Kelet-Magyarország, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-28 / 23. szám

*> keletmagtarorszAg If)58. JANUAR 28. REDO Demokrácia és dlktaíúra PártokJuíú*! segédanyag .. V marxizmus-lcninizmu* kérdései^-lanfolram hallgatói részére L Proletárdiktatúra. — Mikor ezt a szót meghallja a burzsoázia, borsódzik a háta. Nem ok nélkül. Hiszen a proletár­diktatúráról, a hatalom megszerzéséről és megtartásáról szóló tanítás a marxiz- mus-leninizmus alapkérdése. Mióta a marxizmus-leninizmus elmélete egyre inkább meghódítja a világot és a prole- táriátus mozgalma egyre inkább növek­szik, a burzsoázia mindenféle ,,érvet'* igyekszik kitalálni arra, hogy becsapja a dolgozókat, és a kizsákmányolás, a kapi­talista rendszer uralmát, annak „szük­ségességét" igazolja. Ezek közül különö­sen kiemelkedik a diktatúra elítélése és a demokrácia védelme. Nagyon ismerős ez valamennyi magyar kommunista szá­mára. A két tragikus történelmi dátum — 1919 augusztusa és 1956 október—no­vembere, az egyik tsetben a kivívvt és elvesztett, a másik esetben a kivívott és majdnem elvesztett hatalom — komo­lyan figyelmeztet valamennyiünket. Em­lékezünk arra, hogy az ellenség és sze­kértolóik, a revizionisták egyebet sem hangoztattak már az ellepforradalom előtt is, mint ..a demokrácia szélesítését". Az ellenforradalom idején pedig egyene­sen a szabadságról, a demokráciáról, ezek kivívásáról szónokoltak és számukra mindenki „drága magyar testvér” volt. S bizony, ezek a szépen hangzó, de alap­jában hamis jelszavak sok munkást meg­zavartak és befolyásoltak. Mi volt ez, ha nem restaurációs tö­rekvés? Mi volt ez, ha nem támadás a magyar proletárdiktatúra ellen?! Restau­rációra való törekvés, ellenforradalom volt, mely a munkáshatalom megsem­misítését, a kapitalista társadalmi rend visszaállítását tűzte ki célul. Mert nézzük csak: mit tanít Lenin erről az általában hangoztatott demokráciáról, szabadság­ról, diktatúráról? A következőket mono­ja: „Ez az érvelés mindenekelőtt az „általában vett demokrácia*’ és az „álta­lában vett diktatúra*’ fogalmával operál, és nem teszi fel a kérdést, hogy melyik osztályról van szó. A kérdésnek az ilyen osztályon kívüli, vagy osztályfeletti, lát­szólag az egész nép szempontjából való feltevése egyenes megcsúfolása a szocia­lizmus alapvető tanításainak ,'..*’ Hiszen tudvalevő dolog, hogy ahol demokrácia van, ott diktatúrának is lenni kell. A két fogalom egymást feltételezi, az érem két oldalát jelenti. Csak az a lényeg, hogy ki számára diktatúra és kinek demokrácia. A proletáriátus diktatúrája a többség demokráciája, mely a kisebbség, a ki- zsákmányolók, az ellenség elnyomását jelenti, ez a célja. Tehát: ahol az egyik jelen van és érvényesül, ott a másiknak is jelen kell lenni. 2. A történelem azt tanítja, hogy soha elnyomott osztály még nem került hata­lomra a diktatúra időszaka nélkül. M t jelent ez? Azt, hogyha nem hódította meg a politikai hatalmat és nem törte le erő­szakkal a reakció ellenállását, rém hó­díthatta meg a hatalmat. A kapitalizmus­ból a kommunizmusba való átmenetről tanítja Marx a következőket: „ ... Van egy időszak, amelyben az első forradalmi úwn a másodikká alakul át. Ennex meg­felel egy politikai átmeneti időszak is, smelynek az állama nem lehet egyéb, mint a proletáriátus íorrauai- mi diktatúráj a.” Nyilvánvaló ez, mert Marx a konkrét tények, helyzetek, a burzsoázia és a proletáriátus egymás­hoz való viszonyának tanulmányozásával jutott odáig, hogy ezt kimondja. Hiszen tudvalévő, hogy a burzsoázia és a prole­táriátus között áthidalhatatlanok az el­lentétek. Azelőtt a kérdést így tette fel Marx: „Ahhoz, hegy a proletariátus ki­vívja felszabadulását, meg kell dön enie 3 burzsoáziát, meg keit hódítania a politi­kai hatalmat és meg kell teremtenie for­radalmi diktatúráját." Később határozot­tabban mondja a következőket: ......a «kommunizmus felé fejlődő kapitalista tár­sadalomból lehetetlen az átmenő a kommunista társadalomba „politi­kai átmeneti korszak"* nélkül és ennek az átmeneti korszaknak állama csakis a proletáriátus dikta­túrája lehet. De vajon milyen érnék a diktatúrának a viszonya a derr Gráciá­hoz? Tudjuk, hogy a „Kommunis.a kiált- vány”-ban Marx és Engels két fogalmat állítanak egymás mellár „a proletariátus­nak uralkodó osztállyá való emelését" és a .demokrácia kiharcolását”. De a kapi­talizmusból a fejlődés nem halad egysze­rűen és simán a „mind nagyobb ós na­gyabb demokrácia” leié, ahogy ezt az opportunisták, a revizionisták gondolják. Nem! A szocializmusba való fejlődés a proletáriátus diktatúráján keresztül ve­zet, s nem is vezethet más úton, mert a prole táriátuson kívül senki sem képes arra, hogy a kapitalista kizsák- mányolók ellenállását megtörje. A kapitalista társadalomban megnyir­bált, szánalmas demokrácia van. Csak a gazdagok, a kisebbség számára van iga­zán demokrácia. A proletáriátus diktatú­rája először adja meg a demokráciát a nép, a többség számára, és a szükséges elnyomást a kisebbség, a kizsákmányo­lok számára. A kapitalizmusban tehát a szó igazi értelmében vett állammal van dolgunk, olyan külön gépezettel, amely arra szolgál, hogy a kizsákmányoló ki­sebbség a kizsákmányolt többséget, a né­pet nyomja el. 3. Lenin szívós harcot folytatott a re­vizionistákkal, a sopánkodókkal, akik az általában vett demokrácia és diktatúra ürügyén támadást intéztek a proletár- diktatúra ellen, és a következőket mond­ta.... Ez nem más, mint egyenes eláru­lása a szocializmusnak, tényleges átpárto- lás a burzsoázia táborába, tagadása an­nak, hogy a proletáriátusnak joga van a maga proletár forradalmára...” A ma­gyarországi revizionisták, élükön Nagy Imrével, az ellenforradalmat megelőző időkben szavakban ugyan elismerték, és többször beszédeikben is kinyilatkoztat­ták, hogy a legdemokratikusabb polgári köztársaság sem egyéb, mint gépezet a munkás.>sztály elnyomására egy marok­nyi kapitalista által. Az ellenforradalom idején pedig ők voltak azok, akik sutba dobták a marxizmus-leninizmusnak a proletárdiktatúráról szóló alapigazságát és az imperializmus táborába akarták átvinni a magyar népet. Népi demokráciánk egész fejlődése igazolja, hogy a proletáriátus diktatúrája nemcsak teljesen jogos, mint a kizsákmá­nyolok megdöntésének és ellenállásuk megtörésének eszköze, hanem elen- gedhe tétlenül szükséges is a dolgozók tömegei számára, mert ez az egyetlen védelem a burzsoázia támadá­sai ellen. Minden becsületes magyar dol­gozó megtanulta ezt az ellenforradalom óta és soha nem felejti el. Az elméleti rövidlátók, a revizionis­ták nem érthették és nem érthetik meg, hegy a kapitalista társadalomból való fejlődés, a szocialista társadalomba- nem mehet más úton,_ mint a proletáriátus diktatúrájának megvalósítása útján. Az ellenforradalom idején láthattuk, hogyan csúszott át napról-napra a hatalom az amerikai imperialisták által pénzelt egy­kori urak, a.Kállayak és Mindszentyek ke­zébe S bizony, sok munkás hitt a demok­ráciáról. a szabadságról, a testvériségről általában hangoztatott frázisoknak. Á magyar forradalmi erőknek, a szocia­lista világtábor segítségének, a szovjet katonák segítségének köszönhető, hogy a magyar dolgozó nép nyakába nem került újból a kapitalista iga. Lenin tanításai ma még élőbbek, mint egykor. Nem szabad egy pillanatra sem elfeledkezni arról, mint azt Lenin elvtárs tanítja, hogy az osztályős társa­dalomtól elválaszthatatlan osztályharc valamennyire komoly kiélesedése idején nem lehetséges semmiféle köz­bülső dolog, nem, lehetséges más, mint a burzsoázia diktatúrája, vagy a prole­táriátus diktatúrája. Így állt-e a dolog 1956 október:—novemberében? Bizony így! Ügy állt a kérdés: Vagy munkásha­talom, vagy a földbirtokosok, kapitalis­ták, Mindszenty hatalma. Nagy tanulság ez számunkra! Jól véssük emlékezetünk­be, hogy minden ábránd valami harma­dikról, valami „újfajta”, „nemzeti” szo­cializmusról — nem más, mint reakciós, kispolgári sopánkodás, nem más, mint re- vizionizmus. Erről tanúskodik a munkás- mozgalom több, mint száz esztendős ta­pasztalata, erről győzött meg bennünket a magyarországi ellenforradalom. A revizionisták nem értik és nemi érthetik meg, hogy a demokrácia formái az évezredek folyamán, kezdve a demok­rácia ókori csiráin, szükségképpen vál­toztak, amint az egyik uralkodó osztályt felváltotta a másik. „A legnagyobb osten baság volna azt hinni — tanítja Lenin,' — hogy az emberiség történetének leg-< mélyebbre ható forradalma^ amikor a hatalom a kizsákmányolt» kisebbség kezéből a kizsákmányolt több-« ség kezébe megy át, lejátszódhat a régi, polgári demokrácia keretei közt.. A proletariátus diktatúrája abban a tekintetben hasonlít más osztályok dik­tatúrájához, hogy mint minden diktatú­rát, az a, szükségesség hozza létre, hogy erőszakkal kell elnyomni annak az osz­tálynak az ellenállását, amely elveszíti politikai hatalmát. „Az alapvető különb­ség — tanítja Lenin — a proletariátus] diktatúrája és más osztályok diktatu- rája között az, hogy a fo.desuiak es a burzsoázia diktatúrája a lakosság óriási többsége, nevezetesen a dolgozók ellen­állásának az elnyomasd volt. Ezzel szem­ben a proletáriátus diktatúrája a kizsák­mányolok, azaz a lakosság elenyésző ki­sebbsége — a földbirtokosok és kapita­listák — ellenállásának erőszakos elnyo­mása.” Tehát a proletariátus diktatúrája nem más, mint a munkásosztály kizá­rólagos hatal ma, a lakosság túl­nyomó többségének diktatúrája a bur­zsoáziával szemben. Hiszen a proletáriá­tus, felszabadítva önmagát, .felszabadítja1 a lakosság túlnyomó többségét, és szö­vetségesét, a dolgozó parasztságot be­vonva a hatalom gyakorlásába,, vezeti ,a harcot a kommunizus felépítéséért a for­radalmi marxista—leninista párt irányí­tásával. S így gyakorolja az elnyomást a proletár államban a feliegyverzétt nép,) ami azt jelenti, hogy a proletárdiktatúra a demokrácia legmagasabb for­mája, hiszen a munkásosztály hatal-j mát jelenti, a nép felszabadítását cé­lozza mindenféle elnyomás és kizsákrtté-j nyolás alól. . fák, a százados, cincéres tölgyek. 'A /M karcsú és fehér nyírfák — kopárok. de hogy vasárnap reggelre mégha- A sadt a borús ég hófelhős, szürke sátora. "A napfény öntötte el as erdőt, a táncoló ” sugarak nemcsak a havat sziporkáztat- iák, hanem fénybe öltöztették a telelő áfákat is. Az erdőben vidám kiránduló > csapat vonult kiáltozva, piros arccal és >kedvvel — ródlikkal sikálták a dombol­> dalaltat, a jégen korcsolyázók köröztek. A kedves téli táj olyan volt, mint egy ’ repdesö fehér galamb. Mint Picasso ga- ’ lamb ja, a világ békejelvénye. Elcusiorgott az ember mellett az inci- Cfinci, ici pici vici — ahogy Jósa András % nevezte a kisvasulat, s aztán a fák kö- *zött kanyargó út elvűt a csendbe, a > magányosan születő gondolatok fehér < világába. A békére kellett gondolni. Tegnap a * város vezetői arról tanácskoztak, hogyan ’ lehetne üdülő, fürdő Edenné varázsolni ' a Sóstót. Ma vasárnapi ródlizók öröme csap a magasba. Holnap kihajt a hóvi­rág, az avarszőnyeget átszövi az ibolya fii!- hímé, kacagó gyermekek, andalgi .szerelmesek, csónakázó házaspárok ve­szik birtokukba az erdőt, fát világot, ail- >logó vizet. A Sóstó tegnap, ma és holnap •}a békéről beszél. Arról, hogy a nyír egy- ^házi emberek szerelik az életet. Vannak még lövészárok, tankcsapda- maradványok az erdőben és lehetséges. % ogy az avar fel nem robbant höve- lékeket, aknákat rejt valahol. De már > elmúlt az a világ, amikor a nyíregyházi > városházán nem az alkotásról, hanem a > háborúról tárgyaltak, amikor a sóstói ^szállodában a Gestapo vérebei garázdál- pkodtak. A prímet ma nem a fasisz‘0 3 Szchor viszi. Az alkotás békéjét ebben a városban ma a Bírók, Máték, Kalo- ^ c salak, llenzselek, Kapások őrzik — £ péklegények, kőművesek, mérnökök, tir-. pák parasztok — mint tanácselnök, vá­rosvezető és egyszerű polgár. ; ^ Amikor a Szovjetunióban kilőtték a?-^ első szputnyikot, az amerikaiak egy ré-^ szc — kisebbik része — felhördült és így^, rikoltó zott: „Már most jelentsük be az p igényünket a Holdra!”, „Amerikai iá- ^ maszponiokat kell létesíteni a Holdon. p Ezek a rikolt ozások ostobák, dó jellem-p zőek. "> > Mi azt feleljük: csak rikoltozzatok. Mt> addig dolgozunk és ha megismerjük világűr titkait, csak azért tesszük, hogy ^ szebb és jobb legyen az élet a Földön £ — Moszkvában és New Yorkban. Kansas * Cityben és Nyíregyházán. És azt kérdez-r zilk: mire való a fegyverkezés őrülete a hidrogén- és atombombák gyártásának ^ varsenye? Inkább versenyezzünk azért. hegy a városok és falvak szebbek legye- *. ne!;, kulturáltabb, egészségesebb cs bol■■ p. dogabb legyen az élet. 11 p A nyíregyházi emberek, akik ezen a & szép téli vasárnapon kinn vol ak a Sós- ión korcsolyázni, ródlizni, szórakozni, fc valamennyien egyetértenek azzal, hogy ^ a hidrogén- és atomfegyverek gyártását be kell szüntetni és létre kell hozni * Európában az atommen.es övezetet. J Nemcsak - azért, mert gyermekeik van-p nak, Zsuzsik, Babik, Danik, Pistik. Bla n­kák, Lacik és Gyurik, hanem azért irt meit felelősséget éreznek a világ sorsú- £ ért. Lelkiismeretűk szemével túlnéznek£ a Sóstó fáin, a Nyírség dombjain. Az* egesz világra gondolnak, mart azt akar-'p ják, hogy a világ minden részében szé-C pék és derűsek legyenek a vasárnapok, p. békés dolgosak a hétköznapok. > Soltész István p A munkásmozgalom története —ij ■ benne van a mi tapasztalatunk is -a azt: igazolja, hogy proletárdiktatúra1 nem lehetséges forradalmit marxist a—1 eninista párt nél-| k ü 1. Az ellenforradalom tapasztalatai! bizonyítják ezt. Hiszen ismeretes, hogy amikor a magyar proletárhatalomra ke­zet emelt a külső és belső ellenség, első dolguk volt a párt szétverése, megsem­misítése. Jól tudták, hogyha a munkás­osztály élcsapatát, a magyar nép hiva­tott vezetőerejét megsemmisítik, nem lesz vezetője a magyar népnek, aki a mun­kásosztály hatalmát megvédje. Ezt doku-l mentálja a párt országos értekezletének határozata is, amikor a következőket mondja: „Az ellenforradalmi erők azért támadtak a munkásosztály forradalmi pártjára, hogy megfosszák a munkássá­got vezető erejétől s ezáltal képtelenné tegyék hatalmának megvédésére.” S ebből adódik az az igen fontos és figyelmeztető lenini tanítás, hogy nenv elegendő a proletárforraöalom győzelmei a proletáriátus diktatúrájának kivívása- Biztosítani kell annak megyé- d é s é t is. Az imperialisták, az ellens: -gJ — mint láttuk, — mindent megpróbál annak érdekében, . hogy elvesztett ural­mát visszaszerezze, hogy a dolgozó né­pet, — amely élvezi az igazi demokrá-! cia vívmányait, — visszasüllyessze aj kapitalizmus igájába. Tehát a rest au rá-' elő veszélyére állandóan számítani kellJ amíg a kapitalizmus fennáll. S éppen ezért az éberteienség nagy kárt okoz a tekintetben, hiszen láttuk, mivel jár,! mire vezet. Az MSZMP és a magyar forradalmi) munkás-paraszt kormány a legnehezebb időben szólította harcra a munkásosztá yj alapvető tömegeit, hogy megvédj ük a! munkáshatalmat. Ezrével fogtak fegyveríj munkások, parasztok, a nép legjobbjai. 9l a Szovjetunió a proletárinternacionaljz-i mus elvéhez híven segítette a fiatalabb.) gyengébb testvért, hogy. közös erővel, a szocialista világtáfcor 'támogatásával mell­vedjük a magyar proletárhatalmat, hogy megakadályozzuk a magyar népi demok­rácia kiszakítását a szocialista országok családjából. Farkas Kálmán. Jjtli Leóéi a Sóítóeét

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom