Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-10 / 58. szám

19IT. március 10, vasáruin KELETMAGYAROR5ZÄG & A MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSI OSZTÁLYÁNAK ÖSSZEÁLLÍTÁSA A művelt« 119 U s Néhány napja jelent meg a megye nyilvánossága előtt az a közös határozat, amelyben a falusi ifjúság körében végzendő népművelési munka szervezeti alap­elveit leszögeztük. Becsületes szándékkal, az ifjúság jövője iránt érzett nagy felelősséggel vitattuk meg a határozat minden sorát. Ügy gondoljuk, hogy előbbre vittük azt a sok huza-vonát megélt ügyet, hogy hogyan hasz­nálj"' fel a falusi művelődési otthonokat. Ezzel a határozattal a Művelődésügyi Miniszté­rium és az EPOSZ Központi Szervezőbizottsága is egyetért, örülünk annak, hogy megegyezésünkkel olyan fontos kérdésben haladtunk nagy lépéssel elő­re, amelynek megoldását sok helyen keresték az or­szágban. A határozat megvan. Most azonban azt szeret­nénk, ha annak pontjait maradéktalanul megvalósíta­nák mindazok, akiknek kötelességük. Beszéltünk elég sokat eddig is az ifjúság neveléséről, írtunk arról is, hogy ez az ügy váljék valóban társadalmi üggyé! De sokak részéről az ígéretek csak szavak maradtak. Községenkén el tudják ezt dönteni a fiatalok. Ezért most sokkal kevesebb szólamot, de annál több tettet várunk mindazoktól, akik úgy érzik, hogy joggal és hozzáértéssel szólhatnak bele az ifjúság nevelésébe. Dehát hol is kezdjük? Nagyon fontos, hogy a községekben a művelődési otthonok választmányát olyanokból állítsák össze, akik ismerik az ifjúság sa­játos lelkivilágát és nem akarják felnőttként kezelni azokat, akik még csak most válnak azzá. Egy nem kétséges: ifjúságunk építeni akarja a szocializmust. Ezért szívesen vállal áldozatokat is. De a munka és áldozatvállalás mellett valóban fiatal is akar lenni. Szórakozni, dalolni, táncolni akar, s művelt, kultúrált magatartású emberré szeretne válni. Kezdjük az alapelemeknél! Sürgősen pótoljuk, amit eddig elmulasztottunk! Illemórákkal, a viselke­dés legelemibb szabályaival, az idősebbek, a vezetők tiszteletének megértésével, az öltözködés és tisztál­kodás problémáival. Ugyanakkor azt is meg kell ol­danunk, hog érdeklődésüknek megfelelően különböző szakköröket indítsanak, amelyeknek hatására a ter­mészettudományok, a mezőgazdaság, a történelem, az irodalom és a művészet dolgaiban lesznek egyre jára­­tosabbak. Minél több helyen kell biztosítani zene- és táncoktatást. Szervezni kell énekkarokat, zenekaro­kat, hogy fiatalságunk lelkét, esztétikai érzékét is mű­veljük, és alkalmassá tegyük minden szép és jó befo­gadására. Szocialista embereket akarunk formálni! És ebben sok olyan követelmény is van, amelyeket eddig elhanyagoltunk. Beszéljünk őszintén arról is, hogy a száraz és unalmas felolvasások, előadások, hi­vatalos felszólalások korában nem tudott a fiatalság lelke annyira kinyílni és gazdagon virágozni, miit «mennyire tartalmasabb vezetéssel képes lett volna. Sohasem tudjuk eleget hangsúlyozni, hogy az if­júság a jövő záloga! Hányszor elmondtuk, hogy arany­­tartalék, de a megállapításon túl alig jutottunk. Gon­doljunk csak arra a sok ezer fiatalra, aki mind vá­gyik a szép, a nemes és igaz dolgok után és a legtöbb­nek ki kellett ábrándulnia, mert nem kapta meg mindazt az ifjúsági szervezettől, amit várt. s I) l> falusi ágért Pedig milyen nagyszerű erő az ifjúság! Mennyi sokra képes és mennyi jóra! Gondoljunk csak a közös építkezésekre, a parkosításokra, a sportpályák rend­behozására, a műemlékek védelmére! És mi ked mindahhoz, hogy munkája jó legyen, melyből a kö­zösség is hasznosan gyarapodhat, de az egyén is gaz­dagodik, jelleme erősödik? Okos vezetés? Ezt kell biz­tosítanunk! Ezért hívtuk fel a határozatban a fiatalokat a a a, hogy válasszanak maguknak tapasztalt, az ő problé­máikkal különösen szívesen foglalkozó pedagógust elnöknek és köztiszteletben álló fiatalt titkárnak. A munkához fogva •— munkatervük ne az író­asztal és jelentés számára készüljön, hanem az életre! A tervben minden tag kulturális igényét igyekezzenek kielégíteni. Tartsanak könywitákat, rendezzenek ver­senyeket, táncmulatságokat, de olyanokat, hogy azt hónapokig emlegessék a rendről, a tisztelettudó vi­selkedésről és a zavartalan szórakozásról. A munka közben is gondoljanak azokra, akik még nincsenek közöttük. Külön gondjuk legyen a lánykoszorúra, amelynek egy komoly pedagógust válasszanak veze­tőül. Gondoljanak arra is, hogy a nemi élettel kap­csolatban is kell előadásokat tartani külön a fiúknak, külön a lányoknak. Sok javaslata, kérése, igénye lesz munka közben a fiataloknak. Meg kell minden kérést hallgatni és ami fontosabb: teljesíteni is kell őket. Az ifjúság csak olyan vezetéssel lesz megelégedett, amelynél látja, hogy a vezetők mindent javukra és érdekükben tesz­nek. Ebben a szellemben megoldódik a legtöbbet vita­tott — kulturális és sportrendezvények bevételi ügye is. Sok pénz folyt el és került illetéktelen kezekbe, helytelen felhasználásra, mert a közösség nem tudott sorsáról. Az ifjúság nevelésének egyik sarkalatos pontja, hogy önmagukkal szemben váljanak igényessé a fia­talok. Ránevelni őket arra, hogy feltegyenek ilyen kérdéseket önmaguknak: hány szépirodalmi könyvet olvastam el az iskola elvégzése óta? Mit tudok a vi­lág kialakulásáról? S mit a legújabb technikai ered­ményekről? Ismerem-e a magyar népzene Jellegzetes vonásait? S ismerem-e községem talajadottságait? Lehetne sokáig sorolni ezeket a kérdéseket. Aki iga­zán tartalmas emberré akar válni, az sokszor elvégzi ezt az önelemző munkát. Sajnos, sok olyan tapasztalatunk van, hogy még a vezető fiatalok is keveset olvasnak, tanulnak. Ezek­nek tudni kell, hogy felelősségük kettős. Nemcsak ön­magukért felelősek, hanem mindazokért, akiknek bi­zalmából vezetők lettek. Azt szeretnénk, ha a megye művelődési otthonai az ifjúság második otthonává válnának, amelyeket a lányok ügyes keze belülről széppé tett, a fiuk külse­jét, udvarát, környékét rendbehozták és amit így, a maguk munkája nyomán valóban sajátjuknak érez­nek. A jövőben a falu ifjúságának képe tükröződjék a művelődési otthon külső rendjén és belső, szocia­lizmust építő tartalmi munkáján! Segítsenek ebben mindazok, akik szeretik az if­júságot! : ♦♦«♦♦♦♦♦♦ ♦♦-»♦♦»♦♦44 Ilutiioglalábkori feletek Tisza bércé fen Ui mesejátékot tanúi a nyírlugosi népi együttes A híres nyírlugosi népi tegyüttes új szervezésben folytatja munkáját. Az [Aránylónál után újra egy 'mesejátékot: „Az igaz­mondó juhász“-t tanul­ják; A mesejátékba a fa­lu és a környék népda­lait, táncait szövik be. Érdeklődéssel várjuk a nyírlugosiak szereplését és a régi együttes-tagokat is ott szeretnénk látni az újakkal, a fiatalabbakkal együtt abban az együttes­ben, amelynek eddigi munkájukal országos hírt szereztek* Tisza bereden, a Tisza­­parli u. n. Rácz temető te­rületén 10 honfoglalás, il­letve Árpád-kori sírt ta­láltak. Most folyik az ása- I tás. Nyílhegyek, csiholó > vas, kova, tegez-részek, X Az összes öntevékeny 1 művészeti ágait közül me- Jgyénkben a színjátszás hó­­jdít legjobban. S — úgy lát- 4 szik — a színpad vonzó- Xkörébe kerültek a leglelke­­ísebb emberek. Mert mi ’mással is magyarázhat­­|nánk azt. a tényt, hogy I több. mint 100 községben gyöngyök, ezüst öv- és ru­hadíszek, egy gazdag növé­nyi mintával díszített ara­nyozott mellkorong, edé­nyek kerültek elő, s egy ér­dekes ezüst éremtöredék, amelyet a fogsorra téve már újra folynak a próbák, egymás után zajlanak le a bemutatók. Kolláth László, a paposi művelődési otthon Kossuth-díjas igazgatója egyszerre két csoporttal foglalkozik: egyik csoport a Csudakarikás című mese­játékot, az EPOSZ-fiatalok a Síró babák című Ter­találtak meg. A temető egy része a vetés miatt csak jú­liusban tárható fel, másik részét viszont a tiszai ára­dások és a szél annyira lekoptatták, hogy a sírok 20—60 cm-re vannak a föld felszíne alatt. sánszki darabot tanulják. Es csaK hogy még egy pél­dát említsünk: Rabod 'Köa­­ságben a múlt vasárnap mutatták bs Gárdonyi Gé­za Bor című népszínmű­vét. A darabbal ófehértó­­ra, Nyírmadára, Pusztado­bosra mennek vendégsze­repelni. 100 községben folynak színjátszó próbák [Levéltári sarok A Szatmár megyei tizenkét pont Hazánk és megyénk büszkeségei közé tartozik Kölcsey Ferenc, aki példamutató haladó író és polit kai munkásságával vezetője volt a jobbágyság felszít bódításáért, a magyar nyelv hivatalossá tételéért foly tatott harcnak az országgyűlésben is. Mikor a megj haladó erőivel szemben a konzervatívok győztek, ir kább lemondott követi tisztségéről, minthogy elvei­vel ellentétes nézeteket képviseljen. A megyei reak­ciós erők és a kormány erőszakosságai azonban Köl-j csey tanítványait s a fiatalabb haladó nemes ifjakat nem téríthették el Kölcsey példájától. Szatmár me­gye gyűlésén, 1841-ben határozatot hoztak: „Vas me­gye példájára Szatmár vármegye is szükségesnek tartja, hogy országgyűlési utasítást készítő választmá­nyát állandósítsa. Hogy így ne csupán egy-egy töre­dék munkát végezzen az országgyűlés, hanem az egész törvénykönyvet, s ezzel együtt a nemzeti életet' is szabadelvű irányban alakítsa át, különösen az ősi-j ség elt'rlése és az úrbéri terhek megváltása általi Meg kell ezt tenni már azért is, hogy egyes eszmék, melyek első pillanatra idegenszerüek, vagy éppen' gyűlöleteseknek látszanak, a megbeszélés által az el­mékben lassanként népszerűekké legyenek Így került sor a szatmári híres tizenkét pont, összeállítására, melynek tervezői és fogalmazói közt! volt a vármegye jegyzője, Petőfi barátja: Kísfcól Ignác több más fiatal hazafival. A pontok a követke­zők: 1. Az ősiség eltörlése. 2. A telekkönyvnek behozatala s ezzel együtt a hitel emelése. 3. Az úrbéri terhek megváltása. 4. A nemtelenek (nem nemesek) feltétlen birtoklási képessége, 5. Ugyanazok alkalmazhatósága bármely hi­vatalra. B. A céhintézmény és mindenféle egyedáru-) ság eltörlése. Mindenki kötelezettsége, hogy útivámot fizessen. 7. A papság és az összes nemesség adózása a megyék szükségeire, az úgynevezett házi j pénztárba. 8. Az iskolák szaporítása. 9. A cenzúra eltörlése. 10. A városokban a jogok egyenlő kiterjesz­tése minden egy es polgárra. 11. Az igazságszolgáltatásnak a közigazgatás­tól való elválasztása az egész vonalon. 12. Általános választójog a népképviselet behoza­talával. Ezzel a tizenkét ponttal a megye haladó nemes­sége történeti szerepet vállalt, s ez a tizenkét pont alapja lett az 1848. március 15-i nemzeti követeléseket összefoglaló „Tizenkét pont”-nak, amely alapja volt a rendi Magyarország megszűnésének, átalakulásának. Így, március 15-e felé közeledve, nem árt itthon a megyében is fígyelmezni ezekre a haladó hagyomá­nyokra — a vontok keletkezése után 116 esztendővel„• r. j.

Next

/
Oldalképek
Tartalom