Keletmagyarország, 1957. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-28 / 149. szám
KFt.ETMAGYARORSZAG ii)57. jiinius 28, péntek 2 Kádár János elvtárs beszámolója «folytatás az 1. oldalról.) elvtársak soraiban. Figyelmeztetett mindarra, amit a párt és a nép az ellenforradalom napjaiban átélt és felhívta a figyelmet azokra a tanulságokra, amelyen a revizionizmusból, a megalkuvásból, az osztályárulósból adódnak, és azokra is, amelyek a szektás politikából, a tömegektől való elszakadásból erednek. A proletárdiktatúra erősítésének feladatával kapcsolatban Kádár elvtárs kijelentette, hogy a munkás-paraszt állam erősítése első feladatunk, amely annak a fő elvnek érvényesítését kívánja meg, hogy hazánkban jog, szabadság és demokrácia legyen a dolgozó nép számára, de ne legyen szabadsága a nép ellenségeinek. Különösen fontos számunkra, hogy erősítsük a proletárdiktatúra legfőbb politikai alapját, a munkás-paraszt szövetséget. Kádár elvtárs visszapillantást vetett a munkás-paraszt szövetség múltjára, megállapította, hogy most kedvezőek a feltételek a munkás-paraszt szövetség erősítéséhez. A parasztság érzi és becsüli azokat a lépéseket, amelyeket a párt tett részben a hibák kijavítására, de még inkább az alapvető vívmányok védelmében. parasztoknak adott kedvezmény és segítség, de a termelőszövetkezetek az elmúlt hét hónapban helytelenül, nem kapták meg a szükséges támogatást. Fontos, hogy a termelőszövetkezetek, a termelőszövetkezeti csoportok és a különleges társulások jobb cs nagyobb gazdasági eredményt érjenek cl. Ha a parasztság közvéleménye megnyugszik, remélhető és célul is lehet kitűzni; egy bizonyos átmeneti megtorpanás után meggyőző munkával két-három esztendő után újra kedvező hangulat érlelődhet meg és utána nagy lendületet kaphat a termelőszövetkezeti mozgalom. A továbbiakban Kádár elvtárs az állami központi irányítás fontosságáról beszélt és bírálta azt a nézetet, hogy aa állami központi irányítás fékezi a fejlődést. Le kell faragni — hangoztatta — ai központosítás bizonyos túlzásait, fejleszteni kell a helyi önállóságot, de az egész; népgazdaság irányításának központinak] kell lennie. Egyídőben küzdjünk az anarchista törekvések ellen, amelyek a kapitalista piac törvényeit akarják érvényesíteni a szocialista népgazdaságban,; egyszersmind küzdjünk a bürokratikus! tendenciák ellen is. Az utóbbi időben gyakran lehetett hallani, hogy a pártszervezetek a párt* építésével voltak elfoglalva, s ezért nem tudtak kellő métCikben foglalkozni a gazdasági kérdésekkel-.' Hz osztáiyellenséget el kell nyomni és korlátozni kell Kádár elvtárs ezután arról szólt, hogy a népi hatalom megköveteli az ellenforradalom erőivel szemben következetes harcot, amelynek igen fontos követelménye a munkásosztály, az egész nép ébersége. De hogy az ellenséget üthessük, le kell küzdenünk a párton belül e harc akadályait. Mert van ilyen akadály, meg vannak még a revizionista nézetek maradványai, s ebből fakadnak az ellenséggel való megalkuvás politikaijának csökevényei. Az osztályharcról szólva Kádár elvtárs hangsúlyozta, hogy az osztáiyellenséget el kell nyomni és korlátozni kell, a párt, s a nép joggal teszi ezt, mert a kihívás a burzsoá reakció részéről és nem az ő részükről történt. Kádár elvtárs figyelmeztetett arra, hogy az ítélkezésnek szigorúnak, de igazságosnak kell lennie. Be kell tartani a törvényesség mindkét oldalát: büntetni kell azt. aki a törvény ellen támad, de aki a törvényt betartja, azt a törvény védi. Semmiféle törvénytelen eszközt nem engedünk meg sem most, sem a jöivőben. Ezután arról szólott, mennyire fontos, hogy a megtévesztetteket ne keil kommunisták fontos feladata a tömegszervezetekben való munka A tömegek megnyeréséért folytatott •harc első feltételét a pártban kell megteremteni azzal, hogy leküzdjük és megsemmisítjük a tömegek megnyeréséért folytatott harc akadályát. Ez a párton belül ma is meglevő dogmatikus gondolkodás és szektás politika maradványa. Aki a tömegek iránt bizalmatlan, aki a tömegektől elszigeteli magát, aki nem tf.ies tudásával dolgozik a iömeg' k meggyőzéséért és megnyeréséért, a legnagyobb kárt okozza a párínak cs következésképpen a proletariátus diktatúrájának. Proletárdiktatúra nem állhat fenn a tömegek támogatása nélkül. Kiemelte Kádár elvtárs a tömegszev- ‘ vezeti munka megbecsülésének fontosságát, mivel e szervezetek megnyerése és csatlakozása nélkül a párt nem tudna harcolni. A pártnak van három és félszázezer tagja, a szakszervezetnek egy-Gazdaságpolitikánk alapvető elve a termelőerők állandó fejlesztése zeljük ellenségként. Ezeket nem büntetni, hanem segíteni kell, hogy visszataláljanak a helyes útra. A proletárdiktatúra erősítése megköveteli a tömegek megnyerését — mondotta továbbiakban Kádár elvtárs. Nagy ünnepeken, vagy a pártrendezvénj^eken ezren és ezren éltetik a pártot, a munkáshatalmat, a szovjet—magyar barátságot. Ezeknek a tömegeknek ez a meggyőződésük. De ha annak idején az ellenség elfelejtette, hogy vannak százezrek Magyarországon, akik ha passzívak is és nem láthatók, a szocialista forradalom mellett vannak — mi ne kövessük el ugyanazt a hibát, s amikor soksok ezer ember tüntet mellettünk, ne gondoljuk mindjárt azt, hogy már nincsenek olyan tömegek az országban, amelyek még az ellenség ideológiai és politikai befolyása alatt vannak. Különösen hangsúlyozta Kádár elvtárs mekkora veszélyt jelentett volna, ha a munkásosztályt sikerült volna kettészakítani a szociáldemokrata párt létrehozásával. Ha ez sikerült volna, akkor ma nincs néphatalom Magyarországon. millió 900 000 tagja; a munkásosztály nagy többsége tehát tagja a szakszervezeteknek, de nem tagja a pártnak. Hasonló a helyzet az ifjúság és a nők körében is. Ezért a kommunisták fontos feladata a tömegszervezetekben való munka. A Hazafias Népfront fejlődésének nagyon kedvező feltételei vannak. Az ellenforradalmi támadás hatása alatt nemcsak a kommunisták eszméltek fel, hanem pártonkívüli, sőt más pártban nevelkedett emberek is. November 4. után megállapítottuk, hogy szükséges egy erős, széles hazafias népfront, a kormányzat cgypárt rendszerének szerves kiegészítője. Most igyekeznünk kell központilag és helyileg aktivizálni, állandó feladatokba bevonni a Hazafias Népfrontot s bevonni munkájába olyan embereket is, akik becsületesen álltak a Magyar Népköztársaság mellett. A munkásellenőrzés kérdése Ezután Kádár elvtárs rátért arra, hogy a tömegek megnyerésének feladata magában foglalja a gazdasági és a kulturális kérdések helyes megoldását is. A dolgozók jelentékeny részét elsősorban nem a politikai kérdések érdeklik, s a pártról, a rendszerről szóló véleményét nem a politikai kérdések alapján alakítja ki, hanem a gazdasági, vagy a kulturális eredményeken keresztül, A mi gazdaságpolitikánknak alapvető elve a termelőerők állandó fejlesztése. Ez feltétlenül szükséges nemcsak szocialista társadalmunk felépítéséhez, hanem ami ezzel szorosan összefügg, a dolgozók anyagi és kulturális szükségleteinek a lehetőcé°hez képest legjobb kielégítéséhez is. Az ipari termelés kérdéseivel kapcsolatban Kádár elvtárs megállapította, hogy ezeket az országgyűlés tüzetese-’ megvitatta.Az ipari termelés jelenleg 94—95 százaléka a tavalyinak, a termelékenység még mindig 5 százalékkal alacsonyabb, mint 1956- ban volt. A munkabér reálértéke november 4-e után a múlthoz képest mintegy 15 százalékkal emelkedett. Az ezekből a számokból adódó feladatok világosak. Bonyolultabb kérdés a mezőgazdaság. A földet megművelték, az időjárás kedvező, a termés jónak ígérkezik. Csökkent azonban a kenyérgabona területe, növekedett a kukorica és más takarmányvetésterület. Noha ez magábavéve nem nagy baj, nem lehet berendezkedni arra, hogy az ország kenyerének jelentős részét külföldről biztosítsuk. A kenyérgabona termelését a vetésterület növelése nélkül kell emelni. Terméseredményeink növelésére nagy lehetőségeink vannak. Nagyobb támogatást a termelőszövetkezeteknek A mezőgazdaságban most az a legfontosabb problémánk, hogy fejlesszük a termelést és közben elősegítsük a mezőgazdaság átalakítását. Kádár elvtárs megjegyezte, hogy helyes volt az egyéni Helyes, hogy ez most már megváltozik, de nem helyes, ha a gazdasági feladatok megoldását és a párt építését elválasztják egymástól. Részletesen beszélt Kádár elvtárs a munkástanácsokról — felemás helyzetükről. A munkástanácsok eddigi útja általában nem nagyon biztató. Olyan körülmények között születtek és olyan elemek irányítása alatt jöttek létre, hogy bizony a munkástanácsokat a kezdetben az ellenforradalom érdekeinek szolgálatába állították. Mi volna a helyes eljárás? E kérdésben a párt csak olyan döntést hozhat, amelyben a munkások abszolút többsége egyetért a párttal. Hamarosan ki kell dolgozni erről a párt álláspcnját, meg kell vitatni azt előzőleg szakszervezeti emberekkel, munkástanácstagokkal és egyszerű üzemi dolgozókkal. Ügy gondolom, az a legfontc*:abb, hogy a munkásellenőrzést az elmúlt évekhez képest intézményesen szélesíteni kell a gyárakban. Biztosítani kell, hogy a munkások közvetlen választottjai a termelésben megvalósítsák a munkásellenőrzést. Ez az ellenőrzés természetesen nem gyengítheti a központi irányítást, nem likvidálhatja az igazgató hatáskörét, de reális ellenőrzés legyen, beleszólás az ügyekbe, bizonyos alapok felosztásába is. Helyes legyen a pártnak az A tudományos és kulturális élet problémáival foglalkozva Kádár elvtárs rámutatott, hogy a burzsoázia ezen a területen előre nyomult és revizionista kisegítő csapatokkal együtt bizonyos pozíciókat hódított meg és tart még ma is a kezében. Itt a központi kérdés tulajdonképpen a pártnak az értelmiséghez való viszonya. Ha ezt jól rendezzük, akkor a kulturális élet kérdéseit is rendbe lehet hozni. Mi a szerepe az értelmiségnek az ellenforradalmi lázadásban? Egyesek bűnösek az ellenforradalomban, ezeket meg kell büntetni. Nagyon sokan viszont hibázlak. Ezeknek segíteni kell, hogy a jó útra visszatérjenek. Nagyon sok értelmiségi van, aki a legkritikusabb időben is végig hű volt a szocialista forradalomhoz. • Ezt a megkülönböztetést meg kell tennünk. Árt a pártnak és az országnak, aki azt mondja, hogy az ellenforradalomban az egész értelmiség a nép ellen lordult. Ez nem igaz! Minden eredményünkben benn van az értelmiségi dolgozók munkája is! Hozzátette Kádár elvtárs, hogy az értelmiség egy része passzív. Mások ellenünk dolgoztak az utóbbi hét hónap alatt is. De az értelmiség zöme olt van a helyreállítási munkánál. Eredményeink az ő munkájukat is dicséri, amelyet a néptömegekkel együtt végeztek. A párt nem öncél A következőkben Kádár elvlárs a pártról beszélt. A párt a mi viszonyaink között a munkásosztály és az egész nép életfontosságú fegyvere. A párt nem óncél, s a népnek éreznie kell, hogy amikor a kommunisták a nép érdekeiért harcolva erősítik a pártot, akkor a nép számára kovácsolják a, fegyvert. Sokat árthat a párt ügyének az a funkcionárius, aki esetleg visszaesik ab-Kádár elvtárs hangoztatta: tekintettel arra, hogy a szakszervezetnek nálunk 7—8 évtizedes tradíciói vannak, a párt álláspontjának tartalmaznia kell, hogy! ezek az üzemi munkásellenőrzési szervezi feltétlenül a szakszervezetnek centrális] irányítása alatt dolgozzanak. Ezután Kádár elvtárs rámutatott arra, hogy a jelenlegi helyzet -reália alap lehet a gazdasági helyzet megjavításához és ha a legfontosabb területeken (a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése, a takarékosság, stb.) a párt vezetésével az állami szervek, a szakszervezetek, a munkástanácsok és maguk a dolgozó tömegek aktívan harcolnak, arány-, lag rövid idő alatt is szép eredményeket! mutathatnak fel. Emlékeztetett az 1945—46-os helyzetre. Akkor valamennyi szakértő azt mondta, hogy vége az ország népgazdaságának, hegy 40 esztendőben is beletelik, amíg helyre lehet állítani a háború előtti ipart, hogy feltétlenül amerikai kölcsönre lesz szükség. Az élet megcáfolta ezt a véleményt s amikor a párt és a nép megmozdult, nem kellett sem 40 esztendő, sem amerikai dollár, a szocialista tá-; bor támogatásával gyorsan helyreállítót-1 tűk és fejlesztettük a népgazdaságot.! Most tulajdonképpen hasonló kérdés előtt állunk. Meg kell mondani az embereknek a problémákat s akkor meg is < oldjuk azokat. értelmiséghez való viszonya ba a hibába, hogy nem törődik a dolgozók véleményével, fitymálja, sértegeti okét, vagy ridegen, elutasítóan gorom-' bán, durván viselkedik velük. Őriznünk kell a párt politikai és erkölcsi tisztaságát, el kell érnünk, hogy az osztályellcnségnek ne legyen befolyása pártunk politikájára. Ezután a magyar ifjúságról beszélt’ Kádár elvtárs. Az ifjúságnak adósa a párt, s az ifjúság is adósa a pártnak és a népnek. Mivel adós a párt? Az ifjúság nagyon hoszú ideig túlságosan magára1 volt hagyatva, nagy politikai és lelki krízisen ment át. A párt ekkor nem áill? az ifjúság mellett. Nagyon kevés történt, hogy a párt és a felnőtt nemzedék kézenfogja az ifjúságot, és a helyes útra vezesse. Az ifjúság adóssága pedig az, hogy a fiatalok nem adták meg a pártnak, a felnőtteknek a tiszteletet és megbecsülést azokért a nagy vívmányokért, amelyeket a párt, a munkás-1 osztály, a néphatalom harcolt ki az ifjú-! ság számára. Fiataljainkat figyelmeztet-i ni kell erre az adósságra. Elsőrendű kérdés a Szovjetunióhoz való viszonyunk« > A párt internacionalista kötelességeiről szólva Kádár elvtárs hangsúlyozta, hogy pártunk marxista-leninista párt és az ilyen pártok legfőbb elvei között szerepel az internacionalizmus. Ezután a szocialista tábor egységének erősítéséről, a varsói szerződésről beszélt. A szocialista országok szoros egységén belül a mi számunkra elsőrendű kérdés természetesen a Szovjetunióhoz való viszonyunk. A szovjet-magyar testvéri barátság és szövetségi viszony hívei vagyunk, ez a politikánk, ezt kell (Folytatás a 3, oldalon.)
