Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-07 / 104. szám
3 —w KfcI l TM AGY A KOI?«/ WJ 1951. május 1, kedd ÍLKOTÖ SOK JO JAVASTAI i:i!!Ü!!ÍÍ:!:Í!!!!!lll!!IÍ:llÍ:IÍÍ:ifiÍliÍ^ az április 26-i megyei tanácsülésen Szarvas Ernő: flz ifjúságnak legyen élménye a küzdelmes műit és a szocializmus építése (Folytatás a vasárnapi számból.) (Szarvas elvtárs hozzászólása elején az ellenforradalommal foglalkozva az ifjúság ügyére tért át. Az ifjúsággal kapcsolatban többek között a következőket mondotta:) Meg kell mondani, hogy abban, ami bekövetkezett, elsősorban az ifjúságot kch okolnunk. A lezajlott eseményekre az ifjúság mozgalma tette rá a bélyeget. Ezt a kérdést tisztázni keli mert az ifjúság egy része még ma sem érti meg teljesen, hogy mit is cselekedett, nem egészen tudja hogy mi is a szocializmus építése. Nem élte át az elnyomatás nehéz éveit, nem vett részt a kizsákmányolás elleni harcban, a szocializmus felépítéséért vívott küzdelmekben. Meg kell keresni az okokat, amelyek sok ifjai arra bírtak, hogy a kapott fegyverrel a kezükben szembe néztek szüleikkel, testvéreikkel. Ez nem lehet más, csakis nevelési hiba. Az ifjúság nem érzi át mélyen, hogy saját magának építi a szocializmust. Marx megmondta 100 évvel ezelőtt, hogy a munkásosztálynak tömörülni kell a kizsákmányolok elleni védekezésre. Lenin tovább ment és megmutatta az utat és módot, hogyan kell elzavarni a tőkéseket, hogyan kell felépíteni a szocializmust. A szovjet nép példájára mi is felszabadultunk de nem saját erőnkből, hanem a szovjet hadsereg segítségével már két ízben is. Ezeket a tényeket össze- i függéseikkel együtt meg kell magyarázni az ifjúság- i nak. Ha ezt megértette ' volna, nem fordult volna > szülei és testvérei ellen, • nem vett volna részt a ; fegyveres megmozdulás; ban. Az szükséges tehát, Ihogy az ifjúságnak legyen I élménye a küzdelmes múlt 1 és a szocalizmus építése. 1— A pedagógusok tehet- 1 nek legtöbbet, de a szü> löknek, a tanácstagoknak > s az egész közéletnek se> gítséget kell nyújtani eb[ ben a fontos ügyben. — ! (Szarvas elvtárs a továb! biakb^n, a mezőgazdaság [ fejlesztőiének szükségeásé> gérbelterjesség foka' zásáról, a szocialista szék-, nyésztés fejlesztéséről be-! tor erősítéséről, az állatte-1 szélt. . + Szoták Arpáő elvtárs nem is nevelhetnek meglelelően. Felszólalása további részében saját ügyévéi (tsz-feloszlással kapcsolatban), a tyukodi gyógyszertár építésének sürgetésével, mentőkocsi és tűzoHókocsi igénylésével és a községében lévő hősi halottak emléktáblájának ügyével foglalkozott. Új könyv Szarvas elvtárs szavaihoz kapcsolódva a pedagógusok magatartását elemezte Arra a kérdésre, hogy miért nem nevelik megléteiden községében a pedagógusok az iskolásokat, azt válaszolta, hogy a nevelők tartózkodnak a pártszervezettől, félreállnak, így építeni. Majd arról beszélt, hogy sérelmesnek tartja a gyógyszeres iádák kezelését, mert a gyógyszerészeknek van szaoadtvapjuk, az orvosoknak pedig azokat lehetetlen oetartani. Végül arról számolt be, hogy Hodászon részt vett egy tanácsülésén, ahol örömmel hallotta, nogy a tanácsok fokozatosan nagyobb önállósághoz jutnak a helyi ügyek intézésében. Azt javasolta, hogy a közigazgatásba értelmiségi embereket tegyenek, hogy az önállósággal élni tudjanak. Dr. íVIoskovits Károly Kocsis László elvtárs a községi ej lesztesi tervekkel kapcsolatos bizonytalanság eloszlatása érdekében vázolta a feladatokat. Kijelentette, hogy erre vonatkozólag megjelent rendeletek ma is érvényesek és tanácsszerveink nincsenek akadályozva abban, hogy befejezzék a félbemaradt tavalyi terveket es elkészítsék melőbb a folyó évi községfejlesztési terveket. A felsőbb szervek nehézségekkel küzdenek ugyan, de mégis helyes megtervezni azokat az anyagigényléseket, amelyek szükségesek lennének. A megyei tanács minden támogatást .. megad a nehézségek leküzdésére. Nagyon fontos feladat, hogy a tanácstagok és a dolgozók bevonásával sikeresen fejezzék be a félbemaradt terveket és elkészítsék az 1957-es községfejleszlési terveket. Dr. Esik Károly Kíp Gyárfás Mtfctá# „Pirkinjr tanár tir” rtmfl eiatirilra» reffényéból. A KÖJÁLL láboratóriuma ügyéhez kapcsolódva hangoztatta, hogy ebben az ügyben már a múlt évben felszólalt. A laboratórium hiányában a KÖJÁLL nem tud eredményesen felkészülni a járványos betegségekkel szemben. Most is véletlenül jöttek rá, hogy a cigányoknál hastífusz megbetegedés van s ezt a házalás révén gyorson terjesztik. Intézkedéseket ebben tíz esetben tudtak tenni a véletlen folytán, de laboratóriummal szervezetten megtalálják még csirájában a járványt okozó gócpontokat. A hastífuszról még azt is elmondta Esik elvtárs, hogy e betegségnek ilyen korai fellépése arra vall, hogy periodikusan visszatéi’ő nagy járvány várható, amire kellően fel kell készülni. A továbbiakban kikelt az ellen, hogy az orvosok általában nagy jövedelmű emberek lennének. Csak néhány olyan orvos akad, akik nagy jövedelmük folytán sajat házat tudnának Esik elvtárs szavaira válaszolva kijelentette, hogy a gyógyszeres ládát Kantorjánosiban azért adták az orvosnak, mert a gyógyszertár ti kilométerre esik. De Esik elvtárs idegállapotára való tekintettel a ládát visszavették tőle. — Ilyen módszerek a dolgozó beteg emberek érdekében szükségesek mert a megye 2S0 községében a 150 orvos mellett csak 0Ö gyógyszertár működik. Ez az állapot szükségessé teszi a gyógyszeres ládák rendszerét, hogy ne kelljen a betegnek sokat járkálni a gyógyszerért, ha a helyi gyógyszertár zárórát tart. A felszólalások után Fckszi clvtúrs válaszolt a felmerült kérdésekre. — Mártha elvtárssal nem értett egyet abban, hogy nem érdemes vitatni, milyen forradalom volt. Jóllehet a megyei tanácstagok világosan látják hogy ellenforradalom volt, de falun sok egyszerű ember előtt meg most sem tiszta ez a kérdés. A tanácstagokra vár a feladat, hogy helyesen magyarázzák meg ezt a kérdést. A továbbiakban kifejezte, hogy egyetért a laooratórium létesítésével es lovabbra is központi kérdésnek tartja a megoldását. A felmerült javaslatokat általában elfogadhatóticuv lartoua, kiveve néhány olyat, mint a tűzoltó kocsi és mentőautó, még ez évi jutlaiasat, amelyeket a jelenlegi anyagi nehézségek miatt, csak a következő években lehet megoldani. Orosz Ferenc elvtárs végül elöterjesztest tett arra, nogy a tanácsülés fogadja el határozatként a beszámolót, az aoban meghatározott feladatokat az elhangzott javaslatokkal kibővítve amelyeket külön felsorolt. A tanácsülés az előterjesztést egyhangúlag elfogadta. A továbbiakban a tanácsülés elfogadta Fábián Lajos eivtárs eiőlerjesztesét a megyei tanács végre-; hajtó bizottságának kiegészítéséről és az állandó j?i-i zottságok átszervezéséről. Ezután 3 tanácstag lemon-, dásának elfogadása, járási! és városi végrehajtó bizottsági tagok választására vonatkozó határozatok jóváhagyása és fontos határozatok ismertetése szerepel-! tek a napirenden. (60. folytatásv Erre az érvelésre egyikük sem tudott válaszolni. Az emberek szótlanul rótták tovább az utat és közben azon töprengtek, valóban mihez fognának egy olyan országban, ahol nem lennének négerek a nehéz munkára. Egyiküknek sem volt kedve ahhoz, hogy egy ilyen lehetőséget megvitasson. A négerek viskóitól mintegy másfél kilométernyire Shep és a menet élén járó három-négy ember hirtelen megállt. Bob Watson állt ott előttük, még pedig előreszegezett fegyverrel ... A holdfény hidegen verődött vissza a puskacsőről és fenyegető figyelmeztetésként villant feléjük. Egyikük sem moccant. Bob Walson néhány lépéssel feléjük közeledett. — Ügy látom, senki sem vette komolyan, amit határozottan megmondtam — süvöltött feléjük a hang a puska mögül. — Megüzentem, hogy aki a földemre lép azzal a szándékkal, hogy megkeresi Sonny Clarkot, menten agyonlövöm és kijelentem, hogy nem tréfáltam akkor és nem tréfálok most sem. Nem tűröm, hogy a munkásaim közül akár csak egyet is meglincseljenek! Nem tudom, ki mindenki van itt, de néhányat felismerek közületek. Ügy látom, körülbelül a fele az én bérlőm vagy részesaratóm. Ez pedig azt jelenti, hogy a másik felének még annyi keresni valója sincs az én földemen, mint nektek. A tömeg közepéből felharsant egy hang, — Bob úr, ne feledje, hogy egy fehér lányt megerőszakoltak! Nem tűrhetjük tovább, hogy a niggerek ilyen gáládul végig gázoljanak az országon. Jobb lesz, ha ezentúl szemeltartjuk őket. ■— A seriff azért kapja a fizetését, hogy ő tartóztassa le azokat akik a törvény ellen vétenek, — válaszolt Bob Watson. — Senki másnak nincs joga hozzá, hogy az én földemre tegye a lábát. — Az ördögbe is! — méltatlankodott egy másik. — Jeff McCurtainnek eszeágában sincs, hogy ebbe a nigger-vadászatba beleüsse az orrát. Dehogy fogja ő veszélyeztetni a szavazatait. Annál jóval több sütnivalója van. 105 Bob Watson az út szélére állt. Fegyverét ráfogta az emberekre, — Mindenkinek módot adok rá, hogy elkotródjék a földemről, —jelentette ki. — Ez a puska hat lövést ad le egyszerre. Mindenkinek adok annyi időt, hogy átkecmeregjen azon az ösvényen és egyenesen kimenjen az országúira. Aztán lövök. De ismételten figyelmeztetlek benneteket és a lelkűtekre kötöm, nehogy egy is közületek megint idemerészkedjék, mert ha rajtakapom, hogy bárki is megint a Sonny-fiú után szaglászik, úgy leterítem, mint egy veszett kutyát És semmiféle különbséget nem teszek azok között, akik nekem dolgoznak, vagy nem dolgoznak. Na, mit szólsz ehhez, Shep? — Igenis, Bob úr, — szólt Shep és megindult a sövény felé. — Megértettem, miről van szó. Az emberek szétszaladtak, átvetették magukat a sövényen és a túloldalon a tőidre pottyantak. Amikor már az utolsó is a sövényen túl volt, Bob Watson a levegőbe lőtt egy sorozatot. Miközben a zsebében kotorászott, hogy pótolja a kilőtt töltényeket, jól hallotta több ember kemény lábdobogását, amint átcsörtettek a szántóíöldón. Bob megállt az úton, újratöltött fegyverét a hóna alá szorította és addig meg sem mozdult, amíg csak a lépések mindinkább halkuló dobogása bele nem veszett a messzeségbe. XIII. FEJEZET Jeff McCurtain seriff nagy pocakjával még a térdigérő giz-gazban és bogáncsban esetlett-botlott, amikor távolban az eget halványrózsaszín fátyol vonta be es jelezte a pirkadat közeledtét. A szokatlan környezet nyugalmas és békés volt. Kis ködpárafelhők szálltak a harmattól még nedves talajról és céltalanul gomolyogtak 1ovább a fakóvörös szántóföldek felett. Egy magányos harkály lelkesen és kitartóan kopogott egy teljesen csupasz, kiszáradt platánfa törzsén. Jeff körülnézett és azon töprengett, hogy hol is lehettek ő és Bert éjféltől mostanáig. Sok ismeretlen helyen jártak, de most mintha el évedtek volna. Megvakarta a tarkóját és azon tűnődött, hogy még mindig a Julie-körletében vannak-e, vagy talán tévedésből az éjszaka során átlépték a kerület határát. Bert éppen megkerült egy régi fészert és most feléje közeledett. Bert feltűnően sápadt volt és nagyon meglátszott rajta az átvirrasztott éjszaka. A kalapja egészen hátracsúszott a tarkójára és a válla erőtlenül és csüggedten lehorpadt. — Hová az istencsudájába kerültünk mi, Bert? — szólt oda neki gyámoltalanul Jeff. — Ilyen roggyant vidéket a világteremtése óta nem láttam. — Mintegy húsz kilométernyire vagyunk a várostól, — jelezte unottan Bert, — Ez itt Frank Turner régi birtoka. (Folytatása következik.) 106
