Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-22 / 117. szám

4 KFI.^TM AGYAROK'*:' ^G l*fS7. má.itis 22. szeri!' Uj gyógyszerek a szovjet orvostudomány szolgálatában Az új gyógyszerek készí­tésének három fő formáját ismerjük: a növényi, az ál­lati anyagokból, valamint a szintetikus úton való előál­lítást. A szovjet gyógyszer­vegyészek mindhárom terü­leten újabb gyógyszerekkel gazdagították és gazdagít­ják az orvostudományt. Soroljunk fel néhány korszerű gyógyszert. A hipertónia gyógyításá­ra a következő gyógyszere­ket alkalmazzák: anti szim­­patin (a szarvasmarha má­jából nyert gyógyszer), alli­­losep (szeszes hagymakivo­nat), apresszin, gekszonyij, fenatin (szintetikus vegyü­­letek), angiotrofio (vizes ki­vonat a szarvasmarha has­nyálmirigy-szövetéből), eukomiaréteg-tinktura (a Fekete-tenger parti nö­vényből), redergam (az anyarozs hidrát alkaloida keveréke), rutin (a pohánka leveléből és virágjából)1, ■szferofizin (egy középázsiai növényből), rezerpin vagy szerpazil (egy indiai nö­vényből). A glaukoma (zöldhályog) nevű szembetegséget az ar­­min, benzamon, diakarb. pirofosz és foszfakol nevű gyógyszerekkel gyógyítják, amelyeket vegyi úton állí­tanak elő. A szovjet orvosok gyógy­szerkészlete újabb és újabb gyógyszerekkel bővül. Fő­képpen olyan betegségek ellen fedeznek' fel gyógy­szereket, amelyek eddig gyógyszeres úton gyógyít­hatatlanok voltak. így pél­dául a virus-grippa (nátha­láz) gyógyítására a kutizon nevű gyógyszert alkalmaz­zák. A szamárköhögés ellen szulfodiamin-t. V édekeshetünk-e as atomfegyverek ellen A légoltalom közleményei 2. Az atomfegyverek sugárhatásai Első cikkünkben a rádió­­aktív sugárzással és hatá­saival, most pedig az atom­fegyverek sugárhatásaival foglalkozunk. Az atomrob­banáskor kétféle rádioaktív sugárzás keletkezik: a kez­deti és a maradó sugárzás A kezdeti sugárzás nagy '■‘.hatoló képességű gamma- és neutron-sugárzásból áll, s különösen akkor veszé­lyes, amikor az atombomba a magasban robban, mert eléggé nagy területen okoz veszélyt. A kezdeti sugár­zás a robbanás pillanatá­tól számított néhány má­sodpercig jelent csak ve­szélyt a szabadban tartóz­kodókra. Atomrobbanáskor az atomfelhőben nagy meny­­nyiségű rádioaktív anyag keletkezik, melynek egy ré­sze lehull a terepre. Rádiói aktív anyagok keletkeznek még a terepen a kezdeti sugárzás neuti’on-s-gárzá­­sakor is, mely a terep egyes elemeit rádioktív anyagok­ká alakítja át. A hármas orvosi körzet lakóinak pauasza Panaszoljuk azt, hogy a hármas orvosi körzet már több hónap óta állandó orvos nélkül van. Azóta pontosan, amióta dr.' Doha­­mcs körzeti orvosunk a kórházban működik. A he­lyettesítő orvosok heten­kent változnak és a beteg nem tudja melyik orvoshoz menjen, mert egyik küldi a másikhoz, hogy nem hoz­zátartozik. Nem i beszélve arról, ha valaki olyan sú­lyos beteg, hogy ki kellene hozzá menni az orvosnak, akkor a sok keresgélés után, hogy a beteg mégis orvost kapjon, kénytelenek vagyunk privát orvost hív­ni. Egyik helyen azt mond­ják, lakás nincs, a másik helyen, hogy orvos nincs. Tudjuk, hogy vannak prob­lémák, de a harmadik kör­zet dolgozói úgy hisszük, hogy jó szervezéssel meg lehetne oldani az állandó orvosi ellátást. Megkülönböztetünk atom- < robbanáskor közeli és tá- < voli szennyeződést. Közepest atombomba földön történő] robbanása esetén a szenv-J nyezett körzet a robbanásJ pontjától számított körül- 1 belül 1,5 kilométerig ter­jedhet. A távoli szennyeződés a; magasba emelkedj atom-j felhőből ered, amit a szél J 30—50 km-ig is elvihet sj közben az atomfelhőben] lévő rádioaktív anyagok le- j hullanak a földre. Különö-j sen jelentős a távoli szeny­­nyeződés hidrogénbomba] robbanásnál, amikor a ] szennyezett terület több-] száz kilométerig terjedhet. A terep nemcsak akkor szennyeződhet rádioaktív anyagokkal, ha atombomba robban, hanem mesterséges rádioaktív anyagok, úgyne­vezett sugárzó harcanya­gok alkalmazásakor is. amit repülőgépekről ■ leszórássat. permetezéssel juttatnak a földre s ezzel erősebb szennyeződés következhet be, mint atombomba rob­banásakor. • Legközelebb az atomrob­­hanáskor követendő véde­kezésekről írunk. Több meghívást kapott a nagykállói pedagógus kultúrcsoport Nagy érdeklődés előzte meg Kállóban a pedagógus kultúrcsoport előadását, gük teljes felhasználásával Komoly felkészültséggel mutatták be Jókai: „Debre­ceni lunótikus” c. darabját. A siker föoka, hogy a sze­replők egyéniségüknek meg­felelő szereposztást kaptak. Az előadás után döbben­tünk rá, hogy a szerepben legtöbben saját egyénisé­értek el az alakításban ko­moly sikert. Most már vi­déken mutatják be a dara­bot. Kimennek Bökönybe, Biribe, Balkányba. Végül Butyka-tanyát is megláto­gatják, Szabados József. QjOTESZ jf Józsi bácsi „csak" hivatalsegéd ♦ (Jzakszon Józsi bácsi ide s tova huszonkettedik i u esztendeje pergeti a kisdobot Nyirmadán, s mondja, hogy: „Közhírré tétetik.“ Biz’ nem könnyű mesterség ez. Aki nem hiszi, kérdezze meg Józsi bácsit, majd elmondja. Legalább ötvenszer, ha nem többször felolvasni jó hangosan ugyanazt a szöveget csaknem minden utca­sarkon. Dobolni, dobolni, kiabálni, de úgy ám. hogy Julcsa néni meg Pali bácsi is meghallják. mert külön­ben baj lenne. Hát ezt csinálja minden hirdetési napon Szakszón bácsi. Reggel 8 órakor már felveszi a kis do­bot, zsebre gyűri a hirdetési szövegeket, nyakába veszi a falut s hirdeti a lakosságnak, hogy mikor lesz vásár, vagy oltásra hajtassák fel minden eb — és így tovább, A minap is kedden már 8 óra után néhány perccel ott dobolt az egyik utcasarkon, s bizony a delet haran­­gozták, mire bejárta, véffgi dobolta a falut. Alig tette be a lábát a tanácsházára, s még a cw garettát sem szívta végig, amikor újból csengett a tele­fon. — Dobolják ki, hogy szopósborjú átvétel lesz csü* törtökön Baktán — szólt be Karika elvtárs a kagylóba* Szakszón bácsi hallgatott. Zsörtölődött magában. — Jókor jut eszükbe az ilyesmi, — csóválta a fejétj Alig hagytam abba, már is kezdhetem, újból. Hat miért nem mondták ezt reggel?! De miért kezdené. Hisz a dobolási nap kedd és pén­tek. Az értesítés délután érkezett. Félfogadás a lanacs­­házán viszont csak délelőtt van. Mikorra végigdobolná a falut, este lenne. Így aztán úgy sem válthatnák ki a gazdák a rédiát, hisz a hivatalos időnek vége. Csak potyamunkát végezne. Felébredhetek volna korábban is az illetékesek. Józsi bácsi azért mégis ezt mondja: — Rendkívüli esetekben azért máskor is dobolok, nemcsak kedden és pénteken. S ezt az értesítést most ő is igy veszi. Rendkívülinek. Ezért másnap újból a nyakába vette a falut, s dobolta utcáról utcára, hogy szopósborjú átvétel lesz Baktán. Dél volt, mikor vissza­érkezett. Vajon nem lehetett volna-e ezt időben, mondjuk kedden reggel tudomására hozni? Így megkímélhették volna a félkarú kisbirót sok kilóméter gyaloglástól, a dupla munkától. FARKAS KÁLMÁN i (72. folytatás.) De Sam már bele is veszett a mögötte sűrűsödő bozótba. Egy pillanat, és már el is tűnt a szemük elöl. — Sam! — kiáltott utána Jeff és vakon, maga előtt csapkodva, bot­ladozott tovább a vastagszálú, szívós fonadékban. — Állj meg! Sam, várj egy pillanatig! Bert odarohant Jeff mellé. — Álljon meg itt, maradjon nyugton, Jeff seriff úr, — kérlelte Bert. — Innen talán meghalljuk, hol mocorog. Feszülten figyeltek, nyújtogatták a nyakukat és óvatosan félrehaj­tották a lombozatot. — Maga az, Jeff úr? — kérdezte egy erőtlen, riadt hang. — Én vagyok, Sam, én! Semmi okod a félelemre. Gyere már ki onnét! Vártak, de Sam nem jelent meg, — Hallottad, mit mondtam, te fekete gézengúz? — kiáltotta türelmet­lenül Jeff. — Gyere már ki onnét, mielőtt megharagszom és kilőlek a bo­korból. Ne hidd, hogy elbújhatsz előlem, jól látlak ám. Gyere már ki onnét. Mintegy hat méterre tőlük megrezdültek a bokrok. Sam apró léptek­kel. vonakodva közeledett feléjük. — Te, Sam, merre jártál ennyi ideig? « — Jeff úr, ne tessék ilyen dolgot kérdezni tőlem. Inkább azt kérdez­ze tőlem, hogy hol nem jártam. Kijelentem, még soha életemben nem zaklattak annyit, mint mostanáig. Görnyedve, megalázkodva hajlongott előttük. Szemén véraláfutás látszott,. — Pedig már biztosra vettem, hogy kitekerték a nyakadat, — szólt Jeff. Nagyon örült, hogy itt látta maga előtt a négert. A legszívesebben odament volna hozzá és végigtapogatta volna, hogy most már ne csak a szemével, hanem a kezével is megbizonyosodjék: az igazi, az eleven Sam áll előtte. — Az egész vidéket végigkutattam utánad, — szólt rá tettetett nyerséggel. — Hol voltál? Sam, az elmúlt néhány óra emlékét idézve, újra remegni kezdett. 126 — Jeff úr, azok a fehér emberek, akik most is itt vannak a közelben, úgy meggyötörtek, hogy már a lélek is csak hálni jár belém. — Lenézett a lábára. Egyik cipőjének sem volt meg a talpa és a cipő felsőrésze a bo­kája körül fityegett. — Kötelet vetettek a nyakamban és úgy huzigáltak és hajszoltak engem véges-végig a bozótoson át és amikor már megelé­gelték ezt, odakötöztek az egyik autó hátsó részihez és úgy vonszoltak végig mindenfelé, magam se tudom merre. Az út első részében olyan ir­galmatlanul gyorsan hajtották az autót, hogy sehogyan se tudtam együtt szaladni vele. lebuktam a földre és úgy hurcoltak tovább. Azt gondoltam, hogy most már végérvényesen ütött az utolsó órám és ez a gondolat mindaddig nem is ment ki a fejemből, amíg röviddel ezelőtt meg nem ta­lálták azt a Sonny Clarkot. Akkor aztán futni engedtek. — Addig, amíg meg nem találták? — kiáltott Jeff a négerre. — Igen, uram, Jeff seriff úr. Megtalálták bizony és engem elenged­tek. Ez egész rövid idővel ezelőtt történt és ha nem tévedek, azóta már biztosan kitekerték ennek a fekete fiúnak a nyakát. — Hol? — kérdezte a seriff. — Amarra lent, az útnál, ott-a, az elágazásnál, ahol azok a fűzfák vannak. Jeff elővette az óráját, és tanulmányozta a számlapját. Hüvelykujjá­nak körmét az óraüvegre szorította, mintha mindkét mutatót előre szeret­te volna forgatni. — A délelőtt már nagyon előrehaladott, — állapította meg bizonyta­lanul és az összehasonlítás kedvéért felnézett a napra. — Most már az ebédidő se lehet túlságosan messze. Jeff gondosan visszahelyezte zsebóráját és megindult a kocsi felé. Bert mellette haladt. — Jeff úr, — szólt oda neki szelíden Sam, — mit szándékozik tenni énvelem? Megfordultak és látták, hogy Sam a sűrű cserjés felé hátrál. — Idegyere, te fekete gézengúz, — kiáltott vissza Jeff. — Nem tűröm, hogy ebben az életben mégegyszer el merj tűnni a szemem elől. Usgyi, be a kocsiba. És, hogy mit szándékozom tenni veled? Biztonságba he­lyezlek a fogdába. Mindhárman beszálltak. Sam nem az ülésen helyezkedett el, hanem az autó hátsó részének mélyében kuporodott össze. Már három-négy kilométert szaladt a kocsi, amikor Sam halkan megszólalt. — Mit akarsz, Sam? — kérdezte Jeff. — Megfeledkeztem a nyúlról. — Miféle nyúlról? — Én magam sem hiszem el egészen, amit mondok, — folytatta aka­dozva Sam, — de a saját két szememmel láttam. (Folytatása következik.) 12 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom