Keletmagyarország, 1957. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-08 / 132. szám
iVífág pifrle tarjai tg tjei a Ijelek ! f mijp Keletmaqyarorszaq As MSZMP megyei intéző bizottsága és a megyei tanács lapja Árat 50 fillér XIV. évfolyam. 132. szám 1957. június 8, szombat Irta: FEKSZI ISTVÁN, a Megyei Tanács vb. elnöke. A napokban kitüntetett pedagógusaink mellett megyénk pedagógusainak százai sorakoztak lel, akik hitet tettek a nehéz napokban hűségükről, népi demokráciánk mellett. Akik tudták és érezték azt, hogy a nép hatalmát megdönteni nem lehet. Nem lehet különösen akkor, amikor népi hatalmunk mellett, annak megvédése érdekében' kiállott az egész szocialista világ tábora, élén a hatalmas Szovjetunióval, Korunk diadalmas eszméje, a marxizmus—leninizmus megbonthatatlan egységbe kovácsolja össze a nemzetközi munkásosztály sorait, és a világ valamennyi haladó emberét. Ez az eszme, amely évtizedek óta fűtötte és fűti hazánkban is népünk legjobb fiait, a dolgozó nép felszabadítása és boldogulása ügyéért. Ez az eszme voit az, amely a legsötétebb horthy-fasiszta időben is és 1956 októberében is vezérelte azokat a kommunistákat, legjobb hazafiakat, akik népünk felszabadításáért, a néphatalom megteremtéséért vértanúhalált haltak, legdrágább kincsüket, életüket áldozták. Ez az eszme dönti el 1948 óta az iskolai oktató-nevelő munka tartamát is és bátran elmondhatjuk, hogy nem kevés sikerrel. Pedagógusaink nagy többsége az elmúlt évek során és az ellenforradalmi időkben is nemcsak szavakban, hanem tettekben mutatta meg, hogy ügyük a dolgozó nép ügyétől elválaszthatatlan, a dolgozó nép ügyével emelkedik, vagy bukik. A marxi—lenini eszme a reakció, a nemzetközi imperializmus minden híresztelése ellenére is fényesen kiállta a történelmi próbát. Nem lehet megtiszíelőbb feladat pedagógusainknak, mint ennek az eszmének a birtokában nevelni, tanítani ifjúságunkat, akik majd tölünk átveszik építésünk munkáját, hogy végső győzelemre vigyék a szocializmus, a kommunizmus nagy ügyét. * Egyetlen társadalom sem becsüli, és becsülheti annyira a pedagógus hivatást, az ifjúság nevelését, mint a szocialista társadalmi rendszer. A mi társadalmi rendszerünk a dolgozó nép szeretetére, a munka megbecsülésére, az élet szeretetére, a népek testvéri összefogására, kötelesség-teljesítésre neveli az ifjúságot. Ennek megvalósítására pártunk és kormányunk harcbahívta a pedagógusokat, és azon fáradozik, hogy a pedagógusok áldozatos munkájához felcsatlakoztassa egész dolgozó népünket, mert az ifjúság nevelése nemcsak a pedagógusok, hanem az egész társadalom ügye. Hosszú, türelmes és fáradságos idő kell ahhoz, amíg egy kicsiny gyermekből ember formálódik. A jellemfcrmálúshoz olyan emberekre van szükségünk, akik teljes szívvel, teljes odaadással érzik a gyermekek neveléséért a felelősséget. És akik maguk is gerinces, egész emberek. A pedagógus sohasem szűnik meg ismereteinek, tudásának kincstárából osztani az ifjúság között az ismeretek kincsét. Az ellenforradalom szörnyű bűnt követett el akkor, amikor gyermekeinket sztrájkra uszította. Sztrájkbalépíek a gyermeki agyak, a gyermeki szívek a tudás elől, A gyermek érdekével ez a legellentétesebb dolog, amit csak képzelni lehet. Abban az időben sokkal harcosabban és határozottabban kellett volna pedagógusainknak a gyermeki közösség előtt fellépniök és nem engedni azt, hogy az ellenforradalom nemcsak ezzel, hanem más módon is oly kíméletlenül megzavarja az ifjúság lelkületát, magatartását. Október tanúságát le kell vonnunk pedagógiai vonatkozásban is. Tévednek azok, akik ebből ezt következtetik. hogy át kell térnünk a valláserkölcsös nevelésre. Történelmi tény. hogy a magyar iskolákban az óvodától az egyetemekig soha olyan tudományos és nemzeti tartalmú nevelés nem folyt, mint a felszabadulás óta. Dicsőség az, hogy az ifjúságot a népek szeretetére, a munka megbecsülésére, a szocialista építés fő erejének, a munkásosztálynak és a munkásosztály pártjának szeretetére neveljük. Pedagógusaink felemelt fővel járhatnak. A történelem nem azok számára tartogatja az elismerést, akik ettől elfordultak, hanem azok számára, akik híven kitartották emellett. Természetesen, hogy hibát azért követtünk el az ifjúság nevelésében. Ifjúságunk könnyen, szinte minden fáradtság nélkül ért el pozíciókat, amelyeket a múltban a dolgozó nép gyermekei csak rendkívüli nehézség árán tudott elérni. Ifjúságunk jelentős része nem érezte, hogy azokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt 12 év alatt elértünk, munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk és haladó értelmiségünk fáradságos, áldozatos munkájának köszönhetjük. Egyetemi ifjúságunk sohasem élvezett annyi ösztöndíjat, mint a mi társadalmi rendszerünkben és mégis egyre nagyobb volt részükről a jogtalan követelőzés. Csupán csak azért, mert nem ismerték nehézségeinket, és az ellenforradalom hatására hatalmas eredményeink mellett csak a hibákat látták. Pedagógusainknak, de mindanynyiunknak a jövőben úgy kell az ifjúsággal foglalkoznunk, hogy szabad, nagyszerű életükben érezzék azért, hogy az elért sikerek nem önmaguktól jönnek létre, hanem nehézségek, fáradtságos munka árán és ilyen nehézségeket nekik is le kell tudni győzni. A Nyugatra c'iszszidált fiatalkorúak ezrei ugyancsak felvetik bennünk azt a gondolatot, hogy a szocialista hazafiasságra nevetés terén sincsen még minden rendben. Ezek a fiatalok az ellenforradalom propagandájának hatására kalandvágytól fűtve hagyták el azt az országot, amely az ő számukra a legszélesebbre tárta 3 boldogulás lehetőségeit. Ezeknek a fiataloknak nagyrésze ma boldogan térne haza, mert tapasztalták, hogy a kapitalizmus csontkeze elhervasztja arcukról a rózsákat, s fiatal lelkűk minden vágyakozását sárbatiporja. Pedagógusaink nagy munka előtt állanak. Most következnek a vizsgák, melyeken az ifjúság, de pedagógusaink is egész évi munkájuk eredményét mutatják be. A dolgozó nép öntudatos szolgálata nagy dolog. N'nes nagyobb megtiszteltetés és boldogság, mint bírni egy közösség megbecsülését és szereidét. — Pedagógusaink azok, akik híven szolgálják a nép kulturális felemelkedésének ügyét, minden esetoen dolgozó népünk szeretetét fogják kiéi elemeim. Ifjúságunk elvárja ezt a szolgálatot,. Pedagógusainknak hinniük kell a nép teremtő erejében, a nép halhatatlanságában, a marxizmus—leninizmus igazságának győzelmében, a proletárimernacionalizmus hatalmas erejében, hogy életüket hivatásukból eredően az ifjúság, a nép szolgálatába állítsák. Az országgQűies elfogadta az 1937. évi tervet es a Költségvetést Anion Jugov beszédet mondott a csütörtöki ülésen Új törvényjavaslatok elfogadásával, interpellációk meghallgatása után ért véget az ülésszak Az országgyűlés csütörtöki ülésén részt vett a Bolgár Népköztársaság korn ány- és pártküldöttsége. Az Országház épületébe érkező delegációt a kupolacsarnokban Kádár János, a kormány elnök?, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, dr. Münnich Ferenc, a kormány első elnökhelyettese, az MSZ MP Intéző Bi zottságának tagja, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja, Kiss Károly, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja, Horváth Imre külügyminiszter, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Aníos István pénzügyminiszter, Némely Béla, a Magyar Nép* köztársaság bulgáriai nagykövete és Ka* das István, az országgyűlés jegyzője fo* gadta. Az ülésterembe érkező bolgár ven* dégeket a képviselők meleg tapssal üdvö* zölték. Az elnöklő Rónai Sándor ezután bejelentette, hogy a Bolgár Népköztársaság kormányküldöttségének vezetője, Anton Jugov elvtárs, a bolgár miniszter, tanács elnöke, üdvözölni kívánja az országgyűlést. Ezután Unton Jugov elvtárs, a Bolgár Minisztertanács elnöke üdvözölte az országgyűlést — Ma a bolgár és a magyar nép szabad. Marxista-leninista pártjaik vezetése alatt, ideiglenes nehézségeik ellenére magabiztosan haladnak előre a szocializmus és a szocialista tábor országaival való barátság útján, élükön a mi közös, hű barátunkkal és szövetségesünkkel, a nagy Szovjetunióval. Alakítják országaikat, együtt építik a boldog, szocialista jelent és jövöt. Adva vannak mindazok a feltételek, amelyek a bolgár-magyar barátság további virágzásához, az országaink közti, a bolgár és a magyar nép érdekét és boldogságát szolgáló minden irányú együttműködéshez szükségesek — mondotta többek között. A bolgár kormány- és pártküldöttség nagy örömmel fogadta a meghívást az országgyűlés jelen ülésszakára, amely azután ült össze, hogy a magyar nép a Szovjetunió segítségével megsemmisítette az ellenforradalmat és megőrizte szocialista vívmányait, megmentette a Magyar Népköztársaságot. Őszintén örülünk annak, hogy az állami és pártvezetés helyes és következetes politikája következtében, az ellenforradalom elleni határozót fellépés eredményeként gyorsan szertefoszlott az a nagy zavar, amit az ellenség oly ügyesen ültetett cl a dolgozók egyes köreiben, hogy a munkások és a dolgozó parasztok egyre szorosabban' tömörülnek a Magyar Szocialista Munkáspárt és vezetősége körük gyorsan áthidalják az ellenforradalom által okozott nehézségeket, biztosítják szocialista országukban az új gazdasági és kulturális felemelkedést és fejlődést. Mi, bolgárok, már az ellenforradalmi lázadás első napján világosan meghatároztuk álláspontunkat, s határozottan és fenntartás nélkül a magyar nép egészséges, hazafias erőinek oldalára, a Kádár János elvtárs által vezetett Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány oldalára álltunk. A Szovjetunió által nyújtott testvéri segtséget mi, a magyar nép iránti internacionalista kötelesség méltó teljesítéseként értékeltük, amikor a szocialista Magyarország léte forgott halálos veszedelemben. Az októberi események nemcsak az Önök számára jelentettek tanulságot, hanem valamennyiünk számára. Férhet-e kétség ahhoz — mondotta a továbbiakban —, hogy népeink legna(Folytatás a 2. oldalon.) Régi iskolából kulíúrháx épül sxentmávtonban J?bbe a kis határmenti faluba is lassacskán beköltözik a kultúra. Ha lassú szárnyakon repül is, csak elérkezik a község lakóinak terve szerint még ebben az évben. A legutóbbi tanácsülésen már határoztak felőle. A községben a régi iskolának semmi hasznát nem lehet venni, romos, lakhatatlan épület, de építő anyagait érdemes felhasználni. A tanácsülésen, ahol sok érdeklődő megjelent, a szentmártoniak sokat töprengtek, hogyan lehetne végre az ö falujukban egy szerény kultúrházat építeni, előadásokat, filmvetítéseket tartani. A romos iskola jutott eszükbe — le kellene bontani és belőle fel lehetne cplten. a kultúrházat. Rögtön papírt vettek és kiszámították, hogy körülbelül 107 ezer forintba kerülne az építkezés, a meglévő nyagok kítesznek 30 ezer forintot, a társadalmi munka is több mint 21 ezret, a kőműves és ácsmunkát, és még a szükséges anyagokat a községfejlesztési hozzájárulásból meg tudják oldani. így lesz a számítások szer.nt őszre kullúrház Tiszaszentmártonban, beépített színpaddal, ahol filmvetítést is lehet majd tartani, s később egy olvasóteremmel bővülne még. Nem kell már ezután Mándokra járni a moziba, vagy színelőadásra, otthona lesz a kultúrának. A község lakói a kultúrház érdekében figyelemre méltó áldozatokat hoznak. Mindenki hozzájárul a társadalmi munkán kívül a. küzségfejlesztési összeg gyors rendezésével. A közös törekvésre az is jellemző, hogy még a cigányok sem maradnak ki a munkából, társadalmi munkában egy-egy család ezer vályogot vet ki,, összesen körülbelül 30—40 család lakik a községben, a vályogokkal nem lesz fennakadás. Rövidesen megkezdik a régi iskola bontását és a kultúra házának építését. Ismét kevesebb fehér folt lesz megyénkben, s egyre kevesebb az eldugott, üres fénynelküli falu. 3500 év alatt csak 300 évi béke Newyorki jelentés szerint gondosan összeállított statisztikai adatok alapján megdönthetetlenül bebizonyosodott, hogy időszámításunk előtt 1460-tól 1955-ig a világ csak 300 évig élt békében, jóllehet ez alatt a csaknem 3500 év alatt 8000j szerződéit írtak alá a háború elhárítására. {Az „Unita”-böl.)
