Keletmagyarország, 1957. április (14. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-09 / 82. szám
4 KET ETMAGTAROR'SZÄG 1957. április 9, kedd HUMOR I Jó tipp j — Autóbusszal akartam t odamenni, de meggondol- f tam magam. Gyalog men-1 tem és megtakarítottam I két schillinget. * — Kár, hogy nem akar-Z tál taxival menni. Akkor t ..okkal többet takarítottál | volna meg. • Ne légy kicsinyes. . . — Te jó ég — sikolt jel'.', Lobethal asszony — el-;; nyeltem egy gombostűt! '! — Ugyan, ne légy már;; olyan kicsinyes — szól rá'! a férje. — Van még egy\\ egész dobo-zal[ Csereüzlet Nyiszlicsek találkozik!! Petrovics-csal. ;; — Szervusz Nyiszli, rég.’, nem láttalak, hol voltál?',', — Csereüzletet kötőt-'.’tem az állammal. ;; — Miféle csereüzletet?;< — Húsz dollárért hat'.', hónapot kaptam. Udvariasság — Felsegíthetem a kabá-i I tot? — udvariaskodik aü pincér. < > — Hagyja csak, ne fá- ;; radjon — ellenkezik a ven-;; dég. :: — De kérem, hiszen;; aaért vagyok itt! ;; — Remélem, nem lesz!! semmi kellemetlensége. —!! Ugyanis kabát nélkül jöt- < > tem . , i ? Elő húsvéti nyuszi !JELENTÉKTELEN EMBEREK és tojástermés r1 sokoládégyár... Hamarabb érzékeljük az orrunkkal, mint a szemünkkel. Nem lehet eltéveszteni az utat, ha az orrunk után megyünk. Ezen a nyomon indulunk el hét édesipari gyárunk közül a legnagyobb felé: a Budapesti Csokoládégyárba. Itt is, mint másutt, ízes húsvéti csemegék és kedves figurák készülnek most, A hatalmas, modern épületben minden gép munkában van és egy percig sem tétlenkednek a serény munkáskezek, hiszen sok a rendelés, még külföldről is és nyers, anyagban nincs hiány. — Cukrot bőven kapnak a hazai termésből, kakaóbab pedig 50 vagonnal érkezett nemrégiben a délafrikai Aranypartról. — Hogy ez mit jelent, azt röviden néhány számadattal lehet legjobban érzékeltetni. 20 ezer mázsa kakaópor és 5C0 tonna táblás, csokoládé lesz belőle — húszszor annyi, mint amennyit tavaly _ gyártottunk ... Most azon-' ban nem ez itt a fő kér- • dés, hanem a csokoládényuszik, bárányok és húsvéti tojások készítése. Ezer munkás, köztük 700 nő készül itt a húsvétra. Márpedig ez nem is olyan kis feladat, hiszen csupán a Budapesti Csokoládégyár 77-szer annyit termel most. mint felszabadulás előtt Stühmer-gyár korában. A derűs, ragyogóan tiszta termekben gyors ütemben folyik a munka. A késő márciusi napfény visszaverődik a tarka ezüstpapírokról és ott viliódzik az emberek vidám tekintetében. Van is okuk derűre a Budapesti Csokoládégyár dolgozóinak. — Látja — fordul felénk mosolyogva Nádassy elvtárs, műszaki íőellenőr, — amióta a régi norma helyett minimális teljesítményt vezettünk be, sikerült elérnünk, hogy bár szemnek-szájnak tetszetősebb csokoládé és cukorkaféléket készítünk, jobb kedvvel, mint azelőtt, a termelés mégsem esett, hanem nőtt és tovább is nőni fog. Szavait igazolják a gyárban — bár lassan, de folyamatosan — folyó építkezések is. Ezekben a íéligkész épületekben nemsokára újabb, jókedvű munkások dolgoznak majd. Ezzel magyarázható, hogy a gyár dolgozói nemcsak a mára tekintenek bizakodással, de a holnapra is. Megnövekedett Keresetükből mind többet raknak félre, ami a KST- betétek növekedésében is megmutatkozik. A sztaniolozóban Hei,-iold Ágnessel beszélgettünk, akinek egy másodpercre sem áll meg akeze, miközben azt ma-; gyarázza: már azért is nagyon szereti munkáját, mert tudja, hogy minden darabba], ami a kezéből kikerül, örömöt okoz valakinek. Ahogy elnézegetjük a hatalmas tálcán ezüstpapírba gondosan becsomagolt nyuszikat és bárány kákát, érezzük, hogy igaza van. Valóban az a munka a legszebb, amelyikben kedve telik annak, aki csinálja és sokaknak szerez örömet vele. Márpedig itt mindenki örömmel dolgozik azon a 400 mázsát is meghaladó kisebb-nagyobb húsvéti figurán, amely rövidesen sokszázezer gyerek és számos felnőtt arcán fakaszt majd derűs mosolyt, Farkas Lujza. Felhívás a vizsgázni szándékozó motorosokhoz! A legutóbbi időkben a főkapitányság vizsgabizottságánál a motorkerékpárvezetésből vizsgázni szándékozók úgy jelentek meg a vizsgálton, hogy a Közlekedésrendészeti Szabályzatból teljesen tájékozatlanok voltak. Előfordult olyan eset, amikor a »vizsgázó el sem olvasta a KRESZ-t és úgy akart vizsgát tenni. E «nagyfokú tájékozatlanság | megnehezíti i. rendőrség munkáját és a vizsgázóknak pedig felesleges időkiesést okoz, nem beszélve arról, hogy a pótvizsgadíj kifizetése anyagi megterhelést is jelent a vizsgázóknak. Ezért felhívjuk a vizsgázn5 szándékozó motorosokat, hogy a jövőben csak abban az esetben jelenjenek meg a vizsgákon, ha a KRESZ f apvető anyagát megta-j nulták. i BM Szabólcs-Szatmár m.\ Főkaps. Közlekedési és < Közr. Osztálya. i / Uj művészi francia film kerül rövidesen műsorra Mindenkit rabul ejt különös szépségével, varázsával, sajátos művészetével. A férfiak szerelmes csodá-* latfal adóznak neki, a nők irigylik. Fernandel partnereként láttuk először a Tiltott szerelem című francia filmben. Már ekkor szívébe zárta a magyar közönség, de az Éjszaka lányai kirobbanó sikere után népszerűsége még emelkedett. Igen. Frangoise Arnoul-ról van szó, a legnépszerűbb francia filmszínésznők egyikéről Eddig csak két filmjét láttuk, amelyben mindenkit megigézett. Most pedig a JELENTÉKTELEN EMBEREK bemutatóján csodálhatjuk meg. Végtelenül egyszerű és mélységesen emberi a, film története. Válaszút elé állít az élet egy idős férfit. Jean Viard tehergépkocsivezetö beleszeret egy fiatal, csinos kiszolgálónőbe. Elhagyja családját, elhanyagolja munkáját, hogy minél többet lehessen együtt az életének értelmet adó Clotild-dal S amikor a lány gyermeket vár tőle, — eltitkolja állapotát. Rossz tanácsadóra hallgatva egy báoaasszonnyal véteti el magzatát. A műtét sikerül, de Vaird, aki mitsem tud a dologról, végképp szakítva családjával, magával viszi a lányt, aki a hosszú autóúton meghal. Ügy is mondhatnák, egy szerelem története a filmen. Egy idős férfi utolsó nagy fellángolása, görcsös ragaszkodása az otthonában annyira nélkülözött melegség, szeretet után. A téma, amelyet forgatókönyvbe öntött Henri Vemeuil és Frangois Boyer, — maga az élet, amely sokszor produkál különös dolgoltat. Hiteles és természetes minden, amit a filmben látunkt Henri Vemeuil rendezése igen művészi. Jól érzékelteti Viard munkáját, kimerültségét, idős korát. Ugyanígy mutatja be Clotild illúziónélküli életét, kiábrándultságát, magányát. A sofőr szerepében a világhírű Jean Gabint látjuk, aki művészetére jellemző nemes egyszerűséggel, eszköznélküli jellemfestő erővel formálja meg az idős, megfáradt Viardot. Frangoise Amoul nem ismétli a Tiltott szerelem és az Éjszaka lányai ismert nőalakjait. Újat formál Clolildból, a züllött anya niagáraliagyaiott leányából. Tiszta érzése, s nagy erkölcsi ereje gyújtja fel Viard szerelmét is. Viard is, Clotild is jelentéktelen emberek, hétköznapjaik, munkájuk, szerelmük is az. A film mégis magáválragadó, mert igaz történet és valódi művészet. (39. folytatás.) Azok pedig, akik a házban maradtak, undorodtak attól, hogy még tizennyolc órával a hír elterjedése után is ilyen késleltető módszeren ' érvényesülnek. Shep abban reménykedett, hogy Sonnyt mások segítsége nélkül egyedül is megtalálja. Ö maga szerette volna elfogni, mert mindenárén meg akarta szerezni magának azt az elégtételt, hogy még mielőtt a tömegnek átengedné, kötelet dobhasson a néger fiú nyaka köré, a kocsija mögé kötözze s így hurcolja végig az egész vidéken. Csakhogy Sonnynak még a nyomát sem látta. A fa alatt álldogáló emberek nézték, hogyan vág át Shep az udvaron. Egy-két ember szólt hozzá de Shep még csak arra sem érdemesítette őket, hogy a fejét feléjük fordítsa. így aztán az emberek nyomban tudták, hogy Shep nem találta meg Sonnyt és most emiatt veszedelmesen dühös. Alighogy Shep végigdörömbölt a néhány lépcsőfokon és átment a tornácon, kalapját lecsapta az előszoba padlójára és berontott az ebédlőbe. De az ajtónál hirtelen megtorpant. Egy idegen ember ült az asztalánál. Katyval együtt ebédelt. Shep nagyon meglepődött, amikor egy idegent talált a saját házában, bár mennél tovább bámult rá, annál inkább megbizonyosodott arról, hogy valahol már látta ezt az embert. Az idegennek hosszú, ősz szakálla volt és az már csaknem a nadrágját verdeste. A bozontos szőrzet még az ingmellét is teljesen befedte. Az öregember egy feketeszemű borsóval teli kanalat emelt fel reszkető kezében, de mielőtt a szájához ért volna, másik kézével gondosan elválasztotta ajka körül a szakállát. — Hát ez meg kicsoda? — kérdezte Shep. Lassú léptekkel bejött a szobába és hosszú, szúrós pillantást vetett rá. — Katy, ki ez itt? — Papa, de hiszen tudod, ez itt Harrys nagyapó — válaszolta Katy. — Csak nem felejtetted cl? — Azt hiszem, már megmondtam neki egyszer, hogy ebbe a házba ne merészelje betenni a lábát — jegyezte meg Shep anélkül, hogy kettőjük közül bármelyikre ránézett volna. Shep odament az asztalfün álló székéhez. A szeme villogott a dühtől, j 75 — I-Ionnét került ide ez az ember? — Mielőtt leült . volna, néhány másodpercig fenyegetően állt a szék mögött és keményen megmarkolta annak támláját. — Mit akar ez itt? Az öregemper uv>st már letette a kanalat és mó^ui Shepre nézett. Harrys nagyapó szakálla egész különösen nőit, úgy borította be az arcát, mintha állandóan vigyorgott volna valamin. A hófehér szőrzet az öreg mindkét pofacsontja alatt tincsekké fonódott és olyan redőzött fürtökben kígyózott egészen a csípőjéig, mint a vastag hullámokba gyűrt fehér selyempapír. — Aggyisten, fiam! — üdvözölte Shepet. Most először szólalt meg. Nem lehetett megállapítani, valóban mosolyog-e az öreg, vagy talán csak a szakálla miatt tűnik fel úgy, mintha mosolyogna. Shep mindenesetre feldühödött, mert úgy látta, hogy az öreg rajta vigyorog. Shep felugrott, kilökte maga alól a széket, majd anélkül, hogy válaszolt volna neki, újra leült. Szinültig megrakta tányérját a borsóval és alaposan nekilátott. De rossz hangulata csak nőtt, amikor villájával átnyúlt az asztalon, hogy a közepén álló tálból egy darab kukoricakenyeret vegyen ki és rádöbbent, hogy egyetlen morzsa kenyér sincs már benne. Harrys nagyapó gyalog jött át ide hozzánk Smith kerületből, amikor meghallotta, hogy mi történt tegnap este — mondta Ksty. — Amikor meghallotta, hogy mi a fene történt? — Na de papa, hát ez csak természetes: a megerőszakolás. — Én nem hiszem el, hogy itt ezen a környéken megerőszakolás történt volna. Nem történt itt semmiféle ilyen oolog, se tegnap este, se máskor — vágott vissza mogorván Shep. — Az az asszonyság, aki azokkal a vallási brosúrákkal házal és te magad találtátok ki ezt a mesét. Én még a nyomát se találtam sehol annak a niggernek, kiről azt állítod, hogy megcselekedte veled. Irtóztató nagy hazugság az egész! Katy-hen elakadt a lélekzet. Zavartan nézett a két férfira. Maga sem tudta, mit mondjon erre. — Én nem láttam Katyt, amióta az anyja meghalt — szólt Harrys nagyapó. — Amint meghallottam, mi történt itt, tüstént útnak indultam és most itt vagyok. Mégegyszer látni akartam Katyt, mielőtt elmegyek. — Elmész? Hova? — kérdezte Shep és az öregre nézett. — Mielőtt elmegyek a túlvilágra — válaszolta Harrys nagyapó. — Bizony megöregedtem. Shep közömbösen tanulmányozgatta az öreget és aiséajkát megvetően iebiggyesztette. — Annyi biztos, hogy jócskán megöregedtél ahhoz, hogy gyalogszerrel bejárd az egész vidéket — vetette oda Shep. — Az olyan öregeknek, mint amilyen te vagy, otthon a helyük. — Shep. miközben beszélt, újabb lührohamba lovalta bele magát. — Egyszer már megmondtam neked, ■ég a házam táján se akarlak látni. 7i3 ' (Folytatjuk.)
