Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-30 / 75. szám

KELETMAG YARORSZÄG 1957. március 30. saumbat A Magyar Népköztársaság kormányának és a Szovjetunió kormányának nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) népi demokratikus Ma­gyarország barátainak ad­ják ki magukat, de akiket egyetlen becsületes magyar­­hazafi sem nevez barátjá­nak. Ismeretes hogy az 1919-es Magyar Tanács­­köztársaság bukásának egyik főoka elszigeteltsége volt. Ebben az időben a fiatal orosz-szovjet köztár­­*aság egyedül küzdött a mindenfelől reá támadó el­lenséggel és nem adhatta meg a szükséges segítsé­get, hogy a magyar prole­tariátus megvédhesse for­radalmi vívmányait a kül­ső és belső ellenforradalmi erő ellen. A Magyar Ta­nácsköztársaság bukását véres terror követte, s a magyar nép legjobbjai tíz­ezreinek életébe került. A helyzet most gyökere­sen megváltozott a szocia­lizmus erői javára. A népi demokratikus Magyarország erejét éppen abból a törhe­tetlen testvéri barát­ságból meríti, amely a Szovjetunió népeihez és a sokmilliós szocialista táborhoz fűzi. A magyar ellenforradal­mi események megerősítik a Magyar Népköztársaság kormányának azt a hatá­rozott véleményét, hogy a mai helyzetben csak a szo­cialista országok szoros egy. sége biztosíthatja a szocia­lizmus sikeres felépítését és a nemzeti függetlenség megvédését. A szocialista országok baráti együttmű­ködésének és szolidaritásá­nak példája volt az a hagy erkölcsi és anyagi segítség, amelyben a szocialista or­szágok népei az ellenforra­dalom sújtotta magyar né­pet részesítették. A szovjet emberek, ami­kor segítséget nyújtanak a magyar dolgozóknak ah­hoz, hogy mihamarabb helyreállítsák országuk normális életét, meg van­nak győződve arról, hogy a magyar nép képes leküz­deni a szocializmus építé­sének útjában felmerülő minden nehézséget, bár­milyen akadályokat tá­masszanak is a kapitalista táborban lévő ellenségei. A magyar események ar­ra tanítanak, hogy a szo­cialista országok népeinek a leninizmus forradalmi éberségét kell tanúsítaniok és meg kell tudni védeniük a szocializmus és kommu­nizmus építésében elért ha­talmas vívmányaikat belső és külső ellenségeikkel szemben. A két kormány kijelenti, hogy az 1956 októberi­­novemberi magyarországi események a legvilágosab­ban mutatják, hogy ki s magyar nép ellensége éi ki igaz barátja. Amint elő­relátható voit, a legellensé­gesebb álláspontot az Ame­rikai Egyesült Államot kormánykörei foglalták el E körök tevékenyen rész; vettek a magyarországi el­lenforradalom előkészítésé­ben és irányításában, dí nem maradtak el mögöt tűk Nyugat-Németország Anglia, Franciaország é: több más kapitalista állan bizonyos körei sem. .Mind szembetűnőbb az Egyesült Államok ve­zető köreinek felelős­sége a magyar törvé­nyes államhatalom meg­döntésére irányuló el­lenforradalom kirob­banásában. ha figye­lemig vesszük, hogy a nyugatra szökött cs a népi hatalom megdön­tésére szövetkező reak­ciós személyek és cso­portok az Egyesült Ál­lamok hivatalos körei­nek védelmét és támo­gatását élvezték cs él­vezik. Köztudomású, hágy az Egyesült Államok Katonai hatóságai Nyugat-Némeí­­országban és másutt hosszú évek óta szervezik és pén­zelik a fegyveres fasiszta csoportokat a Magyar Nép­­köztársaság elleni harcra. Ezek a fegyveres csoportok ar októberi—novemberi na­pokban felvonultak Ma­gyarország ellen és egy ré­szük közvetlenül is közre­működött az ellenforradal­mi akciókban. A budapesti amerikai követség egyes diplomatáinak tevékenysé­ge és magatartása szintén mutatja az Egyesült Álla­mok különleges szerepét a magyarországi ellenforra­dalom előkészítésében és támogatásában. A nyugati imperialista körök közvetlen vagy köz­vetett részvétele a magyar dolgozók hatalmának meg­döntésére irányuló ellen­­forradalomban, veszélyez­tette az egész szocialista tábort, a Magyar Népköz­­társaság és a Szovjetunió kormányai továbbra is ké­szek békésen együttműköd­ni a kapitalista országok­kal, de a leghatározottab- I ban visszautasítanak min­den olyan kísérletet amely belügyeikbe való beavatko­zásra vagy népeik békés munkájának megzavarásá­­rs irányul. Figyelmet érdemel Ausztria kormánykörei­nek magatartása, mert ezek a körök megen­gedték, hogy országuk területet felhasználják a szomszédos Magyar­­országgal szemben nyil­vánvalóan ellenséges cselekményekre. A Magyar Népköztársaság kormánya az Osztrák Köz­társasághoz fűződő kapcso­lataiban mindig abból in­dult ki és ma is abból in­dul ki, hogy mindinkább fejlessze és erősítse a két ország baráti kapcsolatait mert ez felel meg a két or­szág népei létérdekeinek Osztrák hivatalos körök azonban a magyarországi ellenforradalmi puccskísér­let megszervezése idejér nem léptek fel az ellen, hogy Ausztria területét fel­használják az ellenforra­dalmároknak szánt fegyve­rek és horthysta-fasiszta bandák Magyarországra való átdobására, sőt támo­gatták a reakciós elemek tevékenységét. Az osztrák kormánynak ez a magatar­tása nehezen egyeztethető össze az Ausztria által ki­nyilatkoztatott semlegesség­gel és csak árthat az oszi­­rák-magvar viszonynak. A szovjet fél egyetért a magyar kormánynak ezzel a meg­állapításával. A tények azt mutatják, hogy a nyugati hatalmak vezető körei, amelyeket sú­lyos felelősség terhel a ma­gyarországi véres esemé­nyekért. még ma sem mon­danak le Magyarország, va­lamint a szocialista tábor többi országának belügyei­­be való beavatkozást szol­gáló tevékenységükről. Er­ről tanúskodik részben az úgynevezett magyar kér­dés felvetése az ENSZ-ben. Az imperialista államok képviselői szégyenletes sze­repet játszottak az ENSZ közgyűlésének legutóbbi ülésszakán. Az Egyesült Nemzetek Szervezete alap­okmányával ellentétben megkísérelték, hogy be­avatkozzanak Magyarország belügyeibe, vitát provokál­tak a magyar kérdés körül, igyekezvén azt állandóan napirenden tartani. A két kormány kije­lenti, hogy az úgyneve­zett magy ar kérdés fel­vetése és megvitatása az ENSZ-ben. valamint az e kérdésben elfoga­dott határozat súlyosan sérti ax Egyesült Nem­zetek Szervezetének te­kintélyét és durva be­avatkozás Magyaror­szág belügyeibe, valamint a Magyarország és a Szovjetunió, és a varsói szerződésben részvevő más országok kormányainak Il­letékességébe vágó ügyek­be. Különböző szervezetek, közöttük a hivatalos állami szervek most több nyugati országban mindenféle aka­dályt támasztanak a kül­földre távozott magyarok hazájukba való visszatérése elé. Ezek nagy része áldo­zatul esett a nyugati propa­gandának és hitt a csalárd, hazug Ígéreteknek. Most ezeket a félrevezetett em­bereket, közöttük a szü­leiktől elszakított és elvisel­hetetlenül nehéz körűimé, nyék között éló fiatal gyer­mekeket saját akaratuk el­lenére távoltartják hazá­juktól. Kihasználják a me­nekültek kilátástalan hely­zetét és arra kényszerítik őket, hogy belépjenek az újonnan alakított emigráns szervezetekbe és harcolja­nak a magyarországi népi demokratikus rendszer el­len. A két kormány a legha­tározottabban elítéli és úgy értékeli ezeket a cselekmé­nyeket, mint az imperialista államok, elsősorban az Amerikai Egyesült Államok agresszív köreinek kísérle­teit, hogy az Egyesült Nem­zetek Szervezetének tekin tclye mögé bújva beavat­kozzanak más államok bel­­ügycibe. Az Amerikai Egye. sült Államok és néhány más állam vezető körei ily­­módon durván megsértik az ENSZ alapokmányának a más államok belügyeibe való be nem avatkozásról szóló, általuk is ünnepé­lyesen elfogadott alapelvét. Ezekre a kísérletekre épp úgy kudarc vár, mint ahogy kudarcba fulladt az ellen­­forradalmi felkelés Ma. gyarországon. A két kormány megelé­gedéssel állapítja meg, hogy a különböző országok értelmiségének azok a képviselői, akik annak­idején nem tudták he­lyesen értékelni a Ma­gyarországon végbe­ment eseményeket, ma már mind világosab­ban megértik, hogy mi­lyen nagy veszélybe so­dorta volna a béke ügyét az, ha Magyaror­szág területén, Európa központjában újjászü­letett volna egy fasisz­ta állam. A felek kifejezik azt a meg­győződésüket, hogy a ma­gyarországi események tár. gyilagos értékelése idővel felnyitja majd az értelmi, ség azon képviselőinek sze­mét is, akik még a hazug burzsoá propaganda hatása alatt állnak. E propaganda tudatosan elferdíti ezeknek az eseményeknek tartalmát és lényegét. Szovjetunió és a Magyart és következésképpen az. Népköztársaság kapcsolatai-" nak kérdéseit. A felek meg­állapították, hogy a magyar és a szovjet nép baráti kap­csolatainak mély gyökerei vannak. Az elnyomott rr.-i­­gyar népnek is a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom mutatta meg a szo­cializmushoz vezető utat, A magyar nép büszke arra, hogy a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalomban a magyar nép legjobb fiai is részt vettek, mintegy 70— 80.000 magyar hadifogoly harcolt a szocialista forra­dalom győzelméért. A szovjet nép hű szövet­ségest talált áz 1919-es Ma­gyar Tanácsköztársaság munkás- és paraszthatal­­mábán.' Magyarországon a Horthy-rendszer céltudatos szovjetellenes fasiszta pro­pagandája sem tudta elfoj­tani a magyar dolgozók legjobbjainak szolidaritását a világ első munkás- és parasztállama iránt. Ami­kor a szovjet hadsereg fel szabadította a, magyar né­pet a fasizmus igája a’ól, | ez az érzés a két nép kö­zötti igaz barátsággá fej­lődött. }J. A tárgyalásokon minden oldalról megvizsgálták a A magyar munkás és paraszt tudja, hogy csak a szovjet hadse­reg felszabadító harcá­nak eredményeképpen vehette birtokába a gyárat és a földet és szabad nihatolt meg a tőkés és földesúri ki­zsákmányolástól. A két fél egybehangzóan megállapítja, hogy a Ma­gyar Népköztársaság és a Szovjetunió viszonva a tel­jes egyenjogúságon ős az önzetlen, testvéri barátsá­gon alapszik. Ez az egyen­jogúság gyökeresen külön­bözik attól az úgynevezett ..egyenjogúságtól”, ami az imperialista államok és a kis országok között áll fenn és ami valójában a kis or­szágok népeinek ez impe­rialista monopoliták által történő kizsákmányolását országuk kirablását jelenti. Az efajta burzsoa-nacio­­nalista „egyenjogúsággal szemben az egyenjogú ma­gyar-szovjet kapcsolatok lé­nyege az ezen országok dől. gozóinak jólétéről történő, a proletár internacionaliz mus szellemétől áthatott sokoldalú gondoskodás. Ezért a magyar dolgozók Magyar-szovjet barátsági nagygyűlés a Kremlben (Folytatás a pénteki szá­munkból.) Hasonlóképpen nem fo­gadhatjuk el azt az állás­pontot sem, amely szerint a magyar kommunisták hiábavaló erőfeszítéseket tesznek, amikor a pártot régi formájában akarják újjászervezni. Marxista-leninista meg­győződésünk szerint marxista-leninista párt és ennek vezetése nél­kül a munkásosztály nem harcolhat felsza­badulásáért, még kevés­bé gyakorolhat osztály­­diktatúrát és őrizheti meg kivívott hatal­mát. (Taps.) Vissza kellett utasíta­nunk Kardelj elvtársnak azt az annak idején el­hangzott javaslatát is, hogy a népköztársaság állami hatalmát építsük a népi hatalom ellen ,. fegvyeres “ provokációkkal ‘ támadó ♦ úgynevezett közpnti 'és t*­­"riileti munkástanácsokra. Meggyőződésünk szerint a proletár internacionalizmus a nemzetközi munkásosztály és az emberi haladás nagy ereje, amely minden zsák­utcába vezető nézetet is le­küzdve halad előre a maga egészséges fejlődésének út­ján. — Tisztelt elvtársak! Ked vés barátaim! Néhány fon­tos kérdésben vázoltam né­zetünket. Távol áll tőlünk hogy bármiben is tévedhe­tetlennek vágj" hibátlannak tartsuk magunkat. De itt olyan tapasztalatokról van szó. amelyeket drága áron szereztünk és, amelyeket a szocialista forradalom ügye javára szeretnénk becsüle­tesen és kommunista lelki­ismeretünk szerint haszno­sítani. — Ügy gondoljuk, hogy dicső történelmi hagyomá­nyokra támaszkodunk és a magyar kommunistáknak sok megpróbáltatást látott nemzedékei támogatnak bennünket. A Forradalmi Munkás- Paraszt Kormánynak van olyan tagja, aki már a pol­gárháború éveiben az Urai­ban a vörös partizán oszta­gokban harcolt a cári tisz­tek ellen. Nem kevés olyan vezetőnk van, aki az 1919-es magyar proletárdiktatúra | idején a magyar vöröshad­seregben harcolt. Vannak olyanok, akik a Horthy-fa­­sizmus idején az illegális pártszervezetekben dolgoz­tak és vannak olyanok is, akik a felszabadulás után lettek a kommunista esz­me harcosaivá A régi úri ellenforradalmi Magyarország már 38 éve küzd a proletárdiktatúra el­­len. annak séért. Az új népi és szo­cialista Magyarország szin­tén 38 éve harcol azért, hogy a proletárdiktatúra országa legyen. A régi úri Magyaror­szág ebben a több év­tizedes harcban meg­semmisült. Győzött a Magyar Népköztársa­ság. Magyarországon proletárdiktatúra van és az is marad a kom­munizmus teljes győzel­méig. (Hosszantartó, lelkes tops.) Az úri Magyarország 38 éve a nemzetközi imperi­alizmusra támaszkodik. A szocialista Magyarország a nemzetközi proletárszolida­­rításra és annak első meg­testesült államára, a Szov jetunióra! (Nagy taps.) Ké­rem. fogadják testvéri üd­vözletünket és kézszoritá­­sunkat. Igaz barátok vol­tunk; .-vagyunk; és leszünk, a jövőben is. (Hosszantartó taps,) Ezután N. A. Bulganyin a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke szólalt fel (Beszédét holnapi számunk­ban ismertetjük.) egész szocialista tábor ér­dekében is a Szovjetunió széleskörű gazdasági és egyéb segítséget nyújt Ma­gyarországnak, abból a cél­ból, hogy a magyar nép a lehető leggyorsabban le­győzhesse az ellenforrada­lom következményeit és to­vább haladjon az anyagi és kulturális fellendülés, a szo­cializmus sikeres építésének útján. Ezt a segítséget nem valamely árufelesleg elhe­lyezése céljából nyújtják, ahogy ez a kapitalista vi­lágban szokásos, amikor „segélyt” adnak. A szovjet nép segítséget nyújt a ba­ráti országoknak a szocia­lizmust építő valamennyi nép közös érdekében„ a kommunizmus nagy ügyé­ért. A Szovjetunió a prole­tár internacionalizmus ne­mes elvei alapján építette és építi ki kapcsolatait a szocialista tábor országai­val, köz.tük a testvéri Ma­gyar Népköztársasággal. A tárgyalásokon sokol­dalúan megvizsgálták és megvitatták a magyar-szov­jet gazdasági kapcsolatokat. Megállapították, hogy a két ország gazdasági együttműködése a fen­tiek szerint f rielme­zetí egyenlőség, a köl­csönös előnyök és ;» kölesönö- segítés elvei alapján feilödik. Ez az együttműködés nagy­jelentőségű volt Magyaror­szág népgazdaságának fei­­lődése szempontjából és megteremtette annak lehe­tőségét. hogy Magyarország függetlenné yá! iék , az ..im­perialista államoktól. A kormányküldöttségek megelégedéssel állapították meg. hogy a Magyar Nép­­köztársaság és a Szovjet­unió közötti kereskedelmi kapcsolatok eredményesen fejlődtek, a kölcsönös áru­­szállításokról szóló éves és hosszúlejáratú egyezmények a’apján. Az áruforgalom n Ma« var Népköztársaság, és a Szovjetunió között oz utolsó 8 év alatt több mint három és félszeresére növe­kedett. A Magyar Népköztársa­ság minthogy nem rendel­kezik elegendő hazai nyérs­­anyagforrással. nyersanyag­szükségletének jelentékeny részét a Szovjetunióból származó behozatal útján fedezi. így többek között a ’vasércből, nyersvasból, gya­potból. kőolajból, ólomból, Inikkelből, műtrágya gyár­fáshoz szükséges alapanya­gokból. éoülctfábót és egyéb !’-an vágok’’ól 1956-b-m a S v.'jetunióból származó ma­gyar behozatal mintegy 85 ► százaléka volt a nyers­anyag, segédanyag és. fél-* [''é'zgyártmánv. Mnayaror­­[szág a Szovjetuniótól szá­lmos, népgazdasága számára ['ont.os egyéb árut kap, ide­iért ve az ország számára t'7"kséges ipari berendezé­seket is. A Szovjetunió ♦magyar ipar ejcnortterm.é­-p/íir vagy és állandó pin­­i'-a 1956-ban a Sznv.ietun’ó­­ur | vU’ó m«gyér kivitel­nek 72 százaléka volt ioari készáru, túlnyomó részben gépipari termék. A magyar •'épo-aztiaság további fejlő­­ídásének ez fontos tényező­ije. A kormányküldöttségek megállapították, hogy - „a • Szovjetunió és Magyarén-* ► szag közötti kereskedelem jelenleg — mint korábban ►is — világpiaci árakon bo- Jnyo’ódik le. (Folytaiéi a 5, gidaion.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom