Keletmagyarország, 1957. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-30 / 75. szám
XIV. évfolyam, 75. szám 1957. március 30, szombat A Szovjetunió 750 millió rubel li os szű I e j á ra tii hitelt nyújt MagyaporsaiijS'nak — as életszínvonal emelésére, — a népgazdaság megszilárdítására, — a külkereskedelmi fizetésekre még ebben az évben A Magyar Népköztársaság kormányának és a Szovjetunió kormányának nyilatkozata A Magyar Népköztársaság kormányának és a Szovjetunió kormányánál* tárgyalásai az igazi barátság légkörében folytak le. A felek teljesen egyetértenek mind a magyar-szovjet kapcsolatok fejlődésének összes alapvető kérdéseiben, mind a jelenlegi nemzetközi helyzet értekelésében. A tárgyaláson kicserélték nézeteiket a közelmúltban Magyarországon lezajlott ellenforradalmi eseményekről, az ezt Követően kialakult helyzetről, valamint a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kapcsolatainak további fejlesztéséről. Megállapították, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió 1948 február 18-án megkötött barátsági, együttműködési cs kölcsönös segélynyújtási szerződése teljesen megfelel mindkét ország érdekeinek és biztosítja a teljes egyenjogúság, függetlenség és a szuverenitás tiszteletben tartásának, elvén alapuló, gyümölcsöző együttműködés további fejlődését, A magyar kormány kijelenti hogy teljesen egyetért a Szovjetunió és a többi szocialista ország közötti barátság és együttműködés fejlesztésének és további erősítésének alapjairól szoló 1956 október 30-i szovjet kormánynyilat, kozattal, I. A felék megállapították, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet jellemző vonása két világrendszer — a szocialista és kapitalista világrendszer — fennállása. A szocialista tábor országai következetesen a két rendszer békés együttélésének lenini elve alapján folytatják külpolitikájukat. Ezt messzemenően támogatják mindazok az államok, amelyek külpolitikájukat a békés egymás mellett élés általánosan isMoszkva. A Magyar Népköztársaság kormányküldöttsége és a Szovjetunió kormányküldöttsége 1957. > március 20-tól 1957. március 28-ig Moszkvában tárgyalásokat folytatott. A tárgyalásokon résztvett: a Magyar Népköztársaság kormányküldöttsége: } Kádár János, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány miniszterelnöke, Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Apró Antal iparügyi miniszter, Horváth Imre külügyminiszter, Kállai Gyula művelődésügyi miniszter, Kiss Károly országgyűlési képviselő, Révész Géza honvédelmi miniszter és Boldoczki János, a Magyar Népköztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A Szovjetunió kormányküldöttsége: N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, K. J, Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, G. M, Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, G. K. Zsukov, a Szovjetunió honvédelmi minisztere, A. A. Gromiko, a Szovjetunió külmert öt alapelvére alapozzák. Ez a politika teljesen megfelel mind a szocialista, mid a kapitalista országok népei érdekeinek, mert célja az, hogy fejlessze a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű országok együttműködését és biztosítsa az általános békét. Az imperialista hatalmak reakciós körei azonban figyelmen kívül hagyják az összes országok népeinek jogos érdekeit és nemcsak visszautasítják a tartós béke biztosítását szolgáló javaslatokat, hanem mindenképp igyekeznek a nemzetközi helyzetet kiélezni, háborús hisztériát szítani és bizalmatlanságot kelteni az államok kapcsolataiban. Az imperialista reakció erői megrettentek attól, hogy a békeszerető népek erőfeszítései nyomán enyhült a nemzetközi helyzet, s a legutóbbi időben megpróbáltak visszatérni a hidegháborús politikához. Ezért véres felkelést szerveztek Magyarországon, érdekeik szolgálatába állítva mind a megmaradt, de föld alá szorult magyar ellenforradalmi erőket, mind pedig az egyes nyugati országokügyminisztere, J. I. Gromov, a Szovjetunió budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A tárgyalásokon ezen kívül részt vett: Magyar részről: Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke, Csergő János, a kohó- és gépipari minisztérium vezetője, Incze Jenő, a Külkereskedelmi Minisztérium vezetője, Antos István, a pénzügyminiszter első helyettese, Sebes István külügyminiszterhelyettes, Vályi Péter, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Szirmai István, a magyar kormány tájékoztatási hivatalának vezetője, Osztrovszki György, a Magyar Népköztársaság állandó képviselője a kölcsönös gazdasági segítség tanácsában, Gyáros László, a Külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője, valamint más tanácsadók és szakértők. Szovjet részről: I. G, Kabanov külkereskedelmi miniszter, A. G. Zverjev pénzügyminiszter, P. G. Nyiláig in, a Gazdasági Kapcsolatok Főigazgatóságának vezetője, N. Sz. Patolicsev, a külügyminiszter első helyettese, Sz. A. Boriszov és I. Sz. Szemicsasztnov külkereskedelmi miniszterhelyettesek, I. K. Zamcsevszkij és L. F. Iljicsov, a Külügyminisztérium kollégiumának tagjai, yalamint más tanácsosok és szakértők. ban amerikai pénzen eltartott reakciós emigrációt Magyarország és a Szovjetunió kormánya egyetértenek a magyarországi ellenforradalmi események jellegének értékelésében, valamint abban, hogy az ellenforradalom veszélyeztette az európai békét és a szocialista országok biztonságát. A két kormány egyetért abban, hogy az imperialista országok vezető körei által támogatott magyarországi ellenforradalmi erők felhasználták sötét céljaikra a dolgozóknak azt a törekvését hogy mielőbb kijavításra kerüljenek a korábbi vezetés által okozott hibák. A magyar kormánynak megbízható adatai es bizonyítókai vannaji arra, hogy az 1956 október—novemberi magyarországi fegyveres ellenforradalom előkészítése egyes agresszív nyugati körök közvetlen irányításával cs cselekvő részvételével történt. A magyarországi ellenforradalmi események alatt bebizonyosodott, hogy a nemzetközi és belső reakció gondosan előkészített és katonailag szervezett akcióval meg akarta dönteni a népi államhatalmat, viszsza akarta állítani a le vitézlett, kizsákmányoló földesúri-tőkés rendszert és újból le akarta igázni a magyar népet. Mindezt világosan megmutatta az ellenforradalmi csoportok irányított tevékenysége, a döntő fontosságú központok ellen intézett egybehangolt fegyveres támadás, a reakciós pártok es vezetők azonnali előtérbenyomulása, a kibontakozott veszett fasiszta terror a varsói szerződés alapján Magyarországon állomásozó szovjet egységek azonnali kivonásának követelése, Mindszentynek, az agreszszív imperialista körök ügynökének ismeretes uszító szózata. Az ellenforradalmi felkelés kibontakozásáért súlyos felelősség terheli az áruló Nagy Imrét és csoportját. E csoport demagóg módon visszaélve a szocialista jelszavakkal minden módon becsmérelve a magyar dolgozó nép önfeláldozó munkája árán megszerzett szocialista vívmányokat, a múlt hibái elleni harc ürügyén támadást indított a proletárdiktatúra, a népi demokratikus társadalm: rend alapjai ellen. A Szovjetunió kormánya osztja a Magyar Népköztársaság kormányának azt a nézetét, hogy a népi hatalom megvédelmezésének, Magyarország függetlenségének és békés fejlődése megőrzésének egyedül járható útja a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulása volt. Ez a kormány tömörítetté az ország hazafias fórra dalmi erőit, harcba vezette őket az ellenforradalommal szemben s a Szovjetunió testvéri segítségével megvédte a magyar nép törvényes államhatalmát és szocialista vívmányait. A Szovjetunió kormánya nagyra értékeli azokat az eredményeket, amelyeket a magyar munkások, parasztok cs az értelmiség legjobbjai hősies erőfeszítéssel az ellenforradalom elleni harcban, a fegyveres harcok befejezése óta pedig az ország politikai és gazdasági helyzetének megszilárdításában, valamint az ország társadalmi, gazdasági és kulturális életének normalizálásában elértek, A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány szükségesnek tartja és kijelenti, hogy 1956 október— november havában, amikor leginkább fenyegetett a fasiszta rend visszaállításának veszélye, annak a magyar ncp, a magyar állam sorsára, valamint az európai béke és biztonság ügyére háruló minden súlyos következményével együtt, csak a Szovjetunió testvéri segítsége tette lehetővé, hogy a magyar nép elkerülje a katasztrófát, megvédhesse elnyomói el-< len évszázados harcokban kivívott szabadságát és függetlenségét. A Szovjet Hadsereg egységeinek részvétele a fasiszta fegyveres felkelés szétzúzásában a proletárszolidaritás legnagyobb megnyilvánulásai közé tartozik. A szovjet nép áldozatokat vállalt a magyar nép létérdekeiért, a béke és a szocializmus közös ügyéért és megvédte a magyar nép legjobbjainak ezreit a véres fasiszta terrortól. A varsói szerződés alapián Magyarországon tartózkodó és a magyar kormány kérésére fellépő szovjet hadsereg segítségének eredményeként megszűnt az a reális veszély hogy Európa közepén fasiszta agresszió és új pusztító háború tűzfészke jöjjön létre. Mostanában egyesek a nemzetközi reakció nyomán megkísérlik, hogy befeketítsék a szovjet hadsereg felszabadító tevékenységét és az ellenforradalmi felkelés leverésében való részvételét torz megvilágításba helyezzék. A magyar kormány határozottan kijelenti, hogy az ilyen kísérlet lényegében segíti az imperialista reakciót és a magyarországi belső ellenforradalmat. — Ezekkel a kísérletekkel azok próbálnak gúnyt űzni a proletárinternacionalizmus szent ügyéből, akik a (Folytatás a 2. oldalon,)
