Keletmagyarország, 1957. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-28 / 149. szám
R* MSZMP megyei intéző bizottsága és a megyei tanács lapja XIV évfolyam, 149. szám 1957. június 38, péntek Megkexdődőtt a Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezlete Kádár János elvtárs előterjesztette a Központi Bizottság beszámolóját Kádir elvtárs beszéde elején röviden áttekintette a párt hősi múltját, majd részletesebben értékelte az 1949—53 közötti évek politikai vonalvezetését. Kiemelte az ebben az időszakban végzett munka nagy pozitívumait és megállapította, hogy már ekkor negatív jelenségek mutatkoztak. Mind a vezető, mind az alsóbb szervek funkcionáriusainál felülkerekedett az a hamis illúzió, hogy mivel a hatalom minden eszköze a kezünkben van, a tömegek mindennapi megnyerése már nem olyan fontos. Ha ebben az időszakban épp úgy figyelemmel kísérték volna a dolgozók, különösen a munkások véleményét, mint 1945—48 között, akkor a hatalom meghódítása nem lett volna egyúttal a komoly hibák jelentkezésének kezdete. 1953 júniusában maga a Központi Vezetőség és nem Nagy Imre és csoportja tárta fel a párt gyakorlatában előforduló hibákat. Az akkori elemzés helyes volt, cs helyes volt a végrehajtás terve is. A végrehajtásba azonban hiba csúszott be. Az egyik hiba az volt, hogy Nagy Imre, noha arra teljesen alkalmatlan volt, rendkívül fontos szerepet kapott. Nagy Imre célja nem a párt és a népi hatalom tekintélyének helyreállítása és növelése, hanem annak gyengítése volt. A másik hiba az volt, hogy egyes elvtársak, élükön Rákosi elvtárssal, egyáltalán nem voltak képesek és nem tudtak a kellő időben és a szükséges mértékben szakítani a régi hibáikkal és ez akadályozta a helyes elemzés alkalmazását. Az említett hibák következtében az Í953 júniusa és 1956 júliusa között a párt politikájában jelentkezett szélsőséges kilengések bizonyos megrázkódtatásokat okoztak a - közvéleményben és bár a párt tekintélyét és bizalmát megőrizve lehetett volna dolgozni, mert a párt feltárta a hibákat és kidolgozta a kijavítás módját, az újabb és újabb irányváltozások ezt megakadályozták. így 1956 tavaszán a párttagságban és az ország dolgozó népének nagy részében mély és jogos elkeseredés élt, amelyet az ellenség — az itthoni osztályellenség és a nemzetközi imperializmus — saiát érdekében hasznosított és mesteri módon kihasznált ellenünk. A Központi Vezetőség 1956 júliusában fontos és helyes hatá-Tegnap reggel az Országház kongresszusi termében megkezdődött a Magyar Szocialista Munkáspárt országos konferenciája. Pori.osan 9 órakor elfoglalták helyüket az emelvényen a Központi Intéző Bizottság tagjai: Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kádár János, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Münnich Ferenc, Rónai Sándor és Somogyi Miklós elvtársak és Fock Jenő elvtárs, a Központi Bizottság titkára. Münnich Ferenc elvtárs az Intéző Bizottság nevében felkérte Gáspár Sándor elvtársat, a SZOT főtitkárát, Haász Árpád elvtársat, a Közgazdaságtudományi Egyetem tanárát. Kelemen Lajos elvtársat, a X. kerületi IB. elnökét, Kiss Károly elvtársat, a szegedi városi IB elnökét, Komócsin Zoltán elvtársat, a KISZ Országos Szervező Bizottságának elnökét, Losonczi Pál elvtárs tsz elnököt, Major Tamás elvtársat, a j Központi Bizottság tagját, Manhercz An' tál elvtárs, Komárom megyei bányászt, Mező Imréné elvtársnőt, a lágymányosi Dohánygyár igazgatóját, Prieszol József elvtársat, Borsod megyei IB. ginököl, Révai József elvtársat, az Elnöki Tanács elnökhelyettesét, Révész Géza elvtársat, a Központi Bizottság tagját, Rimóczi Pálné elvtársnő termelőszövetkezeti tagot, Sándor József elvtársat, a Központi Bizottság tagját és Tatár Kiss Lajos elvtársat, a Hajdú megyei tanács VB elnökét, hogy foglaljanak helyet az elnökségben. Ezután az elnöklő Münnich Ferenc elvtárs megnyitotta a pártértekezletet. Beszédében röviden vázolta a konferencia célját, majd visszapillantást vetetA a pártnak az ellenforradalmi zendülés fegyveres leverése óta megtett nehéz útjára. Befejezésül kijelentette: minden alapunk megvan, hogy bizalommal nézhessünk a jövőbe, s hogy az előttünk álló nehézségek lebecsülése nélkül még határozottabban építhessük a pártot, szélesítsük annak tömegkapcsolatait, s a dolgozók élén harcban és munkában építsük a szocializmust a marxizmus-leninizmus győzelmes lobogója alatt. Münnich elvtárs megnyitó szavai után Nyers Rezső eivtársat, a SZÖVOSZ elnökét a mandátumvízsgáló bizottság elnökévé, Lénával Vilmos elvtársat, a Heves megyei tanács VB elnökét, Veres József elvtársat, a XX. kerületi IB elnökét és Zárai Károly elvtársat, a Sopron városi IB elnökét a bizottság tagjaivá választották. Ezután Jakab Sándor elvtársat, a Nógrád megyei IB elnökét, Kállai Gyula elvtársat, a Központi Intéző Bizottság tagját, Komócsin Zoltán elvtársat, a KISZ Országos Szervező Bizottságának elnökét, Marosán György elvtársat, a Központi Intéző Bizottság tagját, Nemes Dezső elvtársat, a Népszabadság szerkesztőbizottságának vezetőjét, Révai József elvtársat, az Elnöki Tanács elnökhelyettesét, Sándor József elvtársat, a Központi Bizottság tagját és Szirmai István elvtársat, a Tájékoztatási Hivatal vezetőjét a szerkesztőbizottság tagjává választották. Münnich elvtárs ezután szavazásra bocsátotta a pártkonferencia napirendjét: 1. A Központi Bizottság beszámolója a politikai helyzetről, a párt feladatairól. Előadó: Kádár János elvtárs. 2. Javaslat az MSZMP szervezeti szabályzatára. Előadó: Marosán György elvtárs. 3. Szervezeti kérdések. Előadó: Somogyi Miklós elvtárs. — majd átadta a szót az első napirendi pont, a Központi Bizottság beszámolója előadójának; Kádár János elvtársnak. Az alábbiakban rövidítve ismertetjük a három és fél órás beszámolót. rczatokat hozott, amelyek megteremtették a hibák kijavításának lehetőségét. A párttagok és a pártonkívülick pozitívan fogadták a júliusi határozatot és támogatták annak végrehajtását. A Nagy Imre-féle revizionisták azonban, akik azt állították, hogy a hibák kijavítására törekszenek, nem támogatták a júliusi határozatot, hanem átmentek az ellenség táborába és segítették a fegyveres ellenforradalom kirobbantását. Árulók férkőztek a párt felső vezetésébe Az 1956 október 23 és november 4. közötti időszakot elemezve Kádár elvtárs rámutatott, hogy bár az imperialisták, a Horthy-fasiszták, a jobboldali polgári pártok, a jobboldali Szociáldemokraták együtt támadtak a pártra és velük együtt a népi hatalom ellen fordultak megzavartfejű fiatalok is, bizonyos számú megtévesztett dolgozóval együtt, ez az erő nem tudott volna felülkerekedni, ha nem lett volna árulás a vezetésben. Rámutatott Kádár elvtárs, hogy Nagy Imréék árulását csak az események menetében, lépésről-lépésre lehetett felismerni. Az ellenforradalmi események kezdetekor a párt Központi Vezetőségének volt harci programja, s ha a párt tartotta volna magát elvhez, az ellenforradalom nem okozhatott volna ilyen károkat. Ezzel a programmal Nagy Imre egyetértett, beleértve a szovjet csapatok segítségének igénybevételét is. Fokról-fokra kiderült azonban, hogy Nagy Iniréék már előbb átmentek az ellenség táborába és amikor bekerültek a párt vezetésébe ottani fellépésüket külső nyomás megszervezésével és igénybevételével kombinálva kierőszakolták saját áruló platlformjuk érvényesülését. Kádár elvtárs példákkal illusztrálta a Nagy Imre—Losonczy csoport áruló módszereit, de hangsúlyozta, hogy Magyarországon október 23. és november 4. között is nagyobbak voltak a szocialista forradalom erői a burzsoá ellenforradalom erőinél. Az ellenforradalom erői azonban szervezetlek és aktívak voltak és be tudtak férkőzni a vezetésbe, a szocialista forradalom erőit viszont dezorganizálták a vezetésbe befurakodott árulók. Az ellenséggel nem alkuszunk, az árulélika! nem tárgyalunk A november 4-én megalakult Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány és az újjászerveződött MSZMP vezetősége — amely kirekesztette magából a Nagy Imre-féle árulókat — azt a célt tűzte ki, hogy fegyverrel leveri az ellenforradalmat, helyreállítja a népköztársaság alkotmányos rendjét, elhárítja a bélügyeinkbe való imperialista beavatkozást. Üjjá kellett szervezni a pártot is. A pártvezetés és a kormány a magyar nép szocializmus hű erőihez fordult és segítséget kért a Szovjetuniótól, a szócialista tábortól és a testvéri kommunista és munkáspártoktól. Kádár elvtárs leszögezte, hogy a párt és a, kormány álláspontja az volt, hogy az ellenséggel nem alkuszunk, az árulókkal nem tárgyalunk és a tömegek minket fognak támogatni. Rámutatott arra is, mily nagy feladat volt november 4-e után összefogni az erőket s mily nagy harcot kellett vívni a helyes irányvonalért, a különböző helytelen. sokszor jó elvtársaknál is jelentkező nézetek éllén. Rámutatott Kádár elvtárs arra is, hogy a párt régi vezetésének egyes tagjai, akik úgy voltak ismeretesek, mint a dogmatikus és szektáns hibák elkövetésének részesei, ma azért hiányoznak a vezetésből, mert a pártvezetésnek az volt az álláspontja, hogy ne legyenek a mostani vezetésben olyan elvtársak vagy csoportok, akiket, vagy amelyeket a regi hibák terhelnek és ezért vezető posztra állításuk esetén esetleg a szektarianizmus irányában húznák a pártót. Meggyőződésünk — hangsúlyozta Kádár elvtárs, — hogy a jelenlegi helyzet a pártban, a párt vezetésében egészséges. A Központi Bizottság politikai irányvonala — amelynek jóváhagyását a Központi Bizottság kéri — nagyon nehéz körülmények között a gyakorlatban született és annak helyességét, illetve gyengeségeit az eredményeken lehet lemérni. Az ellenforradalomnak nincs hatalma az országban. újjászerveztük állami szerveinket és fegyveres erőinket, megszerveztük a munkásőrséget. Alapjában véve helyreállítottuk népgazdaságunkat, Helyreálltak kulturális, közoktatási, tudományos és egyéb intézményeink is. Él a Magyar Népköztársaság, a munkások és parasztok állama, a proletárdiktatúra állama, megedződött az ellenforradalom viharában, bizonyos vonatkozásokban most erősebb is, és ha jól dolgozunk, még erősebb lesz. Újjászerveztük a pártot, a munkásosztály, a nép fő harci fegyverét. Van Kommunista Ifjúsági Szövetségünk, a magyar munkásosztály forradalmi pártja vezeti az ősz-' tályt, a népet, védi a népköztársaságot,; irányítja a szocialista társadalom építésének munkáját. Kádár elvtárs megállapította, hogy az elért eredményeket a párt következetes, marxista-leninista irányvonalának, a munkásosztály és a dolgozó tömegek támogatásának, valamint a Szovjetunió, a szocialista tábor, a nemzetközi munkásmozgalom internacionalista támogatásának köszönhetjük. A párt egységes és aktiv Kádár elvtárs ezután a, párt feladat faival foglalkozott, rámutatott, hogy á szocialista forradalom ügye győzött, de ezt a győzelmet még biztosítani kell* mert az ellenség erői jelentékeny részben még megvannak, az imperializmus még provokál, támad. A párt egységes és aktív — mondotta Kádár elvtárs. De a megrázkódtatás a párt életében sem múlt el nyomtalanul és a pártélet bizonyos elemi rendje, fegyelme még sok kívánni valót hagy; maga után. Elbizakodottság jelentkezik a pártban, s a szocialista forradalom ügyéhez hű tömegekben is. Jelenleg ez a legfőbb veszély, mert az elbizakodottság magával hozza, hogy tompul az éberség az ellenséggel szemben, csökken a törekvés a tömegek támogatásának megnyerésére. Sokan elfeledkeznek a múlt hibáiról. Megemlítette Kádár elvtárs, hogy olykor civakodác és vita is felbukkan az (Folytatás a Z. oldalon) WlféÍQ ßXßJetArfal amt* tit jet el? f jÄ k mm *" Keletmaqyarorszaq ■
