Keletmagyarország, 1957. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-10 / 34. szám

19S7 február 10, vasárnap KELETMAGYARORSZÄG M Ű V E L Ő D É S s A MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSI OSZTÁLYÁNAK ÖSSZEÁLLÍTÁSA A FALU ÉLETÉBEN olyanformán van a jó­kedv, mint a határban nyáron a színes vadvirág, Ahol sok van belőle, ott kevés lesz a termés, ahol sok a jókedv, sírás lehel a vége. De kevésre mind a két helyen nagy szük­ség van. A vadvirág meg szépíti a mezőt, a derű és jókedv az emberi életet. A falusi ember életében sok a vidámság. Bőven vannak megnyilatkozá­sok, amelyeket nem a könnyelműség, hanem a komoly és bölcs életszem­lélet termel ki. Az ilyen elszólások nem kallódnak el. Őrzi és emlegeti eze­ket nemcsak a falu, ha nem sokszor a környék is. A falu nem tartja rendes embernek azt, aki nevetni nem szeret. Nem életre­való nép az, amelyiknek leikéből hiányzik az egész­séges jókedv. Sok tréfa született pél­dául a régi kovácsműhe­lyekben, ahol mindig volt bámuló közönség. Egyszer egy úr akkor ment oda, mikor az üllőre tették a, lűzböl kivett vasat. „De jól szikrázik az a vas” — mondja az úr. Az egyik legény azt mondja rá: „Tessék adni egy forin­tot, megnyalom!” Az úr hirtelen odaadta a forin­tot, míg a fiú meg nem bánja. Az meg nyugodtan megnyalta... a forintot, eltette és félreállt. Ő nyer­te meg a fogadást, meg az ottlévők kacaját is, mert 5 így gondolta a meg­­nyalást. Beszólt egy utas ember, hogy a kovács hamar va­salja meg a 'ovát, mert ő nagyon siet. Már kérdezi L: „Behozhatom-e a lo­vat?” Erre a kovács csen­desen odaszól tíZki: „In­kább csak vezesse be, mert behozni nehéz lesz!” * Vannak a falun üzletes­­kedő emberek is. Ezektől a régi öregek idegenked­nek. Pedig ingyen nem Vidám képek NEVET A MEGYE PASZABI ér össze még az ember­nek a száj sem,, de-nzért összeér. (Tes­sék a két szót kimondása­kor megfigyelni!) * A népi humor kedvek a szójátékot. Ezen alapul a következő párbeszéd. Ősszel öregemb-r megy a mezőre, kapa van a vál­lán. Találkozik vele egy fiatalabb, aki a piacra készül. — Hogy kél a krump­li, Ferenc bátyám? KÓSTOLÓ !— Nem tudom, Öcsém, mert én már ásni me­gyek. — De hogy szedik ? — Kosárba. •— Ej, hát mit ad­nak érte ? — Pénzt! — Igen, de mennyi egy mázsa? \ — Ügy tudom, száz k i l a. * A falusi ember nem nagyon félt a gyermekál­dástól. Azt tartotta, hogy­ha 10—12 gyermekből 1-2 meghal, észre sem veszi az ember. De ahol csak egy gyermek van, ott könnyen megesik a baj Ügy vannak ezzel, mint mikor az ember a mezőn dolgozik és a zsebében egy szál gyufa van. Ha rá akar gyújtani, egész biz­tos elf újjá a szél. s s # Ha a gyermekek szá­máról érdeklődünk ak­kor így mondják ezt itt: „Nekem van 6 fiam és minden fiamnak van egy leánytestvére.’' (Ez nem 12, csak hét, mert az az egy leány minden fiúnak testvére.) — Egy má"!k azt mondja, ha a gyerme­kei száma után érdeklő diink: „Nekem kérem hat ­vanhét volt.” (Hét volt, azokból egy meghalt s így most hat van.) * A módosabbaknál is ér­demes szétnézni. Az egyik nagygazda súlyos beteg lett. A fiai alig várták a halálát, hogy beleülhesse­nek a vagyonba. Eljön a komája a szokásos látoga­tásra. A beteg elkesere­, i»—-♦♦♦♦♦«♦ > •»*♦♦♦ *♦♦♦♦♦« •»*»*»♦» Megyénk haladó hagyományai SZxíLka /Háté ; Húsz évvel ezelőtt halt hősi halált a Nagy Októ­­; bori Szocialista Forradalom, az intervenciós háború, ; a törökországi antifeudalist a harcok, a spanyolországi ! forradalom legendáshírű harcosa. I Matolcson született 1896. április 23-án, abban a ! kocsmaépületben, amelyről Petőfi a Falu végén kurta I kocsma című versét írta. Kiérni iskoláit is ebben a ’ szamosparti községben végzi, majd a mátészalkai pol-I gúlában tanul tovább. Emié két ma is őrzi ez az iskola: emléktáblával megjelölt épületét is róla nevezték el. Tanulmányait u szatmári kereskedelmi iskolában fe­jezi be, érettségije után rövidesen kitört a. világhábo­rú s a fiatal fiú katonának vonul be. Szabadsághös eszményl épek lebegtek előtte min ’ dig. Nyolc éves, amikor meg'stn”ri egy ponyván árult ; füzetből a 48-as ha.cok hősét, Kemény Lászlót, (aki • később Garibaldi seregeben is harcolt, majd az ame­­• rikai polgárháború harcosa, s 1871-ben a párizsi kom­­; műn idején a barrikádokon leli hősi halálát). Amikor I Petőfi Sándor életét megismeri, annyira megszereti, Ihogy mindenképpen utánozni akarván eszményképét, vándorszínésznek áll be. Ha nem is arat sikert a szín­padon, mégis eredményes ez a korszak, mert ekkor írja eső színdarabját, természetesen Kemény Lász­lóról. Irodalmi munkásságot folytat a gyilkos világhá­ború szüneteiben is. A volhyniai állásokban kiadnak egy litografált újságot, amely közli egy olasz fronton szerzett benyomáson alapult elbeszélését, A sörgyárost. A Doberdónál, ahol a monarchia csapatai az olaszok­kal álltak szemben, egy nagy sörgyárat szálltak meg az olasz tüzérek. Innen nagyon sok kárt okoztak lö­­; veséikkel a magyar csapatokban. A vezérkar ugyanis : megtiltotta a sörgyár elpusztítását, mivel az Frigyes * főherceg privát tulajdona volt. Ennek az eljárásnak lett következménye, hogy egész honvéd zászlóaljak véreztek el a „tapintatos*1 vezérkari intézkedés foly­­; tán. Ezért az írásért hadbíróság elé állították, de Bru- I szilov tábornok frontáttörése hirtelen félbeszakította ! az eljárást, s Zalka Máté is fogságba került ; A szibériai fogolytáborban a tisztek között helye­zik el, de kiválik onnan, s a legénységi táborba költö­zik át. Az Októberi Forradalom kitörése után a bol­sevik párt segítségével ezredet szervez a forradalmi gondolkozású fogolytársakból, s részt vesz csapatai élén előbb a szibériai, majd az európai harcokban. Az intervenciós háborúban is magas beosztásban har­colt, s különösen a kievi harcokban tanúsított hősies­sége elismeréséül nyerte: el a Vörös Zászló Rendet. A feudális rendszer megdöntésére szervezett tö­rökországi szabadságharc megindulásakor a forra­dalmi csapatok lovasságát szervezi meg. Kemény László néven harcol, s kiváló harcos erényeit érvé­nyesítve győzelemre segítette a nemzeti erőket az ide­gen fegyveresek ellen. Szmirnában ma is emlékmű hirdeti hősiességét. A harcok elülte után a Szovjet­unióba visszatérve az Idegennyelvű Kiadó munkatár­saként sokat tett azért, hogy megismerjék a magyar­­haladó irodalmat a szovjet emberek is. Maga is újra íráshoz kezd. Az imperialista világháborúról tervezett regényciklusából az egyik kötettel el is készült. A „Do­­berdó” önmagában is befejezett mű: a 14-es háború céltalanságát, minden borzalmát bemutatja, a további folytatásnak azonban újabb szabadságharc vetett gá­tat. A spanyolországi demokratikus erők nélkülözték a katonai szakértőket, viszont Francőék ellen véde­kezniük kellett, s így került 1936-ban Zalka Máté fa­natikus lelkesedéssel Spanyolországba, s rövid idő alatt megszervezte azt a Nemzetközi Brigádot, amely­nek élén, Lukács tábornok néven, győzelmet győze­lemre halmozhatott. A demokratikus forradalmi erők nagy harcai közben mindig csapatai élén harcoló Lu­kács tábornokot 1937 tavasza végén fasiszta golyó ér­te, s hősi halát halt. Tunyogmatolcsi szülőházát tavaly, születésének hatvanadik évfordulóján Berky Nándor művészi pla­kettjével és emléktáblával jelölték meg országos ün­nepség keretében; régi iskolája, a mátészalkai volt pol­gári iskola jubileumi ünnepségén emlékezett meg róla, a nemzetközi munkásmozgalom megannyi kiváló képviselője, írója, költője írt róla művészi megemlé­kezéseket, a mátészalkai járásban pedig munkakö­zösség alakult, hogy ma is élő emlékét csokorba gyűjt­se a hálás utókor számára. dett ijedtséggel mondja neki: „Attól félek, ko­mám, hogy meghalok!” „Érdekes ez, mondja el­­g yndolkozva a koma, a fiaid meg odakint attól félnek, hogy nem halsz ■meg!” m Van itt egy-két találós kérdés is: Hány szőlőkaró van a sóstói szőlőben? Egy sem. mert a szőlőből nem csi­nálnak karót. Miért issza meg a sző lősgazda mind egy csep­pig a borát? Mert nem kell belőle vetőmagot hagyni: TŰRI SÁNDOR. F Érdekes esték — Kéken Figyelemreméltó kezde­ményezés született Kéken . a népművelés új formá­jának keresése közben. Az eddigi Szabad Föld Téli Esték hosszadalmas és sokszor unalmas témájú előadásai helyett Kéken Érdekes Estéket szervez­nek. Ezeken az Érdekes Estéken a magyar iroda­lom legkiválóbbjainak el­beszéléseit és verseit, rö­­s vid jeleneteket adnak elő, diafilmet, tudományos jel­legű kisfílmeket vetíte­nek. Az estéken 1 és 2 Ft-os belépő díjakat is szednek. Ezzel növelik a művelődési otthon bevé­telét Előadássorozat Csafiolcon Ismeretterjesztő előadás­­sorozat indult a Csahold Állami Gazdaságban 56 hallgatóval állattenyész­tési és növénytermelési szakon. Az állami gazdaság kölesei üzemegységében pedig egy ezüstkalászos tanfolyamot szerveztek 40 hallgatóval. A járási mű­velődési felügyelő 56 dia­filmmel, egy gyümölcster­mesztési vándorládával és 7 üvegezett keretben lévő szemléltetési anyaggal se­gítette a tanfolyamokat. Hírek a régi iskolából — Kezeket karba! — vezényelte a tunító a régi Iskolában a gyermekek­nek. Azután elkezdték mondani a szorzótáblát. Egyszer egy: egy, kétszer egy: kettő, háromszor egy: három. Így tovább és to­vább! Egészei a tízszer tízig. Ha a végére értek, kezdték elölről. így is kerültek azonban a gyermekek közt olya­nok, akiknek a fejében nem ragadtak meg a szá­mok. Kéken egy gazda­ember fiával is megesett « dolog. A tanító üzengetett az apának, hogy szorgalmaz­za a fiát a tanulásban. Az próbálta így is, úgy is vele. A legnehezebb szá­moknál — a hétszer nyolcnál, a hétszer ki­lencnél és nyolcszor ki­lencnél — azonban min­dig megakadt a fiú. Az apa türelme — csodálato­san — mégsem fogyott el. A hétszer nyolchoz érve megjegyezte, hogy ez a szám csípős szám. A hét­szer kilencnél már azt mondta, hogy ez meg rú­gás. A nyolcszor kilenc­nél pedig azt, hogy ez a szám harapós. Ha azután a fiú megakadt, sohasem a számot mondta neki, ha­nem hogy: „csípős”, „rú­gás”, vagy „harapós”. Ahogy azokat a kezdet kezdetén alkalmazta. így a kívánt eredmény sem maradt el. A fiú nem lett kitűnő számtanos, de a számokkal — úgy, ahogy — mégiscsak megbarát­kozott. 2. A következő esetnek Vámosatya volt a szín­helye. Ennek a községnek — úgy 70—80 évvel ez­előtt — volt egy olyan tanítója, aki a betűk kó­rusban való tanítását is megpróbálta. Nem sokra mehetett ve­le, mert követőjére más helyen nem akadtunk. Igyekezete azonban nem ment egészen kárba. A tanító tanítási módjára itt-ott még ma is emlé­keznek. így tanulták nála a betűket: „Felfelé van a szára, ' bra meg a po­fája: bö-bö-bö! Felfelé van a szára, balra meg a pofája: dö-dö-dö! Lefelé van a szára, balra meg a pofája: gö-gö-gö! Három lába, nincs pofája: mö­­mö-mö!" 3. Mezőladány községben a régmúlt időkbe refor­mátus elemi népiskola volt. Ez pedig igazgatási szempontból a Fzlsősza­­bolcsi Egyházmegyéhez tartozott. Az iskola mindenkori tanítójának az volt a kü­lönös nevezetessége, hogy egyházmegyéje legkisebb jövedelmű tanítója volt. Természetes, hogy így ön­kéntes jelentkező ritkán akadt a ladányi tanítói állásra. Az egyházmegye vezetőségénél éppen azért egy különös gyakorlat alakult ki. Ha valaki — a 'hatósága alá tartozó ta­nítók közül — kirívó fe­gyelmi vétséget követett el, Ladányba helyezték. Igjj vált különleges je­lentőségűvé a szólás-mon­dás: „Mars Ladányba!” Dr. NYARÁDI MIHÁLY. Eredeti cigánydalok Eredeti cigánydalokat gyűjtöttek az elmúlt na­pokban Kocsord község­ben Volly István népdal­kutató és Pankotay István művészeti előadó. A dalla­mok legszebbjei helyet kapnak a közeljövőben megjelenő „Szól a figema­­dár“ című megyei nép­dalgyűjteményben. A Központi Művész­­együttes ma Petneházán és Vásárosnaményban ven­dégszerepei a „Tiszán in­nen, Dunán túl** című népdal-műsorával. A tiszadobi Művelődési Otthon színjátszói Büty­kös Gyula tanár vezeté­sével nagy kedvvel ké­szülnek újonnan válasz­tott színdarabjuk: ,,A Noszty fiú esete Tóth Ma­rival“ bemutatására. Az énekkar február 10-én új­ra megkezdi próbáit. Ze­nekart is akarnak szer­vezni és működésükhöz hangszereket kértek a megyei művelődési osz­tálytól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom