeket is megfosztották a gomboktól. Harminc nyilas tacskó és 40 német kísérte a 18 védtelent. Az aknavető-állásokból mindez, jól 'átszőtt. A katonák egymásra néztek. A tehetetlenség szörnyű érzése foj­togatta a torkukat. Valahogy mindnyájan csak egjn? gondoltak: lehet,. hogy holnap már ők kér űrnek fórra! Gyilkosok és vadállatok kézében vannak! A riasztó csöndben a kuporgó sorokból egyszercsdk felpattant egy katona, Szal­máin Gábor, a vezérakna kezelője. Mo- káúy, alacsony ember; nyírségi. •— Hát , tűrjük , ezt a , gyalázatot? . Hagyjuk saját testvéreinket pusztulni?! . — Mit tegyünk?! —- A katonák bi­zonytalanul néztek rá. — Le a vetőkhöz! A kezelők még most sem értették, mit akar Szatmári. De a tizedes a tüs­kés, elférje» bozótön át a vezéraknához rohant. Többén utána iramodtak. Ott' lent, az ároknál Szatmári roppant erő­vel kiemelte a talpat és a csövet. Ásni kezdett, mélyítette az árkot. — Kit csinálsz? — Még most sein értették. — Megfordítjuk a vetőket, a talpa­kat mélyebbre tesszük, hogy a torkalat­tüzet ne lássák. Aztán lőni fogunk...! Lőni... értitek?! • — Ez nem sikerülhet! Bennünket is agyonlőnek. Hagyd abba! Szatmári karját többen megragad­ták — Abbahagyni? Soha! — Azzál ott folytatta, ahol elhagyta. Szinte két ke­zével kaparta a fagyos földet. A nyeszlett ludovikás, Garai, az ak­navetőszázad parancsnoka cdarohárt. — Pisztolyt rántott elő. — Megparancsolom...! — Mit parancsol meg? — Az embe­rek felhorkantak. Ez már olaj volt a tűzre. Elkapták a hadnagy vállát, kicsa­varták kezéből a pisztolyt, aztán bezár­ták égy elhagyott 1 ős zenes bunkerbe. Most már ástak, ástál: rendületlenül. Még a gyávábbak is a vetők közelébe i'úzódtak. Sikerül, nem sikerül?! Hol járnak? A távcső lencséjében bizonytalanul imbolygóit a kívégzo menet, — Már el­hagyták a mélyedést — mondta a meg'- iigj elő. — Most kapaszkodnak fel a hegy­oldalba.-— Állj! Le a gödrökbe a vetőket! — Olasz gránátokat elő, hármas tol-' tettel! . Az aknavető csövek dél felé, :-u öreghegy irányába fordultak. Az igazi ellenség menetelt ott: zöldmundérós, vassisakos német részleg. — Megálltak! — Lentről hidegen szűrődött a hang. — Elő a tölteteket! — Már rendelkezik a kivégző osztag. — Nem várhatunk... Tűz! Az aknavetők megszólaltak. F.á egy pillanatra zengeni kezdett az öreghegy. A kivégző osztag közelébe csapódtak be. a gránátok. . — Közelebb bárom vonással! Újabb robbanás. — Futnak! Éljen! Még tizet rá! A csövek áttüzesadtek. A tüzérség Stfump és Závorszki or~ dítozására tűzzel válaszolt. Az első löve­dékek azonban, még ma sem tudni miér:, a zamárdi oldalon csattantak. Válaszként odaátról megszólaltak az orosz aknavetők Teljes lett a zűrzavar. És a katonaköpe­nyes halálraítéltek nekifutottak a hegy­oldalnak. Menekült, ki merre tudott, be az erdőkbe, ä sűrűségbe, vagy ót a Bala­tonon. Szatmáriék is nekilendültek a jégnek. Nem volt más választás. A német gép­kocsik már a Balaton felől zúgtak és oldalt, a £00 méterre előretolt védővona­lak felől mozgolódás támadt. A megtor­lást Stump vezette. De elkéstek. Az aknások a pattogó golyózáporban is átjutottak a másik oldalra. A leszálló köd is segített, nekik. Mikor partra értek, a már korábban átértek és ez újonnan érkezők összeölelkeztek. Fél óra rriúlva a csoport megint sza­porodott tíz emberrel. Igaz, tizenhármán indultak el, de hármat közülök a nyilas martalócok a Balaton jegén agyonlőttek... kt Most, tizenhárom év után, amikor egyrr- mkább íei fegyverzik a német Wermach- tot, mikor a NATO döntése is jogot ad erre, ismét eszembe jutott ez a törté­net. És kérdem: megengedhetjük-e, hogy fegyvert ' adjanak Oradour. Auswitz hó­hérainak, a Dunántúl, Ukrajna, Belgium és Franciaorszák zöldruhás, szürkesisr- kos kifosztóinck kezébe?!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom