Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-25 / 120. szám
KELFT** MiV ^R0R^2 40 liiäl» május 25, siowb^t Közlemény gyümölcsexportunk novelese érdekelten Amit a munkaverseny felújításáról tudni kell Hogyan, mire, mikor szervezzük és értékeljük a muokaversenyi Az ez évi szélsőséges időjárás ellenére kedvező volt úgy a kajszi, mint őszibarack, valamint a télialma virágzás. A virágok általában nem szenvedtek fagykárt, a kötődés jó volt és az ország legtöbb területén nagy termésre lehet számítani. A nagy termés azonban önmagában nem jelent nagy, vagy nagyobb jövedelmet, mert színben, minőségben, nagyságban (ennek következtében súlyban is) a sűrűn berakódott gyümölcsfák termése nem fogja megadni a megfelelő minőséget. Érdemes-e ritkítani? Fentiekkel kapcsolatban felvetődik a kérdés, érdemes-e, szükséges-e ritkítani a terméssel túlterhelt iák gyümölcsét. A termésritkítás két okból kifolyólag szükséges. Elsősorban egyéni érdeke minden termelőnek, hogy magasabb áron tudja gyümölcstermését értékesíteni. Egyszerű számítások útján megállapítható, hogy a rendes évjáratokban 100 kg-ot hozó terméssel szemben ezévben kajszibaraeknal e mennyiség kétszeresére, almánál két-háromszorosára van kilátás. A terméssel túlterhelt gyümölcsfa pedig csak elenyésző kis részét tudja a kívánt minőségnek megfelelően kinevelni, a termések nagy része apró, színtelen és ezek következtében értéktelen marad. rackból, amely 56 grammnál (18 darab kg-ként) nagyobb, almánál pedig legalább 60 mm átmérőjű. Ezzel párhuzamosan ró kell mutatni arra is, hogy a gyümölcsfára élettanilag rendkívül kedvezőtlen hatással van minden nagy termés. Hazai és külföldi kutatások egyaránt azt igazolják, hogy nagy termések után a fák élettanilag legyengülnek és a következő évi termőrügy berakódásra is rossz hatással van. A gyümölcsritkítást 3 kajszibaracknál f olyamatosan végezzük a természetes ritkulás időpontjától a csonthéj kialakulásáig kb. 1 hónapos időtartam alatt. Az első ritkítási; akkor végezzük el, amikor a hiányos termékenyülés következtében a fejletlen kis barackok lehullanak a fáról és a megtermékenyült gyümölcsök mérete megközelíti a barackmag nagyságot. Hazánkban a politikai hatalom megszilárdításával párhuzamosan a hatalomnak szilárd gazdasági alapra van szüksége. Most központi kérdés a termelés jövedelmezőségének, zavartaiarisaganak és folyamatosságának biztosítása. E célkitűzésben fontos szerepel tölt bé a termelékenység és a bérezés egyensúiyá, a szocialista munkaverseny újszerű felújítása. fl terv a dolgozóké Másodszor nemzetgazdasági érdek, mert csak az oiyan gyümölcsöt tudjuk exportálni, pl. kajsziba. Hogyan ritkítsunk? A gyümölcsöket úgy ritkítjuk ki, hogy a szorosan egymás mellett levők közül eltávolítjuk az egyiket. A második ritkítást a csonthéj kialakulása előtt végezzük el úgy, hogy a megmaradó gyümölcsök könnyen elférjenek egymás mellett az ágakon, Gyümölcsritkítást as almánál vagy a termőnyársákon. — Gyakorlatilag 5—6 cm távolságnak kell a kis gyümölcsök között lenni. Ezzel a ritkítási eljárással elérjük azt, hogy gyümölcsünk nagyrésze export minőségű lesz, természetesen akkor, ha egyebekben a növényegészségügyi követelményeknek megfelel. egyszer végezzük, mégpedig a természetes gyümölcshullás után olymódon, hogy legalább 10 cm. távolság legyen egy-egy gyümölcs között. Kiritkított almánál a mennyiségben növekedés és minőségi javulás van, a ráfordított munkaköltség többszörösen megtérül. Gyakorlati tapasztalataink igazolják, hogy 1 ím. almaía termőrészt alapulvéve, ritkítás nélkül: 2 collos, az alma, súly 1 kg., ritkítva: S'/s collos, vagy (öbb, a súly 1.30 kg. Ha a megfelelő tápanyagutánpótlást a fának megadjuk (tfe-ként 5—6 kg. pétisót háromszori adagolásban), úgy minden 1 kg. termés helyett 1.5 kg. súlyú terméssel számolhatunk. A ritkítás módjára vonatkozólag kajszibaracknál kitördeléssel távolítsuk el a felesleges gyümölcsöt vagy kicsavarással, almánál viszont feltétlenül ritkító oltott kell használni a ritkításhoz. „HUNGAROFRUCT” Export Vállalat. Rossz idők járnak a larkasokra... Szorgalmas statisztikusok kimutatták, hogy a Szovjetunió erdőségeiben mintegy 120—150 ezer farkas él még. Egy farkas évente egy tonna húst eszik meg — így érthető, hogy harcot hirdettek ellenük és minden egyes elejtett farkasért 500 rubel jutalom üti a vadász markát. Több, mint egy és félmillió vadász és 140 ezer erdész hivatásszerűen üldözi az ordasokat és az utóbbi két év alatt 100 ezer farkast kaptak puskacsőre. Az egyik vadásztársaság különösen jó eredményekkel dicsekedhetik: két hónap alatt repülőgépről 251 farkast terítettek le. Borral a tűz ellen. . . Resanában tűz ütött ki Angelo Fassina gazda udvarán. A tűzoltók nem találtak a tűz környékén vizet, ezért a pincében őrzött boroshordókra kapcsolták rá a fecskendőiket. Végül is a karvastagságú borsugarakkal sikerült a tüzet elfojtani. Ezekben a hetekben kerülnek nyilvánosságra a vállalatok első negyedévi működéséről készített mérlegek, ugyancsak most készülnek az 1957. évi vállalati tervek, sőt sok helyen már a 3 éves tervet készítik. Ügy jó, ha a mérleg adatait mint a tervet is, ismerik a vállalat vezetői, de a munkások is. Különös szerepük van ebben a szakszervezeteknek. Vegyenek részt a vállalati, iparági tervek kialakításában, tegyék meg észrevételüket, javaslatukat. Azt mondjuk, hogy a terv a dolgozóké, hiszen érdekükben történik a tervezés. Ezt a gyakorlatban valósággá kell váltani, vagyis be kell vonni a dolgozóik széles tömegeit a tervek kidolgozásába és részleteinek megismertetésébe. A dolgozók fogják megvalósítani a tervet, s ha ismerik az egyes feladatokat, ha látják a tervek végrehajtásának kedvező következményeit, aktívan, a legjobb tudásukkal vesznek részt a lehetőségek megfontolásában, a tervfeladatok végrehajtásában. a verseny mindennapos, vagy dekádonkénti értékelésének sem, hiszen egyegy vállalás teljesítésekor megbízható pontossággal kimutatható az eredmény, Milyen legyen a verseny értékelése? 0 tminkaverseny kibontakozásában fontos szerepe van a termelési értekezletnek Üzemeinkben nagyon elhanyagolták, eddig mellőzték a termelési értekezleteket. Nagyon fontos szerepe van a termelési megbeszélésnek, hiszen a műszakiaknak itt kell ismertetniök a havi, a negyedévi .tervet, itt kell beszámolniok az előző negyedévi mérleg adatairól, a nyereséges, vagy veszteséges működésről, mint a további fontos tennivalókról is. Ezt az alkalmat kell felhasználni arra, hogy a dolgozók a megismert tervfeladatok határidő előtti, minél eredményesebb megvalósítására vállalásokat tehessenek. — Fontos szerepet tölt be ezen az értekezleten ismertetni a műszaki fejlesztési tervet, továbbá a részfeladatok megoldásának problémáit és lehetőségeit megbeszélni a munkában érdekeltekkel. R felajánlásoknak, a munkaversenynek a vállalat tervére kell épülnie Semmi értelme sincs a formális munka verseny neki Nem azért versenyeznek az üzemek dolgozói, csak hogy versenyezzenek, hanem azért, hogy versenyük eredményeképpen egy-egy vállalati tervfeladatot jól, minél eredményesebben valósíthassanak meg. Nincs szükség írásba foglalt, nem eléggé megfontolt felajánlások halmazára, sokkal inkább szükség van egy-egy brigád vagy üzemrész kollektív elhatározására, versenyére, valamely fontos probléma megoldásában. Ne vállaljon egy brigád vagy a versenyben résztvevő dolgozó 5—ö kötelezettséget, mert ez elaprózza a verseny erejét. Jól tették például a kisvárdai Vulkánban, amikor a műszakiak a két öntöde selejtszázalékának csökkentésére mozgósítottak, — bár sok másért is lehetne még ott versenyezni, — s a két öntöde dolgozói versenyben vannak a selejtcsökkentésért. (Nem aprózná, el a versenyt, ha párhuzamosán a műszakiak ezt a versenyt az öntvény ráhagyások ésszerű csökkentésével tennék eredményesebbé.) Az ilyen versenyeket értékelni lehet, akár minden nap, de hónap végén a termelés adatai pontosan megmutatják, hogy a verseny eredményeképpen csökkent-e a selejt, menynyivel, és mennyi pénz, munka megtakarítása lett az eredmény. Ki szervezze a munkaversenyt? A legjobb szakmunkások, az öntudatosak, szakmabeli dicsőségnek tartják a munkaversenyben való részvételt, a kiváló munkavégzést. Sok üzemben minden felhívás nélkül versenyeznek. Jó dolog, ahol így megnyilvánul a dolgozók versenyezni akarása, de mégis nem szabad a véletlenekre bízni a munkaversenyt. — Előrelendítő erőt jelent a munkaverseny, hiszen ez a szocializmus építésének fontos módszere. Tapasztalható, hogy egyes szakszervezeti bizottságok vonakodnak a munkaverseny szervezéstől, a KISZ- re, mások a pártszervezetre, megint mások a vállalat vezetőségére hárítják ezt a feladatot. Az, hogy egy üzemben a doiogozók munkaversenye kibontakozzon és eredményeket hozzon, erdeke a vállalat igazgatójának, a műszaki gárdának, a pártszervezetnek, a szakszervezetnek, vagy akár a KISZ-nelc, éppúgy, mint minden dolgozónak. A vállalat felelős vezetői közösen tartoznak szervezni a munkaversenyt és biztosítani a folyamatosságot, a jo eredmények elérését. Az a jó, ha a műszakiak adják rheg a verseny célját egy-egy tervre épített feladat elvégzését. A szakszervezet beszéljen erről a dolgozókkal, a pártszervezet is mozgósítsa a kommunistákat arra, hogy törjék fejüket a megoldáson, legyenek kezdeményezők a nehéz feladat vállalásában, s a KISZ-szervezet fiataljai is mutassák meg felelősségérzetüket a vállalat jövedelmező munkájának biztosítása iránt. Nincs szükség látszat számszerűségre, arra például, hogy a vállalat dolgozóinak X vagy Y százaléka versenyezzen, nincs sok értelme A közfogyasztási ágakat kivéve, nincs értelme versenyt szervezni a terv túlteljesítésére, a teljesítmenyek növelésére. Arra keli törekedni, hogy a terv végrehajtásához biztosított nyersanyagból takarékossaggal, ésszerűséggel teljesítsék túl a tervet, legfőbb kívánság pedig, hogy a termelt munka minősége minél jobb legyen. Inkáob akarjuk azt, hogy egy vásárolt árucikk szép legyen és sokáig tartson, mint azt, hogy ugyanannyi időre abból a cikkből kettőt, silány at kelljen venni. Életszínvonalunkat ebben az időben jelentősen a minőség emelheti. A versenyt értékelni most annál is nehezebb, mivel nem a mennyiségek túteljesítésére törekszünk. Könnyű volt megmondani a verseny sorrendet, a normához viszonyított teljesítmény százalékok alapján. Most annál nehezebb lesz a dolgozók munkájának eredményét értékelni a versenyben, — de még sem lehetetlen. A minőségi mutató, a takarékossági, önköltségcsökkentési eredmények hivatalosan is készülnek. Hónap végén, s méginkább a negyedév végén ki tudják mutatni, hogy melyik üzemrész, melyik brigád, névszerint melyik munkás mivel járult hozzá a jó eredményhez. A versenyben részvevő dolgozók érdemszerinti díjazását az eredmények alapján a vállalat igazgató, — az illető üzemrész műszaki vezetőjének meghallgatása alapján — a szakszervezettel egyetértésben intézi, mégpedig úgy, hogy a javaslatot az illető üzemrész dolgozóival megvitatja és figyelembe veszi a munkások véleményét. így elkerülhető sok utólagos intrika és sértődöttség, hiszen az adott üzemrész egész kollektívája döntött a jutalmazás, vagy kitüntetés odaítélésében. Jó és ösztönzöhatású intézkedés, ha a vállalat értékes tárgyjutalmakat tűz ki a verseny legjobbjainak. Mindemellett — mint a szaktanácstól erről értesültünk — kilátás van arra, hogy a munkában kitűnt dolgozó félévi eredménye alapján oklevelet kaphat egy heti fizetéssel, s ha egy évig eredményesen dolgozik, kitüntető jelvényt kaphat kétheti fizetéssel„i Emellett az évvégi nyereségrészesedés elosztásakor elsősorban jönnek tekintetbe a termelésben kitűnt! legjobb dolgozók. Tehát nem egyenlősdi, hanem ér-< demszerinti elosztás lesz a: nyereségrészesedésnél. A tervezet szerint ak’ a vállalat, amelyik féléven át eredményesen működik, megkaphatja az élüzem címet . és pénzjutalmat, amely vállalat pedig egy évig tartja jó eredményét, elnyerheti a SZOT és a minisztertanács vándorzászlaját, a velejáró pénzjutalommal. Idényjellegű üzemeknél az idény befejeztével lesz értékelés, ok-t levél, zászló, illetve pénzjutalom odaítélés. Bizonyára munkaversenyről és a díjazásokról, illetve jutalmazásokról a közeljövőben meg fog jelenni határozat, mely ki fogja elégíteni az érdeklődést és az ezzel kapcsolatos igényeket. Orosz András. Bűzös kérdés... A Dózsa György út 11. szám alatt lakók hónapok óta keresetlen gyönyörben részesednek a helyi Halcsarnok jószívűsége és önzetlensége folytán. Egyszerű, de szagos dologról van itt valójában szó. A halcsarnok „figyelmes” vezetője minden áldott nap oda csempész a lakók orra alá két hatalmas halaskosarat, tele olajos fűré^zporral és halhulladékkal. A baj ott kezdődik, hogy reggel a meleg napon bomlásnak indul és bűzlik a hal. A terjengős illat nemcsak az arrajárók orrát bántja és a szomszédos kozmetikai szalonnak kölcsönöz meglehetősen sajátos szagot, hanem elszennyezi a közeli lakások levegőjét is. Lakik ott egy idős tanárfestőművész is, aki betegágyban fekszik, nem tudják az ablakot egy percre sem kinyitni a halbűz miatt. Lejjebb a Népbolt áruraktárának irodája székel, még, lejjebb ismét egy idős és' beteg házaspár lakik. A bűzt még tetőzi egy újabb komplikáció. Elromlott, de már jó ideje, —• még az őszön — a szennyvízlevezető csatorna a halcsarnokban. A felgyülemlett halvíz feltört az udvaron, elöntötte a mellékhelyiséget és beszivárgott a lakószobákba is. Tűrhetetlen és embertelen nemtörődömség virágzik ezen a telepen meghitt közelségben a tétlenséggel. A tisztiorvos figyelmeztetése visszapattanó borsónak bizonyult. Sürgős, azonnali intézkedést kell tenni a szennycsatorna rendbehozására és a bűzbarlang megszüntetésére. Az illetékes embereknek pedig azt ajánljuk, akiknek „jó voltából” fejlődött: a maguk részéről is tegyenek meg mindent a bűz megszüntetésére, t—L —Q.) Gyümölcstermelők figyelmébe!
