Keletmagyarország, 1957. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-22 / 144. szám
KPLFTMAGYáRORSZAG 195*. június ZS, szombat Milyen veszéllyel jár párton belül az intrika ? IV apjainkban ' gyakrabban egyre találkozunk pártszervezeteink életében személyi torzsalkodásokkal, alaptalan rágalmakkal . Egyes személyek elvtelenül, szubjektív érzések alapján vagy „hallottam — mondták" alapon támadják egymást. Ilyen és az ehhez hasonló problémák teljesen lekötik a pártszervezetek erejét, és nem tudnak megfelelően a saját területükön dolgozni úgy, ahogy azt az élet megköveteli pártszervezeteinktől. Gyengítik a párt egységét, ütőképességét, a párttagság egységes kiállását, lelkesedését. Jelenleg a párt alapszervezeteiben alapvető feladat, hogy szilárdítsuk az eszmei, politikai egységet biztosítsuk a cselekvés egységét, és ne szubjektív érzések, hanem konkrét tények alapján vizsgáljunk egy-egy felmerült problémát. Pártéletünkben legnagvóbb tanulság az 1956 október-novemberi ellenforradalmi események időszaka; amikor egy kicsit is lazul a párt egysége, már veszély- Len van a munkásosztály hatalma. Ebből következik: Pártunk egységére úgy vigyázzunk, mint a szemünk fényére. Napjainkban elsősorban a pártonbelüli intrika veszélyezteti a párt egységét. Ahol sok az intrika, ott a pártszervezetnek nincs tekintélye a pártonkívüli dolgozók előtt, csökkenti a pártbavetett bizalmat, gyengíti a párt befolyását a széles néprétegek felé. Mi az intrika? Az intrika alapja nem " más, mint a különböző burzsoá nézetek visszatükröződése párton belül. Kispolgári nézetek térhódítása a párt soraiban. Ezeket a kispolgári, burzsoá nézeteket az ellenforradalmárok igyekeznek úgy felhasználni, hogy a kommunistákat egymással szembeállítsák. Vagyis az ellenségnek célja, hogy a pártonbelül szakadás álljon be. Lekösse a párt erejét pártcnbelüli problémákkal, hogy azutás nyugodtan tudjon a zavarosban halászni. Meg kell mondanunk őszintén és nyíltan, hogy azok a párttagok, akik „hallottam, mondták“ — tezavakra felülnek és problémát csinálnak belőle minden meggyőződés nélkül, azok akarva, vagy akaratlanul az ellenség munkáját segítik elő. Elvonják a párt figyelmét a legfontosabb feladatok megoldása elől, lazítják a fegyelmet, hátráltatják a párt politikájának a gyakorlati megoldását, a gazdasági életben a fentálló problémák kiküszöbölésére mozgósító intézkedéseit, szervezéseit; Igényesen igazolja ezt a Nyírbogdányi Állami Gazdaság ramocsaházi üzemegysége pártszervezetének példája, amikor hoszszú heteken, sőt hónapokon keresztül a pártszervezet tevékenysége abból állt, hogy a pártonbelül felmerült, — egyes párttagokkal szembeni problémát vitatta. Itt mindjárt hozzá kell tenni, hogy ez a felmerült vádaskodás teljesen alaptalan volt, csupán a párttitkárnak volt nézeteltérése az elvtársakkal szemben. Ebben az alapszervezetben egyebet sem csináltak, mint a szóbanforgó elvtársak ügyét vitatták, hol átigazolták, hol kizárták a pártból. Végső soron a felsőbb pártszervezetnek kellett beavatkozni, hogy tisztázza az alaptalan vádaskodást. Ugyanakkor fontos kérdésekkel, mint pl.: a termelés területén milyen feladat vár a kommunistákra, párttagok összességének bevonása a pártmunkába, pártonkívülieket foglalkoztató kérdések tisztázása, forradalom, vagy ellenforradalom volt-e októberben, munkaverseny megszervezése, kezdeményezése, veszteségmentes termelés érdekében mi a tennivaló stb. — ezekkel a kérdésekkel részben, vagy egyáltalán nem foglalkoztak. A nyírtéti alapszervezetnél a személyeskedés odáig fajult, hogy két esetben kellett rendkívüli taggyűlést összehívni, hogy tisztázódjanak a személyeskedésből fakadó vádaskodások. Ugyanakkor olyan fontos feladattal a pártszervezet nem tudott foglalkozni, mint a pártonkívüli dolgozók megszervezése a párt politikájának végrehajtására, a tömegek bizalmának támogatásának érdekében, mi a tennivaló, abban a községben? Jócskán van még Nyírtéten is feladat. A személyeskedések ebben az alapszervezetben is nagyban gátolták az egységes cselekvést a párttagok részéről, a dolgozni akaró párttagok munkáját, ambícióját csökkentették. A baktalórántházi alapszervezetben Doktor Lászlóné elvtársnőt azért nem igazolták át a pártba, mert Katona elvtárssal nézeteltérése volt. Pedig Doktorné az ellenforradalom nehéz napjaiban férjével együtt bátorította azokat, akik elcsüggedtek. Nem vitatom Katona elvtársnak sem az elvhűségét, mert tudom, hegy ő is helytállt és első pillanattól kezdve tevékenyen szervezte a pártot, segített az ellenforradalom leverésében, aktívan bekapcsolódott a pártmunkába. De nem kispolgári nézetet vallott abban a pillanatban, amikor személyes sérelmét összekapcsolta, sőt fölé helyezte a párt célkitűzésének? Én úgy gondolom, igen. hogy Szektánsok — opportunisták pártszervezeteinknek na■*- gyón fel kell figyelni az ilyen veszélyekre, de különösen arra a két végletre, ami napjainkban tapasztalható egyes pártszervezeteink életében. így először is a szektáns nézetet vallók, akik hangoztatják, hogy az ellenforradalmi események • őket igazolták, előszeretettel követelik, hogy a régi . pártvezetést teljesen fel kell menteni a hibák elkövetésében, a régi törvénysértéseket jogosnak könyvelik el és így tovább. Másrészt, hogy a szocializmust az élcsapattal, a pártonkívüli dolgozók nélkül is fel lehet építeni. A szektáns nézetet vallók nem bíznak azokban a párttagokban, s nem vonják be okét a pártmunkába; akik március, áprilisban kérték csak átigazolásukat. Azokban a volt MDP tagokban is — bár becsületesek — ellenforradalmárt látnak — és úgy könyvelik el, — akik az októberi ellenforradalom idején csendes szemlélők voltak, és november 4-e után mindjárt nem léptek be a pártba. Nem akarják tudomásul venni, hogy számtalan becsületes elvtárs, aki a szocializmus építése oldalán áll, és készséggel dolgozik annak érdekében, abban a zűrzavaros időben nem láttak tisztán. A másik veszély a jobboldali opportunisták részéről jelentkezik. Elnézőek az ellenforradalmárokkal szemben, ez különösen az értelmiségi és alkalmazotti pártszervezetekben tapasztalható, sőt még egyes falusi, vagy üzemi pártszervezetekben is észlelhető. A pártba felvesznek olyan embert, akinek ellenforradalmi tevékenysége miatt semmi helye nincs a pártban. A baktalórántházi tüdőszanatórium pártszervezete felvette Treitli Istvánt, aki becsmérelte a szovjet csapatokat és olyan kijelentései voltak, hogy az életét feláldozná, és az első szovjet tank alá feküdne, ha tudná, hogy több szovjet katona nem jön Magyarországra. Kapcsolatban volt a már azóta elítélt Pócz János elleníorradalmárral. A nyírjákói alapszervezet nem akarta átigazolni Csatlós Pál elvtársat azért, mert az ellenforradalom idején nem vett részt a felvonulásban. Az ilyen jelenség a párt vezető szereplének burkolt lebecsülése. Elfogadják a párt vezető, irányító szerepet, de gyakorlatban pont az ellenkezőjét csinálják. Jobboldaliaknál érezhető, hogy a kisparaszti gazdálkodást előtérbe helyezik a tsz-ek rovására. Önmagukban — ha nem is nyíltan — lelkendeznek a kapitalista gazdálkodási formák mellett (a kiskereskedelem, magángazdálkodás stb.). Világosan kell látnunk, és fontos hangsúlyozni, hogy úgy a szektánság, mint az opportunizmus ellen egyszerre kell harcolni, mert ezek kölcsönösen kiegészítik egymást és egymás hibájából élnek. . A pártegységért Yfindkettőnek, a szektáns- Ságnak, s az opportunizmusnak egy a gyökere: kispolgári nézet, burzsoá ideológia, amely az adott helyzetet helytelenül ítéli meg, nem látja tisztán az osztályeröviszonyokat. Az intrika, amelyen keresztül a párt sorai nem erősödnek, hanem gyengülnek, teret enged az ellenség aknamunkájára, suttogó propagandájának terjesztésére, elvonja a figyelmét, és tompítja az éberséget. Leköti a párt erejét, és a (Folytatás a 3. oldalon) A kínai állam szilárdságának tényezői Mao Ce-tung elvtárs február 27-i beszédéből: Államunk szilárdsága természetesen elsősorban nem az ellenforralmárok elnyomásának köszönhető, hanem annak a ténynek, hogy van több évtizedes forradalmi harcokban megacélosodott kommunista pártunk és felszabadító hadseregünk, van dolgozó népünk, amely hasonlóképpen megacélosodott, hogy pártunk és fegyveres erőink a tömegekben gyökeredzik. Egyes vezető demokratáink ilyen vagy olyan fokon hasonlóképpen megedzödtek. Egyes értelmiségiek megedződtek az imperializmus és a reakció elleni küzdelmekben; sokan a felszabadulás óta keresztülmentek az ideológiai átnevelés folyamatán, aminek az volt a célja, hogy világosan különbséget tudjanak tenni köztünk és az ellenség között. Államunk szilárdsága ezenkívül annak a ténynek tudható be. hogy gazdasági intézkedéseink alapjában véve helyesek. Az ellenforradalmárok elnyomásában kivívott sikereink azonban kétségtelenül jelentősen hozzájárultak államunk megszilárdításához. Mindennek következtében bár sok főiskolai hallgatónk nem a dolgozó nép köréből származik, de kevés kivétellel valamennyi hazafias érzésű és támogatja a szocializmust. Főiskolai hallgatóink körében nem volt zavargás a magyarországi események ideje alatt. Ugyanez áll a nemzeti burzsoáziára is, nem szólva az alapot alkotó tömegekről — a munkásokról és parasztokról. A kínai ellenforradalmárok elnyomásáról Lépések történtek és történnek azok-A felszabadulás után kiirtottunk bizonyos számú ellenforradalmárt. Egyeseket halálra ítéltek, mert különböző súlyos bűncselekményeket követtek el. Erre feltétlenül szükség volt. a nép követelte ezt. Azért történt, hogy felszabadítsuk a tömegeket, amelyek hosszú éveken keresztül az cllenforradalmárok és mindenféle helyi zsarnokok elnyomása alatt sínylődtek. Másszóval azért történt, hogy szabaddá tegyük a termelőerőket. De 1956 óta a helyzet gyökeresen megváltozott. Az országban, egészében véve kiirtottuk az ellenforradalom fő erőit. Alapvető feladatunk többé már nem a termelőerők szabaddá tétele, hanem azok megvédelmezése és fejlesztése az új termelési viszonyok között. Ami az ellenforradalmárok elnyomását illeti — mondotta — bizonyos esetekben túlkapásokra került sor, másutt viszont az ellenforradalmárok nem nyerték el méltó büntetésüket. Politikánk a következőkből áll: „Az ellenforradalmárokat cl kell nyomni, mindenütt, ahol rájuk bukkanunk, a hibákat ki kell javítani mindenütt, ahol felfedezzük őket". nak a hibáknak a kijavítására, amelyeket az ellenforradalmárok elnyomásában felfedeztünk. Az ellenforradalmi elemek jelenlegi helyzetét így jellemezte: még mindig vannak cllenforradalmárok, de nem sokan. Tisztában kell lennük azzal, hogy az amerikai imperialisták és a Csang Kaj-sekklikk szüntelenül titkos ügynököket küld hazánkba, hogy itt romboló tevékenységet folytassanak. Még ha ki is irtottuk valamennyi cllenforradalmárt, újak támadhatnak. Ha félretesszük éberségünket, porul járhatunk és súlyos árat fizethetünk érte. Mindenütt, ahol ellenforradalmárok garázdálkodnak, szilárd kézzel kell őket megsemmisíteni. Ezután Mao Ce-tung elvtárs a mezőgazdasági szövetkezés kérdéséről, a nagyiparosok, kereskedők, az értelmiség, a nemzeti kisebbségek kérdéseiről beszélt. A „virágozzék száz virág“, a „versengjen száz iskola“ és a „hosszas egymás mellett élés és kölcsönös ellenőrzés“ jelszavairól* Hogyan vetődött fel a „virágozzék száz virág”, a „versengjen száz iskola” és a „hosszas egymás mellett élés és kölcsönös ellenőrzés jelszava? A konkrét kínai helyzet alapján vetődtek fel, annak elismerése alapján, hogy a szocialista társadalomban még mindig léteznek különféle ellentmondások, a gazdaság és a kultúra gyors fejlődésének szükségességét érző állam életbevágó követeléseinek alapján vetődtek fel. A „virágozzék száz virág” és a „versengjen száz iskola” jelszó ösztönzi a művészet fejlődését és a tudomány haladását, ösztönzi hazánkban a szocialista kultúra felvirágzását. A művészetben szabadon fejlődhetnek a különböző formák és műfajok, a tudományban szabadon versenyezhetnek a különböző iskolák. Úgy véljük, hogy az egyik műfaj, az egyik iskola erőszakos fejlesztése, valamint a másik műfaj, a másik iskola adminisztratív hatalmi erővel történő elnyomása kárt okoz a művészet fejlődésének. A művészetekben és tudományokban a helyes és a helytelen problémájút a művészi és tudományos körök szabad vitáiban kell megoldani, továbbá a gyakorlati művészi és tudományos munkában. Ezeket a kérdéseket nem szabad sommásan megoldani. Gyakran az idő próbájára van szükség ahhoz, hogy megállapítható legyen, helyes-c vagy helyte- ' len valami. A történelemből tudjuk, hogy az új és a helyes dolgok az emberek többségénél kezdetben gyakran nem lelnek elismerésre, és csak harc közben, kerülőkkel bontakozhatnak ki. A helyes és jó dolgokat az emberek eleinte gyakran nem ismerik el „illatos virágoknak”, hanem „mérges gyomoknak” tartják azokat. Kopernikusznak a naprendszerről szóló tanítását és Darwin evolúciós elméletét annak idején hibásnak tartották és csak súlyos küzdelem után érvényesülhetett. Országunk történelme is ismer sok ehhez hasonló példát. A régi * „Virágozzék száz virág”, „versengjen száz iskola” — ezek ősi kínai kifejezések, amelyekben a „száz” szó nem valamely meghatározott mennyiséget, hanem sokaságot jelent/(Ford. megj.) társadalomhoz viszonyítva a szocialista társadalomban gyökeresen különböznek a körülmények az új dolgok fejlődése szempontjából, sokkal kedvezőbbek a régebbieknél. Mégis, továbbra is gyakran megtörténik, hogy új, feltörekvő erőket elnyomnak, és ésszerű eszméket elfojtanak. Sőt, az új dolgok és jelenségek kibontakoztatását nemcsak a szándékos elfojtás akadályozza, hanem a helytelen megítélés is. Ezért a művészetekben és a tudományokban óvatosan kell kezelni a helyes és helytelen kérdését, bátorítani kell a szabad vitát és kerülni kell az elhamarkodott következtetéseket. Meggyöződésünk, hogy ez a magatartás előmozdíthatja a művészetek és a tndományok sikeres fejlődését. A marxizmus is harcban fejlődött és fejlődik. A marxizmust kezdetben mindenféle támadás érte és „mérges gyomnak” tartották. A világ sok részén még ma is támadják és még ma is „mérges gyomnak” tartják. Egészen más a marxizmus helyzete a szocialista országokban. De még a szocialista országokban is vannak nem marxista nézetek is. Országunkban — ha a tulajdonrendszerről beszélünk — alapjában már befejeződött a szocialista átalakulás; alapjában már véget ért a forradalmi időszak széles tömegeket felölelő osztályharca. Mindazonáltal még megvannak a megdöntött földesúri és kompradorosztályok maradványai, még létezik burzsoázia, a kispolgárság pedig csak most kezd átnevelődni. Az osztályharc még nem fejeződött be. A proletariátus és a burzsoázia osztályharca a különböző politikai erők osztályharca, az ideológiai osztályharc a proletariátus és a burzsoázia között továbbra is hosszú és bonyolult, időnként igen elkeseredett harc marad. A proletariátus arra törekszik, hogy a maga világnézetének megfelelően alakítsa a világot. Ugyanezt teszi a burzsoázia is. Ezen a téren még amúgy igazában nem dőlt el a kérdés: ki győz és ki marad alul, a szocializmus vagy a kapitalizmus? (Folytatás a 3. oldalon)
