Keletmagyarország, 1957. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-12 / 135. szám

1957. június 12, szerda KELfc l M AGV A KOKsZAG n Kétezer kommunista megbízásából ij A pártszervezetekben, a kommunisták és mond­hatjuk, hogy a pártonkívüliek körében is egyre több szó esik az országos pártértekezletről. Nagy várako­zással tekintenek e tanácskozások elé. Amikor meg­tudták a kisvárdai járásban, hogy Jakab Miklós elv­társ, a járási pártbizottság párt- és tömegszervezetek osztályának a vezetője is a küldöttek között van, töb­ben felkeresték, beszélgettek vele. Tanácsokat, javas­latokat adtak számára. Jakab elvtárs a pártszervező munkában, a legnehezebb időkben is helyt állt. Becsü­lik, tisztelik a járás kommunistái, a dolgozók. Most is azon dolgozik, hogy méltó legyen a bizalomra. f k rülök és nagy megtisz­­teltetés számomra, hogy a megye, közelebbről pedig a járás kommunis­táinak a megbízásából részt vehetek az országos párt­értekezleten. Kezdettől fog­va részt vettem a pártszer­vező munkában, s a legne­hezebb időkben is ott tar­tózkodtam a kommunisták, a dolgozók között. Jelenleg Tárásunkban 104 pártalap­­szervezet működik több, mint 2000 kommunistával. Kikor a párt megyei aktí­va ülésén megválasztottak, úgy éreztem, ez a kétezer kommunista adta rám sza­vazatát. Nagy dolog ez, s érzem a felelősséget azért a munkáért, ahová a párt állított. Mikor a megyei ta­nácskozásról hazajöttem, összehívtuk a falufelelősö- Ket és részletesen megbe­széltük a tennivalókat. Eddig nagyon lefoglalta az időnket az átigazolás. Ez bizonyos mértékig háttérbe szorította a párt belső éle­tével való foglalkozást. Most munkám nagy részét arra fordítom, segítsek az alapszervezeteknek a párt­élet javításában, s arra irányítsam figyelmüket, hogy többet foglalkozzanak a termelés problémáival. Ügy érzem, akkor készülök a legméltóbban az országos pártértekezletre, ha minden erőmmel azon leszek, hogy szilárdítsuk a párt befo­lyását a dolgozók között, s elmélyítsük vezető szere­pét. Munkám nagyrészét a dolgozók között töltöm. A napokban a dombrádi elv­társaknak segítettem. A pártélet és vezetési módsze­rek javítására, a tömegszer­vezetekkel való foglalko­zást illetően a községi pártbizottsággal munkater­vet dolgoztunk ki. Az álla­mi gazdaságban a kommu­nistákkal és a dolgozókkal beszélgettem az országos pánértekezlet jelentőségé­ről. Ügy láttam, megértet­tek ennek a tanácskozásnak a jelentőségét. Elhatároz­ták hogy a tanácskozás tiszteletére megszervezik a munkaversenyt. A gazda­ság vezetősége, a pártszer­vezet a legjobb eredményt elérő munkacsapat részére 1000 forintos célprémiumot tűztek ki. A termelés kérdéseivel " való foglalkozás na­gyon fontos. Ennek az alap­ja azokban az, hogy megja­vítsák a párt belső életét. A pártmunkát tartalmassá kell tennünk. S én ezen fáradozok. Baj az, hogy a pártszervezetekben a kom­munistáknak csak kis része tevékenykedik még. Ez per­sze nem általános. Ahol rendszeresen megtartják a taggyűléseket, megalakítot­ták a pártcsoportokat, ott van előrehaladás. Nagyon fontos, hogy a pártszerve­zetek olyan aktívahálózatot alakítsanak ki maguk kö­rül, akik tudnak hatni a pártonkívüliekre, s a párt előU álló feladatokra moz­gósítják a dolgozókat. Ahol ezt nem teszik meg, ott dö­cög a pártmunka. Én min­den erőmmel azon dolgo­zom most, hogy ezt megér­tessék a párt-álapszerveze­tek vezetőivel, s eredményt érjünk el. A kollektív vezetés he­lyességét az élet igazolta. Ahol ezt nem tartják be, bajok vannak. Berkeszen például a párttitkár elvtárs egyedül végez minden fel­adatot. A vezetőség nem osztja meg a munkát. De nem bízzák meg a pártta­gokat sem feladatokkal. Igv nem is lehet helyes a párt­­szervezet munkája. Az a feladatunk, hogy az egész párttagságot aktivizáljuK, minden kommunista dol­gozzon. Ez azért is szüksé­ges, mert pártszervezeteink kis létszámúak. Ha harcos, jól felkészült a párttagság, akkor könnyebb mozgósíta­ni a pártonkívülieket is a párt előtt álló feladatok végrehajtására. Sajnos, a tömegpolitikai munkánk még döcög. li ár az április 4, május * * 1 és a különböző ün­nepségek igazolták, hogy van a pártnak befolyása a dolgozók között, de ez nem elég. Nekünk kommu­nistáknak állandóan kap­csolatban kell lennünk a dolgozókkal, s ezt kell meg­érteni a párt-alapszerveze­­teknek. Ennek pedig az az alapja, hogy a tömegszer­vezeteket mozgósítsuk, vagy ott ahol nincs, megalakít­suk. Ez a másik fontos fel­adat, amit én látok. Egye­dül a KISZ-szervezetek te­rületén van előre haladás, de ezzel sem elégedhetünk meg. A párt határozata minden kommunistának fel­adatául tűzi, hogy állan­dóan és rendszeresen se­gítsék az ifjúsági szerveze­teket. Sok helyen azonban ez még csak szólam. Más pártszervezetekben, mint például Pátrohán, az a baj, hogy az elvtársak nem ké­rik a tömegszervezetek se­gítségét, nem igyekeznek azon, hogy javítsák a nép­front bizottság, vagy a nő­­tanács munkáját. Az alapszervezetekben akadályozza a pártélet fel­lendülését az intrika, a személyeskedés. Ez gátolja azt, hogy a kommunisták megfelelően dolgozzanak. A helytelen nézeteket sür­gősen tisztázni kell, mert mindaddig bizonyos inga­dozás mutatkozik a párt­tagságnál is. Én úgy gondo­lom, hogy ezekben a kér­désekben is sokat fog segí­teni az országos pártérte­kezlet. de mi addig is min­dent megteszünk a hibák kijavítása, a pártélet fellen­dítése, a tömegek között végzett politikai munka színvenalának emelése ér­dekében. FARKAS KÁLMÁN. A nyugatnémet atointejgryverkezés ellen 26.000 ifjú szakszervezeti tag nevében jelentették ki Hamburgban a körzeti ifjúsági konferencia küldöt­tei tiltakozásukat a Szövetségi Köztársaság atomfegy­verkezése ellen. Határozatukban hangsúlyozták, hogy a fiatal szakszervezeti tagok mindent megtesznek, hogy elősegítsék világszerte az általános leszerelést. Különösen a németeknek kellett volna a múltból 1a­­nulniok és a leszerelést saját országukban megkezde­niük. Megelőzően az I. G. Metall küldöttségének szó­szólója Manfred Leis egy haladó ifjúmunkás védelmi törvény mielőbbi megszavazását követelte, melyben a szakmai képzésre is megfelelő tekintettel lennének. Leis követelte továbbá a fiatal dolgozók számára a 48 órás munkahét bevezetését. Anion Jugov és Todor Zsivkov üdvöslőtávirata Kádár Jánoshos, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének és a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága elnökének KADAR JÁNOS elvtársnak, Budapest Engedje meg, hogy gyönyörű országukat elhagyva, a bolgár kormány- és pártküldöttség nevében, vala­mint személyesen saját nevünkben is, még egyszer ki­fejezzük forró köszönetiinket Önnek, a Magyar Nép­­köztársaság kormányának, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának, valamint az egész dol­gozó magyar népnek azért a nagyszerű fogadtatásért, melyben küldöttségünket részesítették a Magyar Nép­­köztársaságban való tartózkodása idején. A testvéri magyar népnek teljes szívünkből további sikereket kí­vánunk a népi demokratikus rendszernek a szocialista Magyarország minden oldalú felemelkedését szolgáló megszilárdításában. ANTON JUGOV, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizott­ságának első titkára. Bíharkeresztes, 1957. június 11. Ä Külügyminisztérium sajtóosztálya közli A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma június 11-én az alábbi jegyzéket juttatta el az Osztrák Köztársaság budapesti követségének: 1957 május 29-én, a Sopronon áthaladó 4942 számú vonat, amely 21.35 órakor lépett be Magyarfalvánál és 21.55 órakor Ágfalvónál hagyta el Magyarország terü­letét, a kilépés alkalmával az eddigi gyakorlattól elté­rően a határvonalnál nem állt meg. Ennek következ­tében a vonaton kísérő szolgálatot teljesítő két ma­gyar határőr csak élete, illetve testi épsége veszélyez­tetésével tudott leugrani a teljes sebességgel haladó vonatról. A magyar területen áthaladó osztrák vasutasok már évek óta tisztában vannak azzal, hogy a határ­vonal előtt a vonatot le kell állítani, hogy a kísérő szolgálatot ellátó határőrök arról le tudjanak szállni. Az osztrák vasúti személyzet fenti példátlan el­járását szándékos kísérletnek kell tekinteni arra vo­natkozóan, hogy a vonaton tartózkodó magyar határ­őröket ily módon Ausztriába kivigyék. A magyar Külügyminisztérium kormánya nevében a legerélyesebben tiltakozik a magyar állampolgárok elhurcolásának ilyen kitervelt kísérlete ellen és an­nak következményeiért a felelősséget az Osztrák Szö­vetségi kormányra hárítja. A magyar Külügyminiszté­rium egyidejűleg nyomatékosan kéri a fent említett vonat vezetőjének felelósségrevonását és ennek ered­ményéről a tisztelt követség értesítését várja. A Kül­ügyminisztérium egyben kifejezi azon óhaját, hogy az érintett osztrák vonatvezetö' a jövőben magyar terüle­ten vonatot ne vezethessen. Az illetékes magyar szervek fenntartják a sérült magyar határőrök költségeinek megtérítésére vonat­kozó kárigényüket az osztrák- hatóságokkal szemben. Csíkos ue&zedetem P. Szabó Géza napok óta nyugtalan­kodott. Nem volt éppen rá sok oka, de mégis kellemetlenül érezte magát. Bosz­­iszantotta, hogy nap, mint nap küldözgeti a járástól a mezőgazdasági osztályvezető űz ukászokat: felkészülni a védekezésre. Könnyű azt mondani, de próbálja csak végrehajtani. Nem puskás, kiabáló ellen­ségről van szó, akit észrg lehet venni már ezer méterről is. Ez olyan ellenség, ami­lyet még nem is látott itt a faluban sen­ki, meg nem is hisznek abban, hogy egy­általán van. Mindegy, szervezni kell, hát szervezzük. Ez a gond is megvan valahogy .. .le­galább valamilyen jelentést lehet majd küldeni, A kerülők derekasan neki is lát­tak s összeverbuváltak néhány embert, akinek éppen nem volt valami nagyon sürgős dolga. Nagy vehemenciával indul­tak a határba a korareggeli esőtől lucs­kos krumpliföldek felé. Morfondírozva szidták, aki csak szidható, amiért ezt a sületlenséget kitalálta. Hogyne, évekkel ezelőtt láttak ük valami burgonyabogarat ráfestve a gyufásskatulyára, dehát ki em­lékszik már rá, hogy milyen is az a csu­dabogár, meg hogy jönne az ide, ha tény­leg van is ... Eh! Ráérnek, kitalálják, mi meg menjünk, mit számit az, ha a gaz megfojtja a kapálnivalót... Azért, ha dühösek is voltak, hát a­­felsőbbség iránti tiszteletből két-három órán át csak csörtettek az indák között, de mivel nem találtak semmit, amit bo­gárnak lehetne hívni, lassan elszállin­­gőztak; egyik a tengerit meghuzatni, a másik kapát fogott, vagy leste az időt a permetezéshez. Lassan elfelejtették a bo­garat, a bosszúsággal együtt kiment a fejükből. A kisbiró aznap délután már nem Pét té olyan magabiztossá a dobat a gárvadászás érdekében, ltt-ott oda is kia­báltak neki, hogy menjen csak ki a ha­tárba s ott dobolja össze azokat a hires bogarakat, ami miatt az egész falut bo­londdá teszik ... Bosszúság, de azért jól megcsappantan míg ki-ki ténferegtek a határba ... eredménytelenül. Már a ta­nácselnök se sokat törődött az egész do­loggal, csupán a hivatalos formula érde­kében dobolgatott a kisbírő is. Május végén, Szántó Bertalan kibal­lagott a krumpliföldjére kapálni. Moto­zott ott a fejiben unalmában az a bogár, mert a tanácsnál elmesélték neki, hogy is néz az ki. de csak kapálgatott tovább. Nem fogja tán keresgélni a rusnya fér­­git, amikor itt a dolog a nyakán. De ugyancsak megállt a kapa a kezében amikor majdnem az orra előtt néhány bokor krumpli igen csak lázárul nézett ki. Csupa sallang, meg levélgerinc az egész bokor, csak a szárak meredeznek felfelé. Dobja le a kapát, guggol a bur­gonyatő mellé, de nem talál rajta sem­mit, alatta is zöldesbarna apró sőréteket, mint hernyórágás után a fa alatt. ,. Né­hány csapzott bokrot átfésülgetve aztán a ronditás szélén egyik bokron meglát egy aranysárga, feketecsikos, kisköröm nagyságú bogarat. Lakmározgat. de még­­ugyan fürgén, csak az látszik, hogy fogy a levél... fogy, aztán nincsen és megy a bogár a másik levélre, és ... És gyorsan rádöbben, hogy ez lehet az, amit már egy hete keresnek, s eddig nem sikerült rá­bukkanni. Talált még kapálás közben kettőt-hármat — csők nem hagyja ott a munltát, nem fordul fel a világ estig, gondolta, s begyömöszölgette őket a gyu­­fásskatulyába. Estére, hazafelé menet elballagott a tanácshoz s megmutatta a szerzeményt, aminek látán bizony melegedni kezdett az elnökön is a kiskabát. Nosza rajta! Jelentés a járáshoz. Hívni a növényvédő állomást. Szinte felvillanyozódtak. Nagy volt az ijedelem a bogár miatt, de mint­ha egy szemernyi megnyugvásféle is ve­gyült volna ehhez, „Na, legalább nem lesz már emiatt szidás akár okkal, akár ok nélkül. Végeredményében találhattak volna Zsurkon is, mi meg egész nyáron folytathatnánk a keresést s lenne fejmo­sás, ha nem találnánk." — Filozófiának lehet ez akármilyen, de tény, hogy úgy megfürgültek, mint a higany, ha hirtelen meleg éri. Aznap este már mindenki tudott a dologról. Nem kellett, hogy a kisbiró hozza tudomásukra. Reggel sem volt muszáj noszogtatni a népet a keresésre, mentek maguktól. Nem volt már mese a gyufásskatulyán lévő bogár, úgy ment mindenki a mezőre hogy megnézte a dobozt, amibe az aranyszínű, csikós jószágok hevertek — megdögölve, mert benzinnel elpusztítoták őket. Bizony nemcsak Szántó Bertalan krumpliföldjén, hanem legalább 5—6 holdon találtak bogarakat, ahogy falták a levelet, vagy éppen a tojásokat rakták a megmaradt levelek fonákára. össze­szedtek egy kisebb üvegre valót ezen a határrészen, másfelé is kerestek, kutat­tak, de nem találtak semmit, hej pedig most nem szidták már azt, aki kitalálta a bogárgyűjtést... A tanácsházán ií majdnem, ereklye­ként őrzik a benzinbefojtott kártevőket, mintha még onnan is ki tudnának sza­badulni. A kerülők kaptak néhányat mustrába, hogy aki még nem látta, az megismerhesse. (Én is kaptam két dara­bot a nagy esemény emlékére. Gondol­tam lefényképezzük, újságba tesszük őket, hadd ismerkedjenek meg vele, akik még nem hisznek ennek az átkozott bo­gárnak a kártételében.) 0 növényvédő állomás nem is késlekedett Harmincadikén megjelentek a per­metező, porozó gépekkel s a hat holdas fertőzött góctól 500 méteres körzetben megpermetezték a burgonyát. Igaz a kez­det nehéz volt, mert szombaton esett, alig dolgoztak egy-két órát, de Barczi József, Nagy János, Dombóvári Péter és Kovács Béla az állcgnás dolgozói, Donáth Ernő mezőgazdász vezetésével vasárnap sem pihentek, így elejét vették a fertőzés továbbterjedésének. A gazdáknak pedig, mivel a nagy növényvédő gépekkel nem törhetik a házikertek növényeit, tíz ki­sebbméretű porozót 10 mázsa porozószer­rel kiosztottak, hogy végezzék el ott is a védekezést. Most jönnek rá a tiszaszentmarto­­niak, hogy milyen nagy veszedelem fe­nyegette a 400 holdas burgonyaterületet s bizony akárhogyan kapálták volna ők még háromszor is a krumplit, ha a kár­tevő szüretel helyettük. De a véletlen szerencse elhárította fejük felől a vesze­delmet., legalább az idén, jövőre meg úgysem kell őket biztatni mert más ka­rán tanul az okos, de annál jobban okul, ha a saját bőrén érzi ,,,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom