Keletmagyarország, 1957. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-12 / 35. szám

4 KELETMAGYARORSZAG 1957. február 12, kedd NOTESZLAPOK L) anaszos levél érkezett szerkesztőségünkbe a ^ tegnapi postával. írója arról értesített ben­­mket, hogy 1956. október 27-én szállított a Dombrád községi begyűjtőhelyre 24 mázsa Ella burgonyát. melynek mázsájáért 19 forintot — tehát a régi be­adási árat — kapott. Ügy tudja, hogy — és ez így «s ' ar — rendelet jelent meg az 1956. október 25-e után Kiadásba szállított termelvények beadási és szabad­piaci árkülönbözetének kötelező kifizetéséről. Ezzel 1 .pcsolatban kereste fel a öombrádi földművesszövet- i özet ügyvezetőjét, aki azzal utasította el, hogy nem apott erre rendelkezést. Levélírónk megkérdi: miért nem juttatták el a legilletékesebb falusi szervekhez ezt a rendelkezést, illetve ha elküldték, miért nem tudnak arról Dombrádon? Üpv véljük, nem csupán Bállá Ferenc kérdése ez. hanem a kormány rendeletéivel, intézkedéseivel szembeni bizalomé vagy bizalmatlanságé. S ez nagyon komoly dolog — Dombrádon is. K álváriáról számol be egy fiatal férj, aki immár har­­madik kérvényét nyújtotta be a nyíregyházi laká­sok elosztóinak. A válasz mint legtöbbször, rövid volt: lakás nincs. Volt kérvénye, amire választ sem küldtek. Az eredmény, hogy Cseke Róbert önkénye­sen foglalt lakást. Ezt nem lett volna szabad, de erről egyébként a lakáshivatal akkori vezetője is meggyőzte és megígérte neki, hogy rövidesen kap egy másik la­kást. No, az ígéret nem volt meglepetés, mert nem ez volt az első. Hanem egyik napon a bútorozott szobába érve, hivatalos értesítést tűztek az ajtóra, amely szerint 15 forintot követel a járási tanács pénzügyi osztálya, mivel a körülbelül 5 hónapja beadott igény­lésre nem ragasztott 10 forintos okmánybélyeget, és ezért 5 forintra megbüntették. Az igénylő azon gon­dolkodott, hol hibázta el a dolgot? Talán nem lett volna szabad megnősülni? Lehet. De az is lehet, hogy némely felelős helyen még mindig gépesített emberek i'ínek, akik egy dolgozo háromszor megírt problémá­jára ilyen pofonszerű választ adnak. K. J. 1000 forint jutalom a „legtakarékosabb iskolának“ A Pedagógusok és Ta­nulók Takarékpénztára az idén is értékes jutalmak­kal serkenti az iskoláso­kat eredményesebb taka­rékosságra. A takarékbé­­lyeggyűjtésben az ország­ban, illetve a megyében legjobb eredményt elérő három-három iskolát 400 —.1000 forint értékű sport vagy tanfelszereléssel és díszoklevéllel tüntetik ki. Ugyanilyen jutalmat kap az ország három legjob­ban takarékoskodó közép­iskolája is. Uj mezőwazdíisági könyvek jelennek meg A Mezőgazdasági Könyv- és Folyóiratkiadó Vállalat ez év első negyedében értékes kiadványokkal gyarapítja a mezőgazda­sági szakirodalmat. A gyü­mölcstermelők igényeit hat gyümölcstermesztési könyv elégíti ki. Kitűnő szakemberek, mint Mo­­hácsy Mátyás és Por­­páczy Aladár munkái a dió, a ribizke, a köszméte, a szamóca, a málna és a szeder, Mohácsy és Ma. liga Pál munkája cseresz­nye és a meggy termesz­téséről szólnak. Prohászka Ferenc az elhanyagolt szőlők rendbehozásáról írt értékes tanulmányt. Horváth Sándor szer­kesztésében jelenik meg ~ • ri >}+»♦♦♦♦»♦♦♦♦« az 1957 évre szóló már közismert, népszerű, hasz. nos tudnivalókat tártál-' mázó zsebnaptár, a mező­gazdák hűséges segítője. Silózás és silógazdálko­dás címmel Kovatsits László írt az állattenyész­tők részére nélkülözhetet­len tanulmányt. Mind a mezőgazdaság, mind az ipar problémái között jelentős helyet fog­lal el az anyagmozgatás, szállítás kérdése. Erről ír­tak mélyreható tanul­mányt Bethlendy György és Kertay Dénes. A szer­zők műve egyedülálló nemcsak a magyarnyelvű, hanem a külföldi szakiro­dalomban is. Smetana Rövidesen bemutatásra ke riil a filmszínházakban. VÁLASZÚTON Hol a helyem? Miért léptein b@ es MSüMP-be ? I I int magyar-történelem szakos általános iskolai felügyelő jártam a közeli napokban a beregi, szabolcsi falvakat. Beszélgettem pedagógus és más foglalkozású karíársakkal, ismerősökkel. Egy téma jellegzetesen csaknem minden körben eszmecsere tárgya volt: „Megalakult-e nálatok az MSZMP és tag­ja vagy-e?” Ezt kérdezték legtöbben. Én még nem vagyok, mert várom a programot. — Többet nem po­litizálok, csak dolgozom, mert megégette a száinat. Nem akarom, hogy szembe kerüljek a falu népével stb. — Ilyen nézetek kerültek elő. Ez a következetes kérdésfelvetés elgondolkoztatott. Gondolataimnak és válaszomnak itt adok formát és helyet. Népünk és nemzetünk dicsőséges története során sokszor került válaszút elé. — István államalapítása, a feudális anarchia, török és Habsburg elnyomások idején, csak a legfőbbeket érintve. A történelem ta­nulsága az, hogy minden esetben a haladó erők össze-1 fogása vitte előre a nemzetet a passzív, vagy éppen ellenséges erőkkel szemben. Most is ilyen válságos helyzetet élünk át. Szocia­lizmust építő népünk súlyos megrázkódtatásokon ment keresztül és megy ma is keresztül a múlt hibái miatt. Ezeket nem akarom most boncolgatni. Köztudomású. Magától azonban semmi sem születik, épül. így a ha­ladó nemzeti hagyományokon épülő, szabad, függet­len, a jobb és baloldali restaurációtól mentes szocia-’ lista hazánk sem. — Hol az én helyem, ha ezt altatom? — vetődött fel bennem a kibontakozás kezdetén a kérdés. Azok ijiellett az erők mellett, melyek megállították a test­­vérgyilkosság zűrzavarát, káoszát, s melyek rendet, munkát, több kenyeret akarnak a békés munka után vágyakozó családnak. Azok mellett az erők mellett, melyek az előbbi célkitűzést a munkások, parasztok és soraik közül kikerült vagy értük élő és dolgozó más értelmiség közös összefogása alapján megvaló­síthatják. Megvalósíthatják és meg kell valósitaniolo létérdekük, családjuk és egész népünk előtti felelős­ségük tudatában. Ezt fontolóra vettem és választottam: beléptem a Magyar Szocialista Munkáspártba. Bízom benne, hogy így többet és jobban tudok tenni sokat szenvedett népünk jobb sorsáért. GÁL SÁNDOR Lánya. I. FEJEZET Jeff McCurtain seriff és felesége az igazak álmát aludta Andrew , jones kerületi székhely fogházának emeletén a széles ágyban. Egyszerre I csak arra riadt, hogy valaki dörömböl az ajtón. Jeff mindig jól aludt és 1 pirkadat előtt csak valami egészen szokatlan zaj ébreszthette fel, vagy hogy felesége erélyesen felrázza álmából. A McCurtain házaspár a vörös téglából épült fogház második eme­letének utcai oldalán lakott négy kényelmes szobában. Közvetlenül a a szobák alatt, az első emeleten, irodahelyiségek voltak és mögöttük egy hosszú, fészerre emlékeztető terem a mennyezetig érő zárkákkal. A két részből álló épületet nehéz, vasrácsos vasajtó és egy vastag, tűzálló acélajtó választotta el. A törvény megkövetelte a kerület minden seriff­jétől, hogy állandó lakhelye a fogház legyen, mert hiszen így min­denesetre hatásosabb és egyszerűbb a foglyok feletti őrködés. Jeff McCurtain nem is bánta, hogy a fogházban kellett laknia. Nem volt lakbérgondja és a szobák nyáron levegősek, télen melegek. Fele­sége, Corra, kissé restelte, hogy börtöntöltelékekkel kell egy fedél alatt élnie, de valahányszor szóvátetle ezt a sérelmét, férje mindig meg­nyugtatta. Bölcsen megállapította, hogy a benti emberek voltaképpen semmiben sem különböznek a kinti emberektől; a különbség csak az, hogy a bennlakókat rajtakapták. A fogház lakói általában négerek vol­tak, de ezek sem túlnagy számban. Többnyire azért fülelték *e őket, mert tíz- vagy huszonöt centes hamis rézpénzeken igyekeztek túladni; azért akadtak olyanok is, akik puszta tréfából szabadtéri isntetisztelete­­ken vagy vásári halsütéskor, a levegőbe lövöldöztek. Néha két-három óvadéksikkasztót is elszállásoltak a fogdában; ilyenek viszont mind a feketék, mind a fehérek között akadtak. A dörömbölés a hálószoba ajtaján abbamaradt egy időre és Jeff seriff éberen figyelt, hogy megállapítsa: elment-e már a tapintatlan lágoató, bárki legyen is az. Mérgelődött, hogy valaki az éjszaka kellős közepén ilyen kíméletlenül felriasztotta mély álmából. Elvégre milyen rengeteg gondja-baja volt, amíg végre sikerült megbízható seriff-helyet­tesekre szert tennie. Most tehát az ő kötelességük lenne, hogy amíg a seriff alszik, ők intézzenek el mindent, bármi forduljon Js elő. De kü­lönben is, most mindössze csak egy fogoly van a fogházban. Az a ke­­vertnyelvű, délvidéki gicsi-néger: Sam Brinson, -vnnák se komoly a bűne. Azért került ide, mert szokása szerint, egy záloggal terhelt, hasz­nált automobillal kereskedett. A kivénhedt kocsi igazán nem ért többet 1 nyolc vagy tíz dollárnál, és Jeff serif éppen mostanában latolgatta, hogy néhány nap múlva mindenesetre szabadon bocsátja a zálog szentségét oly kevéssé tisztelő Sam-et. Corra a férje felé fordult, s minden erejével hozzáfogott, hogy jó kiadósán megrázza. — Hé, te Jefi! Megint történt valami. Hallod-e? — kiáltott rá, majd jól megcövekelte magát a térdén és most aztán istenigazában nekilátott, hegy alaposan megdögönyözze, mint amikor szennyest gyömöszöl a sú­­rolódeszkén. Corva kistermetű asszonyka volt, alig negyvenöt kilót nyo­mott. A nyelvpergetés terén azonban jócskán túltort az urán, persze csak \ akkor, ha tehette. Amikor Jeff alszik, akkor ká ‘ minden szóért; hiába­való erőfeszítés lenne, ha jobb belátásra akarná oírni. Jeff seriff viszont ] hatalmas, tagbaszakadt ember volt. Magas, túlméretezett termetével a legnehezebb súlycsoportba tartozott. Testvérek között is megvolt vagy másfél mázsa, de télen, természetesen, még úgy öt-tíz kilóval gyarapo­dott, hiszen hidegben jóval többet eszik az ember. Corrának végre si­került rendesen megmarkolnia Jeff nyakát és vállát és most úgy neki­­gyűrkőzött, mintha egy sárral telefröccskölt munkaruhát akarna kimosni. I — Ébredj már Jeff! Ne aludj tovább! Hallod-e? Valami történt. Ügy i hallom, baj van, Jeff! — Mi baj van? —■ kérdezte idült álomkóros hangon Jeff. — Hány óra, ilyen késő éjsza­kának idején? — Sose törődj te azzal, hány óra. Te csak éb­redj fel. Nem hal­lod, mit komyiká­­lok a füledbe? Nohát! — Minden em­bernek joga, hogy tisztességesen kí­­aludja magát, bár­miféle politikai tisztség is nyomja a vállát. Corra azonban tudta, hányadán áll a férjével és mindenesetre még egy jó ideig rázogatta. — Ébredj már fel, te Jeff! — biztatgatta, — Ébredj már és moz­dulj! Hát nem hallod, hogy szólongatlak? Jeff kiráncigálta a kezét a dunyha alól, aztán kihajolt és felcsavarta a villanyt. Meg sem kellett mozdítania a fejét, hogy lássa a lámpa alatt az asztalon álló órát. Éjfél múlt egynegyeddel. (Folytatjuk.) 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom