Keletmagyarország, 1957. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-08 / 132. szám

KELETM AGYA RORSZAG

1957. június 5 szombat ■

A* országgyűlés munkájáról

(Folytatás az 1. oldalról)

gyobb vívmánya, amit a marxista-leninista pártjaik vezetésével a Szovjetunió felbecsülhetetlen testvéri és önzetlen segítségével valósítottak meg, a népi demokratikus rendszer; a szocializmus útján elért hatalmas sikerek. Kétségtelen, hogy népeink számára nincs drágább ezeknél a vívmányoknál, s e népi vívmányok elleni merényletekkel minden erővel és eszközzel szembe fognak szállni a dolgozók.

Mi nem egyszer aláhúztuk és ismételten hangosan ki akarjuk jelenteni az Önök országgyűlésének szószékéről is, hogy a mi országaink békeszerető országok, hogy népeink drága kívánsága, hogy bekében éljenek minden közeli és távoli országgal. Országaink senkit sem fenyegettek és senkit sem fenyegetnek. Jelenlegi találkozóinkon és megbeszéléseinken is az első helyen szerepelnek a két ország közötti barátság és együttműködés kérdései arról, hogyan járulhatunk hozzá minden békcszcrctö ország és ember erőfeszítéséhez a nemzetközi helyzet felélénküléséért, a teljes vagy részleges lefegyverzésért, a nukleáris fegyverek betiltásáért, és a világbéke megerősítéséért.

— A Magyar Népköztársasággal mi, bolgárok, életre-halálra össze vagyunk kötve. Országaink, a bolgár és a magyar

nép sorsa, két szocialista ország, két szocialista nemzet sorsa — egy sors. Szilárdan elhatároztuk, hogy örökre együtt, kéz a kézben haladunk mind az öröm. mind a nehézségek napjaihan. A magyar nép bolgár testvéreinek személyében mindenkor hű barátokkal és szövetségesekkel bír. Nincs olyan erő, amely szétválaszthat. amely elszakíthat minket őszinte barátunktól és szövetségesünktől, a nagy Szovjetuniótól és a szocializmus hatalmas táborától.

— Mi büszkén kijelentjük, hogy a népi forradalom győzelme, a szocialista átalakítások, amelyekei a népi demokratikus országokban végzünk, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom folytatását jelentik. A Szovjetuniónak a szocialista táborbeli vezető szerepe nem egyeseknek kívánságából, vagy nem kívánságából adódik, hanem a történelmi események alakulásával bizonyosodott be. A Szovjetunió az első szocialista ország a világon. A maga gazdag világtörténelmi jelentőségű tapasztalatával mintakép számunkra a szocialista építésben.

— A testvéri magyar népnek mi teljes szívből új sikereket kívánunk a népi demokratikus rendszer további megerősítéséért, a Magyar Népköztársaság gazdasági és kulturális felvirágoztatásáért, a magyar nép boldogságáért vívott harcában — mondotta befejezésül.

Api'ó Antal beszéde a kormány gazdaságpolitikájáról és a gazdasági rezetes ellenőrzéséről

Az országgyűlés ezután folytatta az 1957. évi költségvetés és. az 1957. évi népgazdasági terv tárgyalását. Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese kért szót.

Bevezetőben méltatta a bizottsági tárgyalásokon es a vitában elhangzott véleményeket és javaslatokat, majd hangsúlyozta;

A kormányt az a szándék vezette a népgazdasági terv kidolgozásánál, hogy olyan tervet készítsünk, amely szűkös anyagi viszonyaink között is reális, teljesíthető és elsősorban abból indul ki, hogy ’ az iparban és a mezőgazdaságban növelni kell a termelést, hogy elhárítsuk a nagyobbarányú munkanélküliséget, megvédjük a forint vásárlóértékét, megakadályozzuk az ellátási zavarokat és helyreállítsuk — mindenekelőtt Budapesten — lehetőleg már ebben az évben az ellenforradalom által okozott károk jelentős részét, ugyanakkor eleget tegyünk külkereskedelmi kötelezettségeinknek is.

Emlékeztetett a kormány január 5-i nyilatkozatára. Az országgyűlés elmúlt ülésszakára, szólott a testvéri országok — mindenekelőtt a Szovjetunió által nyújtott támogatásról.

Először a dolgozók életszínvonaláról és egyes iparcikkek árának a kormány által végrehajtott felemeléséről beszélt.

Közismert, hogy a párt és a kormány nemcsak politikai, hanem gazdasági szempontból is igen nehéz helyzetben vette át a vezetést, az ellenforradalom okozta 22 milliárdos népgazdasagi kár jelentőségét csak akker tudjuk felmérni, ha összehasonlítjuk idei egész évi nemzeti jövedelmünk előirányzatával,

87.4 milliárd forinttal

Az óriási károk mellett a népgazdaságpolitikában elkövetett régi hibákat is ki kell javítani. Mindezeket figyelembe véve, a kormány szilárd elhatározása; a szocializmus építését a jövőben úgy kell folytatni, hogy

a most élő munkásnemzedék az

egész dolgozó nép munkáján keresztül élvezze a szocialista

rendszer előnyeit, politikailag és gazdaságilag egyaránt.

A béremelésekről szólva elmondotta, hogy azok csaknem másfélmillió dolgozót érintenek, és a munkások 10—12 százalékos béremelése, az ipari és építőipari műszakiak, az állami mezőgazdasági munkások, pedagógusok, kereskedelmi dolgozók és más foglalkozásúak bérrendezése mintegy 4.1 milliárd többletköltséget jelent. Ezt az összeget 1.2 milliárd forinttal tovább növelik az ez évben még végrehajtódó béremelések az adminisztratív alkalmazottaknál, az egészségügyieknél és a közszolgálatban, * MÁV-náí és a postánál. Ez évben tehát a természetbeni juttatásokat is figyelembe véve, béremelésre csaknem

5.5 milliárd forintot fordít a kormány. A gyermektelenségi adó megszüntatése 300 millió forinttal, a kölcsönjegyzések megszüntetése további egymiliiárddal növelte ebben az évben a bérből élők jövedelmét. A nyugdíjak rendezésére mintegy 200 millió forintot fordítottunk. Mindezt egybevéve hétmilliárd forinttal növekedett a bérből élők és a nyugdíjasok jövedelme — nagyobb összeggel, mint amennyit a megelőző öt évben öszszesen béremelésre fordítottunk.

1957-ben a dolgozók reálbére évi átlagban mintegy 15 százalékkal lesz magasabb a tavalyinál, pedig már a tavalyi emelkedés is jelentős volt. A dolgozó parasztság többletjövedelme meghaladja a négymilliárd forintot, a beszolgáltatás eltörlése és számos szerződéses termék árának felemelése révén. Ezután utalt arra, hogy az 1951—53. közötti évek kivételével az életszínvonal nálunk a szocializmus építése során

évről-évre emelkedett, szemben a revizionisták és a demagógok hazug rágalmaival.

Ezután néhány tényt említett meg a Horthy-Magyarország életéből, összehasonlításul. 1938-ban 1,166.000 dolgozó

részesült társadalombiztosításban, 1956- ban 3,300.000, a családtagokkal 6,300.000. A lakosság 64 százalékára kiterjedő,

1 széleskörű, magasabb színvonalú társadalombiztosítás mellett figyelembe kell venni a lakások, kultúrházak, iskolák, könyvtárak létrehozását, a népművelésre, falu-villamosításra, a dolgozók gyermekeinek iskoláztatására, sportra fordított összegeket is. Mindez nem jelenti azt, hogy nem voltak hibák, s hogy ésszerűbb gazdálkodással nem nyújthattunk volna többet. Ezután az üdülés és a nyugdíjasok helyzetéről beszélt s felhívta a figyelmet arra is, hogy a kifizetett béren kívül biztosított szociális juttatások jelenleg évente több mint 10 milliárd forintot tesznek ki, ami megközelíti az összes kifizetett bérek mintegy harmadát. Emlékeztetett arra, hogy a revizionisták előszeretettel emlegették a kapitalista Nyugat életszínvonalát, mint követendő példát. Mi nem tagadjuk, hogy néhány legfejlettebb kiapitalista országban magasabb az életszínvonal a ténylegesen dolgozók számára. De arról nem beszéltek az ellenforradalom előkészítői, hogy

ez a magasabb életszínvonal a gyarmati népek elnyomásán, más országok dolgozóinak közvetett, vagy közvetlen kizsákmányolásán alapszik, s a munkásságnak a legkisebb szociális juttatásért is fizetnie kell.

Sajnos, a dolgozók egy része nálunk sem veszi figyelembe az ilyen juttatások jelentőségét. Sokan csak akkor döbbennének rá, mennyivel többet kapnak a szó-*

megszüntetnénk, vagy a tényleges kiadásokat meg kellene téríteniük.

A kormány Joglalkozik a tömeges lakásépítés áj módszereivel

velésén keresztül az árak csökkentése, s,cialista államtól a kifizetett munkabérnél, ha egy napon ezeket a juttatásokat

Ezután hangsúlyozta, hogy a hibák kijavításának — amit 1953 után minden területen megkezdtünk — útját állta az októberi ellenforradalom. Azóta meggyorsítottuk a még meglévő hibák kijavítását, de a népjólétet a mai szinten tartani és továbbfejleszteni csak a termelés növelése útján lehet s ezért legyeimet, rendet kell teremteni egész gazdasági életünkben. Hangsúlyozta, meg kell szüntetni a munkabérekkel kapcsolatos lazaságot, a visszaéléseket, azt az állapotot, hogy sokan jogtalanul részesednek a nemzeti jövedelemből anélkül, hogy értéket termelnének. A teljesítménybérezés bevezetése — természetesen a korábbá hibák kijavításával — a gazdasági vezetésre kötelező, mert egyaránt érdeke a munkásnak és a szocialista államnak.

A kormány gazdasági intézkedései a jövőben is elsősorban a munkásosztály életkörülményeinek megjavítására fognak irányulni. Hangsúlyozta Apró Antal, hogy a következő években a városokban nagyobb számú, de olcsóbb lakásépítésről gondoskodnak, s arról is, hogy az új lakásokba nagyobb számban költözzenek be munkáscsaládok. Jobban kell gondoskodni a munkástelepülésekről, a túlnyomóan munkáslakta városrészek szociális, kommunális, kulturális fejlesztéséről. A kormány foglalkozni fog a tömeges lakásépítés új módszereivel, mert sok új lakást építettünk, de több kellene.

A fogyasztói árak alakulásáról szólva hangsúlyozta, hogy egyes iparcikkek es szolgáltatások árának felemelését a kormány gondos mérlegelés alapján rendelte el, de a kormány politikájának alapelve változatlanul a termelés nöezzel az életszínvonal emelése. A május .

10-i áremelések tehát átmeneti jellegűek,, melyeket a gazdasági egyensúly megteremtése tett szükségessé. A lakosságot természetesen megnyugtatja, ha a .kor- . mány kijelenti, hogy .nem akarja az árakat emelni, de joggal nyugtalankodik ha egyes vállalatok a rendelkezéseket. fondorlatosán kijátszva, a megengedettnél drágábban hoznak forgalomba iparcikkeket és mezőgazdasági termékeket. Hangsúlyozta, hogy ilyen jelenségek

nemcsak az állami, hanem a szövetkezeti és kisiparban is előfordulnak s ezért a kormány szigorú intézkedéseket hoz az áremelések megakadályozására.

A továbbiakban a párt vezetőszerepe érvényesüléséről beszélt a gazdasági. életben, emlékeztetve arra, hogy az ellenforradalom az üzemekben, a vállalatoknál igen gyorsan, aránylag rövid idő alatt talpraugrasztotta a népi hatalom elleni erőket s nagyon sok helyen volt tőkések, Horthy meglapult hívei, sőt. közönséges bűnözök, sikkasztok kerültek vezető posztokba.. Ez azt mutatja, hogy. a fasiszták, nyilasok, tőkések már keszültek a támadásra és csak jeladásra vártak. Ezután a személyzeti osztályok visszaállításáról szólva hangoztatta, hogy ebben a munkában a kisebb-nagyobb vezető posztokat betöltő személyeknél elsősorban azt kell nézni, hogyan dolgoztak az utóbbi tíz évben, s tudásukat, képességüket a nép ügyének szolgálatára szentelik-e — s a személyzeti osztályos ne a nagymamák családfájával, tcrocljé-' nek.

A dolgozó tömegek erélyes fellépésére van szükség a közvagyont fosztogatók ellen

Erélyes fellépést követel a közvagyont" fosztogató lopások, sikkasztások ellen, amelyek nem mások, mint az ellenforradalom további garázdálkodása ä gazdasági életben. A dolgozó tömegek segítségével le kell leplezni és meg kell semmisíteni azt az élösdi réteget, amely visszaélésekkel, spekulációval, hamisításokkal akar vámot szedni nehézségeinken. Hangoztatta, hogy sokszor miaguk a felső államigazgatási szervek rossz, hanyag munkája is megkárosítja az államot, amikor túllépik a költségvetést, vagy, bogy „jó fiúk maradjanak”, népszerűségüket biztosítsák, nagyobb összegű bért fizetnek ki sokszor teljesítmény nélkül. Utalt a túlköltekezésekre s arra, hogy hanyag gazdálkodásért, tervezésért, rossz kalkulációért még kevés vezetőt váltottak le. Ennek a rossz szokásnak véget kell vetni. Beszélt arról, hogy sem a kormány, sem az országgyűlés rendelkezésére nem áll megfelelő ellenőrző szerv. Olyan ellenőrzési rendszert kell kiépíteni, melybe munkások, parasztok, értelmiségiek ezreit tudjuk bevonni, s munkásokra, dolgozó parasztokra . támaszkodva ellenőrizzük a vállalatok, intézmények, gazdasági szervek ezreit. Olyan közhangulatot kell kialakítani az országban, amely elítéli a népi vagyon megkárosítóit, társadalmivá, demokratikussá kell tenni az ellenőrzést.

Hangsúlyozta, hogy a párt ellenőrző tevékenységét nem szűkíteni, hanem szélesíteni kell a társadalmi élet minden területén. Természetesen

ez nem durva beavatkozást, adminisztratív módszereket jelent, hanem pártszerű eszközökkel a vezető és a vezetőszervekben dolgozó kommunisták beszámoltatásával, a határozatok végrehajtásának megszervezésével kell történnie,

A revíziöíiisták azt . hangoztatják, hogy a párt csak politikai, elvi kérdésekkel foglalkozzék, ne töltse idejét a gazdasági élet tanulmányozásával. Mi elvetjük ezt az antileninista nézetet. Beszélt a párt tagjain/sk feladatairól a termelésbén, a munkafegyelem megszilárdításában, az üzemi rend helyreállításában, a verseny szervezésében, s abban, hogy a kimagasló eredményeket elért munkásokat, élenjáró dolgozókat, akiket hónapokon át nyíltan gyaláztak, rágalmaztak, meg kellett védeniük. Kiemelte, hogy nagyobb megbecsülést kell adni a szak-, embereknek társadalmi életünk minden területén.

Ezután a hároméves terv kidolgozásával kapcsolatban megemlítette, hogy a nagy feladatok megoldására tíz bizottságot alakítottak s több mint 200 műszaki és gazdasági szakember dolgozott a régi hibáik leifedésén és az új teendők kidolgozásán. Apró Antal az országgyűlés előtt mondott köszönetét a bizottságok vezetőinek és tagjainak odaadó közreműködésükért. Hangoztatta, hazugság az a híresztelés, hogy a kormány értcímiségellenes politikát folytat. Az igaz, hogy ugyanakkor, amikor az alkotó munkában való részvételre szólítottuk fel az értelmiséget, elítéltük egyes értelmiségi kategóriákba tartozók magatartását, akik lényegében eszmeileg előkészítették az ellenforradalom . nyilt támadásának talaját. A kormány azonban segített az értelmiségiek anyagi helyzetén is és teljes megbecsüléssel vagyunk a néphez hű értelmiségiek iránt, mert tudjuk, hogy szocializmust építeni alkotó értelmiség nélkül nem lehet.

Nincs új gazdasági szervezetekre szükség — a régiek munkáját kell megjavítani

A gazdasági apparátus munkájáról szólva elmondotta, hogy apparátusunk több-kevecebb hibával lényegében megállta a helyét.

Ha a gazdaságpolitikában elő is fordultak jelentős hibák, ezekért elsősorban mi, a párt és a kormány vezetői vagyunk a felelősek — mondotta, — nem pedig

a végrehajtó apparátusban dolgozók.

Az ellenforradalom a gazdasági irányításban is gyökeres változást követelt, meg akarta szüntetni a minisztériumokat,.iparigazgatóságokat és helyettük termelők tanácsát, munkáskamarát, központi forradalmi bizottságot, iparági tanácsokat és

(Folytatás a 3. oldalon)