Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-22 / 117. szám
1951. május 22, szerda KELETMAGYARORSZAO Megjegyzések városunk kulturális életéről A Keletmagyarország május 18-i számában hasonló cím alatt megjelent cikkben foglaltak általában helyesek. Kulturális életünknek sok a hiányossága, ami főleg abból adódik, hogy kulturális létesítményeink nagyrészének nem kielégítő az elhelyezése, mások teljesen hiányoznak s így a kulturális élet teljes kibontakozása a hiányzó létesítmények és a nem kielégítő elhelyezés miatt mindinkább a jövőbe tolódik. Fontos problémák ezek és valóban mindent el kell követni annak érdekében, hogy ezen a területen is kielégített legyen a dolgozók ellátása. Én remélem, hogy a megye és város vezetői mindent megtesznek annak érdekében, hogy a hiányosságokat megszüntessék. Szerintem ez csak néhány év komoly munkájának lehet az eredménye. Éppen ezért én a jelenlegi viszonyokat figyelembe véve szeretném felvetni azt a gondolatot, hogy addig is, amíg a különböző létesítmények megépülnek, vagy jobb elhelyezést nyernek, hogyan lehet az adott viszonyok között intenzivebbé, tartalmasabbá tenni városunk kulturális életét s ezt mind szélesebb körben a dolgozók sajátjává tenni. Ezzel kapcsolatban két alapvető tényező fontosságával szeretnék foglalkozni: a kulturális nevelő munkával'és — ehhez kapcsolódóan — kulturális rendezvényeink tartalmi színvonalával, természetesen csak a helyadottságnak megfelelő rövidséggel. Az elmúlt években sokat beszéltünk kulturális nevelő munkáról. Jól lehet nem a legjobb módszerekkel végeztük ezt a munkát és éppen ezért az eredmények sem voltak kielégítőek, de az utóbbi időben erről teljesen elfeledkeztünk. Pedig különösen fontos volna ez most ebben a kialakult ködös állapotban, amikor minden kultúrtermékről, ami a felszabadulás előtti időből származik, igyekeznek elhitetni, hogy haladó hagyomány, minden nyugatiról, hogy haladó európai kultúra, •amikor könnyű műfaj túltengése jellemző kulturális életünkre és kulturális rendezvényekkel csupán a szórakozást kívánják szolgálni. Már az iskolai munkából is hiányzik a kulturális nevelő munka, s ott is sürgősen pótolni kell a hiányokat, hogy a következő években rendes mederben haladjon az.ilyen értelmű nevelő munka is. De emellett sokkal nagyobb súlyt kell fordítani a felnőttek kulturális nevelő munkájára. Különösen nagy a hiányosság a nagyobb üzemekben, vállalatoknál és ott is elsősorban az ifjúság kulturális nevelése terén. Amíg az üzemekben az előző években az a helytelen módszer uralkodott, hogy kényszerítették a dolgozókat, hogy bizonyos kulturális rendezvényeken vegyenek részt, most pedig a másik végletbe esve nem foglalkoznak ezzel a problémával. Ha a dolgozók nem ismerik a magasabb, időt álló kultúra szórakoztató, nemesítő, az életet szebbé tevő hatásait, nem is igénylik azt. Különösen pedig akkor nem, ha nem adnak lehetőséget a kultúrával való ismeretségkötésre, sőt az adott anyagi lehetőséget egyéb célra használják fel, például vállalati és üzemi vacsorák rendezésére, vagy ami nincs sok kapcsolatban a kultúrával. És ami a legáltalánosabb, mivel a kultúrpénzt együtt kezelik a sport-pénzzel, általában a sportolók használják fel. Pedig ezt a két dolgot egészségesen külön kellene választani. Ha az üzemi kulturális bizottságok, illetve a szakszervezeti bizottság a dolgozók érdekvédelme, jó munkára való mozgósítása mellett a kulturális nevelés feladataival is foglalkozna és az anyagi lehetőségeihez mérten, de kulturális célra használná fel a pénzt, ami arra adatott, úgy sokkal hamarabb felszámolható lenne a ma még meglévő közömbösség az elmélyültebb,kultúra iránt. A közömbösséggel kapcsolatban meg kell említeni, hogy bár teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy vezető beosztású értelmiségi dolgozóink érdeklődnek a város kulturális élete iránt, de a nagyon sokirányú elfoglaltságuk mellett kevésszer, vagy nagyon ritkán jelennek meg kulturális rendezvényeken. Természetesen ebből sokan arra következtetnek, hogy a vezetők is közömbösek a kultúra iránt, és nem az anyagi lehetőségek hiánya, hanem a vezetők közömbösségének következménye bizonyos kulturális létesítmények hiánya. Ha az elmúlt hónapok kulturális rendezvényeinek tartalmi színvonalát vizsgáljuk, akkor jó néhány rendezvényről azt kell megállapítanunk, hogy csak a szórakozást szolgálta. Mulatságos volt, a hallgatók jót nevettek, és ezenkívül semmi. Ez még a jobb fajta, de volt olyan, ami adott valamit, de ez nem egyeztethető össze mai életünkkel. Természetesen ez is kivált bizonyos közömbösséget, mert sokan jutnak arra a követ-NDK gépkocsik keztetésre, hogy ezért a kultúráért nem érdemes pénzt és időt áldozni. Sajnos, ez a közömbösség a kisebb méretű. Sokkal nagyobb azoknak a tábora, akik az elmélyültebb rendezvényekkel kapcsolatban közömbösek, mert nem tudják értékelni, nem fedezik fel benne a művészit, a szépet, a tartalom nem hat rájuk, mert még nem ismerik a komoly kultúra nyelvét és nem értik. De nem teljesen az ő hibájuk, hogy ezt nem ismertették meg velük. Sok esetben az anyagi érdekeltség is rákényszeríti a rendezőszerveket a könnyű műfaj aránytalan támogatására. Érdemes ennek ellenére elgondolkodni azon, hogy az az anyagi plusz, amit a könnyű rendezvények hoznak, ér-e annyit, amennyi a mínusz a kulturális nevelés területén, az elmélyült, az igazi kultúra terjedésének akadályozásában, végeredményben a szocialista kultúra térhódításában. Érdemes lenne azon gondolkodni, hogy az utóbbi hónapok kulturális liberalizmusán nem kellene-e változtatni kultúréletünk színvonalának emelése és tartalmasabbá tétele érdekében. 217 gépkocsivezető |középfokú technológiai vizsga előtt : Cok vasárnap délelőttöt töltöttek már el tanulással azok a gépkocsivezetők, akik jelentkeztek a középfokú technológiára. Az elmúlt vasárnap például reggel 8-tól délután 3-ig tanultak egyfolytában. Ez alkalommal Temesvári Rudolf a tanfolyam előadója, — az 53. sz. Autóközlekedési Vállalat dolgozója — |és a 217 gépkocsivezető 5 egyformán izzadtak a nagy | szorgalomban. Az utolsó | foglalkozás volt. J Vasárnap lesz a vizsga várakozással készülnek, hiszen a szakmai képzettségükről tanúskodó vizsga jó eredménye keresetükben is jelentős emelkedést fog biztosítani. Az elmúlt vasárnapi „kisvizsgán” arról lehetett meggyőződni, hogy a tanfolyam hallgatói valamennyien kellő felkészültséggel állnal^ majd a vizsgabizottság elé. Az előadó is vizsgázik, hiszen az ő tudását és munkáját a vizsgázók feleleteinek eredmő-LÁB AS MENYHÉRT $ Nem kis izgalommal és! nyeivel lehet majd lemérni. Néhány szó az épülő ssínhásról — as osztályon felüli sxórakc^io helyekről — a piacról — a Fűsxer-Csentege trafikosztályáról, a 60 filléres fagylaltról ÉVEK ÓTA fájó kérdése : városunknak: mikor lesz ’ kész a színház épülete és ! mikor kapunk állandó szín> társulatot. Hosszú ideje tart a va; rosi színház építése, 6 mii-; Hó forint szükséges hozzá. ; Ez az összeg nem állt ren; delkezésére a városi ta[ nácsnak, ezért megy lassan : az építkezés. Hasonló helyzetben hogyan oldották meg a színház építkezését Miskolcon? A lapokban olvastuk, hogy Miskolc városa korszerűsíti és átépíti a színház épületét, Pénzük nem volt hozzá. Az összeget társadalmi úton szerezték meg. öt forintos téglajegyeket adtak 2 ki és a kultúráért lelkese-1 dő, a színházat szerető kö-2 zönség szívesen adta fo- * ♦ rintjait. Rövid idő alatt * 2 összegyűlt a 10 millió ío-2 rint. Véleményünk szerint helytelen Nyíregyházán osztályon felüli helyiséget kijelölni. A NYÍREGYHÁZI PIACRÓL is szeretnék néhány szót szólani. A Szamuelly tér (volt Búza tér) nagy kiterjedésű, hatalmas terület és a piac még is egész kisterületen van összezsúfolva A baromfi piacon a közlekedés életveszélyes. Gyalogosan egyébként is nehéz ott járni, hátha figyelembe vesszük, hogy kerékpárral, gyerekkocsival és , sokszor szekérrel is közlekednek? Helyes volna pontosan meghatározni, hogy melyiK piac milyen területen fekszik és hogy a közlekedési rendet is tartsák be. Még egy dologra szeretnénk felhívni a kereskedelmi osztály figyelmét: a piaci árakra! Jó lenne azt rendszeresen ellenőrizni. Idegenből érkező felvásárlók, üzérkedők verik fel az árakat. Jellemzőül a következő beszélgetés: — Miért drágult meg a baromfi? — kérdi egy városi asszony. — Jaj, lelkem — feleli az eladó — emelték a motorkerékpár árát! RÉGÓTA ISMÉTLŐDŐ panasz. A Fűszer és Csemege Bolt nincs ellátva megfelelően trafikáruval. Azaz, van ott trafikáru. csak nem az, amit keres a vásárlóközönség. Például a népszerű Terv-cigaretta, csak néha napján kapható a Fűszer-Csemege trafikosztályán, — ugyanakkor minden kistrafikban található. Nem lehetne jobban megoldani a trafikelosztást? AZ 50 FILLÉPvES, tölcsére« fagylalt miért kerül Nyíregyházán 60 fillérbe, amikor Budapesten, Debrecenben, Miskolcon, vagy Szerencsen 50 fillérért árusítják? Tudomásunk szerint a tölcsérek mérete egyforma országos viszonylatban. Vagy talán mégsem? Farkas Pál. Az NDK gépkocsigyáraiian nagy gondot fordítanak ily an gépkocsik szerkesztésére, amelyek megfelelnek i megrendelő országok öldrajzi és éghajlati viszoryainak. Tavaly például ninden gépkocsitípussal kötél 12.000 kilométeres prólautat tettek Egyiptomban, ihol rendkívül szélsőséges i hőmérséklet: száraz forróság és hideg hirtelen vál'akozik s a gépkocsiknak sokszor igen rossz utakon vagy úttalan területeken kell haladniok. Ugyanekkor egy tehergépkocsikaraván 2250 kilométeres próbautat tett a tibeti fennsíkon, 5500 méterig felkapaszkodva. Itt C0 fok a hőmérsékletingadozás. A próbautak hozzájárultak ahhoz, hogy az NDK-ban kés-ülő gépkocsik a jeges vidékeken és a sivatagban, a trópusi nedvességben és a homokviharokban egyaránt megállják helyüket. Kérdezzük: a nyíregyházi dolgozók nem adnák forintjaikat szívesen, hogy Nyíregyházán mielőbb elkészüljön a színház épülete? A LEGUTÓBBI rendel- i | kezések értelmében külön- < • böző kategóriákba osztották « > a vendéglőket, 'éttermeket j ; és a szórakozó helyeket. < ; Erre azért van szükség, J ; mert a vendéglői árak a J ; besorolás szerint változnak. : Nyíregyházán vannak II. J ! és III. osztályú vendéglők, I elsőosztályú nincs. De van { 1 osztályon felüli szórakozó- 1 1 hely: az Anna cukrászda.« ; Ebben a helyiségben olyan j [árak vannak, mint példáu^ ; Budapesten az Astoria- < ; bárban, vagy Emke-grill: ben, mely helyiségek szin-1 ! tén osztályon felüliek. J Hogyan lehet összeha- < solitani ezeket a helyi- < ségeket a nyíregyházi J cukrászdával? J A budapesti osztályon fe- j lüli szórakozóhelyeken is- < mert zenekarok játszanak/ műsort adnak és nagy sze- < mélyzet dolgozik. Ezzel J szemben Nyíregyházán az< Annában egy zongora ésl egy dob szolgáltatja a ze-< nét és egy főből álló sze- j mélyzet szolgál fel. Tehát J nem indokoltak a magas j árak, 11 i«ini van a gyermekcipőin*!® Rossz az áruterítés, vagy nem gyártanak eleget? t Több panasz nyomán I* kérdést intéztünk a cipónagykereskedelmii vállalathoz, miért kevés a gyermekcipő? Rossz az áruterítés, tehát lehetséges, hogy egyes községek • sokat, mások pedig keve* set kapnak a gyermekci{ pökből, vagy egyáltalán ; * nem gyártanak eleget a | hazai gyárak és ktsz-ek? t A nagykereskedelmi 12 vállalat kartonjai felele. I tét adtak a kérdésre. A t gyárak és ktsz-ek f eltehe- X tőén már ugyanannyi t mennyiséget állítanak elő ■ t gyermekcipőből is, mint . * előző év azonos időszaká- 11 ban, mivel a szerződésben . t lekötött mennyiséget hi■ | ánytaianul szállítják a ■ f nagyker. raktárába. A szerződés pedig a gyárak l teljes kapacitásának igény- 2 bevételével lett megkötve, í Hogy pedig a szerződések | a lehetőségek teljes ki« használásával lettek létre* hozva, — azt bizonyítja, ♦ hogy a nagykereskedelem ' t sem hibázott, nem rendelt j kevesebb árut, mint az ’ előző évben. í Megnéztük az elosztást ;♦ is. Itt sem találtunk hilf bút. Az elosztás azonban ♦ eddig szokatlan gyors » ütemben történik meg . f egy-egy alkalommal, s ez ;J arra mutat, hogy raktári ♦ készlet nem marad, vagy csak kevés marad. S itt van a baj; az elmúlt félévben gyengébb volt a termelés, mint azt rendes körülmények is megkívánták volna, nem pedig az a hatalmas vásárlási láz, ami volt 1956 utolsó negyedévében, s még az első negyedben ebben az esztendőben is. Kimerült a nagyker. állandó raktári készlete, s nem tudott lépést tartani a kívánalmak kielégítésével. Pedig ma már jóval több cipőt gyártanak és adnak el, mint évekkel ezelőtt, azt bizonyítják a nagyker kartonjai. Az 1950. évi egész évi forgalomnak több, mint ötszörösére emelkedett az el-*< múlt évi forgalom. A* gyermekcipő bolt dolgozói* elmondották, hogy ma £ már ritka az „egyes” vá-| sáriás. Aki cipőt veszj gyermekének, nem egyet, f inkább kettőt, sőt hár-J mat kér egyszerre. Hatal-J más mértékben megnőtt* az igény, amit követni £ igen nehéz. S ez az igény» nem csupán mennyiség-! ben, hanem minőségben * is többet vár és kér a * nagykereskedelemtől, il-> tetve a termelő üzemek-* tői. Negyedévenként félszázezer gyermekcipő megyénk szükséglete. Csak maga ez a szám is bizton rámutat arra a fejlődésre, amely az utóbbi években hazánkban bekövetkezett. Az áruhiány azönDan átmeneti volt, s közélesen megszűnik, ahogy a nagykereskedelmi vállalat raktári készlete növekszik. S erre törekednek a nagyker. vezetői, hogy minden időben megfelelő választék, elegendő mennyiségben álljon az üzletekben vásárló dolgozók rendelkezésére. Szakiskolások sztrájkja A friedrichstádti, heídei szakiskolások átmenetileg nem látogatják az előadásokat. Ezzel tiltakoznak a friedrichstádti iskola tervezett feloszlatása ellen. A Schleswig Holstein-i tartományi kultuszminisztériumhoz intézett leve-' lükben a diákok követelik, ne oszlassák fel az iskolát, inkább bővítsék ki az eredeti terv szerint.
