Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-19 / 115. szám
t! ■s&> Az Iskolai kulturális munka néhány kérdése A tanítási órán kívül folyó iskolai kulturális munkának nemes hagyományai vannak a felszabaauiás utáni éveinkből. Mindenki enuákszik arra, hogy főleg 1948—50. táján mennyi mg kulturális verseny, gyűjtési mozgalom volt a megyékben, az iskolák között Igen sokszor fiatal, diák-színjátszókkal megterhelt teherautók járták munkaszüneti napokon a községeket, üzemeket, hogy a kultúrát eljuttassák olyanokhoz, akik régebben el voltak zárva ettől a lehetőségtől, Később az iskolai kulturális munka kissé háttérbe szorult. 1953 után aztán sok, ném éppen kívánatos megnyilatkozás kezdett előtérbe jutni, bár megyénkben a helyzet nem volt különösebben kedvezőtlen. Az 1956,57. év ebből a szempontból nézve is súlyos töiést szenvedett. A tanév elejen még meg sem indulhatott, később pedig lehetetlenné vált a munka. Most tavasszal azonban újra fellendülőben van az iskolai kulturális munka: ezt bizonyítja a sok-sok rendezvény. Szeretnénk ezekkel kapcsolatban rámutatni néhány tanulságos és általános jelenségre. MŰSOR UTÁN TÁNC. Ezt hirdeti — szinte kivétel nélkül — valamennyi meghívó. Az utóbbi nenany évben csak két piyan műsoros estről tudunk, amely ei ivöitr/isaola iciiutizcli, s amelyet nem követelt tánc. Nem baj, ha van tánc, de az már nem jó, hogy lassanként a műsor csak azért kell, hogy azalatt ösz- Sitígyuijou a közönség, s amikor vége a műsornak, akkor hamar hozzá lehessen fogni a tánchoz. Így válik a műsor valóságos űrüggyé, „íedőszervéve” a tanénak. Ez azért sem helyes, mert azt a rengeteg munkát, amely a színdarabok, táncok, zeneszámok stb. betanításával, megtanulásával jár, nem kíséri figyelemmel a közönség, tehát a sok fáradság nem gyümölcsözik. Egy példát: a legutóbb a nyíregyházi tanítónőképző rendkívül nagy igyekezettel, példamutató gondossággal előkészített egy sokoldalú műsort, ezen az iskola mindenkorú növendéke szerephez jutott, valóban pedagógiai hatású számokkal tanították a szereplőket, szórakoztatták a közönséget. Illetve szórakoztatták volna! A nagyrészt kizárólag a táncra odacsődülö hallatlan nagy tömeg azonban meggátolta a műsor nyugodt meghallgatását, élvezetét. Ugyanis, — nagyon helyesen, — pontosan kezdtek az alig félig telt teremben. A továbbiakban aztán állandó csoszogás, járás-kelés, nyugtalan sutyorgás nehezítette meg a szereplők számára a játékot, a figyelni kivánó szülök, a közönség számára a hallgatást, megértést. Föltétlenül helyes lenne tehát, ha a jövőben a műsoros esteket lehetőleg külön tartanák a táncos alkalmaktól. ESZTRAD-MÚSOR VAGY NAGY SZÍNDARAB? A műsorösszeállító mindennapi gondja ez. Ha önálló kulturális estet rendeznek, akkor nagyobb igényű vállalkozásokat is végre lehet hajtani. Abban az esetben a közönség szívesen végig ül két és fél, három órás műsort is. Ha viszont tánc is van, akkor már érkezése után 15 perccel is türelmetlen a táncoslábú közönség. Az a legfontosabb, hogy lehetőleg minden műsorn. legyen valamilyen egységes képe, fonala, amely összetartja az egyes számokat. Még ha egyetlen színdarab kerül sorra, akkor is jó, ha ahhoz valami köze van az iskolának, annak a vidéknek, ; hol játsszák (Krúdy, Móricz, Bessenyei-darab, vagy a téma játszódik ezen a vidéken, vagy az iskola névadójával van kapcsolatban, vagy az előadás időpontja szerint időszerű a választás stb.). — Persze fontos, hogy a darab olyan legyen, hogy a rendelkezésre álló személyi és technikai adottságoknak megfeleljen. Arra is gondolni kell, hogy a darabot necsak egyetlen alkalommal, hanem esetleg többször, több helyen is előadhassák. Ez edzi legjobban az öntevékeny, műkedvelő színjátszókat, s a rendező (vezető tanár) ügyesen felhasználhatja színészei nevelésére a többszöri előadás tapasztalatait. Itt kell azt is megemlítsrünk, hogy az utóbbi időben nagyon helytelenül sok műsorból hiányoztak a haladó szellemű magyar és külföldi, szovjet vagy népi demokratikus számok, jelenetek, a munkásmozgalom gazdag kórus és dalirodalmának jeles darabjait. Pedig egyáltalábrn nem lehet közömbös számunkra a játszott műsornak a tartalma, politikai mondanivalója, nevelő szándéka. Erre a jövőben nagyobb gondot kell fordítania igazgatóknak, műsorfelelősöknek egyaránt! SZÍNJÁTSZÓ SZAKKÖR ÉS SZAVALÓVERSENY. Ezek a legjobb lehetőségek, hogy az iskolai kulturális munka fellendülhessen. A megyei szavalóverseny most már kezd hagyományossá válni, de kevésbé szerezhetünk jó tapasztalatokat a színjászó szakkörön terén. Az lenne a legfontosabb, hogy a szakkörök tagjai necsak akkor gyűljenek össze, amikor éppen egy s ínmű szerepeit kiosztva, megtanult a próbálni kezdenek, hanem elmélyültebben tanulmányozzák a ma már eléggé könnyen hozzáférhető és jó szakirodalmat. Ugyanakkor neveljenek rendezői, díszlettervezői, ügyelői gárdát is a technikai munkák lebonyolítására. Nagyon könnyű helyzetben van az az iskola, ahol a rendszeres szavaló- 1 jri, színjátszó szakköri munka eredményeképpen sohasincs probléma akkor, amikor egy-egy ünnepélyre jelenetet kell megtanulni, -..aval ót kell kiállítani, mert szolgálatra kész, valóban jóképességű tanulókat: az iskola legjobb erőit tudja a vezetőtanár megnevezni, akik alkalmasak az adódó feladatok legjobb megoldására. MENNYI LESZ A BEVÉTEL? Ez a legtöbbször elhangzó kérdés a rendezvény előtt, alatt és. utánT Mert ebből megyünk kirándulni, ebből készül a zászló, az érettségi tabló stb. Igaz, ez is fontos, de nemcsak ez 1 lényeges. Vannak sokkal fontosabb, különösen az iskolai kulturális munkában jobban előtérbe állítandó kérdések is: az erkölcsi siker, a felszabadult, megelégedett, jól sikerült munka öröme, a zűrzavar-mentes, nyugodt szórakozás, nem pedig a mindenáron pénzszerzés átkos és sokszor nem is egészen megnyugtató eszközei. Volt eset például arra, hogy az iskola egyes osztályai rendeztek külön műsorokat, s az őket nem tanító tantestületi tagoktól is belépődíjakat akartak szedni. De idetartozik a falatozó néha mértéktelen áriapja (a szent cél érdekében), s különösen az italmérés. A megyei Oktatási« Osztály és a DISZ közös ] erőfeszítése folytán néhány! évvel ezelőtt már erednie-! nyesen sikerült megszün-! tetni a szeszesitalozást —; hivatalosan és illegális for- < mában is — az ilyen alkalmakon. Sajnos, a legutóbbi; napokban megint hírek ér-j keztek ilyen italméréssel J egybekötött műsoros estek-! ről, rendezvényekről, amelyeken aztán persze nernkí-! vánatos eseten serege for- < dúlt elő. Ezeknek romboló < hatása pedig sokkal na- ] gyobb, mint a kulturális] műsorok eszmei nevelő ] ereje, vagy akár az egész j iskola évekig tartó oktatónevelő munkája. Nagyonnagyon meggondolandó,! hogy mit, hogyan, miért,! milyen eszközökkel, milyen < áron tudunk elérni, Mert] egyáltalában nem mindegy!-' k _ összegezésül megállapít- ] hatjuk, hogy az elmúlt 12] év alatt minden iskola, fő-! leg a középiskolák ' meg-' annyi jó tapasztalattal rendelkeznek ezen a téren. A < DISZ — főleg a kezdeti j években — sok helyes kéz-; deményezést valósított meg.; Most az a legfontosabb, hogy a már minden középiskolában megalakult KISZ- szervezetek folytassák a ré-J gebbi jó eredményeket, ] gyümölcsöztessék a tapasz- ! falatokat. Működjenek 1 együtt a KISZ-szervezetek! az irodalmi, színjátszó, sza- ] való szakkörökkel, hiszen j ott is KISZ-tagok dolgoz-] nak, s legyenek élharcosai j a tiszta, erkölcsileg és politikailag színvonalas kul-! turális munkának minden 1 iskolában! Színjátszó és lánccsoport alakult Nyírteleken 4 Mint értesültünk róla, Nyírtelek községben ebben; a hónapban egy színjátszó csoport és egy tánccsoport! alakult 23, illetve 14-taggal. Tervbevették; ezenkívül a! népkönyvtár fejlesztését is. Első feladatuk a tánccso-1 port ruhával való ellátása, valamint megfelelő előadási! helyiség biztosítása, mivel a gépállomás tulajdonában! lévő kultúrház öltözőjét jelenleg magtárnak használ-« ják. A műsoros estek bevételét egy keskcnyfilm- } vetítőgép vásárlására kívánják majd fordítani és ezzel} állandó mozit biztosítani a község lakóinak. Mindkét} csoport munkája megindult. 1 A május elsejei irodalmi pályázat eredméuye \ Az áprilisban kiírt május 2. Oláh László: Az emle-| elsejei irodalmi pályázat kezetes május című novel-♦ örvendetes eredménnyel Iája és i zárult. Ez azt mutatja, hogy , Mái,- { megyénk írói, költői igaz , VMájusi .. l köszöntésé emui verse. 4 ügyüknek tekintettek a * munkásosztály nagy nem- Valamennyi beérkezett * zetközi ünnepének szépiro- pályaműről elkészü"..*.» a? dalmi feldolgozását. Mint ez szokásos lektori jelentései:,? a május 1-i számból már s ezeket a szerzők pofáit kitűnt, az eredmény a kő- megkapják. A megjelenti vetkező: írások tiszteletdíjait a Mű- J 1. Sipkay Barna: A ce- vkiciésj Osztály postán | ruza című not éliája. már elküldte. * Alijuk ä. uniVK <*e, s*ivcnuu:iv uenra., Téged ölel idegen kéz. Az én szemem távolról néz. A nagy bánat majd megemészt, 3. Amott egy kis patak mellett Három juhom hatot ellett, Van már juhom, van bárányom, Szerethetsz már kisangyalom. A szatmári népdaloknak ezen egyik legszebb virágai 1901-ben Vikár Béla vette jel fonográfra Petneházán. Ez az első fonográffal gyűjtött népdal megyénkből. Később, 1936-ban Lajtha László is lejegyezte Tuvyog községben. Érdemes összevetni ezt a dallamot az alábbi volpaitatár népdallal: a. - jou ÍAM-- tüunu víg, V , írj - Ut;o Népzenei előismeret nélkül is, már első látásra felfedezhetjük a két dallam közeli rokonságát, (Azonos szerkezet, alig eltérő sorzáróhangok, megegyező ritmüs- és szótagszám stb.) Ám még meglepőbb eredményre jutunk, ha a kei dallam szövegét is összehasonlítjuk. A tatár dal szövegfordítása így hangzik: Irán kertjéből jöttem én Kedves rózsám látásodra. A szívemet elszaggattam. Kedves rózsám, rád gondolva. Kétségtelen, hogy ez a hasonlatosság nem, lehet a véletlen játéka. Joggal feltételezhetjük, hogy e dalunkat abból az időből őrizte meg népünk, amikor a Volga könyökén együtt élt a tatárokkal, tehát egyik legértékesebb emléke legrégibb múltunknak. Ha nagyapáink több ezer éven át megőrizték, nekünk, az új élelet hordozó unokáknak kár lenne elfelejteni! (Forrás: Bplla P.: A magvar népdal kistükrei DANCS LAJOS
