Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-24 / 119. szám
** KELETMAG YARORSZAG 1957. május 24, péntek KITŰNŐ TERV -. 3Ó KEZDET jiV/ncs erő, mely megállíthatná ♦ I a szövetkezés gondolatát CSAK YíEGRí KELL IHIA3TÁN Ez a Jeladut áll a megyei tanács fiataljai előtt I Azt mondja nekem Tóth elvtárs, a Megyei Tanács KISZ-szervezetének titkára, mikor megkérdeztem: Hány tagja van a vezetőségnek? — Heten vagyunk . . . — De azért nem vagyunk gonoszak — vág közbe gyorsan Alscher Éva propagandista. Valóban elismerésre méltó, ahogyan munkához látott a hét tagú vezetőség. Különben erről tudomást szerezhet bárki, aki a megyei tanács épületébe lép. ■Szemben a feljárattal tábla hirdeti, hogy munkához láttak az itt dolgozó fiatalok, elsősorban a vezetőség. A KISZ-híradón ki van függesztve a vezetőség álfal készített három hónapos munkaterv arról, hogyan képzelik el a KlSZ-szervezet működését. Nagyon helyesen tettek, hogy ehhez javaslatokat kérnek a fiataloktól. A Megyei Tanács KISZ- szervezetének több mint 40 .tagja van. Szép szám ez — különösen akkor, ha valamennyien munkához is látnak majd-, kiveszik részüket a munkatervben meghatározott feladatok végrehajtásából. Mert meg kell mondanunk őszintén, hogy a munka kezdetén állnak, örvendetes, hogy az idősebb elvtársak közül is többen vannak, akik mint pártoló tagok beléptek az ifjúsági szervezetbe. Hogy csak . egynéhányat említsünk: Hajdú, Gulyásné és Kozma elvtársak. Ennek nagyon örülnek a fiatalok, s remélik, hogy sok segítséget fognak kapni az idősebbektől mnkájukhoz. No, de ezek után nézzünk oele a munkatervbe. Kalauzoljon bennünket Tóth Ferenc és Alscher Éva. — A munkatervünk négy részből áll. Felöleli a nevelési, kulturális, valamint a sportfeladatokat, s szervezési kérdésekkel is foglalkozik — mondja Tóth elvtárs. Csak egynéhány értékes dolgot említsünk ezekből, amelyek talán más ifjúsági szervezeteknek is segítenek. — Ifjúsági nap keretében az időszerű politikai kérdésekről előadást tartunk. — Kár, hogy nem sikerült a zsúfolt program miatt megtartani a „Fertőzőbetegsár gek ellen való védekezésről” szóló előadást a .múlt hónapban. Ezen kívül előadást tartanak a VIT-ről, valamint székhelyéről, a nagy szovjetállam fővárosáról. Kulturális téren is van előrehaladás a végrehajtásban. Mar 5 tagja van a ■ szervezés alatt álló zenekarunknak. A tervben szerepel színjátszócsoport és tánckar létrehozása. A színjátszók megkapták az „Áldott jó betegek" című egyfelvonáscst, s reméljük, tanulnak is, hogy majd Kiss Lajosné elvtársr vezetésével részt , vegyenek az első próbán. A tánckar is dolgozik már. — Úgy hallottuk, van mozijuk is, hisz a napokban éppen Alscher Éva elvtársnőt láttuk, árusította a jegyeket. KI TAGADHATNA, hogy t az októberi ellenforradalmi » események történelmi tapasztalatot jelentettek min► denki számára? Az egyén, a van. A mi keze-J család, a közösség, a község, az ország és a világ számára! S nincs fontosabb hogy e tapasztalatokkal jól sáfárkodjunk. így van ez Tiszaszalkán is. Ott, ahol a termelőszövetkezeti mozgalom magasra ♦ emelt zászlaját néhány spekuláns megpróbálta bemocskolni. Mert minek is neveznénk például Koncz István gépállomási mezőgazdászt, aki nem tartozott a „Búzakalász” Termelőszövetkezet tagjai közé, mégis az elsők között uszított a feloszlatás mellett s most kilenc holdon gazdálkodik a feloszlatás jóvoltá— Igen, lésünkben működik, sok szép filmet vetítettünk már. A fiatalok egy forint ötvenért tekinthetik meg. - — Minden hétfőn van vetítés. — Melyik részen van elmaradás? — Egyedül a sportnál — válaszolja Tóth elvtárs, de reméljük, itt is fordulat áll be, mert már a röplabda tréningek megkezdődtek, s a ping-pongozás lehetőségét i s megteremtjük. Reméljük, sikerülni fog ez is, s a sóstói közös kirándulás is. melyet táncestével tesznek kellemessé a megyei tanács fiataljai. Csak arra van szükség, hogy a KISZ-szervezet valamennyi tagja — még a pártoló tagok is! — segítsék a három hónapos munkaterv megvalósítását. <F. K.)* dalom zűrzavarában ból? DE MENJÜNK SORJÁBAN, úgy, ahogyan a tiszaszalkai események peregtek. •1956. október 28-án az j egész ország az ellenforrakínló-A szovjet filmművészet legújabb alkotása: „Don Quijote" a szélesvásznon Ritka eset, hogy az ember a XX. század közepén találkozzon valakivel, aki a XVII. század elején élt. Ha csak nem álmában jelenik meg, vagy a színpadon látja. Az idén nyáron Krímbe látogató túristákkal azonban megtörtént ez a csodatünemény. Szemtől-szembe állhatták Don Quijote-val, a hires kóborlovaggal és fegyver-hordozójával, Sancho Panzával. A világirodalom e híres alakjait G. Kozincev ismert szovjet filmrendező Cervantes regényének filmfelvételei közben keltette életre. A „Don Quijote" című filmet szélesvásznas előadásban láthatják most a nézők. A film címszereplőjét Nyikolaj Cserkaszov, a Szovjetunió népművésze játssza. Sancho Panza szerepét pedig J. Tolubejev leningrádi színész játssza. J. Svarc forgatókönyvíró és G. Kozincev rendező a legnehezebb művészi feladatokat is ötletesen, színvonalasan oldja meg. A regényben szerepel például Don Quijote párviadala egy oroszlánnal. E jelenet rendezésébe bevonták Borisz Eder állatszelidítőt is. Elhatározták, hogy a felvételeket minden trükk és szemfényvesztés nélkül készítik el. Ennek érdekében Cserkaszov és Eder naponta meglátogattak egy hároméves vadállatot, hogy mire a felvétel sorra kerül, már „összebarátkozzon“ a művész az oroszlánnal. A „közeli ismeretség" ellenére sem volt teljesen veszélytelen a párviadal jelenete. Azt hiszem Tolubejevnek Sancho Panza szerepében egyáltalán nem esett nehezére a ^megriadt fegyverhordozó arcjátékát kialakítani. A filmben a két főszereplő mellett szerepel még L. Vertyinszkaja és L. Kaszjanova is. Az utóbbi a moszkvai repülőipari főiskola harmadik évfolyamára jár. A tehetséges műkedvelő színésznő most szerepel először filmen. A rendező a következőket mondotta: „A Don Quijote“ című filmmel egy olyan vígjátékot alkottunk, amely megeleveníti a nép elképzelésében élő kóbor lovagot. Művészi gárdánk arra törekedett, hogy néha rendkívül vidám, máshol pedig szomorú jelenetekkel tarkítva komédiát ké_$ szítsünk arról az emberről, aki sajátos * eszközeivel az igazságért harcol. S hogy t sikerül-e a film alkotóinak fenti lőrék- * vése azt a nézők döntik el. dett. Nem volt kivétel Tiszaszalka sem. Gulyás Janos, a „Búzakalász1 Termelőszövetkezet elnöke rendkívüli józanságot tanúsított. Az ő becsületes paraszti szívének egy volt a fontos: rendbe tenni az őszi munkát és ezzel égj úttartam a szövetséget tagságát! Nem hátrált meg, nem bújt el s nem hódolt be az ellenségnek. Október 28-ra termelőszövetkezeti közgyűlést hívott össze. FELALLOTT: — Tagtársak, elvtársaim! Termés van még betakarílatlan, az őszi szántás mag nincs elvégezve. Ki ad jövőre kenyeret családunknak? Dolgozzunk emberek! Nem tudta befejezni a szavait. Felugrott Koncz István, aki nem is volt rendes tagja a szövetkezetnek, annál inkább hangadó cinkosa és szószólója a tagság kocsmagőzös, felizgatott kis részének. — Elég volt a dumából! Ne hinodálj! Osszuk szét a termelőszövetkezetet! — kiáltotta. Sebestyén Béla középparaszt rögtön helyeselt. A tagság más része, Gulyás Péter, Danes János és Lengj elék, az alapító tagok, ■. kommunisták ellene voltak. Az ellenforradalmi árral mégsem tudtak megküzdeni. MÁSNAP a KONCZCSALAD megalakította a felszámoló bizottságot s Koncz István, József és Pál mellett ett volt Sebestyén Béla és Szakács István is. A bizottság megkezdte a szétosztást. Eleinte még próbálták munkaegység szerint végezni a szétosztást, de ez nem ment, — mert már egyesek szekérszámra hordták a szövetkezet takarmányát, szénáját, — ezek után pedig aki bírta, marta —elv érvényesült. Még az egyénileg gazdálkodók is vitték a nagy es gazdag termelőszövetkezet vagyonát. Gulyás Péter elvtárs ezt látva, felment Konczékhoz: — Mit csináltok ti?! — kérdezte hevülten. — Semmi közöd hozzá! — vágták a szemebe szemtelenül. ÉS ELHURCOLTAK 300 darab sertést, 98 szarvasmarhát, 34 lovat . . . A környék kulákjai, csendőrei, már áldomást ittak a „Búzakalász” halotti torán. De korai volt az öröm. A hajdani földnélküli-jánosok, a régi cselédek és szegények, akiknek úgy a szívükhöz nőtt a szövetkezet, mint a feleségük, nem hagyták magukat. Közülük a 17 legbátrabb már januárban összegyűlt szövetkezetei alakítani. Február 23-án alakult meg véglegesen a szövetkezet és ekkor már 23-an voltak, március 1-én már 65 tagot számláltak. S van 242 holdjuk, 5 hold gyümölcsösük, 10 anyakocájuk, 11 lovuk. A kezdeti nehézségeken, pénzhiányon segít a szövetkezet mozija, teherautója, Az említettek után három hónap alatt tiszta bevételűk volt 15.000 forint, Nemsokára újra megtelnek az árván, félig üresen búslakodó istállók, hodályok, ólak . . . Termelési tervet készítenek; egy munkaegységre 60 forintot számolnak. Már osztottak készpénz előleget a szövetkezet tagjainak. EDDIG A TÉNYEK. S a tanulság? A legfőbb tanulság az, hogy nincs erő, amely el tudná tiporni a szövetkezés gondolatát, erejét a mai magyar faluban! S-né. Loltó nyerőszámai: 20, 55, 64, 75, 75 Kedves Barátom! Most afféle nyílt levélben fordulok hozzád, mert niás mód nincsen a beszélgetésre. A vitát szerelném folytatni. A vitát. amit éppen tegnap este ilyenkor hagytunk abba, mert téged elszólitótt a kötelesség. Te azt mondtad nekem, hogy a tévedöknek meg kell bocsájíani. Emlegetted azt a sokezeréves bölcsességet is, hogy: Tévedni emberi dolog! Ez igaz, mert egyé. dűl az ember képes gondolkodni és céltudatosan cselekedni — tehát tévedni is csak ember tévedhet. Talán a földön még nem élt olyan ember, aki soha, semmiben sem tévedett. Ez is bizonyítja, hogy tévedni emberi dolog, de vannak akikben csupán ez az egyedüli emberi vonás. Vannak viszont olyanok — te is sokat ismersz — akik napvilágra került bűnüket nevezik tévedésnek. Es vannak, akik céltudatos, jól megfontolt, egyéni és osztályérdeküknek nagyon is megfelelő tevékenységüket nevezik tévedésnek vagy — ha úgy tetszik — eltévelyedésnek. £n most főleg ezekről akarok beszélni. Hazudnék, ha azt állítanám. hogy októberben az emberek nem tévedtek. Jóhiszeműen tévedtek, vagy megtévedtek. Egyik ember ebben, a másik amabban tévedett, mert nagyon kevés az olyan ember, aki csak akkor cselekszik, ha tudja, hogy mi lesz tette következménye. Olyan ember még kevesebb van, aki minden gondolatáról tudja, hogy hová vezet. Különösen nehéz vóh ilyen embernek lenni akkor, amikor az egész országot jónak tetsző, szépnek látszó, okosnak hangzó, de l'ÍXIlhl LE FÉL Tévedés — tévedők valójában hamis jelszavak, írások, beszédek járták át. meg át. A mindig jobbra vágyó emberek egy része hitelt adott ezeknek. Mi több, sokan jóhiszemmel tettek is az érdekében. Akkor még nem tudták ezek az emberek, hogy rosszat tesznek. Meg kell nekik bocsájíani! — mondod erre te. Én azonban nem ezt vallom. Azt mondom, hogy aki „megbocsájt’“ — szemet Is huny, szemhunyással pedig új hibáknak készítenek ágyat. Most a tévedések feltárására, elemzésére, bírálatra, útmutatásra van szükség. Csak ez segíthet, ez vezethet minden megbotlót nagyobb elvi szilárdsághoz, hűséghez, önismerethez, emberibb emberséghez. Olyan emberséghez, amely országunk teljes talpraállitásához, szocialista továbbépítéséhez. államhatalmának biztos megőrzéséhez szükséges és nemcsak szükséges, de biztosítéka is továbbhaladásunknak már most is. Ez az emberség viszont azt jelenti, hogy aki téved, ne takargassa botlását sem maga, sem mások előtt, hanem tanulságul tárja fel, mutassa meg, hogy valamennyien okuljunk belőle. Nem túlzás azt mondani, hogy az emberiség ilyen, az emberiség jó, de nem zárja ki azt, hogy vannak rossz emberek. Azt mondtam, vannak rossz emberek. Vannak! És vannak gonoszak! Vannak! Ezek azok, akik éppen gonoszságukkal elvesztették azt a jogot, hogy beleértsük őket az emberiségbe. Rájuk nem vonatkozhat az a nét sem, hogy ember! Az ilyenek — kihasználva azt, hogy külsőben az emberekre hasonlítanak — szintén tévednek, legalábbis megengedik maguknak, hogy tévedjenek. Amíg azonban a becsületes embernél a tévedés ritka botlás, okulásra vezető pillanatnyi gyengeség, náluk bűnpalástoló eszköz, üres szó, mentség. Az októberi ellen forradalmárok októberben gyilkoltak, uszítottak, embereket, emlékműveket, sírokat, könyveket gyaláztak meg. Koránt sem emberi botlásból, hanem jól kitervelt céllal, módszerrel és osztálytudattal. Gondolom, hogy Mindszenty hercegprímás nem „tévedésből“ kérte vissza a földeket és akart ,,Adenauer-vonalvezetésű" pártot alakítani. Most pedig éppen esek mondják legjobban, hogy: Tévedtem! A tévedöket meg kell bírálni, utat kell nekik mutatni. Azoknak pedig, akik gyilkoltak, öltek és próbálták megdönteni a népi hatalmat, büntetés kell. Meg kell őket szigorúan büntetni, mert nem megtévedi, megtévesztett emberek ezek, hanem olyanok — bár ezt tagadják —, akik oszió-lyulc — a tőkések, földbirtokosok, lculákok — jól felfogott osztályérdekei szerint tudatosan cselekedtek. Éppen úgy, mint 1919-es proletárhatalmunk leverésekor és után. Nem tévedtek, hanem bűnt követtek el, kezet emeltek proletárhatalmunk ellen. A bűnt pedig büntetni kell — különben mi tévedünk! SZABÓ GYÖRGY
