Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-13 / 60. szám

« KEtETMAG TAEÖHSZ S G 1957, március IS, szerda Rövidesen rendedh a pedagógusok és az iskolai dolgozók fizetését Pedagógus gyűlés volt Mátészalkán Szép napfényes idő van és szombat. A mátészalkai kultúrott­hon nagyterme megtelt em­berekkel, Szép rendben töl­tik be a széksorokat, mint padokat aa iskolások. Ez igen talál is hozzájuk, mert a jelenlévők többsége ta­nító és tanárember. Vala­mennyien azért jöt ek össze ebben a teremben, hogy ezen az értelmiségi gyűlé­sen felelős vezetőember előtt közösen meghányják­­vessék az értelmiség, de főként a pedagógusok dol­gait, gondjait. Iz ellenforradalmárok egy idejét múlt reakciós rendszer visszaállítását tűzték ki célul A gyűlést Orosz Ferenc elvtárs — a párt megyei intézőbizottságának tagja — nyitja meg. Utána Kó­nya Albert elvtárs, buda­pesti küldött emelkedik szólásra. Beszéde elején ar­ról *zól, hogyan értékeljük helyesen az októberi ese­ményeket. Rendkívül fon­tos ennek a tisztázása min­den ember, de különösen ifjúságunk nevelésével meg­bízott tanítóink, tanáraink előtt, mert csak a helyes értékelés után találhatjuk meg azokat a feladatokat, amelyeket népünk igazi ér­dekei, a szocializmus épí­tésének ügye tőlük megkö­vetel, — A forradalom minden­kor progresszív — álla­pítja meg — célja egy tár­sadalmi rendszer, egy ide­jétmúlt rendszer felváltása egy új, egy haladóbb tár­sadalmi rendszerrel. Az ok­tóberi események viszont azt mutatják, hogy regies* szív megmozdulás volt. Az eUenforradaimarok egy idejétmúlt, reak­ciós rendszer visszaál­lítását tűzték ki colul, A munkaskatalom meg­döntésére törekedtek, a hatalmat akarták megszerezni +— mondotta, Ezután bizonyítékokat so­rol fel. Többek között azt, hogy az ellenforradalmá­rok szoros kapcsolatban álltak a nemzetközi reak­cióval, annak tanácsai és parancsai szerint cseleked­tek: a hatalom megszer­zése érdekében rohamozták meg a legfontosabb állam­­hatalmi objektumainkat; a nemzetközi telefonközpon­tot, a rádiót, az állomáso­kat, a fontos közúti átkelő­helyeket stb. A következői-: ben Nagy Imre szerepével foglalko­zik, — Miért követelik még ma is a külföldi imperia­lista adók Nagy Imrét a kormány élére? — tesziíel a kérdést. — Azért, mert Nagy Imre jó vizsgát tett előttük, mert Nagy Imre ga­rancia lenne arra, hogy októbert tovább lehet folytatni. Nagy Imre és társai nemcsak szemethúnytak az ellenforradalmi törekvések és cselekmények felett, ha­nem támogatták azt. Sze­rephez juttattak olyan reakciós politikusokat, akik­nek a kormányban való részvétele a fasizmus újra­éledését jelentették volna egy esetleges ellenforradal. mi győzelem esetén. Meg­fosztották a nuinkáshar,ál­mát attól a politikai és katonai hatalomtól, amely szükséges lett volna amun­­káshatalom megvédéséhez. Népünknek a. kezében nem maradt semmiféle hatalmi eszköz. Éppen ezért helye sen tette a Kádár-kormány, hogy a Szovjetunió segítsé­gét kérte a munkáshata­lom megvédéséhez. — Szükség volt-e októ' bérré a hibák kijavításá­hoz? — tette fel a kér­dést Kónya elvtárs. Nem volt szükség rá. Az októberi cllenforra­­dami események nem segítették, hanem gá­tolták és megnehezítet­ték az előbb elkövetett hibák kijavítását. A párt már október előtt hozzáfogott a hibák kijaví­tásához. A párt tárgyalt a kormánnyal a bérek eme­lése, a begyűjtés eltörlése, a pedagógusok fizetésének rendezése és számtalan más | javításra váró kérdésben. Örömmel fogadták a je­­jeienlévő pedagógusok Kó­nya elv társnak azt a beje­lentését, hogy áprilisban kormányunk — a jelenlegi nehéz gazdasági helyzet elle­nére, erejéhez mérten —- rendezni fogja a pedagógusok fizetését. Külön jelentőséget ad en­nek a fizetésrendeaésnek az, hogy a fizetésrendezés kiterjed a nem pedagógus iskolai dolgozókra is, FELSZÓLALÁSOK Az első felszólaló Csomár Zoltán pedagógus volt. Felszólalásában elmon­dotta, hogy ma még saj­nos, divatozik az általáno­t-wwi a.\riy KHítfl./ Megbízott Allen bíró bölcsességében, különösen az ilyen válságos időkben de semmiképpen sem tudott megszabadulni feleségének szakadatlanul fülében csengő szavaitól, melyekkel óva intette őt attól, hogy Flowery Branchoz közeledjék. Ha a Flowery Branchban összeverő­dött tömeg elfogja azt a négert, még mielőtt ő maga odaérkezne, úgy neki, Jefferson McCurtain seriffnek, nem kellene azt a kockázatot vál­lalnia, hogy jónéhány ember netalán másra adja le szavazatát. A leg­utóbbi választáson is csak százötvenhat szótöbbséggel győzött. Jeff türel­metlenül várta az alkalmas pillanatot, hogy jól megfontolt javaslatát a bírónak előterjeszthesse. De a várt kedvező pillanat helyett Allen bíró kérdése csapott le rá. —• Mondja csak, McCurtain, hány embert tudna összetoborozni most éjszakának idején? Jeff most már reménytelennek látta a helyzetet. — Hát, hogy pontosan megmondjam, bíró úr ... ezen eddig még egyáltalán nem gondolkodtam. Különben is nehéz ilyesmit csak úgy ka­pásból megmondani. Néhány embert mindenesetre össze tudnék terelni. Viszont az is könnyen meglehet, hogy minden épkézláb ember kiment Flowery Branchba, a hajtóvadászathoz. Allen bíró elhagyta íróasztalát, végigjártatta tekintetét Jeffen és végül is olyan szigorú pillantással méregette a lábán bizonytalanul álló seriffet, mintha most mondaná ki a végzetes, a megfellebbezhetetlen ítéletet. — Az lesz a legjobb, ha azonnal nekilát a dolognak és annyi em­bert mozgósít, ahányat csak el tud érni — mondta a bíró. A hangja ebben a magas mennyezetű szobában valóban úgy hatott, mint a bírói tekintély fellebbezhetetlen ítélete. — Legkésőbb egy óra múlva már ott kint kell lennie, hogy megállapíthassa, mi a teendője, anélkül, hogy valóban tenne is valamit. Amint megérlelődik bennem az elhatározás, hogy milyen eszközök alkalmazását tartom a legcélszerűbbnek, üzenek és természetesen elvárom, hogy aszerint cselekedjék. Ha egyet alszom erre a dologra, még az is könnyen lehetséges, hogy a legnőiesebb intéz­kedésnek azt fogom tartani, ha egész egyszerűen leállítjuk Narcissa Calhoun asszonyság tevékenységét. Majd gondoskodom arról, hogy a bí­róság egy végzést állítson ki, amely szerint Calhoun asszony non compos mentis . , . Nem egészen beszámítható. Ez mindenesetre jóidéig meg-42 sítás. Sokan úgy beszélnek az értelmiségről, hogy az értelmiség egészében fele­lős az októberi esemé­nyekért. A mátészalkai is­kola falára például valaki azt írta ki, hogy „Ki a fa­siszta tanárokkal az iskolá­ból!” Az értelmiség, a pe­­dagógusság egyes megté­vedt és néhány valóban el­lenforradalmár tagja miatt nem lehet és nem helyes az egész értelmiséget hibáz­tatni és ellenforradalmá­roknak nevezni. Az értel­miség tudja a maga helyét, tudja, hogy csak a népha­­talom, a szocializmus biz­tosíthat számára hivatásának és munkájának megfelelő kibontakozást és segítő kö­rülményeket. TOLMÁCS JÓZSEF pe­dagógus arról beszélt, hogy nagy feladata van a vi­déki, falusi pedagógusok­nak az iskolai oktatás és nevelés mellett a falusi dolgozók felvilágosításá­ban is. Az a tapasztalata, hogy egyes községekben ne­héz bebizonyítani, hogy októberben nem forrada­lom, hanem ellenforrada­lom volt. Ezekben a közsé­gekben a dolgozók egy ré­sze a faluban történtekből ítél, vagyis a szubjektív él­mények hatása alatt érté­keli az eseményeket. A pe­dagógusok feladatának tartja, hogy a pártmunká­sokkal karöltve világosít­sák fel a még tisztán nem látókat minden községben. GOMBÁS elv társ, a járási tanács vb. titkára felszóla­lásában arról beszólt, hogy a pedagógusok még most sem úgy dolgoznak, ahogy október előtt, a passzivitás több helyen még ma is tart. A part, a kormány, a dolgozó nép a szocializmus továbbépítésében a pedagó­gusok aktív segítségére számít. Ezután arról emlékezett meg, hogy varrnak a peda­gógusok közt akik az el­múlt 12 évnek csak a hi­báit látják és hangoztatják. Pedig nagy eredmények is születtek. A mátészalkai járásban például 50 száza­lékkal több pedagógus van most, mint a felszabadulás előtt, a tanítás és a tanulás is jobb körülmények kö­zött folyik, mint bármikor, mert a járásban 30 száza-» lékkai több tanterem van* mint volt. Több felszólaló említettet; azt, hogy a pedagógusok-; nak a falu szellemi veze-1 tőivé kell válniok. Ehhez­­azonban az szükséges, hogy j a kormány, a párt és at dolgozó nép bizalmáról biz-! tosítsa a pedagógusokat,! viszont a pedagógusok is bizalommal forduljanak a1 párthoz, a kormányhoz és a1 dolgozó néphez. fiz értelmiségi gyűlés tanulságai A gyűlés után a hallot­tak alapján nem nehéz né­hány tanulságot levonni, olyan tanulságokat, ame­lyeket pártszervezeteink­nek figyelembe kell venni. Első tanulság az, hogy a dolgozó népet segíteni kell az októberi események he­lyes értékelésében. Különös gondot keil fordítanunk Nagy Imre és társai szere­pének megvilágítására. Má­sodik tanulság, hogy le kell számolnunk a káros} általánosításokkal: súlyos hibát követ el az, aki az értelmiséget azonosítja és egy kalap alá veszi azok­kal az értelmiségiekkel,! akik tudatosan segítették a? ellenforradalmat. Az ál­talánosítás árt a párt, a nép, a kormány és az ér­telmiség közti megbecsülés és kölcsönös bizalom meg­teremtése ügyének. Uj cukrász , étterem, íagylaltozó, sörkert Nyíregyházán Nyíregyházán a Ven­déglátó Vállalat régi cuk­rász üzeme már nem tud­ta kielégíteni az igénye­ket, ezért korszerű újat építenek Rákóczi út 2. szám alatt, a ruhagyár volt raktárhelyiségében. Előkészítő, sütőüzem és különböző modem cuk­­rászgépckkel felszerelt, be­rendezett 10 helyiségben dolgoznak majd a vállalat cukrászai április elejétől, A régi cukrászüzem he­lyén, az Aona-cukrászda mellett éttermet rendez­nek he- A Béke-szálloda alatti bolthelyiségekben fagylaltozót, a Kerlniori helyén (Kiskorona-épület) pedig sörkertet létesít a vállalat. köti a kezét. — A bíró indult az ajtó felé. — Na McCurtain, még csak annyit: igazán örülök, hogy el tudtam csípni magát, még mielőtt elrejtőzhetett annál az öbölnél. Jeff maga alá húzta a lábát, megcövekelte magát csekély erőfeszí­téssel felnyomta hatalmas súlyú testét és néhány pillanatig tartó egyen­súly-gyakorlatozás után szilárdan megállt a lábán. — De kérem, bíró úr, — tiltakozott Jeff, mert most már képtelen volt elfojtani méltatlankodását — egy ilyen hirtelenül össze toborzott rendfenntartó csapat sokmindent éppen a visszájáról foghat meg. En mindig »azt tartottam, hogy a magunkfajta közeg a nép akartának ne szegüljön ellen. Azt szeretném, ha ez a lincselés politikailag tiszta dolog maradna. Ben Allen bíró megállt a küszöbön és egy' pillanatra megfordult. — Ez a lincselés politikailag olyan tiszta dolog marad, mint a patyo­­latos fehérnemű — jelentette ki a bíró. — Majd én gondoskodom róla, hogy így legyen! A bíró visszafordult, átment az előszobán és ezzel mintegy nem is túl tapintatosan jelezte, hogy vége a kihallgatásnak. Amikor mindhár­man az előszoba közepéig értek, Jeff egyenesen a kijárat felé tartott. Wardlaw eléjeugrott és előzékenyen kinyitotta az ajtót, de amikor a seriff átlépett a küszöbön, zajosan becsapta utána. V. FEJEZET. Nagy tömeg gyülekezett Barlowék udvarában. Kisebb-nagyobb cso­portok váltak ki, erre- arra kavarogtak a ház és a fészer közötti részen, mások kettes és hármas csoportokban a szántóíöldön álldogáltak. A fér­fiak túlnyomórészt, mint maga Shop Barlow is, Bob Watson bérlői vol­tak. Akik először érkeztek a házhoz, máglyát gyújtottak az udvarban, hogy távol tartsák a szúnyogokat. Egy idő múltán a tömeg szinte hason­lított már a szokásos heti oposszum-patkányvadászat előtti készülő­désre; hiszen a kerületnek ezen a részén úgyszólván mindenki szíves­örömest vett részt ebben a kellemes és hasznothajtó szórakozásban. Egyszerre csak mintegy fél kilométer távolságból egy autó fényszó­rójának éles sugarai vetődtek oda. Néhány pillanat múlva már azt súgták-búgták egyesek, hogy bizonyára Jeff McCurtain seriff jön, hogy felkérje őket menjenek azonnal haza és bízzák rá Sonny Clark elfoga­tásit. Az emberek a közeledő kocsit figyelték és egyelőre nem szólta:: semmit, de el voltak tökélve arra, hogy nem engedik lebeszélni magu­kat a vadászatról. Néhányan fenyegetéseket sziszegtek a seriff ellen, de legtöbbjük megelégedett azzal, hogy mogorván és sanda ;,zemmel vára­kozzék. — Jeff McCurtain akkor cselekszik a legbölcsebben, ha nem úrija bele magát a mi dolgunkba — jegyezték meg fenyegető hangon. — Aligha tenne jót az egészségének, ha olyasmibe ütne bele az orrát, ami nem rátartozik. 43 (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom