Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-25 / 120. szám

KELETIM AGY AUORSZÄG 1957, május Egy miniszteri rendelet vég rehajtása Kiszálláson a megyei növényvédelmi felügyelővel A Földművelésügyi Minisztériumnak van egy rendelete az amerikai burgonya­bogár keresésével kapcsolatban. A rende­let szerint a keresés egyik formája a tár­sadalmi keresés, amit a községi tanács szervez bizonyos időközönként. E rendelet szerint a kijelölt napra annyi keresőt kell szervezni, hogy minden hold burgonyára egy személy jusson. Megyénkben az első keresési napot május 20 és 26-a között kell megtartani. A járási tanácsok a köz­ségi tanácsokkal megbeszélve megállapí­tották, hogy melyik községben mikor lesz a kereső nap. Ilyen ütemterv birtokában indultunk el 22-én Hoványi Ferenc me­gyei növényvédelmi felügyelővel. Napkoron a terv szerint 23-án kellett volna a keresését végrehajtani. Tanácsel­nököt, mezőgazdasági felügyelőt nem ta­láltunk, így a vb. titkártól tudtunk meg egyet-mást. Ebből a beszélgetésből annyit lehet leszűrni, hogy doboltatták és talán jönnek néhányan keresni. Dolgozó parasz­tokkal beszélgetve megállapítottuk, hogy tudnak a keresésről, de arról nem, hogy szervezetten kell végezni egy bizonyos na­pon. Ebben a községben azt is megállapí­tottuk. hogy a földművesszövetkezet és a községi tanács kqzött nem olyan a kap­csolat, amilyennek lenni kellene. A ta­nácstitkár szerint hiány van a községben rézgálicból. A földművesszövetkezetben pedig azzal találkoztunk, hogy a leszállí­tott 50 mázsának még egy harmada sem fogyott el. Inkább mészből van hiány, mert az igényelt 200 mázsából még egy kilót sem kaptak. Biri községben sem jobb a helyset Itt 22-én, tehát azon a napon kellett volna lenni a keresésnek, amikor ott jár­tunk. Igen, csak kellett volna, hiszen a keresés szakmai irányítója a mezőgaz­dasági felügyelő nem is tartózkodott a községben, bent volt a járási székhelyen. A dobolási könyv szövege itt is csak egyéni keresésre szólította fel a termelő­ket. A községi tanácselnök néhány nap­pal előbb vette át hivatalát, így a rendel­kezést nem is ismerte. Teljesen ered­ménytelen még sem volt a kiszállás, mert a községben a nyárfákat meglepte a fűz­­íaszövőlepke. Hoványi elvtárs felhívta a tanácselnök figyelmét, hogy lépjen érint­kezésbe a növényvédő állomással, ahon­nan kijönnek és elvégzik a permetezést. A tanácselnök panaszkodott, hogy az egyik termelő nem végzi el a nagyobb területű gyümölcsösén a szükséges véde­kezést, mit tegyenek vele. Erre is meg­kapta a választ: 1951-ben megjelent FM rendelet alapján írásban fel kell szólítani. Amennyiben erre sem hajlandó elvégezni a szükséges védekezést, úgy a rendelet értelmében a gyümölcsösét ki lehet sajá­títani. Nagykállóban A burgonyabogár keresési nap Nagy­­kállóban 23-ra volt kitűzve. A tanácselnök elmondotta, hogy készülnek, de az elő­írást nem tudják betartani. A községben van 2300 hold burgonyavetés. Ez azt je­lenti, hogy 2300 embert kellene mozgó­sítani egy napra. Ez elképzelhetetlen. Ter­mészetesen az sem elfogadható szám, amit a tanácselnök mondott, hogy körül­belül 50—60 fő jön össze. Hoványi elvtárs javasolta, hogy ilyen nagyhatárú községekben ne egy nap alatt akarják elvégezni, , hanem határrészen­ként szervezzék a keresést. Néhány megjegyzés Ezen a napon még több községben, tsz-ben is megfordultunk, de a kép azo­nos volt a fentiekkel. Sőt az egyik tsz elnöke olyan elbizakodott kijelentést tett, hogy semmiféle veszély nincs, ők ebben az évben még nem is keresik a burgonya­bogarat. Ez a tapasztalat azt mutatja, hogy az említett rendelet mire végrehaj­tásra kerülne, elhalványul, szinte dobolási szöveggé válik. Gondolkozni lehetne azon is. hogy nem túlzott követelményeket ál­­lít-e fel a rendelet ilyen nagy burgonya­termő községekben, mint itt vannak Sza­bolcsban százszázalékig végre -lehessen hajtani a tömegkapcsolatnak azon a fo­kán, ahol a tanácsaink jelenleg tartanak. Szerintem ilyen nagy tömeget mozgató munkának az előkészítését sokkal hama­rabb kellene kezdeni. A párt és tömeg­szervezetek bevonásával már télen okta­tás formájában meg kellene beszélni az ilyen teendőket. Különösen nagy szerepet vállalhatnának ebből az ifjúsági szerveze­tek. Mezőgazdasági állandóbizottság és termelési bizottság ülésein hónapokkal előtte kellene foglalkozni ennek a fel­adatnak a végrehajtást irányító tizes cso­port vezetőivel, akik aztán az utcájukat megszerveznék. Ilyen előkészítések nem voltak, de a jelenlegi adottságokat figyelembevéve is azt kell mondani, hogy többet tehetnének a községi vezetők a rendelet végrehajtá­sáért. Nálunk sok millió forint megtaka. rítást jelent az, ha meg tudjuk akadá­lyozni a burgonyabogár olyan elterjedését, hogy permetezni kelljen a 100.000 holdat kitevő vetésünket. Csikós Balázs Emelkedik j a csehszlovák! dolgozók i életszínvonalai A népi demokratikus? Csehszlovákia Közep-Euró-T. pa egyik legfejlettebb ipari* országa. Évről-évre emelke-j dik az ország termelése és| ezzel párhuzamosan növek-1 szik a lakosság életszínvo-j nala is. Érdemes megfigyel-} ni például az ipari munká-} sok átlagos havi kereseté-* nek alakulását. Az iparban? dolgozók átlagos havi ke-? resete 1953-ban 1.145 koro-í nát tett ki, 1956-ban pedig! mór túlszárnyalta az 1.300; koronát. Ugyanebben az; időszakban az élelmiszerek} ára 14 százalékkal, az ipar-} cikkeké 20 százalékkal J csökkent. Igen jelentős az 3 emelkedés a különbözői élelmiszerek fogyasztásé-i ban. Jelentős fejlődés ta-3 pasztaiható a textil, ruhá-i nemű, lábbelivásárlásban is.; 1955-ben egy lakos átlag-} ban egy öltönyt és 3.3. pár j cipőt vásárolt. Az utóbbi J években erősen növekedett« olyan közszükségleti cikkek! eladása is, mint például aj mosógépek, hűtőszekrények, rádióvevőkészülékek stb.! 1955-ben a csehszlovák ' dől- J gozók 16-szor több mosógé-i pet vásároltak, mint 1949- < ben. } Nem kevésbbé jelentős} az a fejlődés,, amely a la-} kosság szociális ellátását} biztosító állami juttatások} terén tapasztalható. 1956-} ban megváltoztatták a be-t tegbiztosításról és a jóra-* dékellátósról szóló törvé-? nyékét. Az űj társadalom-? biztosítási törvények szinte? páratlanok az egész vilá-} gon. A hosszabb ideig tartó; betegség esetén egy éven} át minden dolgozó utolsó} keresetének 60—-90 százaié-} kát kitevő táppénzt kap. A} szanatóriumokban vagy} más gyógyhelyen kezelt be-* tegek ugyanennyi táppénzt? kapnak. Az anyák a 18 he-? tes szülési szabadság alatt? keresetük 79—90 százaléké-; nak megfelelő táppénzt? kapnak. Az orvosi ellátás,? gyógyszerek, gyógyfürdői| kezelés, gyógyászati segéd-? eszközök stb. teljesen in-; gyenes. A betegbiztosítás a; lakosság 90 százalékára tér-} jed ki. } EGY NÉP — KÉT VILÁG Mozaikok az NDK-ból Könnyű bányalámpa A zwickaui Bányalámpa­gyár előállította a világ legkönnyebb bányalámpá­ját. Az új lámpát „mire­­mid” nevű műanyagból ké­szítik. A lámpák eddigi súlyát mintegy 50 száza­lékkal csökKentették, így az új lámpa súlya csupán 1,5 kiló. Jelenleg az NDK több bányájában alkalmaz­zák próbaképpen. Azonban máris kitűnt, hogy az új lámpa sokkal szilárdabb az eddigi fémmel kidolgozott lámpáknál. A lámpák cse­kély súlya megkönnyíti a bányászok munkáját. Az elkövetkezendő hónapok­ban kezdik meg a Iámnak sorozatgyártását. Űj orvosi műszerek A zwöntizi Mérőműszer­gyár több újfajta műszaki orvosi műszert állított elő. Rövid időn belül új mű­szert szállít az üzem. amelynek segítségével a 3zív rendellenességeit könnyebben tudják majd megállapítani. Egy másik műszer pedig regisztrálja a beteg érverését. Az elektro­­dioskőp szintén a gyár új gyártmányai közé tartozik. Új cementmű kemencéje Elhangzott az első kala­pácsütés azon a kemencén, amelyet a rüdersdorfi Be­ton és Cementművekben létesítendő új cementmű­ben építenek. Az új mű üzembevételével a rüders­dorfi Cementmű termelése megkétszereződik. Az új műben a termelés 75 szá­zalékkal növekszik majd a gépesítés és az automatizá­lás által. Az új részlegben többek között egy teljesen automatikusan működő ra­­„odóberendezésl építenek. A nyugatnémet helyzet Röpcédulák az alom­­fegyverkezés eilen A bremerhaveni háborús szolgálatot megtagadók in­­ternacionáléja az elmúlt időben atombomba ellenes röpcédulákat osztottak a nép közölt. A szövegben rámutattak arra, hot-v a fegyverkezés mindig a nagyiparosok érdeseit szol­gálja, akik a fegyverkezés­ből eredő profitot zsebre­­vágják. A szövegben to­vábbá ez áll: „Hazugság, ha azt bizonyítják nekünk, hogy békét csak erős fegy­verkezéssel lehet megvé­deni.” Hadirokkantok támogatják az atomtutiósok tiltakozását Rüsselsheimben a hadi­rokkantak, valamint az el­esettek hozzátartozói támo­gatták a 18 német atom-1 tudós atombombaellenes 3 nyilatkozatát. A résztvevők < felszólították a szövetségü-j két, hogy 500.000 tag neve- j ben nyilatkozatot csatolja­nak a 18 professzor nyilat-J kozata mellé. 700 nyugatnémet ciga­­rettaelöállitö üzem lett áldozata a kenkur­­renciának A nyugatnémet cigaretta.-< gyártó üzemek szövetségé-' nek közlése szerint az el- 3 múlt hónapokban 700 nyu- 5 gatnémet cigarettagyártó j üzem esett áldozatul a kon-« kurrenciának. Ez a nyugat­német cigarettagyárak 35! százalékát teszi ki. A sző-3 v tség vizsgálata során ki-3 tűnt, hogy kisebb és köze-« pes vállalatokról van szó, j amelyeket a nagyvállalatok < tettek tönkre. A nagy Kína életéből Kis népek a nagy Kínában — tegnap, ma és holnap A mai Kínában nagy jelentőséget tulajdonítanak a nemzetiségi kérdésnek. Habár az eddig felkutatott 5Ó nemzetiség összlétszáma nem haladja meg a 40 milliót — vagyis a 600 milliós kínai nép hat-hét szá­zalékát — mégis az ország területének több mint a felét. kb. 60 százalékát népesítik be. . A különböző nemzetiségek főleg az ország nyu­gati és északi részén, a Burmával, Pakisztánnal. Ne­pállal, Indiával, Afganisztánnal és a Szovjetunió ázsiai köztársaságaival határos, óriási kiterjedésű területe­ken — így például Szink’ang-, .Csinghaj- és Kanszu­­tartományban, Tibetben és Belső-Mongóliában élnek.­Ezek a területek gyéren lakottak. Az egyes nem­zetiségek létszáma alig néhány millió fő, sőt egyes kis népeknél alig pár ezer. A legnéptesebb nemzetisé­gek közé tart ők a Kvangszi-tartományban élő csuang nép 6.6 miliő fővel, az ujgurok Szinkiangban 3.6 mil­lió fővel, a huj- és a ji-nemzetiség 3.5 millió, illetve 3.2 millió fővel, a tibeti nép 2.7 millióval, a miao-nép 2.5 millióval, a mandzsu nép 2.4 millióval és a mon­gol nép 1.4 millió fővel. Mindössze tíz nemzetiség létszáma haladja meg az egy millió főt, A kisebb né­pek közül ismertebbek a li, a jaj, lahu, a nasi, a lisu és még néhány nemzetiség, a többieknek még nevét se igen hallottuk. Mindezeket a ’kis népeket az évszázadok folyamán az ország legzordabb, legterméketlenebb hegyvidékéi­re szorították vissza, ahol a külvilágtól teljesen elszi­getelve nyomorúságosán tengették életüket. Csengtutól északnyugatra például 6000—7000 mé­ter magas, hófedte hegyek közt elszórt kis települé­seken tibetiek, továbbá a huj, a csan és a tung nem­zetiséghez tartozók élnek. Alig pár éve még a világ­tól elzárva élő jobbágyok voltak. A csengtu-apei hé­­gyiut megépítésével számukra is megnyílt a külvi­lággal való kapcsolat lehetőségei Ma tehergépkocsik hózzák településeikre az ipari árut Csengtuból, s ál­lami felvásárlók veszik meg termékeiket, szőrméket, gyógyfüveket, stb. Autonóm nemzetiségi körzetükben ipari üzemek épülnek, szövetkezetek alakultak. A körzetet, amelynek 27.000 lakosa közül 8000 tibeti, 9000 csan, 7000 kínai és néhány száz a huj ; nemzeti­séghez tartozik, azelőtt kizárólag kínaiak igazgatták, még iskoláik sem voltak a nemzetiségeknek. — Ma a nemzetiségek képviselői döntenek az igazgatásban, sőt még olyan kisszámú nemzetiségeknek is van képvise­lőjük, mint a huj- és a tu-nép. Az elemi iskolák 3000 tanulója közül 1000 csan és 700 tibeti. Minden gyer­meknek megvan a lehetősége, hogy anyanyelvén ta­nuljon. Aki meg akarja ismerni *a különböző nemzetisé­gek életét, nem is kell, hogy végigjárja a kis népek lakta területeket. Elég, ha ellátogat a pekingi vagy az ország még hét helyén létesített „Nemzetiségek In­tézete“ valamelyikébe. A pekingi „Nemzetiségek Intézetében” például az 50 nemzetiség 2500 fiatal képviselője tanul — köztük 500 leány. A nemzetiségek saját értelmiségét nevelik itt fel. A fiatalok tanulmányaik befejeztével vissza­térnek népük körébe, hogy a kis népek maguk intéz­hessék ügyeiket, saját kívánságaiknak, szokásaiknak megfelelően alakítsák ki politikai, gazdasági és kultu­rális életüket. A „Nemzetiségek Intézete“ tulajdonképpen egész külön kis város. Az egyes épületek a különböző nem­zetiségek ízlését, hagyományait tükrözik. A kis város­kában még a bundhista templom és a mohamedán imaház sem hiányzik. Milyen fiatalok tanulnak vajén a „Nemzetiségek Intézeteiben”? Pekingben például a 21 esztendős Nan A-fong a miao nemzetiségből. Amikor 1953-ban egy tánccsoport tagjaként Pekingbe látogatott, írni sem tudott. Sohase járt iskolába, ezer lakosú falujában nem is volt isko­la. Most tanítónőnek készül, hogy otthon segíthessen az analfabétizmus felszámolásában. Paj Ju-lang az oluncsun nemzetiség leánya. Alig pár éve még ő is nomád életet élt. Az oluncsukok még a közelmúltban is vadásznép voltak, s bizonyos­fajta ősközösségben éltek. Paj 3u-lang így beszél Belső-Mongóliában, egy autonóm nemzetiségi körzet­ben élő népe megváltozott életéről: — Nem voltak szilárd házaink, ide-oda vándorol­va tigrisekre, medvékre, farkasokra, rókákra és vad­disznókra vadásztunk. Arrafelé nagyon hideg van. Bő­rökből, szőrmékből készült ruhákat viselünk. Szövetet akkor láttunk először, amikor a felszabadulás után megalakult vadász-szövetségek hozattak a városból. Azelőtt magánkereskedők alacsony áron vásárolták meg a szőrméket — most rendes árat kapunk az ál-1 Iámtól s ezenkívül korszerű fegyvereket is. — Az oluncsun kis nép. sokat üldöztek bennünket, egész törzseket pusztítottak ki közülünk. Már csak körülbelül 2000-en vagyunk, de a hah nép (a kínaiak) segítségével új életet építünk magunknak. Nemsokára meglesz a saját írásunk. Törzseink letelepszenek és marhákat, juhokat tenyésztenek. Minden család ka­pott egy tehenet a népi kormánytól, úgy hogy most már mi is eszünk tejet, vajat, túrót. A hatalmas er­dőkben most feldolgozó üzemeket építünk. A kor­mány gépekkel, szerszámokkal is segít. A felszabadulás óta eltelt néhány esztendő na­gyobb változást hozott a kis népek életében, mint előzőleg hosszú évszázadok. Ma a nagy kínai néppel testvéri közösségben alakítják ki emberhez méltó éle­tüket, a gazdag, boldog jövőt,

Next

/
Oldalképek
Tartalom