Kelet-Magyarország, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-28 / 23. szám

DEMOKRÁCIA és diktatúra (OKTATÁSI SEGÉDANYAG) — CSILLAGASZATI SZAMOK A SZOVJET TERVJELENTÉSBEN — A MEGYEI III. OSZTÁLYÚ batnoksAg sorsolása XV. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM Ära 50 fillér 1958. JANúAR 28, KEDD Kádár János elvtárs ismertette a Minisztertanács beszámolóját Megkezdődött as országgyűlés ülésszaka Az országgyűlés új ülésszaka hétfon délelőtt megkezdte tanács­kozását. Résztvett az ülésen Dobi Ist­ván, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke, Kádár János, o forradalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke, Ank* István, Apró Antal, Biszku Béla, Csergő János Czottner Sándor, dr. Dolleschal] Frigyes, Dögéi Imre, Incze Jenő. Kállai Gyula, Kisházi Ödön. Kossá István, Kovács Imre, Ma­rosán György, dr. Münnich Fe­renc, Nagy Józsefné, dr. NezváJ Ferenc, Révész Géza, Tausz Já­nos, Trautman Rezső, a kormány tagjai, Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke. A diplomáciai páholyokban he­lyet foglalt Hao De-Cin, a Kínai Népköztársaság budapesti nagy­követe, Adam Wülmann, a Len­gyel Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Rudolf Helmer, a Német Demok­ratikus Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Krasztju Sztojcsev, a Bolgár Nép­köztársaság rendkívüli és megha­talmazott nagykövete, Bato Kara- fili, az Albán Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Jovq Kapicic. a Ju­goszláv Szövetségi Népköztársa­ság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, dr, Július Viktory, a Csehszlovák Köztársaság rendkí­vüli és megha'a'.mazott nagykö­vete, J. I. Gromov, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Hon Don Cser, a Ko­reai Népi Demokratikus Köztár­saság rendkívüli és megha'alma- zott nagykövé é. Dasijn Adilbis, a Mongol Népköztársaság rendkí­vüli és meghatalmazott nagykö­vete, Abd El Hamid Nafeh Zadé. az Egyiptomi Köztársaság rendkí­vüli és meghatalmazott nagykő vete. dr. Walter Pe nsipp, az Osztrák Köztársaság rendkívüli követe és meghatalmazott minisz­tere. dr. Meier Touval, Izrael állam rendkívüli követe és meghatal­mazott minisztere, Fritz Hegg. Svájc rendkívüli követe és meg­hatalmazott minisztere, Alexandre Sgourdeos, a Görög Királyság ügyvivője, Hoang Van Lói, a Vi­etnami Demokratikus Köztársa­ság ideiglenes ügyvivője, M. A. Rahman, az Indiai Köztársaság ideiglenes ügyvivője, Stig Rynell. a Svéd Királyság ideiglenes ügyvivője, Quice, a Francia Köztársaság ideiglenes ügyvi­vője, valamint a diplomáciai képviseletek számos tagja. Az ülést néhány perccel 11 órr után Rónai Sándor, az országgyű­lés elnöke nyitotta meg. Az ülés­szak tárgysorozatául a Miniszter- tanács beszámolóját es megvita­tását, továbbá az 1958 évi népgaz­dasági terv ismertetését és meg­vitatását javasolta az országgyű­lésnek. A javaslat elfogadása után az elnök bejelenne1 te, hagy a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa az országgyűlés 1957. december 2l-én berekesztett ülésszaka óta hat törvényerejű rendeletet alkoto t, Ezután Kádár János, a forra­dalmi munkás-paraszt kormány elnöke ismertette a Miniszterta­nács beszámolóját. Kádár János elvtárs beszéde — Nyolc hónappal ezelőtt szá­moltam be az országgyűlésnek a kormány munkájáról — kezdt« beszédét Kádár János, a Minisz­tertanács elnöke. Beszámolóm lét nyege akkor az volt, hogy az ellen­forradalmi felkelés erőivel szenv ben sikerült megvédeni hazánk­ban a népi hatalmat, a Magyar Népköztársaság államát és füg­getlenségét. Most, amikor a kor­mány újabb 8 hónapi tevékenysé­géről számolhatok be, elmondha­tom, hogy a múlt évi májusi helyzethez képest a Magyar Nép- köztársaság állami és társadalmi rendje tovább erősödött. A továbbiakban a rendfenntar­tó és igazságügyi szerveinknek az elmúlt időszakban végzett eredményes munkájáról szólott. Mint mondotta, a magyar rendőr­ségnek, ügyészségnek és bíróság­nak mostanában elég nagyszámú rosszindulatú bírálója van, ki­sebbrészt itthon, nagyobb részi Nyugaton. De még a legvosszindulatúbb kritikus sem tudott egyetlen olyan esetet sem felhozni a magyar hatóságokkal szem­ben, amelyben bárkit is ártat­lanul, el nem követett bűn- cselekmény miatt vontak vol­na felelősségre, — A kormány továbbra is fon­tos feladatnak tekinti — mon­dotta többek között, — hogy ébe­ren őrködjön afelett: illetékes ál­lami szerveink a jövőben is min­den eszközzel biztosítsák a törvé­nyes rendet és törvényességet. A továbbiakban elismeréssel szólt a gyorsan talpraállt határ­őrség tisztjeinek, tiszthelyettesei­nek és katonáinak példás, áldo­zatkész helytállásáról, s arról, hogy néphadseregünk a múlt év második felében befejezte az új­jászervezés alapvető feladatait és rátért a békeidőben szokásos normális tevékenységre. — Az elmúlt 3 hónap alatt so­kat javult az államigazgatási szer­vek, minisztériumok és főhatósá­gok, a tanács-apparátus és az egyéb államigazgatási szervek munkája is — folytatta. Ezek a szervek a korábbinál lényegesen kisebb létszámmal végzik munká­jukat. 1957-ben csaknem 66 ezer fővel csökkent a termelésben köz­vetlenül részt nem vevő dolgozók száma, ezen belül a központi államigazgatási szervek létszáma mintegy 16 ezer fővel csökkent. Ezután utalt a kormány által kezdeményezett törvényekre, tör­vényerejű rendeletekre, amelyek közül például az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény rendezi az eljáró igazgatási szervek és az állam­polgárok jogait, kötelességeit. A tudományos és felsőoktatási ta­nács létrehozásáról kiadott rende let a különböző helyeken folyó tu­dományos kutatás és képzés egy­séges irányítását szolgálja. A kormányrendelettel létrehozott országos gyermek- és ifjúságvé­delmi tanács az elhagyott gyerme­kek kérdésének megoldására hi­vatott. A népi ellenőrzésről szóló törvény államrendszerünk to­vábbi megszilárdítását és a gaz­dasági visszaélések leküzdését se­gíti. Nagy jelentőségű az üzemi tanácsokról kiadott törvényerejű rendelet is, amely egyebek kö-t zott növeli az üzemek dolgozói-! nak társadalmi aktivitását. A me- \ zőgazdasági termelőszövetkezetek* tagjainak kötelező nyugdíjb'.ztosw' tását bevezető törvényerejű ren­delet komoly támaszt jelent a me­zőgazdasági munkában munka- képtelenné vált. elaggott öreg pa­rasztembereknek, ugyanakkor hasznos a termelőszövetkezet! mozgalom fejlesztése szempontjá­ból is. Gazdaság;! eredményeinkről A továbbiakban gazdasági kér­désekről beszélt. Az 1957-es év gazdasági munkájára vonatkozó előzetes adatok — összehasonlítva 1955 adataival — azt mutatják, hogy az állami ipar termelése az első negyedévben 84. a második­ban 101, a harmadikban 106, a negyedikben pedig 117 százaléka volt az 1955-ös év termelésének. Az állami ipar egész termelése 1957-ben 2 százalékkal volt maga­sabb az 1955-Ös évinél. Ennél va­lamivel nagyobb mértékben nö­vekedett a szövetkezeti ipar és a magán kisipar termelése. A mezőgazdasági termelésben. — mint az ismeretes — 1957-re kenyérgabonára nem volt előírva kötelező vetésterület. Ennek kö­vetkeztében a kenyérgabona ve­tésterülete 10 százalékkal csők kent, és ugyanannyival növeke­dett a takarmánynövények vetés, termete. Ez az eltolódás, mivel az állattenyésztés fejlődésére, a bel­terjes gazdálkodás irányára hat nem egészségtelen. — 1957-ben a kenyérgabona 10 százalékkal kisebb vetésterületén ötszázalékkal nagyobb termést adott az előző évinél. Az egy holdra eső átlageredmény az ősz szes fő terményekből — mint bú­za, rozs, ősziárpa, kukorica, bur­gonya, cukorrépa, — külön-külön is magasabb volt az előző évi ter­mésátlagnál. Az 1957-es év mezőgazdasági terméseredménye a felszaba­dulás utáni legjobb év, az 1955-ös eredménye.! is meg­haladta valamivel. A fő gabonaterményekből a leg­jobb eredménj t az állami gazda­ságok érték el, amelyek holdan­ként búzából 3.9 mázsával, rozs­ból 2.5 mázsával, őszi árpából l.S mázsával jobb átlageredményt ér­tek el, mint az egyéni paraszt- gazdaságok. Az állami gazdasá­gok után a termelőszövetkezetek érték el a legjobb termésátlagot, amelyek holdanként búzából 2.1, rozsból 1.8, őszi árpából 0.9, zab­ból egy mázsával nagyobb átlag­termést értek el, mint az egyéni parasztgazdaságok. — Külön kell szó'nom a me­zőgazdasági felvásárlás eredmé­nyeiről. Nyíltan megmondom, igen komoly kérdésként merült fel egy évvel ezelőtt, az ország kenyérellátásának gondja, amikor arról kellett dönteni, hogy áitér- jünk-c a begyűjtési rendszerről a szabad felvásárlás rendszerére. Mi, bízva parasztságunkban, a sza­bad felvásárlási rendszer mellett döntöttünk. Most arról számolha- tok be, hogy a szabad felvásárlási rend­szer bevált: az 1957-es év­ben ugyan a tojás- és a ba­romfi-felvásárlás akadozott, de ettől eltekintve a naptári évre előirányzott felvásárlási tervet egyetlen, úgynevezett adminisztratív intézkedés nél­kül túlteljesítettük. A kormány felvásárolt 855 ezer tonna búzát, 200 ezer tonna ro­zsot, 176 ezer tonna kukoricát, 111 ezer tonna árpát, 297 ezer tonna vágómarhát és 208 ezer tonna vágósertést a szabad cik­kekből. A felvásárlás egyes ter­ményekből még folyik, de — az 1957-es naptári évet tekintve —. a felvásárolt mennyiség 10 szá­zalékkal alatta van az 1955-ös év rekord begyűjtési eredményéne!;; viszont a falusiak igénye ia csökkent a központi készletekkel szemben. Az összlakosság vásár­lásai is csökkentek 10 százalék­kal ebből az árualapból. így a felvásárolt gabonamennyiség min­den újabb behozatal nélkül bizto­sítja az új termés betakarításáig a lakosság folyamatos ellátását. — Kedvező képet mutat aa 1957-es év pénzgazdálkodása is. Az adóbevétel 7 százalékkal ha­ladta meg az előirányzatot, a takarékbetétek összege Í958. ele­jén már 35 százalékkal megha­ladta az ellenforradalom előtti szintet. A bankjegyforgalom nor­mális szinten slabilizálódotU 1957-ben jelentős mértékben emel­kedett a dolgozók életszínvonala. A munkások és alkalmazottak! reálbére 14—16 százalékkal növc>* kedett. A parasztság reális jöve­delme 8—10%-kal volt maga­sabb, mint 1956-ban. A termelő­szövetkezetek által kiosztott mun­kaegység országos átlaga az 1956-os 33 Ft-ról 1957-ben 41 fo­rintra nőtt. Jelentős eredmény, hc.gv^ 1937-b3n felépült a 10 ezer új bányászlakás, s összesen mint-! egy 50 ezer új lakás épü’t. Az 1958. év! népgazdasági férvről Kádár János ezután az 1958 évi népgazdasági tervről szólott. Egyebek között megemlítette, hogy az ipar termelését 7 3 száza­lékkal, a mezőgazdasági termelés színvonalát 4.6 százalékkal ma­gasabban irányozzák elő, A be­ruházásokat szerény mértékben ugyan, de növelni kell, s az 1958-as terv célja az, hogy az 1957 decemberéig elért életszín­vonalat megszilárdítsa. Külön hangsúlyozta, hegy a kormány és egész társadalmunk közös fel­adata, hogy határozott lépést te­gyen előre a takarékosság és a közvagyon jobb megóvása terén. — Az 1958-as terv jó, a dol­gozó ncp érdekeinek, a szo­cializmus építésének megfele­lő célkitűzéseket ad. s ha a magyar bányászok, ipari munkások, parasztok, alkalma­zottak, értelmiségiek támogatják megvalósítását — én a magam részéről ebben biztos vagyok — nem kétséges, hogy megvalósítjuk és jó irányban túl is fogjuk tel­jesíteni az 1958. évi tervet — mon­dotta Kádár János. Ezután az címűit hónapok kul­turális eredményeiről szólott, a többmilliós példányszámban meg­jelenő újságokról, a mozilátoga- tók számának növekedéséről, könyvkiadásunk fejlődéséről, mű­vészeink és sportolóink nemzet­közi sikereiről. Kiemelte a peda­gógusok munkájának rendkívüli jelentőségét, s azt. hogy kormá­nyunk nagy erőfeszítéseket tess 3z iskolai tanteremhiánv csök­kentésére. Az értelmiségről szólva a következőket mondotta: Az ér<clinis(*g helyzetéről — Mi eddig is minden erővel igyekeztünk az értelmiségi dol­gozók eszmei és politikai fejlődé­sét megkönnyíteni és segíteni. Ennek érdekében a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága és a kormány eddig is a leghatározottabban szembeszáll t az olyan egyoldalú és káros néze­tekkel, melyek az ellenforradalmi felkelés után az egész értelmisé­get, vagy az értelmiségen belül egész értelmiségi kategóriákat reakciósnak, vagy revizionistának akartak bélyegezni, A kérdésnek ilyen beállítása egyértelmű volna az értelmi­ség tömegeinek olyan meg- * bélyegzésével, amelyre a ma­gyar értelmiség semmiképpen nem szolgált rá. Tudni kell azonban, hogy vi­szonylag az értelmiségen belül vannak a legnagyobb számban olyanok, akik a burzsoázia néze­teit hordozzák. Mi folytatni, sőt (Folytatás a 3. oldalon,).

Next

/
Oldalképek
Tartalom